Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-16 / 244. szám
1971. október 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Több a baleset a Hűtőgépgyárban Miért halt meg Torma Imre? A Szolnok megyei Néplap július 30-án már közölte Torma Imre halálhírét. Megírta, hogy a gyár régi — lebontás alatt lévő — festőüzemének zsírtalanító aknájában tri_ klóretilén gáz ölte meg. Több munkatársa figyelmeztette erre a veszélyre, melyet a ledolgozott műszak után mégis megkockáztatott, hogy egy — szintén leszerelés alatt lévő — láncot az aknából felhozzon. Azzal a szándékkal: ha sikerül a gyárból kivinnie, a motorkerékpárjához használhassa fel — mint egy-két munkatársának említette. Jogvitái provokálni?! Mivel a gyárban történt a haláleset, azt kezdettől fogva üzemi balesetnek minősítette a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának munkavédelmi főfelügyelője. Ó — az erről szóló hivatalos levélben — felkérte a vezérigazgatót, hogy a baleset okát és körülményeit a dolgozókkal széles körben ismertessék. Ennek következményeiről és a Hűtőgépgyár baleseti helyzetéről beszélgettünk a közelmúltban Gorjanc Ignác vezérigazgatóval. A vállalat megfellebbezte a munkavédelmi főfelügyelőnek azt az intézkedését, mely szerint Torma Imre halálát üzemi balesetnek kell tekinteni. A fellebbezést természetesen indokolta is. Ennek az indoklásnak a lényegét idézem szó szerint: „egyértelműen megállapítható, hogy Torma Imre nem a zsírtalanító aknában lévő lánc leszerelése céljából ment az aknába, hanem öngyilkossági szándékkal. Az aknában szándékosan maradt haláláig.” A vezérigazgató szavait idézem: — Tekintettel arra, hogy a vállalatnak nincs más lehetősége és jogalapot másként nem tudott teremteni, fellebbezni csak ezt lehetett. — Kizárólag jogvitát akartunk provokálni, hogy a vállalat, illetve a dolgozók eredményei ezáltal ne legyenek' felrontva mondta a továbbiakban a vezérigazgató. — Halálos üzemi balesettel ugyanis kiváló eredmények alapján sem kaphatja meg a cég azt az anyagi és erkölcsi elismerést, amely egyébként megilletné. Az utóbb idézett kijelentéshez Gorjanc elvtárs hozzáfűzte: — Hogy mennyire igazunk van, vagy nincs igazunk, vagy erkölcsös vagy nem erkölcsös — nyilvánvaló ezen is lehet vitatkozni. Erkölcsös. Yagy nem Mi éppen ezen, éppen erről vitatkozunk. S megint- csak a vezéigazgató szavait idézzük Torma Imréről: — Meggyőződésem, hogy a motorláncért ment le és nem öngyilkossági szándékból. Miféle erkölcs engedi meg, hogy az ellenkezőjét állítsuk annak, amit a meggyőződésünk diktál? Nálunk az ilyen „erkölcs” — felháborító erkölcstelenség! Még akkor is, ha kizárólag jogvitát akartak provokálni, öt és félezer emberük „érdekeinek védelmében”. Az emberélet pótolhatatlan kincs. Védelme a legalapvetőbb érdek. Előbbre való annál, hogy egy vállalat — ha még oly nagy is, mint a Hűtőgépgyár — kitüntető címet kap-e s jutalmat, amelyből az öt és félezer ember közül pár száz részesül. A vállalatnál elsőként a munkavédelmi iroda vezetőjével beszéltem a Torma Imre halálával kapcsolatos fellebbezésről, annak indoklásáról. Egymaga következtetett arra, hogy Torma szándékos öngyilkosságot követett el — hangsúlyozta. Megkérdeztem: a felettesei közül — bármilyen módon — támasztott-e kételyt va. laki aziránt, hogy Torma Imre; öngyilkos lett. Senki — hangzott a válasz. Megkérdeztem a vezérigazgatót is: — Önök, tudomásom szerint. ma is ezt az álláspontot vallják. Valóban így van Gorjanc elvtárs? — Így. Így van valóban — felelte, a már idézett „jogalapra” hivatkozva. Később megjegyeztem: — Az irodavezető ezzel a „koncepcióval” egy testületet is elősegített félrevezetni a vállalat által, egyik jogászuk közreműködésével. Hogyan ítéli meg ön ezt az eljárást? — Sajnálatosnak. Ez a lehető legenyhébb kifejezés, amelyet az SZMT elnökségének félrevezetéséről mondhatott — tömören és velősen — a vezérigazgató. Az a testület ugyanis másodfokon, szavazással hivatott dönteni — hozzáteszem: hatósági jogkörrel — munkavédelmi fellebbezés ügyében. Döntése ellen senki nem fellebbezhet, csupán panasszal élhet országos szerveknél. (Hadd jegyezzem meg: az SZMT elnöksége szeptember 2-án többségi szavazással elutasította a vállalat fellebbezését — ezáltal üzemi balesetnek minősítette Torma Imre tragédiáját.) KI okozta a kínt? Gorjanc elvtárs méltatta beszélgetésünk során a munkavédelmi iroda vezetőjének érdemeit, amelyek iránt fikarcnyi kételyem sincs. Azzal is egyetértek, amit Gorjanc Ignác így fogalmazott meg: — Én nem tudom őt ezért... elítélni. Márcsak azért sem, mert végeredményben az egész fellebbezést én írtam alá, úgyhogy nem volna tisztességes részemről most őrá hárítani ennek a felelősségét. Tisztesség dolgában tehát egyfelől ez a helyzet. Másfelől viszont az, hogy az öngyilkossági „koncepció” gazdái fittyet hánytak arra a tisztességre, amellyel a halott hozzátartozói iránt kötelesek — lettek volna! — viseltetni. Legalábbis akkor, amikor azt, fellebbezésük indoklásaként augusztus 23- án postára adták. Idézem ismét a vezér- igazgató szavait a munka- védelmi iroda vezetőjéről a tragédiával kapcsolatban: — Hogy az értékelésnél ne legyen hátrányban a vállalat, emiatt próbált — idézőjelbe teszem — „kínjában” valamit csinálni. — Gorjanc elvtárs másodjára is élt ezzel a kifejezéssel: — Fellebbezési indoka más nem volt, nem tudott mit „kínjában” előkaparni. Hát amit előkapart, arról ezek után ki-ki véleményt alkothat. Nyitott és nagy kérdés viszont, hogy ki okozta — okozhatta — ezt a „kínját” az irodavezetőnek. Az ellenben tény, hogy a hatvanas évek első felében tisztességesebb, erkölcsösebb úton-módon mentesült — egy csonkulásos üzemi balesettel kapcsolatban — attól a hátránytól a Hűtőgépgyár, amelytől most e „koncepció” révén kívánt menekedni. S már akkor is ugyanaz vezette a munka- védelmi irodát, aki jelenleg. Vajon nem választhatta volna inkább most is azt az utat? (Folytatjuk) Magyar István Fázunk — Igazuk van, teljesen igazul*. Szolnokon azonban nem talál felelőst, akitől megkérdezheti, mikor fűthetnek végre a KÖJÁL gázkazánjában. Vállalatunk központjában, Hajdúszoboszlón Harangi Imre termelési főosztály- vezető a megmondhatója, mikor lesz bekapcsolható a gáz. Ezt a választ kaptuk tegnap délután telefonon a TIGÁZ szolnoki üzeméből. A KÖJÁL főmérnöke panaszát szerettük volna jó helyre címezni. Száz dolgozó ember egészsége van ott veszélyben. A TIGÁZ felajánlotta nekik még a tavaszon, kazánjukat szereltessék át gáztüzelésűre. Megkötötték a szerződést, aztán most október közepén fagyoskodnak. A gáz nem köthető be, a szerelés nem készült el idejében. Már a szeptemberi hideg napokon tizenöt ember feküdt betegágyba. Megértjük a panaszt, sürgetjük, legyen felelőse, méginkább intézője, javítója a hibának. — Gyorsan! S közben azt is hozzátesszük: legalább kétszázötven ember ugyanígy fagyoskodik, bajoskodik megfázással, hideggel a Kossuth téri irodaházban is. Azt mondja a TIGÁZ: az orosházi Énítőipari Ktsz szereli ott a kazánt, s nem készültek még el vele. Az nem az ő hibájuk. Azért az orosháziak felelősök. Balnak, kárnak nincs gazdája. Mégis, jó lenne, ha a TIGÁZ is, az irodaház gazdája, az IKV is mindennél jobban „ tudná: nálunk az ember nagy érték. — só — Esti műszakban az „angyal” A Szolnok megyét átszelő 4-es számú főközlekedési úton a hétvégeken a Magyar Autóklub segélygépkocsija, a népszerű sárga angyal — ügyeleti szolgálatot tart. Képünk Szapárfalu határában készült, ahol Gábor Ferenc, az „angyal” gazdája egy elakadt gépkocsit javít. Első helyen az országban Mintegy 80 ezer mesterségesen neveit fogoly és fácán — Javult a vadászati fegyelem (Tudósítónktól) A nagykiterjedésű mezőkkel, lucernásokkal, erdősávokkal tarkított megyénk mindig híres volt gazdag apróvadállományáról, jó lehetőséget biztosított a hgzai és külföldi vadászoknak. A fácán- és a fogolyállomány idén nagyobb, mint eddig bármikor. A megye 35 vadásztársasága ugyanis felismerte a mesterséges tenyésztés szükségességét és jó gazda módjára teremtette meg a Keltetés és nevelés feltételeit. A társaságok zárt kertjeiben 72 400 fácáncsibét keltettek és neveltek fel, —» majd amikor elérték a megfelelő növekedési szintet, — jórészét, mintegy 60 ezer számyasvadat kibocsátottak a természetes állomány közé. A vadállomány védelme szempontjából örvendetes, — hogy jól együtt dolgoznak a tsz-ek és a vadásztársaságoK. Megszervezték a jelzőszolgálatot, idejében közölték, hogy melyik tsz, hol, milyen méreggel vegyszerez. A MA VOSZ Országos Intéző Bizottságának legfrissebb értékelése szerint, Szolnok megyében olyan szépen szaporodott az apróvadállomány, hogy száma megközelíti a 10 éves távlati tervben előirányzott mennyiséget. Október 15-én az őzbak selejtezés véget ért,1 az őzsuta, gida selejtezése, valamint a fogoly és a fácán kilövés azonban tart. sőt december 31-ig vadkacsáKra és vadlibákra is vadászhatnak. A rendelkezések csupán a nyúl- állomány kilövési idejét korlátozzák november 1-től december 31-ig. Az elmúlt vadászati idényben több baleset fordult elő a megyében, ezért az őszi, téli idényben fokozottabb lesz az éllenőrzés< BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 27. — De hisz ez üres, doktor úr! Gömöry-Gemner nem válaszolt. Ezerszer gyakorlott mozdulattal döfte a tűt a bőrön át a beteg vénájába. Azután ujjának erőteljes és határozott mozdulatával levegőt fecskendezett az erébe. A beteg hörgött és elcsendesedett. — Embólia — mondta Gömöry. Felhúzta a beteg szemhéját és az üvegesedé szembe tekintett. — Fertig — mondta — amikor kiment a folyosóra. Azon az úton, amelyen jöttek, elhagyták a kórház épületét. Senkivel nem találkoztak ... A kivizsgálásra váró betegek ápolónője frissen mosdva, tiszta köpenyben és derűsen lépett a helyiségbe. — Ébresztő — mondta vidáman — és felhúzta a redőnyt. Az arca elé kapta a kezét és kirohant. Az ügyeletes orvos is megtekintette a holttestet, a sztetoszkóp hallgatóját a férfi szívére helyezte, azután megszólalt: — Embólia. Egy pillanat alatt végzett vele. Klinikai eset. Értesítsék a hozzátartozóit. Két óra múltán az ügyeletes orvost az irodából keresték. — A boncolás után a temetésről is nekünk kell gondoskodnunk — közölte az adminisztráció n Szálai Jánosnak ugyanis nincsenek hozzátartozói,.. ... a szállodában egyszerű öltözetű, vöröshajú, tagbaszakadt, negyvenéves férfi vett ki szobát. A bejelentőt' rendkívül alaposan töltötte ki, csak a személyi igazolvány számát nézte meg az irataiban. Az éjszakai portás udvariasan nyújtotta felé a kulcsot. — Szalai úr. reggelre ébresztést kíván? — Hat órára kérem. Szalai felment a szobájába, majd amikor meggyőződött arról, hogy a folyosón senki sem tartózkodik, a mellette nyíló lakosztályba osont, Gömöry doktorhoz. A két férfi az erkélyen foglalt helyet, és hogy ébren voltak, arról csak felparázsló cigarettájuk tűzparazsa adott jelt. Vártak. Most vizsgázott a személyi igazolvány. Ha a rendőrség gyanút fog, a Szalai-féle lakosztályba az éjszaka folyamán bekopognak. Az éjszaka azonban zavartalanul telt. Háromnegyed hatkor Schirm baum visszament a szobájába. Hatkor ébresztették. Félnyolcra. már mindketten a fővárosban voltak ... ... — Hát akkor... üdvözlöm Szalai úr — nevetett Gömöry diadalittasan. Meg van elégedve velem? — Most már csak Wochecket kell megtalálnunk. A harmadik napnál tartunk, holnapután hajnalban vár bennünket a határ. — Még mindig nem mondhatod el, hogyan visszük ki? — Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Kivisszük és kész. Gömöry délelőtt az egyetem közelében lévő presszóba ült le kávézni. Tudta, a dr. Gömöry, és egy húszast csúsztatott az altiszt kezébe — a dolgozatomban hibát vétettem. Fel szeretném hívni erre Wocheck professzor úr figyelmét, és meg akarom kérni őt, adjon módot, hogy kijavítsam. Az altiszt a fejét vakarta. Aztán eltűnt, hogy kisvártatva egy cédulával térjen vissza. — Én nem mondtam semmit — suttogta —, de a tanulmányi osztály ezen a számon szokta a professzor urat felhívni. Gömöry az első telefon- fülkéből a számszerinti tudakozót hívta. mérnökjelöltek számontart- ják tudósukat. Nem csalódott Beszélgetők elújságolták egymásnak, hogy némely- dolgozaton K. H. W. szignót találtak. — következésképpen Wocheck az egyetemen dolgozik Ezután Gömöry besétált a pirostéglás épületbe. — Az egyik pedellust állította meg, és elmondta neki, hogv disz- szertációja ügyében Wocheck professzorral kellene beszélnie. «— Nézze öregem — mondta — Megmondaná kérem, kié ez a telefonszám? — Egy pillanat türelmet kérek, — szólt a tudakozó, majd egy budai címet diktált... Ma már másodszor jelent meg az egyetemen Wocheck professzor és Hilde. Tempósan sétáltak fel a főlépcsőházban, a rektori hivatalba. Wocheck professzor úgy látszik kissé nagyot hall, mert Hilde jó hangosan beszél vele. Természetesen németül. A növendékek áhitatos éa rajongó szemmel figyelték a huszadik század egyik leghíresebb kutató vegyészét. A rektori hivatalból degeszre tömött aktatáskával jött ki Hilde. Mogorva pillantást vetett a titkárnőre és távoztakor úgy becsapta az ajtót, csak úgy dörrent. Ezután az illusztris tudós, titkárnőjével a közeli presz- szóba ült be, ahol teát rendelt. A szerencsés diákok, akik tanúi voltak az eseménynek, elfogódottan nézték az ősz férfit és cerberusát. Wocheck az aktatáskából találomra kiemelt egy dolgozatot. Kíváncsian belelapozott, majd zsebéből piros iront vett elő. Áthúzott néhány passzust, s a számítások eredménye alá írt óriás kérdőjelet. És miután átfutotta az oldalakat, a dolgozat végére öklömnyi betűkKel ezt a szignót rajzolta: — „KHW”. — Itt nincs hamuka öre^ gém — mondta egy diák. — Ha az öreghez kerül a diplomamunkám, akkor kezdhetem élőiről az első általánosban. Egy diáklány odahajolt a partneréhez. — Ha te is ilyen szálkás vénség leszel, már most mondd meg, hogy új vőlegény után nézzek. Nemsokára Wocheck és Hilde elhagyta a presszót. Az asszisztens fizetett és elmentében azt mondta a felszolgálónak: — Minden nap itt fogok teázni a főnökömmel. Langyos teát kérünk, de olyail erős leayen, mint a konyak. Amikor Kimentek, a felszoleálónő a kávéfőzőnőhöz fordult: — Legalább borravalót adott volna. (Folyta tlukl
