Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-01 / 231. szám

1971. október 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gépekkel a viz ellen Az Országos Vízügyi Hi­vatal műszaki fejlesztési programjának eredményeiről adott számot tegnap délelőtt. A dobai szivattyútelep körül megrendezett ár- és belvíz- védelmi, valamint vízminő­ségvédelmi bemutatójára az egész országból érkeztek szakemberek. A meghívottak között ott volt Fodor Mi­hály, az ár- és belvízvédelmi területi bizottság elnöke. Mint házigazda Hegedűs Lajos, a Középtiszavidéki VÍZIG igazgatója köszöntöt­te a jelenlévőket, majd első „számként” egy érdekes ju­goszláv szabadalmat mutat­tak be. Elfekvő pátrialeme- zekből gyors és biztonságos védvonalat lehet kiépíteni a szellemes szerkezet segítsé­gével. A tavalyi árvíz során már nagy szükség lett vol­na arra a bemutatott okos gépre, amely a zsákokat ho­mokkal töltögeti. A délelőtt leglátványosabb programjá­nak a vízminőségvédelmi gyakorlat ígérkezett. A Ti­szát olajjal szennyezték, majd a csillogó olajfelületet perlittel zárták körül. A lisztszerű anyag felszívta az olajat, majd az egészet eltá­volították: egy többszáz mé­ter hosszú rőzse-fonatot hú­zott bonyolult manőverezés­sel egy vontatóhajó, s szinte kiseperte a folyót. Az össze­gyűjtött szennyeződést aztán egy szippantókocsi távolítot­ta el végleg a Tiszából. Szolnok felé jövet a gép­kocsioszlop megállt és Szó­rópusztánál még egy érde­kes kísérletnek lehettek ta­núi a résztvevők: a gépi gyeptelepítés technológiájá­val ismerkedhettek meg. A Tisza töltésére nagyteljesít­ményű gép fűmagot szórt, majd szalma és bitumen­paplant telepített egy másik gép az apró magvakra. A takaró védelmet biztosít mindaddig, míg a fűmag ki nem keli A látottakat a délután fo­lyamán értékelésen dolgoz­ták fel a szakemberek. Karambolozott az autóbusz Tegnap reggel Jászberény határában egy viszonylag szerencsés kimenetelű bal­eset történt. Kővári István, miskolci gépkocsivezető te­hergépkocsijával egy pótko­csis teherautót vontatott. Az egyik balra ívelő ka­nyarban a pótkocsi áttért az úttest baloldalára. Godó Jó­zsef, a kecskeméti 9-es szá­mú Volán Vállalat autóbu­szával — amelyben harminc­öt kecskeméti általános is­kolás gyermek utazott ta­nulmányi kirándulásról ha­zafelé — belerohant a pót­kocsiba. A baleset során Go­dó József súlyos, életveszé­lyes sérülést szenvedett. A busz utasai közül két peda­gógus és hét gyermek sé­rült meg, szerencsére vala­mennyien csak könnyebben, így az elsősegély-nyújtás után el is hagyhatták a jászberényi kórházat. A bal­eset ügyében a vizsgálat fo­lyamatban van. „Oriós filterek" „Óriás-filterek” gyártását kezdték meg a füstölő, leve­gőt szennyező gyárak, üze­mek számára a Csongrád megyei Vegyesipari Vállalat szentesi üzemében. A Szili­kátipari Kutató Intézetben kidolgozott módszer alapján «'készülő „elektrofilter” a tisz­tításra váró gázokat több­tízezer volt feszültséggel lét­rehozott elektromágneses té­ren vezeti át. Ennek hatá­sára a szennyeződést jelentő elemi részecskék visszama­radnak a berendezésben, s így nem rontják a környék levegőjét. Román megrende­lésre elkészült az első ex­port-példány is. Olajfelfogás a Tiszán Pályázat külf öldi egyetemi, főiskolai ösztöndíjakra Jelentkezés: deemberig A hazánk határain túl tanuló magyar diákok mint­egy kétezres tábora a követ­kező tanévben újabb 350- nel gyarapodik. Az 1972— 73-as tanév Szovjetunióbeli, NDK-beli, bulgáriai, cseh­szlovákiai, lengyelországi és romániai ösztöndíjaira most hirdette meg a pályázatokat a Művelődésügyi Miniszté­rium. Az 1972—73-as tanévi pályázatban mintegy 20 —25 olyan szak is szere­pei, amelyre a korábbi években nem hirdettek külföldi ösztöndíjat. Jelentősen emelkedett pél­dául az NDK-ban a műsza­ki egyetemi és főiskolai ösz­töndíjak száma, ugyanakkor a különböző mérnök-köz­gazdász szakokon is jóval többen tanulhatnak a ko­rábbinál magyar fiatalok közül a Szovjetunióban és az NDK-ban.. A külföldi tanulmányi lehetőségek iránt érdeklődők körében gyakran felvetődik: mit fed tartalmilag egy-egy szak neve, milyen képesítést nyújt, — legtöbbször ugyanis ilyen típusú specializálódás a magyar felsőoktatásban nem szerepel. A most meg­jelent pályázati felhívás részletesen tartalmazza ezeket a tudnivalókat is, ezenkívül ismerteti a jelent­kezés rendjét, a felvételi vizsgákkal és az ösztöndí­jak odaítélésével kapcsolatos információkat, valamint a felvételi vizsgák szaktár­gyankénti követelményeit. A pályázati felhívást a középiskolások, valamint a felsőfokú oktatási intézmé­nyek elsőéves nappali tago­zatos hallgatói oktatási in­tézményük vezetőinél is­merhetik meg, a dolgozó fiatalok pedig a főváros­ban a kerületi tanácsok oktatási, vidéken a megyei, illetve a megyei jogú vá­rosi tanácsok művelődés- ügyi osztályain. Az ipari nagyüzemeket fe­lettes szerveik külön is el­látták pályázati felhívással. A következő tanévre tör­ténő jelentkezéseket decem- ' bérig lehet eljuttatni a pá­lyázati felhívásban megje­lölt szervekhez. A felvételi vizsgákat 1972. január má­sodik felében tartják. A külföldi ösztöndíjas pá­lyázaton való részvétel nem zárja ki a hazai felsőoktatási intézménybe való jelentke­zést, attól teljesen független. Minden az embert dicséri Szabálytalan riport az algyői olajmezőről Maróti János öt éve jött ide Gyönyörűséges' épület Ké­szen van már, szinte várja az ember, amint tárja ajta­ját, hogy ebédelő munkások feketét kortyoló emberek közé toppan. Üres. A nagy előcsarnokban egy menyecs­ke kapja csak fel a fejét amikor belépünk. — Elmönt a művész úr — mondja, s folytatja a kézimunkát Baranyó Sándor, a szolno­ki festőművész dolgozik az új étterem falán. Az em­lékmű is az ő álma. Feledtem már, hogy „át­alakul a táj”. A menyecske eszembe hozza. Kérőm szépen, — s elma­gyarázza a baját. Napáék házát elvették, kisajátították. Azt mondták, közel a vízhez, s az öregek emiatt kesereg­nek. Ö szánja őket, kicsit tán a jussát is. Azám. a víz. Hatvannyolc­ban tűz marta a tájat ta­valy a Tisza fenyegette a békességet. De sokat szen­vedett földje a hazának — és de nagyon gyönyörűséges. Megállunk az olajfőgyűj­tőnél. Ember jön elő, mo- kány kis barna, közép­korú férfi. Műszakvezető, azt mondja, öt éve jött ide, azóta szerzett két szakmun­kás oklevelet az olajipar­ban. Jó magyar neve van: Maróti János. Nézek utána, amint meg­áll a behemót szerkezetek között Szinte eltűnik. Munkás volt a szegedi ci­pőgyárban. Miért jött ide, miért tanult miért maradt meg? Ezt nem mondja, de azt igen, hogy háza épül ne­ki „Szegedében”. Beszélgetünk tovább. Mondják, dolgoznak itt ju- goszlávok, oroszok, sok ná­ció. Űjból fiatalember. Ez már igazi üzem, de milyen ve­szélyes. Asztalt mutatnak a barakkirodán: ide most mindenki kirakja a cigaret­tát, gyufát. Sorompó nyílik előttünk. Ferenczi Béla, az üzemegy­ség vezetőhelyettese is fia­talember. Szurmay Tibor úgy mutatta be — a Szovjetunió­ban végzett Nemrég kezdett ez az üzem. A mező összes gázait készíti elő. Kinek? — Mondják, szolgáltatásra, fé­künk, nekik. Vezetékbe és palackokba. Ma hétszázezer köbméter megy a távveze­tékbe, hálózatba. Franciák tervei alapján készült a kompresszortelep. „Portábilis” — nézek rájuk. Szívesen elmagyarázzák. A szörnyűséges nagy gépeket elfuvarozhatják máshová. Döbbenten állok a csar­nokban. Három ember össze­sen. Egy műszakra ennyi éppen elég, — így mondják a fiatal, nagyon komoly em­berek. Máris megyünk. Megfor­dulunk egy akkora betonté­ren, mint az egész szolnoki Kossuth tér. Járműtelep, most 300 gépjármű tere. Mellette raktár, gépműhely lesz. Balra az Alföld leg­nagyobb tűzoltó laktanyája épül. AFOR-telep. Tartályok, katonás sorban.' Már olaj van bennük, (ta­valy bor volt), festik az ol­dalukat. Olaj, meg. gáz. Emberele, meg emberek. Értelmes, megfontolt józanság. Azt mondják, őket meg­becsülik Szegeden, Szolno­kon. Nem tudom, az udva­riasság mondatja-e így ve­lük. Suhan az autó, körbejárta már a hatalmas terület egy részét. Búcsúzik a szem. Száz négyzetkilométer csak az algyői mező. Ezerhétszáz majdnem a munkásai szá­ma. Délalföldi emberek, ezer körülit Mórahalomtól Desz- kig hozza-viszi a bányász­autóbusz. Honnan jöttek? Erről a kis ország sok kin­cset adó földjeiről. Falvak­ból, tanyákról. És vannak vándorok Is. Szoboszlótól, Egertől nemrég búcsút vet­tek. Akik meglehet, innen is csak tovább mennek egy­szer. Tíz vállalat építi az algyői új valóságot. Ezerháromszáz építő. Egy fúrótorony látszik odébb, jóval távolabb. Kö­rülte még sárgállik a kukori­ca. Gyenge termést adott a föld. De az ember megveszi rajta.... — sj — F.: NZS hetvenegy őszén Kisköre, II, A Jászsági Főcsatorna há- rom felé ágazik majd el. A jászsági 1-es épül most. Hogy vizet adjon a környék­nek, már az első ütemben, 1973-ig. Ez Kisköréről jön a Hanyi-éren át Tiszasüly határában. Eddig tart majd az első szakasz. Tiszanánáig már kiépítették a gátját. Ti­szasüly tői Jászladány hatá_ rában nyomul majd tovább, s Űjszásznál találkozik a Zagyvával. Ez maga a fő­csatorna, de belőle még kettő kifut — mutatja a térkép előtt a mérnök. A jászsági 1-es csatornának az öntözőfürtjeit is építik már. Az idén elkezdték a jász­sági X-es és a jászsági III-as fürtök alapozását. A jászsági III-as Tiszasüly, Kőtelek, Nagykörű környé­kének ad vizet. A jászsági X-es a kiskörei fürt lesz. Fekete szaggatott vonalak jelzik a térképen az öntöző­fürtök határait. — Egyelőre ezejj a kettőn vagyunk rajta — mutatja Bödecs Gyula. Azonban érdemes még to­vább a térképnél időzni. Sokat írtunk, más lapokkal együtt, a két főcsatornáról, de hogy tulajdonképpen hol is húzódik majd, még senki nem merte kimondani. A mérnök most is hozzáteszi: ez a tervezet- Lehet, hogy Így marad, lehet hogy vál­tozik. A terv pedig az: Pély fölött szétnyílik a csatorna, s a kifutó ág jászsági 1-es néven viszi majd a vizet Pély, Jászivány és Jászapáti határába. Végig a felsőjász- sági részen úgy, hogy Já­nosiadénál bújik majd át a Zagyva alatt Ezt megelő­zően még Jászapáti és Jász­ivány között újabb hajtást növeszt, a jászsági 3-as csa­tornát. Ez Jászapátit meg­kerülve Jászdózsa alatt veszi útját. A jászsági 1-es 120 kilométeres, a 2-es és a 3-as 110 kilométeres hosszúság­ban szállít vizet. A csatornaikrek testesebb­re a nagykunsági lesz. Ez Abádszalóktól indul. Nyolc­van méter széles kanálisban csörgedezted a Tisza vizét végig a Nagykunságon. Egyik ága Túrkeve, Mezőtúr alatt éri el a Berettyót, vizet adva annak is. A 2-es ág pedig Fegpverneknek vonul és majd a Körösbe csatla­kozik. Az építők nyelvén a két főcsatorna két főművet je­lent. A másik kettő a víz­lépcső és a tározó tó. A víz­lépcső alatt és fölött embe­rek sokasága dolgozik az új Tiszapart kövezésén. Uszá­lyok fordulnak bt1 az ős- folyóból az új mederbe kő­vel megrakottan. Tokajból úsznak le terhükkel idáig. Vízre telepített markolók könnyítenek rajtuk. A partra zúdított rakó. mánvt kubikosok rakják be az új gátba. Kézzel, precí­zen. sarkosan. Ezt nem is nagyon lehet gépesíteni se, de más is történt. Tavaly­ról az idénre annyit haladt a mederéoítés, hogy ilyen egyszerre nem is tudták gé­pesítéssel követni. Megszólítjuk az első part­kövező csoportot. — Maguk szolnokiak? — Mi a nyíregyháziak va­gyunk. — Hát a maguk melletti csoport? — Azok a gyulaiak. Amott meg a szegediek vannak. Billenős teherautók, döm­perek robognak mellettünk. Egyik felirata Baja. A má­siké Egei*. A fiatal építés- vezető a partról irányítja a munkát. Budapestről költö­zött ide családjával, ö ma­gyaráz. — Jövőre az zöldár után, júniusban kezdjük a meder­átvágást. Akkorára az új gátaknak készen kell lennie. Ezért az Országos Vízügyi Hivatal elredelte, hogy míg az őszi jó idő tart, az or­szág minden vízügyi igazga­tósága küldjön kubikosokat Kiskörére. így gyorsítják a munkát. A három kilomé­teres új Tisza szakasz olyan erős lesz. hogy esetenként 13 méter magas vízoszlopot tart biztonságosan. A föld­munkákon jórészt túl van­nak, csak közvetlen a víz­lépcső fölötti és alatti kis szakaszhoz nem nyúlhattak még. Ä vízlépcsőn most a Ganz- MÁVAG szerelői dolgoznak. Nagy teljesítményú daruk­kal jöttek, azokkal emelik be a turbina vaszerkezeteit. Van olyan turbinarész, amely 78 tonnát nyom. Ha­talmas darabok. A mellet­tük álló munkás alig vehető észre árnyékukban. A turbi­nák alkatrészeit különben jórészt a franciák szállítot­ták vagonokban. Az építkezést három ipar­vágány szövi be. Senki nem meri még megsaccolni se, mennyi építőanyag zúdult már ide. Egy bizonyos. Száz­hatvanezer köbméter betont terveztek, százhúszezret már felhasználtak belőle. Jelen­leg még dolgozik a leendő meder helyén az építkezés saját betongyára. Mondják, már csak azt az anvagot ke­veri be, ami körülötte van, utána lebontják. A vízlépcső építés nagy éve 1971. Láthatóan sok minden készült és készül ebben az évben. Az erőmű szomszédságában felhúztak már egy négyemeletes iroda­házat is. A szolnoki vízügyi igazgatóság épülete lesz. Eb; ben dolgoznak majd a VÍ»* mű irányítói. Hogy kik lesz­nek személy szerint? Főként a mai építők. Szőke fiatalember, Laklia László, a Tisza IL KISZ- bizottságának titkára. Ti­zenhét építővállalat fiataljai választották vezetőjükké, ö bizonygatja: — Ügy megszerették a fiúk, lányok Kiskörét, hogy nem is akarnak innen el­menni. Százötvenen jelen­tették már be, itt szeretné­nek megtelepedni és majd itt dolgozni. A KISZ több mozgalmat Indított Kiskörén. Az egyik­nek ilyesfajta neve van: szerezz vízlépcsős szakmát. A lényege az ennek; átkép­ző? tanfolyamokat indított a KISZ. Villanyszerelő, gé­pész ilyen bizonyítványokat szereznek meg az ország minden részéből itt dolgozó fiatalok. A gyöngyösi tech­nikum külön kihelyezett osztályt Is indított az építők között, negyvenen tanulnak az évfolyamon. Az építők már számolgat* ják. meddig lesz még itt szükség munkájukra. Előre« látóan az újjászülető tájhoj akarják kötni jövőjüket. (Folytatjuk) Borzák Lajos A gömböcökben tavaly még bor volt...'

Next

/
Oldalképek
Tartalom