Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-28 / 254. szám

1971. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nem csak beiratkozni Megalakult a Magyar immunológiai Társaság Háromnapos tudományos tanácskozás a MÁV-kórháxban Megkezdődött a tanév a dolgozók általános iskoláiban. Szolnokon néhány helyen már hetek óta folyik a taní­tás, csupán két-három tago­zat megindítása várat még magára. Eddig 630 felnőtt iratkozott be a dolgozók ál­talános iskolájának valame­lyik tagozatára. Közülük kö­rülbelül 50 százalék az idén először vesz részt a felnőtt­oktatásban, és ugyancsak 50 százalékuk vidékről jár be dolgozni (és tanulni is) Szol­nokra. Ez utóbbi adat azért fontos, mert általános tapasz­talat szerint a bejáró mun­kásokat legnehezebb meg­nyerni a tanulásnak. Az elő­ző évek adatait figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a szervezésben sikerült tartani a tavalyi jó eredményt. Lemor so ódók A beiratkozottak száma is sokat árul el a felnőttokta­tás jelenlegi helyzetéről, de ha csak ezeket a számokat nézzük, nem kapunk helyes képet. A beiratkozottak egy része ugyanis nem jár rend­szeresen az órákra, vagy egyáltalán el sem kezdi a ta­nulást. Szolnokon a 680 felnőtt tanu­ló közül jelenleg körülbelül százan morzsolódtak le. Nem többen mint tavaly, mégis nagyon sokan. Persze a kel­lemes őszi napok után még többen jelentkeznek majd az iskolában olyanok, akik most a földeken munkával töltik el a korábban tanulásra szánt időt. Néha más okok is köz­rejátszanak a mulasztások megnövekedésében. Sáros Gyula, a dolgozók általános iskolájának igazgatója, el­mondotta, hogy amikor egy­két hete elterjedt a város- • ban az alaptalan hír, hogy a szolnoki utcákon este egy motoros huligánbanda garáz­dálkodik, s elsősorban a nő­ket bántalmazzák, legalább 50—f>0 nő rendszeresen távol maradt az esti iskolai foglal­kozásokról. A hol sok a mulasztó- es ahol hetes A Tiszamenti Vegyiművek dolgozói közül annyian je­lentkeztek, hogy három tago­zatot sikerült indítani. A be­iratkozottak közül azonban olyan sokan maradtak távol a foglalkozásokról, hogy fel­merült a veszély: nem lehet fenntartani a három tagoza­tot. Ennek elkerülése érdeké­ben az iskola vezetői felke­resték a gyár vezetőit, akik megígérték, hogy segítenek a három tagozat fenntartásá­ban. Minden remény meg­van arra, hogy segítségük­kel meg lehet menteni vala­mennyi tagozatot. A papírgyárban 21 beirat­kozott felnőtt közül 6—8-an, a Víz- és Csatornaműveknél (ide járnak a TITÄSZ és a Vízügyi Igazgatóság dolgozói is) 24 közül 10-en járnak rendszeresen a foglalkozásra. Az eddigi tapasztalatok szerint a munkahelyi veze­tők igen sokat tehetnek a le­morzsolódások megakadályo­zásáért. Az ÉPSZER Vállalatnál például a tagozatbizalmi. he­tente beszámol az igazgató­nak arról, hogy ki jár, ki nem jár a tanfolyamra. Ugyan­itt kétezer forint értékű tan­könyvet vásárolt a vállalat a hallgatóknak. A munka rend­szeres figyelemmel kísérése is hozzájárult, hogy az első alalommal szervezett tagozat 19 hallgatója közül 16 rend­szeresen jár az órákra. De vannak még ennél jobb ered­mények is. Az ÉRDÉRT Vál­lalatnál 14 beiratkozott fel- lalatná] valamennyi hallga­tó rendszeresen, látogatja az órákat. A Volán 7-es sz. Vál­lalatnál 14 beiratkozott fel­nőtt közül 13 jár rendszere­sen. A több műszak, a nehéz körülmények sem gátolják a rendszeres munkát a dolgo­zók iskolájában, ha a tanu­lók és a munkahelyi vezetők komolyan akarják, hogy mi­nél többen szerezzék meg az egyre nékülözhetetlenebb ál­talános iskolai végzettséget. B. A. Nagy sikere ran a karcagi kerámia- ktáUttásnuk Várható volt, hogy az or. szágos kerámiai tanácsko­zásra készített karcagi ki­állítás, helyi mesterek és népművészek csodálatosan szép gyűjteményes kiállítása népszerű lesz, és sok láto­gatót vonz. Hisz ilyen gaz­dag és színpompás anyag, mely egyben jól reprezen­tálja Karcag jelentőségét is a kerámiában. talán még sohasem volt látható együtt a kunsági városban. Éppen ezért, tekintettel a nagyfokú érdeklődésre, a kerámiaki­állítás idejét meg kellett hosszabbítani. Ami egyúttal maga után vonta, hogy a kulturális napok újabb ki­állításának megnyitóját, az Alföld a festészetben című képzőművészeti tárlat meg. nyitását a tervezettnél ké­sőbbi időpontra kellett ha­lasztani. A kerámiakiállítás előreláthatólag november közepéig tart nyitva, és csak ezt követően kerül sor a képzőművészeti kiállítás megnyitójára a Déryné Mű­velődési Ház emeleti nagy­termében. Borsodi KISZ-e»ek és népművelők a mentében Borsodi vendégei voltak a KISZ Szolnok megyei bi­zottságának és a megyei mű­velődési központnak. KISZ- vezetők és népművelők 8 tagú csoportja Szolnok me. gye ifjúsági klubjaiba láto­gatott el tapasztalatgyűjtés céljából. Megvitatták — vendégek és vendéglátók kö­zösen — a KISZ irányító sze­repét az ifjúsági klubmozga­lomban, a KISZ-szervezetek és a klubok jó kapcsolatá­nak gyümölcsöző lehetősé­geit. Az utolsó állomás a karcagi városi ifjúsági klub volt, ahol a vendégek meg­csodálták a megye büszke­ségét, a szép ifjúsági kultu­rális intézményt; elismerés­sel szóltak a látottakról és általában azokról a tapasz­talatokról, amelyeket itt- tartózkodásuk során szerez­tek, és egyben hasonló Iá. togatásra hívták meg ven­déglátókat. Harmadik napja tart Szol­nokon a Magyar Mikrobio­lógiai Társaság Immunoló­giai Szekciójának XVIII. tu­dományos ülése. A tudomá­nyos ülés elnökét dr. Kesz­tyűs Lóránd professzort, a Debreceni Orvostudományi Egyetem rektorát kértük, hogy nyilatkozzon az ülés­szak munkájáról. — Professzor úr, azt hisz- szük el kell mondanunk az olvasóinknak, hogy mit is jelent az immunológia? — Mondhatnám úgy is, hogy egy — az utóbbi há­rom évtizedben „felnőtté” lett tudományágat. Termé­szetesen ez az orvostudomá­nyi kutatások része. Az utóbbi két—három évtized­ben kiderült annak az orvosi felfogásnak a helytelensége, hogy a gerincesek immun­folyamatai, a szervezetek célszerű, biológiai alkalmaz­kodását segíti. Pontosabban: a segítség és az alkalmazko­dás, az immunológiának csak egy szélső határesete. Az immunfolyamatok íeltá­Szerénységből nem neve­zik múzeumnak, pedig az itt összegyűjtött anyag mennyisége és minősége fel­ér egy kisebb múzeum anyagával. Az egykori Mor­gó csárda újjászületve várja a mai megnyitót. Az évszá­zados falak között stílsze­rűen, évszázadok tárgyi em­lékei, a hétköznapi élet használati tárgyai kaptak helyet. Zsoldos István közéoiskolai tanár és diákjai hosszú évek óta rendszeresen gyűj­tötték a régmúlt megmaradt emlékeit. A város újratele- pülésének 250. évfordulóján az anyag egy részéből kiál­lítást rendeztek a városi tanács épületében. Ezt az ünnepségek után meg kel­lett szüntetni, de azóta is állandóan napirenden volt Kisújszálláson egy önálló néprajzi kiállítóterem beren­dezésének ügye. A múlt szú­rása és megismerése bebizo­nyította, hogy számos beteg­ség, gyógyítása e folyamatok megismerésén alapul. Egy­szerű példa: mind az az „erő”, ami az alkalmazko­dást segíti adott esetben be­tegségek okozója is lehet. — Az immunfolyamatok tehát...? — Köznapi nyelven a szer­vezet konzervativizmusát is jelentik. — A mostani tanácskozás? — A mostani XVIII. tudo­mányos ülésünk egybeesik a Magyar Immunológiai Tár­saság alakuló közgyűlésével. Ma, szerdán délben társasá­gunk megalakult. Ez azt je­lenti. hogy önálló társaság­ként folytatja munkáját. A nemzetközi tudományos élet­ben egyre nagyobb rangot kapnak az immunológiai ku­tatások. AZ önálló immuno­lógiai társaság megalakulása tulajdonképpen ezt a rangot példázza. Ugyanakkor hadd mondom el, hogy a kutató­orvos számára az önálló tár­saság nagyobb lehetőséget, zad elején épült Morgó csár­da bizonyult legalkalma­sabbnak erre a célra. A felújításra 70, a beren­dezésre 40 ezer forintot fordítottak és sok-sok óra társadalmi munkát. Különösen a diákság és a he­lyi üzemek segítettek sokat. Ez már hagyomány Kisújszállá­son. A néprajzi kiállítóterem az épületnek csak egy részét foglaja el. Egy másik nagy termet időszakos kiállítások rendezésére tartanak fenn. A megnyitásra Mészáros Lajos szolnoki festőművész képeiből terveztek kiállítást. A művész halála miatt ezt a tárlatot a megnyitás idő­pontjára nem sikerült meg­rendezni. Később bizonyosan sor kerül rá. Addig Papi Lajos szobrászművész állítja ki alkotásait. A két nagyterem melletti raktárban igen sok értékes, több nemzetközi kapcsolatot, állandó „felzárkózási” lehe­tőséget biztosítanak. — Az esemény házigazdá­ja a szolnoki MÁV-kórház volt...? — Ez számunkra külön öröm. Eddig is szívesen tar­tottuk szekcióüléseinket más és más vidéki városokban. Itt Szolnokon egy kicsit „ott­hon” is érezzük magunkat, hiszen a MÁV-kórház orvo­sainak többsége a Debreceni Orvostudományi Egyetem hallgatója volt. A másik, és ez a jelentősebb: a kutató­orvos nem lehet meg a gya­korló orvos minden napos példatára nélkül. — A tanácskozás tehát a gyakorló-orvos és a kutató­orvosok találkozási fórumá­vá lett? — Azon a tényen kívül, hogy a társaság megalakult ezt tartom a szolnoki ta­nácskozás legnagyobb érde­mének — fejezte be nyilat­kozatát dr. Kesztyűs Lóránd, a Debreceni Orvostudomá­nyi Egyetem rektora. de a néprajzi kiállításból kényszerűen kimaradt tár­gyat helyeznek eL Az állandó kiállítást a raktári anyagból időnként fel lehet „frissíteni”, így bizonyos idő után vala­mennyi tárgy a látogatók elé kerülhet. A gyűjteményben sok ré­gi szerszám, háztartási mun­kaeszköz. a kunsági nép éle­tének megannyi emléke ka­pott helyet. Az anyag válo­gatásában, elrendezésében a karcagi múzeum munkatár­sai is segítenek. Az épületet nagy udvar veszi körül, amelyben idővel lehetőséget teremtenek na­gyobb tárgyak bemutatására, esetleg egy teljes, régi gaz­dasági udvar berendezésére. A kiállítótermeket hivata­losan ma délután négy óra­kor nyitják meg. Kiállítótermek Kisújszálláson BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 37. Beugrottak a gépkocsiba, Gömöry ráadta a gyújtást. Zavartalanul elérték az or_ szágutat. A Mercedes ekkor felkapott a betonra és el­állta a forgalmat. A Volks­wagen teljes gázzal robogott. Jana a Mercedesben ült és az utat kémlelte. Amikor Gömöryék gépkocsijának hunyori piros lámpái eltűn­tek a messziségben, ő is begyújtotta a motort, gázt adott és fütyörészve neki. vágott az éjszakának. ☆ ...A kocsi vezetését Schirmbaum vette át. mert a professzor éledezni kez­dett és Gömöry az értékes teher elnémítását a világért sem bízta volna másra. Egy­szerre feloldódott bennük minden eddigi feszültség, hallatlanul vidámnak érez­ték magukat. — Látja — mondta az orvos Jan ára terelve a szót — ez az új generáció. Ahogy ezek élni tudnak, milyen hozzáértő módon eligazod­nak a legbonyolultabb össze­függésekben is, — az való. ságos csoda. — A feleségem — mondta Schirmbaum csendesen és halkan, csak magának. Az orvos megrökönyödve meredt utitársára. — Ezt eddig nem is mondta. — Titok — suttogta Schirm­baum. — Bécsben úgyis megtudta volna. Az orvos felnevetett. — A hülyéknek van sze­rencséjük — mondta mély meggyőződéssel — már ha szerencsének lehet nevezni, ha valaki egy észkombájn puskaporos hordót vesz fe­leségül. A hetvenes kilométerkő­nél némi- vegyszert löttyin- tett még a kötözőanyagra és néhány másodpercig újra a professzor arcához szorítot­ta. Ezután Schirmbaum és az orvos behajoltak a ko. csiba és kiemelték az alvó Wocheckot. Ebben a másodpercben — mintha csak egy filmrende­ző felvételt vezényelt volna, hatalmas jupiterlámpák fénye villant meg. A környező kocsikból egyenruhás és ci­vil férfiak ugrottak elő és géppisztolyt szegeztek rájuk. — Nem érdemes ellenáll- niok — harsogta egy hang. — Menekülni sem tudnak, engedjék el a professzor testét, emeljék fel a fejük fölé a kezüket és álljanak sorba. A parancsot késedelem nélkül végrehajtották. — Schirmbaum nyöszörgött, mint a kutya, amely kor. bácsot lát. Három személyautó gör_ dűlt oda Schirmbaumékhoz. Gömöry és a volt SS legény látta, ahogy megragadták Janát és a kocsi mélyébe tuszkolták. Azután Gömöry, végül Schirmbaum került sorra. A kocsik elé motor- kerékpáros rendőr szágul­dott. mögé pedig egy zöld­színű katonai terepjáró ko­csi sorolt be. így folytatták útjukat a főváros irányába. Jó ideje mentek már, amikor lekanyarodtak az útról és egy laktanya szerű épületbe gördültek a kocsik. Schirmbaum egy pillanatra még látta Jana vakítóan szőke haját, és azt, hogy két egyenruhás asszony egy távoli rácsablakú helyiségbe kíséri. Aztán Gömöryt is látta, a szájában cigaretta füstöl­gőit, és észrevette, hogy a ház ablakán, ahová kísérik, nincsenek rácsok. Nem volt módja hosszasan nézelődni. Már mennie kel­lett a harmadik irányba, oda, egy bunkerszerű épület felé. Senki nem szólt hozzá, kis cellába vezették be. Az asztalon kenyér volt, tálká­ban gőzölgő leves, pohár víz. Három cigaretta. Ebből látta, hogy bizony nem váratlan vendégek ők ebben a házban... * ...Gömöry-Gemner cellá­jának berendezése sem volt gazdagabb Schirmbauménál. Ot is vacsora várta, víz, három cigaretta. Az őrei egy szót sem szóltak hozzá, / magát a priccsén és le­hunyta a szemét. Ekkor az ajtó rácsain keresztül egy kéz nyúlt he a szobába és lekattintotta a belső villanyt. Gömöry doktor erről már mitsem tudott. Aludt, mint akit leütöttek. Amidőn Janát a rácsos ablakú épületbe bevezették, az asszony retiküljéből ciga­bevezették a helyiségbe és azután távoztak. Amikor arra gondolt, hogy azelőtt egy órával a saját gépkocsi­ján utazott, ott állt meg, ahol akart, azt evett-ivott, amire gusztusa támadt — sími szeretett volna. Határtalan fáradtság ro­hanta meg. Hanyatt vetette rettát vett elő és rágyújtott. Lépcsőkön haladtak előre, egyre feljebb és feljebb. Egy előszobába érkeztek, ahol Janát megpillantva, az addig helyet foglaló százados fel­ugrott, és sapkájához emelte a kezét. — Alezredes elvtársnő, Pálffy százados jelentem, a tábornok elvtárs már várja önt. Jana letette retiküljét és kibújt köpenyéből. Kopogott majd belépett a szobába. A szoba sarkában egy ha­talmas íróasztal állott. A szoba közepén világos szín­re pácolt és fényezett ta­nácskozó asztal karosszékei ásítoztak. A szoba másik sarkában egy dohányzó gar­nitúra állt. Az ablakot vas­tag, velúr függöny takarta. A függöny mögül idősebb, szürkeruhás férfi lépett elő. Jana szorosra zárta boká­ját és mosolyogva megszó­lalt: — Tábornok elvjárs, Jana Witkowszky, a lengyel fel­derítő szolgálat alezredese jelentkezem. A tábornok kezét nyújtva közeledett az asszony felé. — Látja kérem, ez nagyon jó munka volt. — Nem volt nehéz, tá­bornok elvtárs. — Maguk mindig azt mondják, ha élve megúsz­nak valamit: „Nem volt nehéz...” De azért azt hi­szem, könnyű sem volt. — Négy éve dolgozom az OESSZÁNÁL, de mindeddig csak futó, és kis jelentőségű feladatokat kaptam. Ez volt az első komolyabb munkám. — Mestermunka volt al­ezredes elvtársnő. Foglaljon helyet. Mivel kínálhatom meg? Wodkq wyborovával, vagy Tokajival, vagy tán inkább egy kis pilseni sört inna? — Éhes vagyok, tábornok elvtárs. i (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom