Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-24 / 251. szám
1971. október 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kárpáti Kamill: Fekete rózsa Hogy a Mézes utcában nem leltelek, a Süllő utcában nem hívtalak. A tó közepén hangraforgó úszott, a nád-folyosón egy keménykalap. S hogy a hangraforgó rólad énekelt, hallgattuk én és a keménykalap, és egyre jobban fájt, hogy nem leltelek, s a Süllő utcába nem hívtalak. Szoknyáját föltűrt hajnal jött a vízen. Bámulták buborékszemű halak. Estien, fekete rózsaként úszott, nyomában úszott a keménykalap. Ssomráky Sándort ÚTKÖZBEN Miközben rád gondoltam, szilánkokká hullt szét a nap és elrepedt az ablaküveg is. Kék semmiben lebegtek a felhők, szomorú-sárgán mosolyogtak a fák, amikor eszembe jutottál. Szögletesen, bárgyún fésülködött [mellettem! egy gyerek, lent géppisztolyával tisztelgett egy katona — s te kócosán tűntél fel is lazán, mint seben a vatta. teáhun* Dr. Császár tetenc tanulmányáról Kedves vendége volt a minap szerkesztőségünknek: dr. Császár Ferenc nyugalmazott tanár. Az idős pedagógus jelenleg a fővárosban él, de Kunszentmártontól, ahol évtizedekig tanított, most sem tud elszakadni. Nemrégiben tanulmányt' készített Kunszentmárton színháztörténeti múltjáról, ezt ajánlotta lapunk figyelmébe. A huszonegynéhány oldalas kézirat a múlt század végétől a felszabadulásig eltelt Időszakban kíséri nyomon a községben fellépő vándortársulatok viszontagságos sorsát és a műkedvelő színjátszás hőskorának eseményeit. Jellemző tényeket föltáró, jóízű olvasmány, érdemes ismertetnünk. A színezzek nagy böjtje A mai színházi viszonyokhoz szokott olvasók előtt valósággal egzotikusnak tűnnek - . azok a körülmények, amelyek között ezek a vidékjáró, állandóan felbomló és újjáalakuló színtársulatok terjesztettéK a kultúrát, vagyis az általuk kultúrának vélt, enyhén szólva kétes értékű szórakoztató termékeket. Bár a kezdetek — írásos forrás híján — homályba vesztek, annyi megállapítható, hogy a tizenkilencedik század utolsó harmadától kezdve nagyjából évről évre rendszeresen felkeresték Kunszentmártoni Thália vándorpapjai, hogy a nagyérdemű helyi közönség tökéletesen reménytelennek látszó szellemi pallérozását és saját létminimumuk elérését megkíséreljék. Mindkettő meglehetős nehézségekbe ütközött. A helyi sajtóorgánumok tanúságtétele szerint egyszerűen nem volt igény a színház iránt Kunszentmártonban. A szerencsét próbáló társulatok néhány napi üres ház előtt való ágálás után kénytelenek voltak odébbállni. A bevételből többnyire még az előadások költségeit sem tudták fedezni. 1898-ban Huszti Márton színtársulata meg sem tudta kezdeni működését, mert annyi pénzük sincs, hogy díszleteik szállítási költségét kifizessék. „Ha hozzánk színtársulat vetődik, nálunk éli át nagyböjtjét.” — kesereg a helyi lap a század elején. 1907-ben rekordnak számít, hogy Fekete Miksa húsz tagú társulata szokatlanul hosszú ideig, majdnem három hétig működött Kunszentmártonban. „Hiába, kunok vagyunk, sajnáljuk a pénzt színházra” — idézzük ismét a Kunszentmárton és Vidéke című hetenkét megjelenő lapot. Maid: „önző. rideg, tartózkodó, smucig itt a közönség, nem kell ide kultúra. Megelégszik, hogy él, este 6 órakor megeszi szalonnáját, lámoagyújtás előtt elmondja imádságát, és istennek ajánlja lelkét. Jaj annak a társulatnak, amelvik ideiön. Étien szomian. tele adóssággal, megtépázott becsülettel kénytelen megszökni. 12 ezer lakosából csak 20—30 ember Bzínházbajáró.” Ezt az elkeseredett képet 1914 januárjában festette a kunszentmártoni publicista, de egy-két átmeneti konjunktúrától eltekintve később sem javult lényegesen a helyzet. Persze, fölmerül a kérdés: Manapság vajon nagyobb sikerrel próbálkozhat- nának-e a színházak, ha nem segítené őket állami támogatás, hanem saját erejükből, pusztán a kunszentmártoni vagy bármelyik más helyi közönség kulturális igényeire építve kellene fenntartaniuk magukat? — Nem mernénk határozottan rábólintani a kérdésre. Csalj meg, édes! De mit tudtak nyújtani a közönségnek ezek a lelkes komédiások? A lapok felületes híradásai alapján nemigen rekonstruálható a műsor, de annyi világosan kitűnik. hogy az operett és a népszínmű uralkodott. Csalj meg édes!. Búzavirág, Helyre asszony, A vereshajú: ezek a ma már tökéletesen feledésbe merült, ismeretlen szerzőktől származó darabok voltak a szá- zadeleji Kunszentmárton legsikeresebb premierjei. A Doktor úr, Molnár Ferencnek ez a nem valami Igényes játéka már, úgy látszik. túl magasnak bizonyult: „Molnár Ferenc: Doktor úr c. vígjátékával rossz búcsúelőadást választott a színház, ízléstelenül visszaéltek a kedvező fogadtatással.” — fakadt ki 1907-ben a kunszentmártoni színikritikus. Arról, hogy klasszikusokkal. igényesebb társadalmi színművekkel próbálkoztak volna a vendégszereplő együttesek, nyoma sincs a sajtóban. Lehetetlen meghatározni azt is így utólag, hogy milyen volt az előadások színvonala. de a társulatok munkatempójából nagyon is elképzelhetjük. Az írott forrásokban legelőször Kőszegi Endre társulata fordul elő Kunszentmárton színházi múltjában. Ez a derék, 21 tagú együttes 1871 augusztusában 32 (azaz harminckettő !) darabbal örvendeztette meg a nagyérdemű közönséget. Gondoljuk csak meg, vajon mennyi idejük maradt próbára? Úgyszólván semennyi. Előadásaik bizonyára ott a közönség előtt keletkeztek a Massáth-kávéház udvarán. A Kunszentmárton és Vidéke. a Közérdek, a Kunszentmártoni Híradó, a Kunszentmártoni Újság és a Körös—Tiszavidék, ezek az egymást fölváltó illetve egymással konkurráló sajtóorgánumok nem is fogytak ki a színészek csepüléséből. Néhány példa a korabeli kritikai hangra: „Kiss Gyula igazgató, mint színész és felesége a színpadon tehetségtelen fajankó.” (1898.) „Rónai György színész fellengzős játékot űz. Nem elég csak szép állású bajuszát fitogtatni.” (1901.) „A férfiszereplők eltúlozzák mókáikkal szerepüket, ökör, marha, barom bivaly stb. beszúrásokkal.” Ügy látszik Kunszentmártonban még a tetszésnyilvánítás jelei is balul sikerültek. Az első nagy siker a kecskeméti Mariházi Miklós együttesének fellépése volt. (Ez a társulat nyitotta meg a szolnoki színházat is.) Kiváltképp bálványozták a direktor feleségét, Turchányi Olga primadonnát: „Turchányi Olga láz lepte meg a községet” — írja az újság 1913-ban. — „Az ifjúság ki akarta fogni a művésznő kocsijának lovait — a kor szokása szerint — de nem volt lehetőség, mert a művésznő a színházi termet is magába foglaló Körös ^Szállóban lakott.” Premier a fecskendőért A hivatásos színészek sorozatos kudarcaival szemben figyelemre méltóan élénk volt a műkedvelő színjátszók előadásai iránti érdeklődés. Az Iparosok és Kereskedők Egyesületének 1897-ben már állandó színjátszó köre volt, az ő fellépésük bevételéből vásárolták az első tűzoltófecskendőt Kunszentmárton részére. De rendezett előadásokat a Földmunkások Egylete, a Tűzoltó Egylet valamint a legkülönbözőbb nő- és legényegylet, gazdakör stb. Repertoárjuk ugyanaz volt, mint a profi színészeké, mégis összehasonlíthatatlanul többen látogatták produkcióikat, hiszen a rokonok, ismerősök, barátok színrelépése bizonyára nagy vonzerőt jelentett. Helyi sztárok alakultak ki. A Sárossi-, az Ökrös és a Vincze házaspár évtizedeken keresztül főszereplője volt a legnevezetesebb előadásoknak. Orvosokat, jegyzőket, lapszerkesztőket és a helyi notabilitás más képviselőit találjuk meg a népszínművek szereposztásában. Bizony megmosolyogtató ma már ez a színköri múlt, de azért elgondolkodtató, hogy mennyire személyes ügyének érezte a község lakóinak többsége. S ha ez a jobbára fércműveket előadó műkedvelés ilyen általános társadalmi rokonszenvet tudott kiváltani, vajon hogy nem tudja ezt kivívni magának napjaink öntevékeny művészeti mozgalma? Dehát ez már más téma. Mindenesetre dr. Császár Ferenc lelkes munkája önkéntelenül is eszébe juttatja olvasójának. Gondos tanulmánya szép példája a tevékeny lokálpatriotizmusnak. Bár minden helységünk mondhatna magáénak ilyen krónikásokat akik feltárják lakóhelyük művelődéstörténetét a jelenkor okulására. SZ. Ja PICASSO 90 ÉVES Madárfütty magnóról Az ausztráliai Adelaide város parkjainak fáin kitömött madarakat helyeztek el. mivel az élő madár itt már ritkaságszámba megy. Ha valaki madárfüttyöt akar hallgatni, csak megnyomja a fán elhelyezett gombot és a magnetofonfelvétel máris segítségére siet. TÍ7enhárom m.lliárd Az idei szovjet népgazdaságfejlesztési terv tudományos kiadásokra 13 mii. liárd rubelt fordít, ami 8,3 százalékkal haladja meg a múlt évben azonos célokra fordított kiadások összegét. A szovjet tudósok kutatásaira idén kétszer akkora ösz- szeg áll rendelkezésre, mint öt évvel ezelőtt. Hamand festményekre bukkantak egy templomban A flamand és holland iskola XVI—XVII. századi mestereinek festményeit állították ki a litvániai Kaunas város képtárában — többek között Rubens és Francis Snyders alkotásait. A gyűjteménynek érdekes története van. A festményeket litván és lengyel mágnások vásárolták Nyugat- Európában, majd később a kaunasi képtár tulajdonába kerültek. A náci megszállás alatt a képtár egyik alkalmazottja egy katolikus templom falába rejtette az értékes műveket. A megmentő sorsa ismeretlen, s a gyűjteményt is elveszettnek hitték egészen addig, míg sor nem került a templom rés. taurálására. Neptun feltárja birodalmit titkait A várnai haditengerészeti múzeum tudományos tenger- alatti kutatócsoportja már harmadszor indult el a Ka- liakra-fok felé. Az első ex” pedídó — két év előtt — értékes leleteket hozott itt felszínre: elsüllyedt hajók roncsait, horgonyokat és régi vízi járművek berendezéseit. A kutatócsoport eddig 314 tárgyat talált a tenger mélyén. amelyek, még a rómaiak korából származnak és amelyeket most azonosítanak. Egy azonban máris biztosra vehető: a Lakiakra öböl egykor az antik flották nagy kikötője volt. A tengeralatti kutatók az öböl vizéből amforákat, kő- és ólom-horgonyokat és óbolgár kerámia maradványokat hozott felszínre. A kutatókat most megbízták: kutassák ki azoknak a hajóegységeknek helyzetét és rejtélyét, amelyek egykor saját magukat süllyesztették el. Ezredik születésnap Üzbegisztán a jövő esz. tendöben megünnepli Kelet nagy tudósa, Abu Reikhan Biruni születésének ezer éves évfordulóját. A matematikával, fizikával, ásványtannal, történelemmel és filozófiával foglalkozó Biruni jelentősen hozzájárult a világ-civilizáció fejlődéséhez: ö volt az első, aki megszerkesztette a Föld modelljét és kiszámította nagyságát. Az asztronómia és geodézia területén kifejtett munkássága elismeréseképpen róla nevezték el az egyik Hold-krátert. t Picassoról sokféle emléket őriz az emberiség. A művész páratlanul mozgalmas és rendkívül tevékeny élete, amely még korántsem fejeződött be, hiszen 90 éves kora ellenére is jól bírja magát, bővelkedik jelentős, érdekes, olykor szenzáció- számba menő eseményekben. Legdrágább emlékei azonban mégis csak teremtményei: ránk hagyott művei. Rajzai, festményei, szobrai, kerámiái — melyik műfajjal és melyik anyaggal és melyik eszközzel nem próbálkozott meg, hogy fölényes győzelmet arasson! — szinte a föld minden táján fellelhetőek. A világ híres múzeumai éppúgy őriznek Picassot, mint ahogy valamelyik francia városkában is rá. akadhatunk a mester egy-egy remekművére. Róla és műveiről könyvtárnyi könyvet írtak. S ebben nincs semmi túlzás. A most 90 esztendős Picasso századunk valóban ritka jelensége; „példátlan tünemény”, nemcsak Európa, hanem a világ szellemi egén is. E sorok írója is híven őrzi és dédelgetve hordja magában egy Picassoval való találkozása emlékét. Még szinte friss élmény, az alig elmúlt nyár gyümölcse. A „találkozásra Dél-Francia- ország egyik kis városában került sor. Ott lelt rá a fazekasok városában, Val- lauris-ban. Azt tudván tudta, hogy Picasso éveken át pártfogolta, sőt maga is gyakorolta éppen itt ebben a városkában a fazekasok mesterségét, a kerámia készítését Szellemi támogatásával pedig éppen ő támasztotta új életre a kissé megtorpant és igényességben visszaesett fazekasmesterséget. Dehogy ráadásul még egy csodálatos kompozícióval is megajándékozta a vallaurisiakat — és egyúttal a világot — azt csak a helyszínen tudta meg. Háború és Béke címmel a Béke-kápolna számára jelképes művet festett. A világ jó és gonosz erőinek harca különböző megfogalmazásban mindig kedvelt témája volt Picassonak. Ezúttal a téma jel képességében is konkrétabb és hangvételében pedig egy derűsebb változatú feldolgozásával állt a világ elé. A mediterrán tái derül Hői áthatott festő, a háború borzalmairól aookaüetikusan is szólni tudó Picasso — lásd a Guernica-ja — ezúttal groteszk, játékos formába öntötte mondandóiát. Mi látható e kompozíción? Jobb sarkában a kénnek zöld mezőben és kalászt érlelő napA varsói óvárosban, az egvik emlékmű-házban óramúzeumot nyitottak meg. Három teremben gvű'tátték össze a több mint 800 régi órát bemutató kiállítást, az egykori aranyműves-, órás-, látszerész-, ötvös, és bronzsütésben uzsonnázó ember- csoport, mellettük a természet bőségének jelképes zöld fája, piros gyümölcsökkel tarkállón. A másik oldalon haragoskék mezejében fura jelenetek. A háború fakósá- ga, rozoga szekere, ahogyan megtorpan a „jóharcos” védőpajzsától; játékos párkák, akik az élet fonalát tartják kezükben, az egyik éppen egy homokórát egyensúlyoz — az időt — egyetlen ujjúval, de oda sem mer nézni; fentebb egy gyerkőc furcsa mérleget tart a fején, egyik végén kalitka, benne halak, a másikon egy akvárium madarakkal. Rémületesen szép látvány. Nem dominál ugyan benne az elszenvedett háború tragikus élménye, de e minden derűje ellenére nyugtalanító furcsaságban, a megfestett jelenetek gro- teszkségében ott kisért az idillikus világ, stabilitásában kétkedő művész szkepszise. A világ sorsáért felelősséget érző művészi lelkiismeret gyanakvó szorongása, Picasso életszemléletének jellegzetes vonása. Ha mást nem ismernénk tőle, csupán csak ezt az egyetlen kompozíciót, ebből is egyértelműen meglehetne állapítani: Picasso számára aligha van valami drágább ezen a világon, mint az értelmes emberi élet szépségének hirdetése. A szellem szabadságharcosaként ennek védelmében, érdekében emeli fel ecsetjét, tollát, mozgósítja teljes művészi fegyverzetét. Picasso, közismert, hogy spanyolnak született és hogy spanyolnak is vallja magát, jóllehet száműzetésben él, önként vállalt száműzetésben, Franciaországban. A Háborút és a Békét látva önkéntelenül is igazat lehet adni neki és el lehet fogadni életformájának igazát, hogy nem tér vissza szülőhazájába. Hisz, hogy is mehetne oda haza, ahol éppen azok az erők uralkodnak még ma is, amelyek ellen egész életében hadakozott és hadakozik most is. Amikor a spanyolok honában még mindig Franco az úr. „A Guernica csak akkor tér vissza Sna- nvolországba (most New York egyik múzeuma őrzi) ha újiászűietik a köa*-?rsa- ság” — mondta egvik híressé vált nv’i"*v"-Tatíhan. Kilencvenedik síületósnan-: ján önként vetődik fel a kérdés: vajon movérheti-e a világhírű művész ezt az örömet? Valká Mihály műves céhek taaiainak munkáit. Az újonnan megnyitott óvárosi múzeum épü. létének homlokzatán gyönyörű zenélőórát helyeztek el; a látogatók ennek csen. gő hangjai mellett vonulnak be a múzeum termeibe. Pabló Picasso: Az ifjúság (kőnyomat) Óramúzeum Varsóban
