Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-21 / 248. szám
1971. október 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tv torony Pécsett A Mecsek hegység legszebb pontján a Misinatetőn épült tv-tornyot 1972 második negyedében adják át. A kiugró négy alsó szinten műsorsugárzó berendezések, a felette lévő három szinten hatalmas zárt üvegablakokkal kiképzett adótér kilátó és eszpresszó lesz. * Éttl wk 1 ... W : (MTI foto — Balassa Ferenc felv. — KS) Ezer kiló — egy „ölelésre" Remek önrakodós targoncát terveztek a Beton és Vasbetonipari Művek miskolci gyárában a műszakiak; olyan ügyes masinát ötlöt- tek ki, amely 1000 kilónyi falazóblokkot, egyetlen „öleléssel” emel fel. A nehéz fizikai munka megkönnyítésére tervezték a targoncát, amelyet az üzem bödrogkeresz- túri telepén már munkába is állítottak. A gép a tervezettnél két hónappal hamarabb készült el. Tervezése és elkészítése anyagokkal együtt 750 000 forintba került. A tőkés országok cégei az ehhez hasonló típusú és teljesítményű gépet csaknem kétszer ennyiért készítették volna el: a miskolciak és a bod- rogkeresztúriak négy hónapjával szemben másfél-két esztendő alatt lett volna meg — legalábbis ezt a határidőt tüdták vállalni. Mit is tud ez a masina? A falazóblokkokat saját rakodóterén sorba rakja, majd az érlelő helyről a deponiába szállítja. Három műszakban, vagyis huszonnégy óra alatt 36 ezer darab blokkot szállít el, összesen 576 tonna súlyban. A targoncát egy gépkezelő és két segédmunkás „szolgálja” ki úgy, hogy a munkások dolga csak a lécek összeszedése és a de- poniák takarítása. Ezt a munkát korábban húsz rakodó és hat „hagyományos” targonca végezte. A műszaki és fizikai kollektíva most újabb hét rakodógép elkészítését vállalta 1972 február végéig. Ebből öt darabot a belső anyagmozgatás gépesítésére az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumhoz tartozó testvérgyáraknak készítenek, két rakodó pedig a miskolci gyár telepén üzemel majd. A gép tervezői és készítői újításukért 60 ezer forint prémiumot kaptak. A versíráshoz nagy hajlama van József Attila osztályfőnöke a költőről A közelgő Műszaki Könyvnapokon érdekes könyv lát napvilágot. Szerzője Eper- jessy Kálmán, József Attila hajdani makói osztályfőnöke. A nagyhírű történész professzor, aki később több mint három évtizeden keresztül a Szegedi Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára volt, könyvében azonban nem a proletár költőre emlékezik. „Városaink múltja és jelene” címmel régen nélkülözött alapművet alkotott. Több évtizedes gyűjteményének, munkájának eredményeként ez az első olyan összefoglalás, mely a magyarországi művészet történetéhez hasonlóan a történeti magyarország 75 városának fejlődését tárgyalja. Q A történész-professzor, a költő egykori latin-történelem tanára jegyzeteiben lapozgat, emlékeiben kutat, kedves emléktárgyakat mutat, — rendezi a múltat. Papírra veti-e valaha is az emlékmorzsákat? Válasz helyett most elmondja a legmaradandóbbakat. Kötelességtudó, az átlagtól messze kiemelkedő tehetségű diák volt. Hatodikban már színjeles. Rajta kívül csak egy ilyen volt az osztályban. Szerette a vitát, körömszakadtáig védte igazát. Hirtelen haragra lobbant, ha ellent mondtak neki. Év végi indexébe ezt jegyezte be az osztályfőnök: „Tehetséges, kötelességtudó, bátor fellépésű. A versíráshoz nagy hajlama van.” ☆ A Maros-strandon volt az osztály fellegvára. — Tudsz-e úszni Attila? — De mennyire tanár úr! — És már el is tűnt. Néhány perc múlva jelentik társai, hogy Attilát éppen most húzták ki a mély vízből. — Tanár úr kérem, Attila nem tudott úszni. Szándékosan ment be a nagy vízbe, kíváncsi volt rá: ha fuldokolni kezd, utána megy-e valaki... & Viszolygott a tornától. Ezt akkoriban játékdélutánnak titulálták, s mindig az osztályfőnök irányította. A fiúk ilyenkor futballoztak, ő sohasem állt a játszók közé. A tornalócára, kuporodott az osztályfőnök mellé, s valósággal áradt belőle a szó. Ilyenkor elemében volt. — Négy névre állandóan visszatért — mondja Eper- jessy Kálmán — Arany Jánosra, Babitsr'a, Juhász Gyulára, meg Szabó Dezsőre, de az utóbbiból elég hamar kiábrándult. Egyszer a pálya szélén kijelentette, felkeresi Szabó Dezsőt. Erről a látogatásról sokáig nem beszélt. Mikor az osztályfőnök faggatni kezdte, így válaszolt: — Voltam nála... Azt mondta, nem szereti a csodagyerekeket. .. « A professzor asztalfiókjából meleg szavakkal ajánlott József Attila kötetek kerültek elő, a hálás tanítvány késői megemlékezései. Dr. Eperjessy Kálmán évtizedekig nem nyilatkozott a keltőről. Kapcsolata József Attilával még szakmai körökben is alig ismert. Mivel magyarázható ez a hosszú hallgatás? — Sohasem a tanár érdeme, hogy kit mondhat tanítványának — válaszolja. | Különleges karosszék A San Diegóban működő kaliforniai egyetem orvosi karának kutatói kidolgoztak egy készüléket, amellyel jól meg lehet figyelni, hogyan javulnak a tüdő funkciói azoknál az embereknél, akik abbahagyták a dohányzást. A készülék lényegében egy belégző csővel és elektronikus műszerekkel ellátott kényelmes karosszék. A szék előtti képernyőn fényindikátorok mutatják a tüdőlebenyekben és a légutakban a dohányzás következtében végbement elváltozásokat, (folyadék-felhalmozódás, a légutak felduzzadása stb.), illetve a dohányzás abbahagyása után bekövetkező előnyös változásokat. Uj barázdák Szahalin szigetén Szahalinon, a távol-keleti szovjet szigeten nagyszá- bású lecsapolási munkálatok kezdődtek, amelyekkel már eddig is 5000 hektár elmo- csarasodőtt őserdőt hódítottak meg és adtak át a mezőgazdaságnak. A sziget iszapos talaját nemrégen még alkalmatlannak tartották a művelésre. A talajjavítási munkálatok eredményeképpen több ezer hektárt gazdagon termő veteményessé változtattak. T udja mennyi veszedelem fenyeget egy újságírót? Bármikor megégetheti a kezét! — Igen, ha a forró kályhára tenyerei. — Ne szellemeskedjen. Szent igaz, hogy az újságíró bármikor repülhet... — Hogyne. Sok a külföldi kiküldetés, a kellemes repülőút. Vagy nem így gondolta? — Nem egészen. El tudja képzelni maga, milyen érzés, ha az emberrel mindig le akar számolni valaki? — Ne vegyen fel annyi előleget!... — Elhatározta, hogy nem veszi komolyan a szavaimat? — Igen. Mert nekem egy újságíró ne sírjon, hanem írjon. — Az se veszélytelen. — Miért? Írjon igazat! — Az kevés. Vegyünk egy példát. Van egy lassan már őszülő kollégánk. Amikor ifjan ^idekerült, hetenként írt egy cikket a városról. Hol a piszkos, sáros utcákat, hol az akadékoskodó, bürokratikus ügyintézőket tűzte tollára. Egy-két év alatt városszerte megismerték a nevét. Boldog volt, és elhatározta. hogy végképp letelepedik itt... — No látja, milyen köny- nyen szereznek maguk népszerűséget! Mi is látjuk a szemetet, a bürokráciát, mégse ismer bennünket senki... — Csak várjon! Újságírónk. leteleoedési szándékét komolyan véve, elment a lakáshivatalba. A tisztviselő Döntött a Legfelsőbb Bíróság Most, amikor a vizek szennyeződése elleni küzdelem napirenden szerepel, érdeklődésre tarthat számot két olyan ügy, amelyben a Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban fejtette ki álláspontját. A Cukoripari Vállalat ácsi gyára nagymennyiségű szennyvizet bocsátott a Conco-pa- takba, amely a halászati szövetkezet működési területéhez tartozott. A vízszennyezés következtében a halállomány jelentős része elpusztult. Emiatt a halászati szövetkezet Kártérítési pert indított a cukorgyár ellen. A járásbíróság megállapította a vállalat kártérítési kötelezettségét. — Fellebbezésre a megyei bíróság csak a kárösszeg kétharmadát ítélte meg, mert véleménye szerint a szövetkezet nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének Lehalászással ugyanis módja lett volna a kárt csökkenteni, hiszen tudhatta, — hogy a cukorgyártás megkezdése után a halállományban — a szennyvíz mérgezettsége miatt — pusztulás következhet be. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a járásbíróság álláspontját fogadta el. AmiYel a szövetkezel nem számolhatott A határozat indokolása szerint két és félmilliós költséggel a vállalat 32 kataszt- rális hold területen szennyvízülepítőt épített. A gyártási idény megkezdésekor a a káros hatású szennyvíz nagyrészét ide vezettéK. Ha ennek ellenére a halállomány egy része mégis elpusztult, a szövetkezet mentes a kárelhárítási kötelezettség alól, mert a szennyvízülepítő üzembehelyezéséről tudott, tehát a halastó szennyeződésével nem számolhatott. A tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár a múlt év májusában háromezer köbméter tömény szennyvizet bocsátott a Hortobágy folyóba, aminek következtében a hajdúszoboszlói Bocskai Tsz 58.6 mázsa hala elpusztult A történtek miatt — a szövetkezet, — a gyár ellen kártérítési pert indított Az Országos Halászati Felügyelőség szakvéleménye szerint a szövetKezetet 562 ezer forint kár érte. A pusztulás 90 százalékban a gyár kifogásolható magatartása, míg 10 százalékban a vízügyi hatóság által a folyón leengedett illetve abba beemelt talaj- és belvízben lévő oldott vegyszerek károsító hatásának következménye. Végső fokon a Legfelsőbb Bíróság a gyárat, a szakvélemények alapján, 506 ezer forint megfizetésére kötelezte. Fele-fele arányban fizettek Nyolc évvel ezelőtt hat tsz közös építési vállalatot létesített. A múlt év tavaszán az alapítók egyike bejelentette kilépési szándékát. A vállalkozás tagszövetkezeteinek főkönyvelői megállapították, hogy a közös vagyon 2 millió 960 ezer forintot tesz ki, amelyből egy szövetkezetre 494 ezer forint jut. Ez utóbbi összeg magában foglalja az egyes tsz-ek által alapításkor befizetett 134 ezer forintot is. A szövetkezettel együtt még három másik is kilépett, amit a vállalKozás igazgató tanácsa tudomásul vett és úgy határozott: a kilépettnek a kérdi a nevét. Amikor meghallja, felnéz a papírok közül és sokat sej te tőén megkérdezi: maga írja ezeket a cikkeket a lapba? — Most azt akarja mondani, hogy a kollégája nem jutott lakáshoz? — Dehogynem. Behelyeztek valahonnan a környékről a tanácshoz egy tisztviselőnőt, aki azonnal kapott lakást. Kollégánk megismerközös vagyonból őket megillető részt a bentmaradó két tagszövetkezet köteles megfizetni, mégpedig a 134 ezer terültöt azonnal, — a még fennmaradó 360 ezer forintot pedig fél évvel később. A két szövetkezet azonban a 360 ezer forintot nem volt hajlandó kifizetni, mire az elsőként kilépett tsz a közös vállalkozás, illetve az abban bentmaradt két tsz ellen a 360 ezer forintért pert indított. A Legfelsőbb Bíróság a közös vállalkozásban maradt két szövetkezetei a peresített összeg fele-fele arányú megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása rámutat, hogy a visszafizetésre vonatkozó igazgató tanácsi döntés megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, amelyek szerint a vállalkozás a részvevők közös tulajdona, a tulajdoni arányt pedig a vagyoni hozzájárulás határozza meg. Kilépés és azonnali hatályú felmondás esetén az igazgató tanács dönt arról, hogy a tagként belépett tsz járandóságát mennyi idő alatt és milyen részletekben fizetik ki. Az adott esetben az érdekelt tsz-ek főkönyvelői által felvett jegyzőkönyvben foglaltak az irányadók, mivel azt a közös vállalkozás igazgató tanácsa egyhangúlag elfogadta és aszerint döntött. Ez annál is inkább helyénvaló, mert az igazgató tanács határozatát a benntmaradt két szövetkezet képviselője is megszavazta. Drága orvradás^at Az orvvadászat esetén fizetendő kártérítésről hangzott el irányelvül szolgáló állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróságon. Az ügy előzménye az, hogy a vadásztársaság által bérelt nagyvadas erdőben két erdészeti alkalmazott lelőtt egy 110 Kilós, már korábban megsebzett vaddisznót, amelynek húsán egy harmadik társukkal együtt megosztoztak. A vadásztársaság a három ember ellen kártérítési pert indított. A kárösszeg megállapításánál a járásbíróság, valamint a megyei bíróság között véleményeltérés volt. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőképpen döntött: Ha vadászatra nem jogosított -személy olyan nagyvadat lő le, amelyet korábban megsebeztek, de erről a vadásztársaságnak nem tesz jelentést, tette orvvadászatnak minősül. Az erdészeti alkalmazottak nem voltak vadászatra jogosult személyek, — tehát kártérítéssel tartoznak, mégpedig — az orvvadászatról szóló rendelet értelmében — az elejtett állat élő állapot- bani súlyának minden kilogrammja után 80 forintot kötelesek fizetni. Hajdú Endre kis csemetéhez: „Na; ezt mondd el az apádnak, hadd legyen mit írnia neki!” — Mit akar, a maga kollégája témákat is kapott. — Akkor ez már nem az ő asztala volt. A kulturális rovatban akadt egy megrögzött agglegény, aki esti iskolába sem szándékozott már beiratkozni, így aztán ő írta meg az ilyen ügyeket. Amíg a rovatvezető le nem Előnyös hivatás te, beleszeretett, feleségül vette és hozzá költözött — S azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. — Nem haltak meg, de nem is élnek boldogan. Az asszonyka megkérte a férjét ne írjon többé cikkeket. A szerkesztő megértő volt, áthelyezte a kollégáját a kulturális rovathoz. Iskolaügyek. Egyik nap elcsattan valamelyik iskolában egy pofon. A szomszéd gyerek kapta. Sírva elmeséli otthon. Másnap cikk. — Tudom. Közben az újságírónak is gyereke született. Iskolás volt, és apja vétkéért kicsapták... — Majdnem. A gyerek ugyanis csak három év múlva ment iskolába. És az ara- nvos. jó emlékezetű tanító néni — bármi történt az osztályban — odafordult a állította, mondván, jövőre iskolás lesz az ő fia is. Barátunk ekkor már a kereskedelmi rovatban dolgozott. S mint ilyen, lassan kiírta magát a hentesboltokból, a piszkos fűszerüzletekből, a tökrészegeket kiszolgáló talponállókból. Egy fagylaltmérgezésről szóló riportja után a cukrászdákban is persona non grata lett. — És él még szegény? — A hivatalsegéd látja el élelemmel. s folyamatban van az áthelyezése más rovatba. De jelenlegi munkakörét senki nem vállalja el. Mert enni, inni valamennyien szeretünk. Táplálkoznunk csak kell? — Meghasad a szívem. És mégis csinálják? Miért nem hagyják abba és keresnek valami tisztességes foglalkozást? — A főnökünk tartja bennünk a lelket. A múlt héten is felolvasott a szerkesztőségi ülésen egy régi okiratból, biztatásként. Egy 1868. évi városi közgyűlési jegyzőkönyvből való a részlet. Hallgassa csak, pontosan idézem: „Olvastatott a Nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszter úrnak 1867. okt. 12- éről kelt 923. sz. körintézvé- nye. mely szerint a sajtótevékenységért elítéltek a közönséges bűnözőktől elkülönített, tisztességes helyiségben lesznek elzárandók, s társadalmi állásuknak és műveltségüknek megfelelő szelídebb bánásmódban ré- szesítendők, megengedtetvén egyúttal a szellemi foglalkozás, s az ehhez szükséges szerek használata is. Felolvasás után a közgyűlés így határozott: „Tudomásul és alkalmazódásul a helybeli törvényszékkel és a rendőrkapitányi hivatallal másolatban közöltetni rendeltetik.” Amikor ezt végighallgattuk és azt is megtudtuk, hogy az idézett igazságügyminiszteri rendelkezést még nem helyezték hatályon kívül, egyhangúlag úgy határoztunk: újságírók maradunk Utolsó lehelletünkig. — Na hallja, ha ilyen megkülönböztetett bánásmód jár vele!? y. \
