Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-20 / 247. szám
4 SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 1971. október 20. Csuvasföldi jegyzetek 2 VÁROS A ALA „...Mintha szívemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.” és: „...hogy sose fagyva jéggé életünknek során szívünkben így csobogjon az ihlet.” József Attila a Dunánál, Huzangáj a Volgánál helyezi óvatos ujjal a habok bizalmába szívét. József Attila megélte az elnyomást, Huzangáj megérte népének nagyszerű felemelkedését. Volga — Duna: ezer kilométerre egymástól. És mégis, most hogy szapora tüsténtkedés- sel fúrja orrát előre a kis hajó a széles Volga közepén, a Duna vizének csobogását vélem hallani. Semmiféle háromszínű nosztalgia! Nem is, de aligha vétek a Volga hangjában felfedezni vélni a szőke Tisza susogó dallamát. — Jártam a Tiszánál. Kiskörén. Szép és szelíd folyó — villantja rám tatáros metszésű szemét kedves kísérőnk, Ny. Viktorov az itteni szakszervezetek elnöke, s aztán szinte mentegetődzve teszi hozzá... Dehát a Volga nagyobb... — Az. Nagyobb bizony. A Dunánál is jóval nagyobb — igazolom szóban is, amit a szemem lát. Pedig itt még a folyó keskenyke ahhoz képest. hogy milyen tengerré terül szét Uljanovszkánál. Víz a városrész helyén — Itt is tenger lesz. Bejön a Volga a színházig. Egy egész városrészt önt majd el a víz — lelkesedik a közeljövő holnapjáért Nyikolaj Viktorov. — Itt épül fel, Csebokszári alatt és mellett az utolsó volgai erőmű, a Kazánvig nyúló 350 kilométeres új csuvas tenger jóvoltából. A 16 métert emelkedő volgai vízszint lehetővé teszi, hogy itt, ahol most aprócska uszályok, s nagyobbacska személyhajók loholnak le s fel, ötezer tonnás ha.iók szállítsák majd terhüket. Antarktisz Az antarktiszi „Mimij’ szovjet megfigyelőállomásról 1400 kilométeres útra indult egy lánctalpas traktor- vontatású karaván az Antarktisz belsejében lévő másik szovjet megfigyelő állomásra, a Vosztokra. A karaván üzemanyagot, tudományos műszereket és felszereléseket szállít egy újabb antarktiszi expedíció számára. Az expedíció — számszerint a VI. — a log* nagyobb arányú lesz a Déli- sarkvidék feltárását célzó szovjet expedíciók között. Apró motcrcsok cikáznak, száguldoznák parttól partig, felcsapott, pisze orral zúgnak el a hatónk mellett, kettesével ülnek benne fiatalok. vagy eltenként a horgászok. A vu csendes foltozással és nagy nyugalommal tűri, hegy nyargalász- nak hullámhátán, s hogy terveznek erejével, bőségével az elkövetkezendő évekre. Reggel autóbuszon mentünk át egy hídon. — Minek ez a híd? Hiszen ligetek, utak és házak vannak itt alattunk? — A Volgának — jegyezte meg csuvas kísérőnk és én akkor azt hittem, hogy vagy a tolmács fordít rosz- szul, vagy kísérőnk viccel. — Ahá. a Volgának! — vigyorogtam kényszeredetten. hadd lássa, értem én a tréfát. Szép kis tréfa! 16 méteres vízszint emelkedés. S a híd alatt, ahol most a régi város egy jelentős része riadtan bújik meg a ligetes völgy ölén, ahol faházak és régi templomok sorjáznak, beton utak és üzletek épültek, ahol sorsok szövődtek;, emberek születtek és haltak, szóval, hogy itt mindenütt víz lesz. Tizenhat méter mély víz, s fenekén a Volga őrlő erejére, a kíváncsi és makacs halak turkáló orrára bízva, ott áll majd egy évig, egy évtizedig, a lebontásra sem ítélt városrész. Minek bontani?! Ott a víz’ Nem igaz? Dehogynem! Város és folyó égi Hit él Kattogatom a fényképezőgépet, s megpróbálom elképzelni, hogy négy év múlElőzetes sajtójelentések szerint 1972 tavaszán az NSZK gépgyártó cégeinek egyesülete (VDW) gépipari bemutatót és kiállítást rendez a Szovjetunióban. A be- jelenités kapcsán közöltéík, hogy az NSZK gépgyártó cégei nagy várakozást fűznek a bemutatóhoz, mert a fej* lődő szovjet ipar már nem képes igényeit a hazai géptermeléséből, illetve néhány licencvásárlás útján kialakított egyéb kapcsolat révén kelégíteni. A tervezett NSZK kiállíva, mint könnyűbúvár álldogálnék majd a Volga fenekén, egy elsüllyedt város fa- s kővázas romjai között. Beleborzongok. — Fázik? A folyó felett mindig hűvös van... — aggodalmaskodik Nyikolaj Viktorov. — Nem, dehogy — men- tegetődzöm és valóban nem fázom. Az embert mindig meghökkenti, ha azzal kell szembenézni, hogy milyen hatalmas. Az ember! Nem véletlen, hogy az embert tiszteljük és féljük a legjobban... — Druzsba! Druzsba! — rikkantják fel a motorcsónakból a hajóra. Valahonnan megtudták, hogy magyarok utaznak a közeli Kuvsinszkibe a Volga másik partján meghúzódó, festői kis üdülőhelyre. — Barátság! — integetünk és kiabálunk mi is, s vidáman nézzük, hogy a csendes, lomha Volga hátán hogy porzanak előre az apró kis motorosok. Ott fognak ezek néhány év múlva cikázni a ma még meddő méhű híd alatt is és néhány lépésnyire a Csuvas Drámai Színház lépcsőjétől néma horgászok üldögélnek majd, hogy pontyot, avagy uram bocsá’ tokot fogjanak gyermekkoruk egykori grundja felett. Késő este van, amikor a folyó mentén, a hajóállomásra lecsodálkozó magas parton utoljára szuszog fel a harmonika, még néhány dallamfoszlány magyar is, csuvas is és búcsúzunk a csodálatos szépségű, meghitt hangulatú kis üdülő falutól. Felfénylik a víz alattunk, és messziről | idekacsingatnak már Csebokszári hunyorgó fényei. A Volga adott életet a városnak. Most a városon a sor. ö ad életet a folyónak. Űj életet! Gyurkó Géza (.Folytatjuk) tásra eddig 150 gépgyártó cég jelentette be részvételét, s mintegy 14 000 négyzetméter bruttó kiállítási összterülettel számolnak, amely területen természetesen más kiállító országok is bemutat, ják termékeiket, így Nagy- Britannia, Franciaország, Olaszország és az USA, hogy csak a legjelentősebbeket, említsük. Nagy-Britannia és Francia- ország egyébként még ebben az estztendőben is állít ki pari gépeket és építőgépeket Moszkvában. töld alá süliyesztik a V izstát Földalatti betonfolyosóba zárják a Zalaegerszeget 5 kilométer hosszúságban átszelő kis folyót, a Vizslát. A 6 négyzetkilométeres vízgyűjtőterülettel rendelkező folyócska, amely több üzem szennyvizét is szállította, évtizeden át szennyezte a város levegőjét. Az első, másfél kilométer hosszúságú földalatti betonfolyosó már elkészült, s terv szerint a jövő év végére teljes hosszában a föld alá süly- jyesztik a Vizslát. Szakemberek szerint ez lesz az ország leghosszabb, föld alá kény- szerített természetes vízfolyása. Ipari és más szennyvíz ezután nem kerülhet a mederbe, így tiszta vizet szállít a Vizsla a Zala folyóba. A folyócska felső szakaszán 2 mesterséges víztárolót építenek, a 2 medence 160.000 köbméter víz tárolására alkalmas. Ezzel Zalaegerszeg herszoni városrészét mentesítik az elöntéstől. Hat évig holtnak h fték Az angol légierő egyik tisztjét, akit hat évvel ezelőtt eltűntnek hittek és holt- tányilvánítottak, hétfőn hadbíróság elé állították. Terence Peet hadnagy, az egykori vadászrepülő oktató 1965-ben búvárkirándulásra indult. Mivel nem tért vissza, kutató csoport indult keresésére és megtalálta Peet elhagyott autóiát és ruháit. A 32 éves hadnagyot n közel- múltLan Honkongban felismerték és most dezertálás miatt vonják felelősségre. Opera műsor a rádióban Üj operaműsorokkal jelentkezik a következő hetekben a rádió. Mint Kertész Iván, a rádió komolyzenei rovatának szerkesztője elmondotta, az adások egyediek lesznek, csak annyiban hasonlítanak a sorozatokhoz, hogy négy heten ként kerül közülük ecy-egy a műsorra és valamennyi a zenés színpad tárgyköréből meríti témáját. A „Gyámatya a pácban” című adást, amely a komi-' kus figurák sorsát, a komikus szituációk alakulását, illetve q humor operában betöltött szerepét követi nyomon, október 31-én sugározzák. A következő program az ónéra és a dráma ..építkezését” hasonlít ia össze, egy másik pedig „ zenés színpad és ab irodalom kölesönhatá- sát. a különböző adanfációk létio<mcnlfsáeáf vizswíUa. A tmrébbinkhnn a „Robbantsuk fel az OPieraházaJnat” című adácban arra a kérdésre is ievekeznek válaszolni a rádió munkatársai, hogv van-e I létioeosultsáauk a dalszínhá- 1 zaknak, s ha igen, miért. NSZK gépkiá lft^s Moszkvában ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ •*% *% *% '%•%*% *% Borisz Rjabikin: Mi kell az embernek Szilárdan eltökéltem, hogy minden szükségessel ellátom magam. Mármint azért, hogy egészséges legyek. A modern tudomány ezekre az esetekre a legpontosabb utasításokat is meg tudja adni: mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt. Nincs más hátra, csupán a javaslat — mivel kezdjem. Kis gondolkodás után úgy döntöttem. hogy a vassal kezdem. Aztán majd át lehet térni a Mendel ejev- féle periódusos rendszer más, kevésbé ismert elemeire. Egy szolid könyvecskéből azt olvastam, hogy a főtt tyúk és a szárított őszibarack tartalmazza a legtöbb vasat. Ez a tény gondolkodásra késztetett. Na nji van, megpróbáljam? Ügy határoztam, hogy páros napokon főtt tyúkkal, páratlanokon pedig szárított őszibarackkal táplálkozom. Áttértem a káliumra. Úgy tűnik, mesés mennyiséget sikerült magamba koncentrálni. Nem nagyon elégített ki, hogy minden nap gyökerekkel táplálkozzam, hétfőnként tehát kihagytam azokat az étrendemből. Jelentős dózis kalciumot — nagyon fontos elemet — tartalmazott a sárgarépa és az ásványvíz. Tehát ezután a sárgarépát ásványvízzel kell magamhoz vennem? Mit tehetek — a tudomány ezt követeli tőlem. Mendelejev periódusos rendszeréből már csak igazán semmiségek maradtak ki: magnézium, foszfor... — Mit csinálsz? — kérdezte rémülten a feleségem, mikor meglátta, hogy a gyufa fejét eszegetem. — Sémi különöset. Vagy talán nem tudod, hogy az embernek foszforra van szüksége, ha erős agymunkát végez? Kiragadta kezemből a gyufásdo- bozt és kivágta az ablakon. — Én tudom hogy mi kell az embernek — nyilatkoztatta ki a feleségem egy feldmarsall kijelentésével. S mint mindig, ezalkalommal is igaza volt. Szülptésnaoomra ajándékot kaptam. Paptosan azt. ami az embernek kell. Egy pár sűlvgolvót. Molnár Sándor fordítása KÉPERNYŐJE ELŐTT Fórum az ifjúságról Az elmúlt hét kétségtelenül legjelentősebb televíziós vállalkozása a fiatalok, az ifjúság kérdéseivel foglalkozó Fórum volt. A mindenképpen időszerű országos dialógus — kongresszusra készül az ifjúsági szövetség — kérdező fiatalok és válaszadó felelős vezetők és közéleti személyiségek között többféle tanulsággal is szolgált. Mindenekelőtt azzal. hogy az ifjúság problémái korántsem csak a fiatalok problémái, lásd a Fórum kapcsán megszólalt harminc éven felüli kérdezők szép száma. A másik, hogy az ifjúság számára, ha éle. téről, jövőjéről van szó, nincsenek úgynevezett kényes kérdések. Ez alkalom, mai is bátran kérdeztek a fiatalok, sokszor nyílt színvallásra késztetve a Fórum vendégeit. És most nem az utóbbi időben elharapódzott tiki-taki divattal, vagy a már szakállas kérdésnek számító hosszúhaj-viselettel kapcsolatos kérdésekre gondolok, hanem az olyanokra, mint hogy van-e valóban protekció az egyetemi felvételekben, vagy például egy sor kérdés, amelyik az if. júsági szervezet munkájának tartalmasabbá tételére vonatkozott. Három vidéki tudósító és a központ telexei ontották a kérdéseket, illetve továbbították : igazi nagyüzem volt a televízióban. Horváth János vezető-riporter pedig nem veszett el a kérdések tengerében, ügyesen, magabiztosan irányította, osztotta és csoportosította a beérkezett kérdéseket. Sőt arra is volt figyelme, hogy bizonyos ritmusváltásokkal, a válaszadás formájának módosításaival változatosabbá tegye a csaknem kétórás adást. A Fórum vendégei pedig frappáns, tömör, ha úgy kívánta, szellemes és humoros formában adták meg a választ. Gyurkó László például, a népszerű Lenin-könyv szerzője, egyetlen mondatba sűrítette napjaink forradalmi- ságának lényegét: „minden azon múlik, hogy a magunk mindennapjait hogyan tudjuk forradalmasítani” — hangzott a válasz. Régóta vajúdó kérdésre — lehet-e, szabad-e dohányozni az iskolában, — hallhattunk józanul eligazító választ és megszívlelendő tanácsot á művelődésügyi miniszter helyettesétől. Lázár György munkaügyi miniszter szellemes válaszára sokáig emlékezünk, amelyet arra a kérdésre adott, hogy hány éves kortól lehet valaki miniszter. Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára is alaposan kivették részüket az úgynevezett rázós kérdésekre adandó válaszokból. Nem kétséges, a felhalmozódott kérdések között akadt kevésbé jelentékeny is, amely talán ki is hullhatott volna egy szigorúbb rostán. Végeredményében azonban az ifjúsági Fórum gazdag tartalmával és nem utolsósorban fiatalos hangulatával a hét egyik legérdekesebb programjának bizonyult. A hangok villája Játékos keretbe foglalt, elsősorban serdülőknek szánt zenei ismeretterjesztő műsorról van szó. És akik csütörtökön este „el is látó. gattak” a hangok kacsalábon forgó technikai csoda villájába, bizony nem is csalódtak. Szellemes, ötletes és színvonalas muzsikát nyújtó szórakozásban lehetett részük. Csukás István költő játékos rímbe szedte a szöveget, és a pórul járt há. rom orvmuzsikus — Balam- bér, Keszeg és Ficsur — esete az elrablott hangokkal, majd csúf felsülésük, — mert időközben a Hang. villa hadba küldte ellenük a szép muzsika dallamait — nemcsak a serdülőknek, hanem a felnőtteknek is kitűnő szórakozással szolgálhatott. Rajnai András eddigi rendezéseinek tapasztalatáéi”'"1 ból kiindulva megszólaltatott muzsikát igyekezett vizuálisan is megjeleníteni! Egy-egy elhangzott zeneszám köré op-art kompozíciókat kanyarintott, keresve a modern képi asszociációkat a megszólaltatott muzsika világához. Egyelőre vitatható módon. A kísérlet azonban mindenképpen dicséretes. — Szinte jó volt látni a tucatszámra menő rutinmunkák sorában ezt az újszerű próbálkozást. amely a frissítők erejével és kellemességével hatott. Remélhetően a mesébe illő üvegpalota — a Hang-villa — sok kellemes meglepetéssel szolgál még kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt. A nyelvtudós Born J. Ádám vizsgafilmként készítette a litván író, Kazys Saja egyik novellájából, amely a Nagyvilágban jelent meg. A szovjet széppróza új hullámosai közé számító Saja írásműve modern ábrázolásmódjával, az álom és a valóság síkján játszódó cselekményével szinte kínálkozott a televíziós feldolgozásra. Érthető tehát, hogy a pályán most induló televíziós rendező testhez álló feladatnak érezte az öreg bogaras professzor álmait és a környezete kisszerű valóságát szembesítő érdekes történet képi megjelenítését. A professzor szerepére pedig Balázs Samu személyében sikerült talán a legalkalmasabb színészt megnyernie. Hogy valami mégis zavart ebben a mesteri munkában, az korántsem a feldolgozás természetéből és minőségéből fa. kadt, hanem sokkal inkább az alapul szolgáló novella túlságosan is „modern” eszmei következtetéséből. A professzor szájába adott életfilozófia — szenvedek, tehát vagyok — a mi élet- szemléle’ür.ktől teljesen idegen filozófiát hirdet. Röviden Az óvodások és az elhagyott öregek érdekében emelte fel szavát legutóbb A Hét. Az utóbbiak az öregek esetében szemléletes, jól sikerült riportban számolt be egy hasznos óbudai kéz. deményezésről. A nehéz óvodai helyzet könnyítésére pedig felhívással fordult a televízió nézőihez. Rokonszenves ez a buzgólkodás a társadalom gondjainak enyhítésén, de lassan már ezt az ügybuzgalmat látva, az a benyomásunk alakulhat ki, hogy egyes orgánumok — televízió. sajtó — többet tesznek, többet vállalnak e kö_ zös gondokból, mint azok, akik elsősorban volnának hivatva e bajok orvoslására. Az Eszményi gyilkos színházi közvetítése felvételről, a bűnügyi filmektől elkényeztetett tévé-nézőnek aligha szerzett különösebb izgalmat, maradandóbb élményt. Egyébként maga az előadás sem emelkedett ki a nagyon is közepes átlagból. Egyetlen kimagasló színészi teljesítményre nem figyelhettünk fel; ami pedig a gyilkost illeti, mindenki gondolhatta előre: aki a legkevésbé gvanús, a gyilkosságot az követte el. Régi recept. V. Mi
