Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-24 / 251. szám
BÜNTETÉS <& — Folyton molesztált egy vacak bableves miatt Francois Ariit SZERNIEM... Sajnos, minden ünnep akkor köszönt be, mikor valamennyi áruház tele van vásárlóval. V A beatnikek és a hippik magukénak vallják a Télapót: az ugyanis soha nem borotválkozik, s évenként mindössze egy napot dolgozik. Optimista — az az ember, aki gépkocsijának motorját nem állítja meg, mikor a felesége „beugrik” egy áruházba. V A televízió — csodálatos készülék. — Egyazon időben tnély álomba ringatja önt, a szomszédokat pedig késő éjjel is ébren tartja. * A szokások fejlődése nyilvánvaló. Valaha az ifjú hölgyek akkor pirultak el, ha zavarban voltak. Manapság altkor vannak zavarban, ha elpirulnak. V Napjainkban van valami nehezebb is, mint egy tűt megtalálni egy szalmakazal- ben. Tűt találni egy ifjú hölgy kezében. * CVtimista gazdaasszony azaki este nem mossa el a mo- satlant, arra gondolva, hogy holnap reggel nagyobb kedve lesz hozzá. Molnár Sándor fordítása Az időpont is számít Egy milánói férj újságolvasás közben így szól a feleségéhez: — Képzeld csak fiam! Tokióban még a legmodernebb felfogású japánok is megőrizték azt a régi hagyományt, hogy hazatérve leveszik a cipőjüket. — Mi van ebben? — kérdi minden lelkesedés nélkül az asszony. — Ezt Milánóban is megteszik a férfiak... éjfél után. Az Ihlet Egy újságíró a következő kérdést tette fel Agatha Christie-nek: — Mikor szokta kitalálni új történeteit? — Mosogatás közben — válaszolt a detektívregények koronázatlan királynője. — Ezt a munkát olyan bosszantóan ostoba dolognak tartom, hogy mosogatás közben mindig kedvem kerekedik megölni valakit. Megoldás Két barátnő beszélget. — Meguntam az egyedüllétet, a házasságközvetítő révén férjet keresek magamnak. Kikötésem a következő: a kiszemelt férfiú legyen művelt, szórakoztató, jó társalgó, sportkedvelő, tájékozott, tartózkodjék mindig otthon és ami a fő, ve beszéljen, amikor nincs kedvem végighallgatni a mondanivalóját... — Most már tudom —• szakítja félbe a barátnő — mire is van szükséged valójában. Sürgősen vásárolj egy televíziót! Ez c«ak érthető A skót nagypapa háborús élményeiről mesél unokáinak: — Az ellenség körülvett bennünket. Élelmiszertarta- lékaink kimerültek. Nem volt mit ennünk, nem volt egy korty whiskynk sem, már-már a szomjhalál fenyegetett... — Víz nem volt a közelben? — szól közbe az egyik unoka. — Volt kisfiam, de akkoriban igazán nem értünk rá mosakodni. ‘ -S&títo n. — Látod, ez autótolvaj.. Egymondatos riportok LEBUKÁS — A kirakatpolitikához értett. de nem tudta az árakat. NÉVNAPON — Annyi virágot kapott szegény, hogy másnap nem győzött sepregetni. TANÄCS — Ha a főnök nem fogad, érts szót a gépkocsivezetőjével. EGY KARRIER TÖRTÉNETE — Messze megelőzte kora. a fizetési listán. TERVBESZÁMOLÖ — Nincsen hibánk objektív nehézség nélkül... a bíróságról jelentik — Két pofon híján mindent megkapott otthon a gyerek. GAZDASÁGI JEGYZET — A fény nem járhat görbe utakon, de azért az árnyékban sincs sötét. PORTRÉ VÁZLAT — Egyszer kölcsönadta a zseblámpáját és most cserébe kéri tőlem a napot. ÁLLATI TÖRTÉNET — A bérházban egy másfél kilós selyempincsi volt a legnagyobb kutya, kitették hát a táblát: Vigyázz! Harap. VÉGÜL, AMI MIATT MINDEZT LEÍRTAM — A jobb újságírás segíteni szeretné a gondolkodást, a többi pótolni akarja csak. M egr jegyzések Csak az nem lép soha más tyúkszemére, aki mozdulatlanul, egyhelyben áll. (Daniel Stern) ür Aki azt állítja: túl öreg ahhoz, hogy valamit megtanuljon, az sohasem volt fiatal. (Franklin P. Jones) Egy uncia bocsánatkérés ér annyit, mint egy tonna magány. (Joseph Joubert) & „Amikor én fiatal voltam, ilyesmit nem csináltam l” (Reader’s Digest) Változatok A filmgyár egyik villanyszerelője meséli a barátjának: — „Ma a rendező egy csodálatos jelenetet forgatott. A színésznő meztelenül ült a fürdőkádban, nyakig a fenyőillatú, habos vízben. De ez még semmi: közvetlenül ezután elkészítették ugyanennek a jelenetnek svéd változatát is.” — „És azt, hogy csinálták?” — „A rendező kihúzta a fürdőkád dugóját.’* Biztos benne Két kisfiú tanácskozik egy. mással: — Egész biztos, hogy nem vagyok fogadott gyerek. — Honnan tudod? — Ha az lennék, már rég visszavittek volna az intézetbe!... A pályatévesztett. A barátnőjéről mondta... A lába olyan, mintha harisnyáján a varrás félrecsúszott volna. Pedig mindig varrás nélküli harisnyát visel. lő a fokozatosság; John Barrymore hosszabb ideje tartó gyengélkedés után felkeresi orvosát. — Művész úr — mondja a vizsgálat végén az orvos — fel kell hagynia a nőkkel, az alkohollal, de abba kell hagynia az éneklést is. — Hát itt tartanék doktor úr? — sóhajt fel a hírneves amerikai színész. — És mindentől egyszerre kell búcsút vennem? — Nem szükségképpen — válaszol az orvos. — Rendben van — határozza el magát Barrymore. — Akkor hát felhagyok az énekkel. A nő olyan, mint a fog Szenvedni kell, hogy hozzájussunk. Ha nincs meg, akkor nagyon hiányzik. G. Gorin: Enyhe időzavar Lustán nyújtózkodva ásított, majd hirtelen az órájára pillantott. Űristen! öt perc múlva nyolc, és nyolcra már a munkahelyen kellene lennie... De most már, mindegy, úgy sem ér oda akkorára. Még taxin sem. Most sajnálja életében másodszor, hogy a zsebrakétát még nem találták fel. Mit tegyen hát? Már kétszer kapott szigorú meg- róvást — késérért. Harmadszor azonban már biztosan nem kap — csak felmondólevelet. Hirtelen a homlokára ütött. Született egy felülmúlhatatlan ötlete! Nyugodtan bújt ki a takaró alól, lassan megborotválkozott, megreggelizett, majd gondosan és sokáig kötögette a nyekkendőjét. Ráért. Lesétált az utcára. Kissé elcsodálkozott, hogy szokatlanul gyér a forgalom, majd néhány perc múlva megállt az egyik ház előtt. A falon tábla függött: „X. Y. fogorvos, fogad egész nap”. A csengetésre egy álmos arcú nő nyitott ajtót. — Az orvost keresem — mondta a nőnek. — Gondolom, kérem, de most... — Ö. drága asszonyom, szíveskedjék megmagyarázni a doktor úrnak, hogy ez egy igenigen fontos esetés szóval nagyon súlyos... Leült a váróban és megkönnyebbülten lélegzett fel. Hamarosan nyílt a rendelő ajtaja és az orvos kiszólt: — Szíveskedjék befáradni! Befáradt és tüstént leült. így szólt: — Ez a fogam itt elöl... Látja, doktor úr? Húzza ki kérem azonnal. — Hisz ez ép fog! Semmi baja! — Rettenetesen fáj, doktor úr!...' — Hm... Röntgenezzük meg! — Dehogyis röntgenezzük! Húzza csak ki gyorsan! Injekció nélkül. Az orvos a fejét csóválta, de engedelmeskedett. — Kész. A „beteg” véres szájjal, de elégedetten mosolygott. — Doktor úr kérem, egy igazolást is kérek szépen. Arról, hogy most itt jártam és fogat húzattam... Igen, ilyenre gondoltam. Nagyon szépen köszönöm! Mennyivel tartozom? — Két rubellel. — Két rubellel?! De hiszen én úgy tudom, hogy egy foghúzás csak egy rubel! És én még injekciót sem kértem!... — önnek teljesen igaza van. Egy foghúzás valóban egy rubel. Hétköznap. De ma vasárnap van, kedveském! És mivel ez az én szabadnapom... — Vasárnap?! — ütött a homlokára a „beteg”. — ó. én marha! Krecsmáry László fordítása Gyakori öröm <— Mindig boldog vagyok, ha a fiam bemutatja a soros menyasszonyát... Szives vendégvárás — Jó, jó, idhon vas vünk kedveseim csak gyertek! (A Weltwoche-ből) Játékszenvedély — Gondolom, kellemesen telne az idő egy kis barkhochbáz ássál.., Hiú férj — Mondd, hogy épp tévét nézek, majd visszahívom ... (A Weltwoche-ból)
