Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

1971. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Utak - utasok Megjelent u Kincskereső ötödik száma Karcag: a megye széle. Néhány kilométerrel odébb már a Berettyó csatorna, és azon túl Hajdú megye. Éjfél után egy óra múlt Alszik a váróterein. Az ügyeletes vasúti tiszt mondja: — Ha itt marad akkor biztosan talál embert, alti- vei beszélgetni érdemes. Központ egy kicsit Karcag állomás... Milyen világ ez? Milyen az éjszakai váróterem? Iarg a néni tyúkjai — Kedvesként! Ha Pest felé jön, mondja már a ka­lauznak, hogy a fele tyúk a magáé... Nem Pest felé megyele, de megkérdezem: — Piacra? — A fiaimnak... Két fiam, két unokám él Pesten. Nyugtalan a hat tyűit, szokatlan az éjszakai fény. — Hány tyúk maradt ott­hon, Varga néni? — Kettő. A szomszéd vi­gyáz rá... A rövid számadást nem is írom. Az édesanya talán havi ezer forintból éL A két fiú segédmunkás. Há­romezer forint körül keres mind a kettő. — Olyan szép két unokám yan... Az első történet az em­berségé. Anya, nagyanya, aki Pestre megy a fiai után. Két tyúk otthon is maradt... — Ma már visszajöhetné­nek a fiaim Karcagra, de megszokták ott a sorsot... Szomorú és vidám is a beszélgetés. Ügy igaz, ahogy ezen a tájon, erről a tájról elvándorolt sorsok igazak. Várj, amíg megágyasok Két óra után megtelik újra a váróterem. A nem­zetközi gyors elvitte a kis­katonákat és a katonafele­ségeket. Csupa boldog em­ber, aki hazaindul néhány hetes pihenésre. A kiskato- nák kedvence, az alig ötéves Kiss Sanyi egyszeriben nyű­gössé lesz, ahogy elmennek a „barátai”. — Várj, kisfiam, amíg megágyazok.... Négy székből, a tekinté­lyes nagyságú csomagokból előszedett pokrócokból ké­szül az ágy. Biztos nem ké­nyelmesebb, de mindenkép­pen „izgalmasabb”, mint az otthoni kiságy. Amíg be­szélgetünk az aludni kül­dött legfiatalabb utas ki-ki les pokróc-menedékéből. — Honnan? Hová? — Pestről. Madarasra me­gyünk. Látogatóba. Ott szü­lettem, ott is nőttem — mondja az apa: Kiss Sándor. — Nagy törődés az út... — Tíz éve vagyok gép­kocsivezető. Járom az or­szágot. Ismerem is lassan, de nekem a legszebb község mégis Madaras. Halkan beszélgetünk még néhány mondatot az „ott­honról”. — Tíz éve, amüior el­mentem, a hazai táj még nem sok lehetőséget kínált. Aztán az ember megdolgo­zott a maga új életéért. Azt másra cserélni már nehéz... Életet cserélni nehéz. Ma­rad az öröm, a ritka láto­gatás, az éjszakát is érő tö­rődés a hajdani otthonért. Ha otthonra találnék Magában ÜL Külön min­denkitől. Nem alszik, néha úgy tűnik, figyel, fi óva utazik? — Tilalmasra. A hajnali buszt várom. Kimehetnék gyalog, is ugyanúgy érnék, de mit sajnáljam azt a né­hány forintot.« — Telik? — Ügy mondják, hogy három—négyezer forint kö­rül lehet keresni egy jó ju­hásznak. Én még csak most jöttem a Hortobágyról... Ancsán János egy hetet dolgozott eddgi Tilalmason. Most költözni készül: — A főállattenyésztő azt mondta, hogy egy hónap kellene a próbaidőhöz, de megismeri ő egy hét alatt is. hogy ki ért a jószághoz. Amikor gondolom, akkor el­küldi értem a vontatót. — És megért a szándék? — Bennem igen. Most ott­hon is megbeszéltem. Úgy gondolják, hogy átjövünk. Más ez... — Mi más? — Itt vízvezeték van. A házakban, ahol lakást ígér­tek villany. Televízió. És együtt van az ember a csa­láddal. Boldogulunk a ma­gunk erejéből. Így beszéltük otthon, hogy itt otthonra találnánk. Az ünneplőruhás juhász ci­garettával kínál. Arról be­szélgetünk még, hogy az egyik ember a fia után in­dul, nézni az életüket, a má­sik a régi otthont látni jön, a harmadik otthont keres. —' Manapság gyorsan moz­dul a világ. Nézze csak ezt a sok fiatalt... Reggelig Reggelig megérkeznek a bejáró munkások. A ránk­következő szombat csúcsfor­galmat jelent az állomási büfének. Hazatérő bucsai el­járók énekelnek. A büfé nyitva. Néhány rakodó jön. ök végigdolgozták az éjsza­kát. Cigarettáért áll sorba két munkás. A rizshántolót építik, de hát ez már a más­napi reggel, a hétköznap megszokott köszönése. Bariba Gábor A kéthavonként megjelenő ifjúsági folyóirat legújabb száma, az előzőekhez hason­lóan, rangos írók egész so­rától közöl érdekes, színes irodalmi és ismeretterjesztő műveket. Bállá László, a Kárpáti Igaz Szónak, az ukrajnai magyarok napilapjának fő- szerkesztője, aki egyúttal kitűnő költő, két verssel és egy önvallomással szere­pel a folyóiratban. Mellette Sinka István, Kiss Benedek, Tarbay Ede, Szokolay Zol­tán egy-egy verse jelent meg. Eötvös József „Végren­delet” című költeményét pe­dig a nagy regényíró, költő és politikus halálának szá­zadik évfordulójára közli a folyóirat. Az ötödik szám prózai anyagát Lázár Ervin gro­teszk játékos novellája az „Ödönke és a tízemeletes”, Jékely Zoltán „Kutya-hiva­tal” című írása és Lengyel Balázs történelmet idéző ki­tűnő „krónikája” a „Rüdiger Hitzkopf szász zsoldos katona magakáromlása” alkotja. Az ismeretterjesztő részben folytatódik Vikár László Is Fakan Balázs sorozata a nép­zenéről, illetve a filmkészí­tésről. Mellettük Végh György egy hasznos és érde­kes játékkal ismerteti meg az olvasót. Tüskés Tibor és Apar Judit írása pedig a könyvkészítés rejtelmeibe, il­letve a zene világába vezet. Közérdekű közlemény A szolnoki városi, tanács vb városgazdálkodási intéz­ménye október 17-én ismét díjtalan lomtalanítási napot tart. A Kossuth Lajos út, a Kossuth tér, a Beloiannisz út páros oldalán, a vasútál­lomásig, a Jósika, a Véső, a Mártírok úton, valamint a Tisza-gát által határolt te­rületen lakók vasárnap reg­gel 8 óráig minden felesle­ges holmijukat helyezzék az utak mellé, Üj, nagyteljesítményű elektromikroszkőppal gazdagodott a szegedi Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézete. A kor­szerű japán berendezéssel milliószoros nagyítás érhető el es segítségével egyes molekulák belső szerkezetét is tanulmá­nyozhatják. Hazánk legnagyobb felbontóképességű mikrosz­kópjával elsősorban az izmok működését vizsgálják a szege­di intézetben. Képünkön: dr. Guba Ferenc professzor és Zse- bik Pál technikus az új berendezés mellett. (MTI fotó — Tóth Béla felv. — KS) Bezárják az üdülőket Október 15-én országszer­te bezárnak a SZOT idősza­kos üdülői és az idényszállo­dák. Sokféle kellemes üdü­lési, pihenési lehetőség vár­ja azonban még azokat is, akik az év hátralévő részé­ben veszik lti-szabadságú- kat, vagy a hétvegeítet akar­ják a városon kívül eltöl­teni. Az őszi—téli SZOT be­utalók számából ítélve az év végéig még csaknem 35 ezren pihennek a 80 szak­szervezeti üdülőtelep 240 üdülőházában. Az üdülőtele­pek mellett egészen decem­ber közepéig fogad vendége­ket Budapesten a két SZOT- üdülőhajó. A turistaházak­ban most kezdődik a „fősze­zon".' A turistaellátó válla­lat 52 turistaházában, ahol 2150 hely várja az erdők sze­relmeseit, már elvégezték az őszi karbantartási munká­kat. A legtöbb turistaház egész télen nyitva lesz. BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 25. Rudoif Schirmbaum az utolsó kocsiba szállt. Meg­fordult benne a gondolat, ha menekülnie kell, és kiveti ii-agat a robogó szerelvény­ből, így nem kerülhet a ke­rekek alá. A hajnali járaton sokan igyekeztek munkahelyükre, Schirmbaum behúzódott a kocsi peronjának sarkába. Amikor a kalauz jött, két­forintost nyújtott neki. Sem­mit nem szólt, a kalauz egy átszállójegyet tépett és egy forint harmincat a tenye­rébe számolt. Schirmbaum zsebre tette a pénzt és unottan elfordult. Pisztolycsővel nézett szem. be. < — Most lelőlek. A volt SS legény hátán lefutott a félelem első ve- rejtékcseppje. Megérkezett Budapestre... ☆ Azokban az órákban, ami­kor Gömöry doktor az apró, hirdetés megfej lésével bajló­dott, Wocheck professzor már az egyik üdülőhelyen pihente ki kalandos utazásá­nak fáradságait. Hilde —• mint mindig — most is mel­lette volt és minden igye­kezete arra irányult. hogy az idős tudós gondjaiból mi­nél többet átvállaljon. Min­denekelőtt kis kézi könyv­tárat szervezett a Magyar- országon gyártásra kerülő műtrágyaféléket ismertető művekből. Később néhány tucat kémcsövet, pipettát, egyszerűbb vegyi anyagokat szerzett be, gondolta, még az ezekkel való játszadozás is könnyít főnöke lelkiálla­potán. Ám ezen a délelőttön vá­ratlanul két férfi kereste a tudóst. — Szigony őrnagy vagyok — mutatkozott be az egyik — a magyar elhárítás tiszt­viselőiéként kellett megke_ resnem önt doktor úr. f — Miért? Talán azt hiszi, meghibbantam és kémkedni jöttem magukhoz? — Erről szó sincs, és ha ettől akár egy pillanatig is félnünk kellett volna, biztos lehet abban professzor úr, hogy kormányom nem ilyen vendégszeretettel gondoskod­na önről. — Hilde! — kiáltott a professzor — ezek az urak rád gyanakszanak. Szigony őrnagy csendesen felnevetett. — Ügy látszik, bal lábbal méltóztatott felébredni. Saj­nos sokkal komolyabb ügy­ben kell zavarnunk profesz- szor úrékat. — Hát akkor rajta, — hallgatom. — Elhoztam a hazája lap­jaiban megjelent legújabb híreket. Ezek azt állítják, hogy ön meghibbant, nem ura többé akaratának, álla­pota oly súlyos, hogy be­következő halálával — a mi embertelen bánásmódunk következtében. — bármely pillanatban számolni lehet. Megtiszteltetés, hogy ön ép­pen nálunk keresett menedé­ket. Döntésének azonban sú­lyos politikai vonatkozásai is vannak. Amíg ön jó egész­ségnek örvend, addig sem, miféle politikai retorziót közös ellenségeink nem tud­nak Magyarország ellen al­kalmazni. Abban a pillanat, ban azonban, ha önnek va­lami baja támadna, a rá­galmak fergetegét zúdítanák reánk ezek a körök. — Hallja Hilde? — most mindjárt kiderül, hogy meg akarnak engem ölni. Mit szól. milyen karriert futot­tam be? — Valóban furcsán hang­zik, amit mondok, de azt a veszteséget, amelyet az ön döntése az említett körök­nek okozott, csak egyféle módon lehet jóváírni. Az ön halálhírével. Képzelje el, hogyan védhetnénk ki a reánk zúduló rágalmakat, ha történetesen azt állítják, hogy az ön birtokában lévő titkokat akartuk megszerez­ni, zsaroláshoz folyamod­tunk, ön nem engedett, tehát lelőttük. — De hisz ez hazugság! — És az, hogy ön — meg­bocsásson a kifejezésért — meghibbant, az igaz? Miért gondolja, hogy ha a tulaj­don honpolgárukat így el­áztatják. akkor velünk szem­ben gentlemanként viselked­nek maid? —■ Azt akarja tanácsolni, hogy számoljak be kutatá. saimról? Mondjam el felfe­dezéseimet? — Téved, professzor úr, mi nem foglalkozunk ipari kémkedéssel sem. Amit ön tud, az az ön kincse, amit ön titokban tart, az az ön magánügye. Ami reánk tar­tozik, az Wocheck profesz- szor és asszisztense életbiz­tonsága. Csak ezért jöttem. — Kérem, — nekem soha kémelhárítással nem volt dolgom. Ez az ügy kezd na­gyon nem tetszeni. Úgy dön­töttem, visszatérek hazámba. Szigony őrnagy felállott, és hallgatag társa is követ­te a példáját. — Ezt, professzor úr, nem tudjuk megakadályozi. Ön idegen állampolgár, ma is érvényes útiokmányokkal rendelkezik, eltávozhat. Bí­zom benne. hogy odakinn nem azt állítja majd. hogy megvontuk öntől a politikai menedékjogot. Mint egy nagy szürke ga­lamb, úgy szállt a két tiszt közé Hilde Kraus. Kezeit a két férfi vállára tette és szelíd erőszakkal nyomta vissza őket a fotelba. — De uraim, — mondta, — csak nem képzelik, hogy a főnököm komolyan beszél? Ismerni kell a gondolkodás- módját. — Látják? — mondta a professzor — már Hilde is gyermeknek tart. De igaza van. Kíváncsi voltam arra, hogyan reagálnak.. Nem me­gyek én sehova és várom a „feltételeiket”. — Professzor úr, bizo­nyosra vesszük, hogy vala­milyen módon a jövőben ügynököket dobnak át a ha­táron és mi meg akarjuk védeni önt minden atrocitás­tól. — Munkát adjanak a fő­nökömnek, mert megöli a tétlenség — mondta Hilde. — Két lehetőséget kínál­nánk. Ezekben a hónapok­ban folyik azoknak a dol­gozatoknak az elbírálása, amelyeket ifjú tudósjelölt­jeink valamilyen tudomá­nyos fokozat elérése céljából készítettek. Ha gondolja, Budapestre utazhat és be­kapcsolódhat a dolgozatok elbírálásába. A másik va­riáció- Berend. Itt egy mű­trágyagyár létesült. Igen kor­szerű üzem. Ha Magyaror­szág térképére vetünk egy pillantást, akkor láthatjuk, hogy ez a gyártelep egy szí. kés, terméketlen terület kö­zepén helyezkedik eL A te­lepen olyan vegyszerekkel kísérleteznek. amelyekkel felkelthető a meddő talaj termőképessége. Ha gondol­ja professzor úr, a kutatási osztály egyik részlegét ön irányíthatná. Persze... mi szerényebb eszközökkel dol­gozunk, mint az I. G. Far­ben. De ott teljes biztonsá­got tudunk garantálni és más módon is elő tudjuk segíteni zavartalan műkö­dését. — Ez a Berend egész szim­patikus, nem? Hilde? — Hát a tollrágásnái jobb. — Meg kell mondanom, hogy ugyanakkor Budapes­ten is feltűnik majd egy Wocheck professzor. Az ön „testvére”. — És persze az enyém is — mondta Hilde. — Nagyon romantikusan hangzott ez az egész. — Erre ugyan nem gon­doltunk, de azt hiszem, va­lóban szükségünk lesz Hilde asszony... — Kisasszony! — emelte Wocheck professzor égnek az ujját — ...Bocsánat kisasszony, személycseréjéről is. A pesti „professzor” és „assziszten­se” néhányszor feltűnik majd az egyetem környékén, a diákok kiszimatolják, hogy ott dolgozik, és amit egy egyetemista tud, minden espressóban arról beszélnek. — S az én nevemben önök bírálják el azokat a dolgozatokat?! — Kérem szépen... sok mindenre vállalkoznánk, ds kémiai dolgozatok elbírálá­sára aligha. Magasképzettsé­gű és hivatásos vegvészek végeznék ezt a munkát, a szakvéleményekre pedig egy indifferens nevet írnánk. A professzor gondolataiba mélyedt. Azután széttárta a karját... (Folytatjuk}

Next

/
Oldalképek
Tartalom