Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-30 / 256. szám
1971 október 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 MARIKA MARAD A cementet is nehéz lenne a falról 'eválasztani, ha már hozzákötődött- Fodorné. Magda Marika éppen így van a munkásőrséggel. Még a tavaszon hívatta a parancsnok. — Na főnökasz- szony, letelik a 15 év, számi thatunk-e nég rád? — Ötöt még ráhúzok. A többiek nevették. — Meg a többit. Nem is lennél meg te már nélkülünk. — Majd meglátjátok, hogy elmegyek — de ezen már ő is derült. Ezt a tizenöt esztendőt nem adná az életéből sehogy. Ajánlották neki, ötödször választották újra a VILLGÉP oárttitká- rának. emellé valami köny- nvebb társadalmi elfoglaltságot válasszon, né a munkásőrséget- Megharagudott. — Engedjétek már meg, hogy az olyan munkát, amiért egy fillért se kap az ember, legalább magam válasszam. A munkásőrségbe apja hozta. Magda Árpád egvkori kubikos, tizenkilenc óta a munkásmozgalom elismert embere. ötvenhatban kitalálták, hogy a szovjeteknek kémkedünk. Apámat elvitték Szolnokra, az öcsémet kitiltották a gyárból. Sokat elgondolkodik ezen.-- Mezőtúr mindig rebellis város volt Dózsa György itt is toborzott. A felnégyelt Törő Pál itt született- Negyven öt után is nagyon erős volt itt a kommunista párt Ebben a városban az ellen- forradalom nem számíthatott támaszra. De a fegyver az ő kezükben volt mi csak néztük dühös tehetetlenséggel. ÉS megfogadták, ha még- eg^H^r maguk foghatják á puskát megfogják. Hárman mentek a családból. Marika, a segédmunkás, ifj. Magda Árpád esztergályos és a nyugdíjas családfő. — Szép napok voltak. A kerületi pártszervezetben találkoztunk először. Még sokáig a saját csizmámban jártam, a többiek is félcivilben, nem volt még megfelelő felszerelés. De volt olyan lelkesedés, hogy a világot ki lehetett volna forgatni velünk. Pedig sok idős ember volt közöttünk. Tizen- kilencesek, negyvenötös k. M nden szombat délután bejártunk foglalkozásra. Jönnek az emlékek sorban. — Gyalogoltunk ki a csordajárásra gyakorlatra. Zárt e ségben, mindig nótaszóval. Vitte a nóta az embereket- Ha megjelentek a munkásőrök az utcán, azt hallották a környéken. Híradósként kezdte, az is maradt végig. Most híradó szolgálátvezető. öccsének is elöljárója. Mind férfiak a beosztottai. — Azért hívnak főnökasszonynak. Meg Marika parancsnoknak, meg Marika néninek. Másfél évtized elszaladt. — Sok idős elvtársunkat eltemettük azóta- Az öregek leszereltek, tartalékba mentek. Hetvenhat éves apám se bírja már a szolgálatot. Nincs baj az utánpótlással. A fiatalok felkészültek, okosak, ügyesek. Itt vannak például az én lányaim is. Később jót nevettünk a félreértésen. — Már nem úgy az én lányaim. A mi gyárunkból jöttek, én kerestem meg őket A híradóraj fele különben az én üzememből vanMindnek azzal kezdte? — Előnyt ne várjatok, itt csak kötelesség van. De ha beilleszkedtek a kollektívába, sose hagyjátok el. A két lány, Mucza Margit gépmunkás. Bíró Mária műhely-nyilvántartó, jól is érzi magát. És Kozák János vontatóvezető is. Ö is előkép- zős, őt is a főnökasszony hozta a VILLGÉP-től. — Megbeszéltem a feleségével is. Gondolják meg. ' Mert ha ezt vállalja valaki, aztán ne ímmel-ámmal csinálja, én a fél munkát sose szerettem. Szolgálnak is becsülettel- Jó elvtársi kollektíva a század. — Milyen szép volt. mike- harmadéve a megye legjobb egysége lettünk. A tanácsházán tartottuk az ünnepséget, olyan hurrá hangzott, hogy zengett a terem. A zászlóavató ünnepség is emlékezetes marad. Dózsa György nevét vette fel rz egység. És van egy nap, amit szívesen felidéz a főnökasszony. A Haza Szolgálatáért Érdemérem és a Kiváló munkásőr kitüntetés, j — Negyven éves voltam, j Az első kitüntetés az életemben- Azóta már a munkahelyemen is kaptam. Egy bántja. — A híradós raj még sosem volt kiváló alegység. Dolgozunk mi becsülettel, de azt mondják, nincs mihez mérni. A lövész szakaszokat össze tudják hasonlítani egymással, mi híradósok magunk vagyunk. Közben a gyárban is haladt. meóssá léptették elő. Jó gyár, évről évre a legtöbb nyereséget hozta Mezőtúron. A gyárban Marika néninek szólítják az idős emberek is. Tudja, tiszteletből teszik, amiért olyan sokat vállal- Lányát egyedül neveli. — Nyelvész szeretne lenni. Törökszentmiklóson tanul- De j<j lenne megérnem. Mondott már olyat is, majd akkor leszerel. Senki nem hiszi. — Tudják, hogy nagyon ide kötődök. A parancsnokkal is együtt napszámoskod- tam a földosztásig. A többiekkel is így vagyok. A főnökasszony pár hónap múltán leszolgál másfél évtizedet- De marad. A cementet is nehéz lenne a falról leválasztani, ha már hozzákötődött. Borzák Lajos Megkezdődött az oktatás Vácott, az ország első hallás- sérültek kisegítő iskolájában* A tantermek kettős nappali világításúak, hogy a gyógypedagógust a szájról olvasásnál árnyékmentesen lássák a gyermekek. — Képünk: az egyik tanteremben beszélni tanítják a gyermekeket. (MTI fotó — Balassa Ferenc felv. — KS) A Múzeumi Hónap kereiébpn Tegnap miskolci muzeológusok csoportját látta vendégül a szolnoki Damjanich Múzeum. A Herman Ottó Múzeum munkatársai a szolnokiak egy héttel ezelőtti látogatását viszonozták. Akkor a szolnoki múzeum munkatársai ismertették tevékenységüket. Most a miskolciak számoltak be szerteágazó kutató- és gyűjtőmunkájukról. Az egynapos találkozó keretében több előadásra is sor került. Így előadás hangzott el a magyar barokk idején működő iskolaszínpadokról. Miskolc munkáskultúrájáról a századfordulón, a palóc népszokásokról, Bodrogköz alföldi jellegű pásztorkodásáról és a magyarországi népi fémművességről. A két múzeum életében ez volt az első alkalom, hogy egymás életének közelebbi megismerésének céljából kölcsönösen látogassák meg egymást. FVmjegyxet Quiemada Quiemada: felperzselt. Egy sziget neve valahol Dél-Amerika partvidékén. Indián őslakosságát kiirtották a portugál hódítók, és néger rabszolgákat telepítettek be a cukomádültetvények megművelésére. Később a gyarmatosítók — kihasználva egy mesterségesen szított rabszolgalázadást — elszakadnak az anyaországtól, angol tanácsra bérmunkás rendszerre térnek át a rabszolgaságról. De a bérmunkások kizsákmányoltsága sem elviselhetőbb a rabszolgákénál, újabb lázadás, újabb megtorlás következik, a polgári kormányt katonai diktatúra váltja fel. Ezt a folyamatot, a különböző zsarnokságok stafétaváltását ábrázolja Gillo Pon- tecorvo új filmjében. Előző művei, a Nagy kék országút, A kápó. Az algíri csata mind a jelen és a közelmúlt társadalmi problémáit ragadták meg. Ebből is sejthető, hogy a Quiemada képzelt színterének, fiktív cselekményének egyáltalán nem az a célja, hogy a múlt század gyarmati forrongásairól adjon képet. Történelmi parabola a műfaj, s célja a függetlenségükért küzdő elmaradott országokkal mesterkedő nagyhatalmak cselszövéseinek leleplezése. A séma nagyon ismerős napjaink világ- politikájából. Előbb csak egy szerény ügynök jelenik meg a nagyhatalom képviseletéiben, ellentéteket szít, felbújt, agitál. Aztán katonai szakértővé válik, irányítja a bosszúhadjáratot, végül pedig a nagyhatalom „segítő” csapatai is színrelépnek a kormány védelmében, azaz lényegében átveszik a hatalmat. Lehetetlen, hogy a nézőnek ne jussanak eszébe az indokínai események a film kapcsán. A történelmi parabola megjelölést a magyar filmkritika általában Jancsó Miklós filmjeivel kapcsolatban használja, s valóban kimutatható számos hasonlóság a Quiemada és Jancsó egyes filmjei között. Ez a film is állandó üldöző hajsza, a bukásra álló forradalom és a zsarnok kilátástalan, de egyértelmű erkölcsi tanulságot hordozó párviadala. De ellentét, ben Jancsónak a történelmi mozgásra koncentráló szemléletével. Pontecorvo a kiemelkedő egyéniségek sorsának ábrázolásával mutat föl példázatot Az egyik véglet az angol ügynök. A szenvtelen, mindenre elszánt zsoldos, aki bár tisztában van az események társadalmi és erkölcsi értékrendjével, erkölcsre, elkötelezettségre képtelen, kizárólag az erőviszonyok mérlegelésével dönt. Ezt a hideg, számító, kegyetlen figurát Marion» Brando játssza rendkívül egyszerű, mégis hatásos eszközökkel, Ellentétpárja Jósé Dolores, a négerek vezére. Az amatőr Evaristo Marques hij vatásos színésznek is becsületére váló jellemábrázolással mutatja be az utat, ahogy a teherhordó fiúból rablóvezér, majd guerilla, aztán forradalmár tábor« nők, végül pedig mártír válik. Sz, X BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 39. A még rendelkezésre álló időt Jana pihenéssel töltötte. Amikor pedig elérkezett a pillanat, és indulnia kellett, két kocsi kanyarodott ki a laktanyából. A fehér Mercedes vadul vágtatott, ám a nyomában tartó Volkswagen sem maradt el túlságosan. Így jutottak el ahhoz a ponthoz, ahol Schirmbaum az akció kezdetén a teherautót elhagyta. A kocsi a padkára futott és teljes sötétségbe burkolódzott. A két utas — vágyig az elhárító szolgálat két munkatársa — eközben felkészült arra, hogy ha a teher, autó majd megérkezik, elfoglalja helyét a rakodótér kiképzett fülkéjében. Tulajdonképpen három kocsi tartott abban a pillanatban- Bécs, illetve Magyarország nyugati határai felé. A harmadik egy nyerges vontató volt és ennek pótkocsiján hatalmas vörös betűk hirdették a szállítmányozó cég, vagyis a kocsitulajdonos nevét. A gépkocsivezetők egyike sem volt kezdő a szakmában, a cég ugyanis csak egykori frontkatonákat alkalmazott. A teherautó vezető fülkéje is inkább hasonlított egy háborús járőrszolgálatot teljesítő gépkocsi utasterére, mint alumínium tömböket szállító, békés sofőrök munkahelyére. Erről persze a két gépkocsivezető nem tehetett. A vezetőfülkét igen ügyesen kiképezték. Az ülőhely mögött szabályos szobácska helyezkedett el, fekvőhelyül bőrburkolatú heverő szolgált. Az asztallap fémcső lábakkal volt rögzíthető. Ha viszont ezeket a lábakat kiemelték és összeillesztették, és a belsejükbe rejtett teleszkópokat kihúzták, nagy hatósugarú rádióantennára tettek szert. Ez az antenna a kocsiból kinyújtva és innenső végével a heverőbe rejtett rádiókészülékhez csatlakoztatva a legnagyobb távolságokról is lehetővé tette, hogy müncheni főnökeikkel a sofőrök értekezhessenek. Ez az értekezés persze igen egyoldalú volt. A rá- dikészülék ugyanis csak a vétel céljára volt alkalmas és mindössze egy hullámhosszon dolgozott. Abban az esetben, ha a gramofontű „megbotlik”, vagy a zeneszám közvetítését bármilyen zavar nehezíti, az eredeti parancsot nem szabad vég- rehajtaniok. Most is, nem sokkal a magyar főváros elhagyása után a kéttagú csoport vezetője készenlétre helyezte vevőberendezését. A nagyteljesítményű készülék csendes zümmögéssel dolgozni kezdett, és néhány másodperc múltán a ..varázsszem” zöld fénye is ragyogni kezdett. A vevőberendezés csak fülhallgatóval működött, olyan aprócska alkatrésszel, amelyet úgy lehetett a fülbe illeszteni, hogy a rohanó gépkocsiba belátó gyalogosok, vagy akár rendőrök sem vehettek észre semmit. A müncheni adó a megbeszélt zeneszámot sugározta. A gápkocsivezető alaposan megfigyelte a muzsikát, majd kikapcsolta a rádiót, szétszerelte az antennát és a társa mellé ült. — A feladat nem változott — közölte lakonikus rövidséggel. A gépkocsi mintha vesztett volna sebességéből. Mindketten az utat figyelték. Tudták, hogy néhány száz méter után egy parkoló kocsi hátsó helyzetjel- ző lámpáinak kell elővillan« niok.„ & ».A „Páter” aggódott.»’ Mint máskor, ilyen esetben, most is motorikus nyugtalanság vett erőt rajta. Legszívesebben kettéosztotta volna önmagát, hogy egyik fele Eberűngnél Münchenben, másik fele pedig a határon, az átkelőhely közelében legyen. Az a hír, hogy Wocheck ellen merényletet kíséreltek meg. és a két merénylőt elfogták, nem is érte őt vá-> ratlanul. Szokásához híven, a nagy bajban is a kevés biztató körülményt mérlegelte leginkább. Schirmbaum és Gemner fogoly, — gondolta — de Jana szabad és bízott abban, hogy az asszony a parancsnak megfelelően „lezárja” a Wocheck-ügyet. Minthogy híreket akart kapni, és erre Bécsben nem volt lehetősége, hosszú száguldás árán Eberlinghez utazott. Nagyon meglepte őt, hogy főnöke hivatali vonalán nem tudott a parancsnokkal beszélni. Noha Eberling korábban határozottan megtiltotta neki. hogy a lakásán keresse, most mégis a kis villához autózott. Ez a nap a meglepetések napja volt: Eberling otthona előtt nem állt őr. Amikor becsengetett, a megszokott inas nyitott ugyan ajtót — ezt a férfit pincér ruhában Eberling gyakran vitte magával a Kopasz Oroszlánbeli megbeszélésekre — de a férfi most letört volt, csaknem szomorú. (Folytatjuk)
