Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
19T1. október W. SZOt VÖK MEG VEI NÉPLAP 9 Levelezés az ablakban Hitem szerint úgy a jó, ha mi emberek egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Egyszer majd kevesebb titkunk lesz egymás előtt, de magánügyeink akkor is lesznek. Miért írom ez? Török- szentmiklóson egy ház ablakában láttam a következő feliratú táblát: „Ez a ház eladó". A táblán még annyit közöltek az egyszerű utcai járókelővel, hogy hol és mikor lehet érdeklődni. Nem ütköztem volna meg, ha néhány lépéssel odébb, ugyanennek a háznak a másik ablakában nem látom meg a következő táblát: ,Xz a ház családi okok miatt nem eladó." Aki Tö- rökszentmiklós széléről indul el a központ felé a Kossuth utcán, az előbb azt tudja meg, hogy nem eladó a ház. Aki a központ felől indul, az azt, hogy igenis eladó, s csak aztán jön rá, hogy tévedett. Kis dolog? Az, de egymás mellett ez a két tábla ízléstelen. Tudom, a tábláknak nyilvánvalóan történetük van. Családi viszály, szomorú, vagy talán felháborító történések jelzése. Nem riportot írok, nem tudom, nem is tudhatom a táblák titkát. Egyszerű járókelő vagyok, akinek a családi ügyekhez édeskevés köze van. Előbb nevetek, aztán ízléstelennek érzem ezt az ablakon történő levelezést. Akármeny- nyire kis dolog ez: járnak ott helyiek, járnak idegenek. Csupa olyan ember, akinek ehhez nincs, nem lehet, s nem is szabad, hogy köze legyen. És járnak azon az utcán tanácstagok is, akik a történetnek is jobb ismerői. Az ő dolguk lenne, hogy jószóval, meggyőzéssel rábírják a ház lakóit; vegyék be a táblákat, és családi vagy egyéb viszályukat intézzék az utcánál megfelelőbb fórumokon. — ha — Még; egyszer a karcagi tudományos tanácskozásról A községpolitika hátországa Meg erekben sert! számoljuk azt az időt, amióta a „községpolitika” kifejezés kiszorította közéleti szótárunkból a „községfejlesztés” beidegzett fogalmát. Községeink, vidéki városaink úgy, olyan gyorsasággal jutnak előre a „vidéki életforma” forradalmában, ahogyan alkalmazkodni tudnak az új követelmény rendszerhez. ahogyan alkalmazni tudják az új tanácstörvény adta nagyobb önállóságot, az ahhoz szükséges új vezetési módszereket. Életforma forradalmat említek. Karcagon a város múltjáról, jelenéről és jövőjéről tartott kétnapos tanácskozáson sok szó esett erről az életforma forradalomról. A tételes igazság, hogy társadalmunkban a falu és a város közeledése egyre inkább érvényesülő tendencia, könnyen bizonyítható. A tömegkommunikációs eszközök, a sajtó, rádió, televízió egyre inkább egységesíti az igényeket. Ugyanazt olvassa, látja, fogadja el példának az, aki Budapesten, és az, aki a karcagi pusztán éL A villany, a vízvezeték, a csatornázás, a fiatalok igényeinek is megfelelő szórakozóhely, a sajátosan „összkomfortos” község életformájában a városi életformához közelít. E közeledés sebességét növeli az eljáró munkások nagy száma, akik munkásszállókon szoknak melegvizes fürdőszobához, televízióhoz, olykor színházhoz, mozihoz, könyvhöz és sajnos nem egyszer a sarki-kocsmás élethez. A távoli otthont is eszerint szeretnék rendezni. A gyors közeledés harmadik hajtóereje (nem nagyságrendben, csak felsorolásban harmadik) az, hogy az egyre inkább „Iparszerűvé” váló mezőgazdaság természetes szakember igénye a magyar falut is feltölti mérnökökkel, technikusokkal, szakmunkásokkal. az iparosodó mezővárosokban pedig egyre többen élnek az iparból. A felsoroltak a hajdani kisvárosi, falusi élet igazi változtatói. Az a tehenész, aki kalóriával, tejhozammal, zsírszázalékkal számol, nem ugyanaz, mint a hajdani csordás, aki hajnalban a legelőre hajtott, nemcsak az, mint a hajdani jó csordás, aki szemről megismerte a beteg állatot Forradalom ? Igen az, S ez a karcagi tudományos tanácskozáson egyértelműen megfogalmazódott: az igények forradalma ez. A tanácskozás, amelynek vallott célja a hagyományokból, azok megtartásával, a mai embernek épülő Karcag jövője volt, olyan kérdések is megfogalmazódtak, amelyek nemcsak karcagi gondokat jelentenek. Egyfelől az igények kiegyenlítődése, a nagyobb követelés jelentkezik. A népesedési statisztikákból is kimutatható: a tanyák lassan felszámolódnak, a tanyákról beköltözők „növelik” a városi lakók számát, ugyanakkor ott is jelentkezett, az alföldi községekre, városokra jellemző „elvándorlás”. Kikövetkeztethető ennek az oka: ha a kommunális ellátás mutatóit vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a város nem éri el ezekben a „városi” szintet A lakóházak nagy hányada elavult Karcag, s ezt jóérzéssel írom, türelmetlen város. Az utóbbi évek iparfejlesztése, a szemmel is látható eredmények természetesen módosítják ezt a türelmetlenséget módosítják, vagy inkább csak hangszerelik. Az ipar megjelenése a foglalkozási struktúrában nem változtatott meghatározó módon, de az, hogy a város sok szakképzettséget igénylő, a mai kor műszaki színvonalán álló ipart telepített, azt eredményezte, hogy változott a város szellemi arculata, változott a karcagi élet ritmusa. Természetes tehát hogy a távlati tervek kialakítását már ennek ismeretében, erre a ritmusra, s a várható fejlődéshez igazítottan keli kialakítani. Dr. Laboda Zsigmond adjunktus, aki Karcag város és Berekfürdő rendezéséről tartott előadást, ismertette azt a megelőző. felmérő munkát, amelyek a távlati tervprogram kialakítását megelőzték. Dr. Perczel Károly a VATI igazgatóhelyettese „Karcag mint középfokú központ” című előadásában többek között arról is beszélt, hogy a földrajzilag központi szerepet kapott város a terv programjának összeállításakor úgy kell számoljon, hogy a fejlesztést — jórészt — a saját erőforrásaiból kell megoldania. Távlati programról 1 volt szó, az ezredforduló Karcagéról. Ám a harminc év utáni várost csak úgy lehet tervezni, ha már most elvégezzük a szükséges felméréseket. Város, vagy község a maga-műhelyében alakulhat Az országos tervezésbe már nem, de a karcagi tervek alakításába beleszólhat, s úgy helyes, ha bele is szól a karcagi lakosság. Községpolitikáról, várospolitikáról írok, s Karcagot hozom példának, ahol időben megteremtették ezt a „beleszólási” alkalmat, s azzal teremtették meg. hogy a lakosságnál! mondták el a későbbi terveket És még egy nagy tanulsága, ha tetszik, példát érő tanulsága volt ennek a kétnapos tudományos tanácskozásnak. A vitát meghallgatták, a karcagi gazdasági szervek vezetői is. Azok, akik a közeli és a távoli tervek megvalósításában szövetségesei lesznek, lehetnek a tanácsnak. A gyárak, üzemek, gazdaságok a holnapi, holnaputáni szakemberutánpótlásukat, ez is elhangzott a vitában „veszik meg” ma, ha a város terveihez, anyagi eszközökkel is segítenek. Karcag város ahhoz, hogy igazán város legyen, hogy a mai nagy szakadék az igények és a városadta lehetőségek között kisebbedjék ez a segítség, ez az összefogás kell, amit különben a „Tudományos és Kulturális Napok” megszervezése is jelképezni tudott Ttír^aH mi már nem magunknak, hanem a gyermekeinknek tervezünk. Csak a gondosság, a helyi erők összefogott, valóságfelmérő munkája, a község vagy városalakítás időben kialakított közös műhelye leheti a biztosítéka annak, hogy a gyerekeink, akik már nyilván más igények szerint élnek,- s, akik majd a gyerekeiknek terveznek; ne mondhassák: nehéz örökséget kaptunk. A községpolitikához ezért izgalmas és érdekes a karcagi példa, a karcagi vállalkozás. Bartha Gábor Ivóvízellátás! gondok Alaítyánban Négy hónapon át csak adagolva Nyolcszázezer forint úi kútra „Hónapok óta nincs vizünk, pedig tavaly nehéz ezreteket fizettünk ki azért, hogy lakásunkba bevezessék az ivóvizet. A tanács a nyáron lezárta a lakóházakba vezető csapokat, s most ott tartunk, hogy munkából hazaérve még mosakodni sem tudunk.” Egy alattyáni asszonynak a szerkesztőségbe küldött •anaszos leveléből idéztük a fenti sorokat. Vállalták az an vagi áldozatot Alattyán egyike azoknak a Jászsági községeknek, ahol az elmúlt években az ivóvízellátás okozta a legtöbb gondot. A községben kevés volt k közkút — most sincs elég — az emberek Kénytelenek voltak nagy távolságról hordani az ivóvizet. Voltak akik ásott kutak egészségtelen vizét itták. Az utóbbi években több jelentős akció indult, a gondok megszüntetésére. Törpe- vízmüvet építettek, tavaly 277 lakásba vezettéz be a vizet. A lakosok attól függően, hogy házuktól miiyen távolságra húzódott el a fővezeték, munkadíj és anyagköltségek címén ezertől háromezer forintig járu’tak hozzá az építkezéshez, A nem csekély anyagi áldozatot szívesen vállalták, mivel remélték. hogy Alattyánban azzal végleg megszűnne* a régi „vizes” gondok. \ A nyár beálltával azonban nem javult, sőt inkább rosz- szabb lett a helyzet. A kánikula idején, amikor hirtelen növekedett a vízfogyasztás, a tanács először korlátozta, majd teljesen megszüntettte a lakóházak részére a vízszolgáltatást. Ez az intézkedés sok panaszra adott okot. különösen azután, hogy az emberek megtudták: egyes lakásokban a korlátozások ellenére is állandóan folyik a víz. A vizel sem x sajnálták Tóth Sándomé, a községi tanács elnnkasszonya gondterhelten beszél Alattván vízellátásáról. Amikor elkészült a törne vízmű nem gondoltak arra. hogy olyan sokan akarják maid bevezetni a vizet a lakásokba Elmondta azt is; annak idején az emberek nem sajnálták a pénzt mint ahogy később a vizet sem sajnálták. Naponta többször locsolták a kertet, az udvart, az utcát, a kisteljesítményű vízmű pedig nem bírta sokáig a nagy megterhelést. Természetesen a korlátozás az egész községre vonatkozott. Hogy egyes lakásokban mégis volt víz? Egyszerűen kinyitották az elzárt csapokat. Megtudtuk azt is, hogy a tanács keresi a megoldást a gondra: új, nagyobb hozamú kút fúrásához 800 ezer forint bankhitelt vesznek fel. tárgyalásokat folytatnak a víz- és csatornamű vállalattal a község vízhálózatának bővítésére. A panaszos levélre a tények ismertetésével válaszolunk. A válaszon túlmenően azonban szóvá kell tenni egy-két dolgot. Amikor a „vízvezeték a lakásba” akciót szervezték és a tanács engedélyével 277 lakásba vezették be a vizet, vajon miért nem mérték fel. mennyit bír el a töroevízmű? Amikor oedig lezárták a csajokat, hogyan nyithatták azokat ki eevesek? AlaHvénhan most úi kutat fúrnak, bővítik a vízhálózatot és minden bizonnyal újabb lakásokba vezetik majd be az ivóvizet. L A. Kimagasló teljesítések Szeptember 12-1 számunkban „Növeljük a megyei lap olvasóinak táborát” címmel vezércikk ielent meg. Azon a napon kezdődött a sajtóterjesztési kampány. Ennek egy hónapja, s most lássuk az eddigi eredményeket: Mezőtúr város eredményes Néplap előfizetés-gyűjtést munkája után e hó közepén újabb kiemelkedő eredményekről adhatunk hírt. Mezőtúrt követte Karcag Xörökszentmiklós és Kisújszállás, valamint a szolnoki járás is, ahol — lényegében befejezték az akciót, — az előírt terveket teljesítették, illetve túlteljesítették. Amikor tudósítunk e nagyszerű eredményekről, köszöntjük új előfizetőinket ts, reméljük, hogy lapunkkal kivívjuk elismerésüket és véglegesen olvasóink lesznek. Előfizetőink számának növekedése elsősorban a gondoB előkészítő és szervező munkát bizonyítják és azt a rendkívül széles összefogáson alapuló tevékenységet, mely ezeken a helyeken különösképpen megmutatkozott. Ml sem bizonyltja ezt jobban, mint az. hogy az érintett városokban és járásban a pártbizottságok Irányításával olyan szervezői hálózat tevékenykedett, metvben társadalmi megbízásként vállalták sokan a Néplap előfizetőinek toborzását. Szívből köszöntjük mindazokat, akik e munkából kivették részüket, Nagy munka Kiskörén Fél évtizede épül a nagy mű. Már nem kell hozzá ugyanennyi idő, hogy víz csoboghasson majd a vízlépcsőből kiágazó Nagykunsági- és Jászsági Főcsatornán. 1971 az építkezés döntő esztendeje. Képeink is jól mutatják, milyen nagy munkában vannak a Tisza—II. Vízlépcső és Öntöző- rendszerének építői. Szerelik az erőmű turbináit. A négy nyílás az erőmű négy turbinájának leendő helye A tulajdonképpeni vízlépcső. A hatalmas betonfalak közé kerülő zsilipek zárják majd el az áradó Tiszát, fogják fel a tavaszi áradást, öntözővíznek A hajózsilip félkészen. Itt emelik majd át a tiszai vízijárműveket, s emögött töltik majd téli pihenőjüket a tiszai hajók (fotó: Nagy Zsolt)
