Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-14 / 242. szám
1971. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Utak - utasok Megjelent u Kincskereső ötödik száma Karcag: a megye széle. Néhány kilométerrel odébb már a Berettyó csatorna, és azon túl Hajdú megye. Éjfél után egy óra múlt Alszik a váróterein. Az ügyeletes vasúti tiszt mondja: — Ha itt marad akkor biztosan talál embert, alti- vei beszélgetni érdemes. Központ egy kicsit Karcag állomás... Milyen világ ez? Milyen az éjszakai váróterem? Iarg a néni tyúkjai — Kedvesként! Ha Pest felé jön, mondja már a kalauznak, hogy a fele tyúk a magáé... Nem Pest felé megyele, de megkérdezem: — Piacra? — A fiaimnak... Két fiam, két unokám él Pesten. Nyugtalan a hat tyűit, szokatlan az éjszakai fény. — Hány tyúk maradt otthon, Varga néni? — Kettő. A szomszéd vigyáz rá... A rövid számadást nem is írom. Az édesanya talán havi ezer forintból éL A két fiú segédmunkás. Háromezer forint körül keres mind a kettő. — Olyan szép két unokám yan... Az első történet az emberségé. Anya, nagyanya, aki Pestre megy a fiai után. Két tyúk otthon is maradt... — Ma már visszajöhetnének a fiaim Karcagra, de megszokták ott a sorsot... Szomorú és vidám is a beszélgetés. Ügy igaz, ahogy ezen a tájon, erről a tájról elvándorolt sorsok igazak. Várj, amíg megágyasok Két óra után megtelik újra a váróterem. A nemzetközi gyors elvitte a kiskatonákat és a katonafeleségeket. Csupa boldog ember, aki hazaindul néhány hetes pihenésre. A kiskato- nák kedvence, az alig ötéves Kiss Sanyi egyszeriben nyűgössé lesz, ahogy elmennek a „barátai”. — Várj, kisfiam, amíg megágyazok.... Négy székből, a tekintélyes nagyságú csomagokból előszedett pokrócokból készül az ágy. Biztos nem kényelmesebb, de mindenképpen „izgalmasabb”, mint az otthoni kiságy. Amíg beszélgetünk az aludni küldött legfiatalabb utas ki-ki les pokróc-menedékéből. — Honnan? Hová? — Pestről. Madarasra megyünk. Látogatóba. Ott születtem, ott is nőttem — mondja az apa: Kiss Sándor. — Nagy törődés az út... — Tíz éve vagyok gépkocsivezető. Járom az országot. Ismerem is lassan, de nekem a legszebb község mégis Madaras. Halkan beszélgetünk még néhány mondatot az „otthonról”. — Tíz éve, amüior elmentem, a hazai táj még nem sok lehetőséget kínált. Aztán az ember megdolgozott a maga új életéért. Azt másra cserélni már nehéz... Életet cserélni nehéz. Marad az öröm, a ritka látogatás, az éjszakát is érő törődés a hajdani otthonért. Ha otthonra találnék Magában ÜL Külön mindenkitől. Nem alszik, néha úgy tűnik, figyel, fi óva utazik? — Tilalmasra. A hajnali buszt várom. Kimehetnék gyalog, is ugyanúgy érnék, de mit sajnáljam azt a néhány forintot.« — Telik? — Ügy mondják, hogy három—négyezer forint körül lehet keresni egy jó juhásznak. Én még csak most jöttem a Hortobágyról... Ancsán János egy hetet dolgozott eddgi Tilalmason. Most költözni készül: — A főállattenyésztő azt mondta, hogy egy hónap kellene a próbaidőhöz, de megismeri ő egy hét alatt is. hogy ki ért a jószághoz. Amikor gondolom, akkor elküldi értem a vontatót. — És megért a szándék? — Bennem igen. Most otthon is megbeszéltem. Úgy gondolják, hogy átjövünk. Más ez... — Mi más? — Itt vízvezeték van. A házakban, ahol lakást ígértek villany. Televízió. És együtt van az ember a családdal. Boldogulunk a magunk erejéből. Így beszéltük otthon, hogy itt otthonra találnánk. Az ünneplőruhás juhász cigarettával kínál. Arról beszélgetünk még, hogy az egyik ember a fia után indul, nézni az életüket, a másik a régi otthont látni jön, a harmadik otthont keres. —' Manapság gyorsan mozdul a világ. Nézze csak ezt a sok fiatalt... Reggelig Reggelig megérkeznek a bejáró munkások. A ránkkövetkező szombat csúcsforgalmat jelent az állomási büfének. Hazatérő bucsai eljárók énekelnek. A büfé nyitva. Néhány rakodó jön. ök végigdolgozták az éjszakát. Cigarettáért áll sorba két munkás. A rizshántolót építik, de hát ez már a másnapi reggel, a hétköznap megszokott köszönése. Bariba Gábor A kéthavonként megjelenő ifjúsági folyóirat legújabb száma, az előzőekhez hasonlóan, rangos írók egész sorától közöl érdekes, színes irodalmi és ismeretterjesztő műveket. Bállá László, a Kárpáti Igaz Szónak, az ukrajnai magyarok napilapjának fő- szerkesztője, aki egyúttal kitűnő költő, két verssel és egy önvallomással szerepel a folyóiratban. Mellette Sinka István, Kiss Benedek, Tarbay Ede, Szokolay Zoltán egy-egy verse jelent meg. Eötvös József „Végrendelet” című költeményét pedig a nagy regényíró, költő és politikus halálának századik évfordulójára közli a folyóirat. Az ötödik szám prózai anyagát Lázár Ervin groteszk játékos novellája az „Ödönke és a tízemeletes”, Jékely Zoltán „Kutya-hivatal” című írása és Lengyel Balázs történelmet idéző kitűnő „krónikája” a „Rüdiger Hitzkopf szász zsoldos katona magakáromlása” alkotja. Az ismeretterjesztő részben folytatódik Vikár László Is Fakan Balázs sorozata a népzenéről, illetve a filmkészítésről. Mellettük Végh György egy hasznos és érdekes játékkal ismerteti meg az olvasót. Tüskés Tibor és Apar Judit írása pedig a könyvkészítés rejtelmeibe, illetve a zene világába vezet. Közérdekű közlemény A szolnoki városi, tanács vb városgazdálkodási intézménye október 17-én ismét díjtalan lomtalanítási napot tart. A Kossuth Lajos út, a Kossuth tér, a Beloiannisz út páros oldalán, a vasútállomásig, a Jósika, a Véső, a Mártírok úton, valamint a Tisza-gát által határolt területen lakók vasárnap reggel 8 óráig minden felesleges holmijukat helyezzék az utak mellé, Üj, nagyteljesítményű elektromikroszkőppal gazdagodott a szegedi Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézete. A korszerű japán berendezéssel milliószoros nagyítás érhető el es segítségével egyes molekulák belső szerkezetét is tanulmányozhatják. Hazánk legnagyobb felbontóképességű mikroszkópjával elsősorban az izmok működését vizsgálják a szegedi intézetben. Képünkön: dr. Guba Ferenc professzor és Zse- bik Pál technikus az új berendezés mellett. (MTI fotó — Tóth Béla felv. — KS) Bezárják az üdülőket Október 15-én országszerte bezárnak a SZOT időszakos üdülői és az idényszállodák. Sokféle kellemes üdülési, pihenési lehetőség várja azonban még azokat is, akik az év hátralévő részében veszik lti-szabadságú- kat, vagy a hétvegeítet akarják a városon kívül eltölteni. Az őszi—téli SZOT beutalók számából ítélve az év végéig még csaknem 35 ezren pihennek a 80 szakszervezeti üdülőtelep 240 üdülőházában. Az üdülőtelepek mellett egészen december közepéig fogad vendégeket Budapesten a két SZOT- üdülőhajó. A turistaházakban most kezdődik a „főszezon".' A turistaellátó vállalat 52 turistaházában, ahol 2150 hely várja az erdők szerelmeseit, már elvégezték az őszi karbantartási munkákat. A legtöbb turistaház egész télen nyitva lesz. BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 25. Rudoif Schirmbaum az utolsó kocsiba szállt. Megfordult benne a gondolat, ha menekülnie kell, és kiveti ii-agat a robogó szerelvényből, így nem kerülhet a kerekek alá. A hajnali járaton sokan igyekeztek munkahelyükre, Schirmbaum behúzódott a kocsi peronjának sarkába. Amikor a kalauz jött, kétforintost nyújtott neki. Semmit nem szólt, a kalauz egy átszállójegyet tépett és egy forint harmincat a tenyerébe számolt. Schirmbaum zsebre tette a pénzt és unottan elfordult. Pisztolycsővel nézett szem. be. < — Most lelőlek. A volt SS legény hátán lefutott a félelem első ve- rejtékcseppje. Megérkezett Budapestre... ☆ Azokban az órákban, amikor Gömöry doktor az apró, hirdetés megfej lésével bajlódott, Wocheck professzor már az egyik üdülőhelyen pihente ki kalandos utazásának fáradságait. Hilde —• mint mindig — most is mellette volt és minden igyekezete arra irányult. hogy az idős tudós gondjaiból minél többet átvállaljon. Mindenekelőtt kis kézi könyvtárat szervezett a Magyar- országon gyártásra kerülő műtrágyaféléket ismertető művekből. Később néhány tucat kémcsövet, pipettát, egyszerűbb vegyi anyagokat szerzett be, gondolta, még az ezekkel való játszadozás is könnyít főnöke lelkiállapotán. Ám ezen a délelőttön váratlanul két férfi kereste a tudóst. — Szigony őrnagy vagyok — mutatkozott be az egyik — a magyar elhárítás tisztviselőiéként kellett megke_ resnem önt doktor úr. f — Miért? Talán azt hiszi, meghibbantam és kémkedni jöttem magukhoz? — Erről szó sincs, és ha ettől akár egy pillanatig is félnünk kellett volna, biztos lehet abban professzor úr, hogy kormányom nem ilyen vendégszeretettel gondoskodna önről. — Hilde! — kiáltott a professzor — ezek az urak rád gyanakszanak. Szigony őrnagy csendesen felnevetett. — Ügy látszik, bal lábbal méltóztatott felébredni. Sajnos sokkal komolyabb ügyben kell zavarnunk profesz- szor úrékat. — Hát akkor rajta, — hallgatom. — Elhoztam a hazája lapjaiban megjelent legújabb híreket. Ezek azt állítják, hogy ön meghibbant, nem ura többé akaratának, állapota oly súlyos, hogy bekövetkező halálával — a mi embertelen bánásmódunk következtében. — bármely pillanatban számolni lehet. Megtiszteltetés, hogy ön éppen nálunk keresett menedéket. Döntésének azonban súlyos politikai vonatkozásai is vannak. Amíg ön jó egészségnek örvend, addig sem, miféle politikai retorziót közös ellenségeink nem tudnak Magyarország ellen alkalmazni. Abban a pillanat, ban azonban, ha önnek valami baja támadna, a rágalmak fergetegét zúdítanák reánk ezek a körök. — Hallja Hilde? — most mindjárt kiderül, hogy meg akarnak engem ölni. Mit szól. milyen karriert futottam be? — Valóban furcsán hangzik, amit mondok, de azt a veszteséget, amelyet az ön döntése az említett köröknek okozott, csak egyféle módon lehet jóváírni. Az ön halálhírével. Képzelje el, hogyan védhetnénk ki a reánk zúduló rágalmakat, ha történetesen azt állítják, hogy az ön birtokában lévő titkokat akartuk megszerezni, zsaroláshoz folyamodtunk, ön nem engedett, tehát lelőttük. — De hisz ez hazugság! — És az, hogy ön — megbocsásson a kifejezésért — meghibbant, az igaz? Miért gondolja, hogy ha a tulajdon honpolgárukat így eláztatják. akkor velünk szemben gentlemanként viselkednek maid? —■ Azt akarja tanácsolni, hogy számoljak be kutatá. saimról? Mondjam el felfedezéseimet? — Téved, professzor úr, mi nem foglalkozunk ipari kémkedéssel sem. Amit ön tud, az az ön kincse, amit ön titokban tart, az az ön magánügye. Ami reánk tartozik, az Wocheck profesz- szor és asszisztense életbiztonsága. Csak ezért jöttem. — Kérem, — nekem soha kémelhárítással nem volt dolgom. Ez az ügy kezd nagyon nem tetszeni. Úgy döntöttem, visszatérek hazámba. Szigony őrnagy felállott, és hallgatag társa is követte a példáját. — Ezt, professzor úr, nem tudjuk megakadályozi. Ön idegen állampolgár, ma is érvényes útiokmányokkal rendelkezik, eltávozhat. Bízom benne. hogy odakinn nem azt állítja majd. hogy megvontuk öntől a politikai menedékjogot. Mint egy nagy szürke galamb, úgy szállt a két tiszt közé Hilde Kraus. Kezeit a két férfi vállára tette és szelíd erőszakkal nyomta vissza őket a fotelba. — De uraim, — mondta, — csak nem képzelik, hogy a főnököm komolyan beszél? Ismerni kell a gondolkodás- módját. — Látják? — mondta a professzor — már Hilde is gyermeknek tart. De igaza van. Kíváncsi voltam arra, hogyan reagálnak.. Nem megyek én sehova és várom a „feltételeiket”. — Professzor úr, bizonyosra vesszük, hogy valamilyen módon a jövőben ügynököket dobnak át a határon és mi meg akarjuk védeni önt minden atrocitástól. — Munkát adjanak a főnökömnek, mert megöli a tétlenség — mondta Hilde. — Két lehetőséget kínálnánk. Ezekben a hónapokban folyik azoknak a dolgozatoknak az elbírálása, amelyeket ifjú tudósjelöltjeink valamilyen tudományos fokozat elérése céljából készítettek. Ha gondolja, Budapestre utazhat és bekapcsolódhat a dolgozatok elbírálásába. A másik variáció- Berend. Itt egy műtrágyagyár létesült. Igen korszerű üzem. Ha Magyarország térképére vetünk egy pillantást, akkor láthatjuk, hogy ez a gyártelep egy szí. kés, terméketlen terület közepén helyezkedik eL A telepen olyan vegyszerekkel kísérleteznek. amelyekkel felkelthető a meddő talaj termőképessége. Ha gondolja professzor úr, a kutatási osztály egyik részlegét ön irányíthatná. Persze... mi szerényebb eszközökkel dolgozunk, mint az I. G. Farben. De ott teljes biztonságot tudunk garantálni és más módon is elő tudjuk segíteni zavartalan működését. — Ez a Berend egész szimpatikus, nem? Hilde? — Hát a tollrágásnái jobb. — Meg kell mondanom, hogy ugyanakkor Budapesten is feltűnik majd egy Wocheck professzor. Az ön „testvére”. — És persze az enyém is — mondta Hilde. — Nagyon romantikusan hangzott ez az egész. — Erre ugyan nem gondoltunk, de azt hiszem, valóban szükségünk lesz Hilde asszony... — Kisasszony! — emelte Wocheck professzor égnek az ujját — ...Bocsánat kisasszony, személycseréjéről is. A pesti „professzor” és „asszisztense” néhányszor feltűnik majd az egyetem környékén, a diákok kiszimatolják, hogy ott dolgozik, és amit egy egyetemista tud, minden espressóban arról beszélnek. — S az én nevemben önök bírálják el azokat a dolgozatokat?! — Kérem szépen... sok mindenre vállalkoznánk, ds kémiai dolgozatok elbírálására aligha. Magasképzettségű és hivatásos vegvészek végeznék ezt a munkát, a szakvéleményekre pedig egy indifferens nevet írnánk. A professzor gondolataiba mélyedt. Azután széttárta a karját... (Folytatjuk}