Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-01 / 231. szám
1971. október 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Jl Egyenruha-készítők Uj telepe felavatásával tervezi negyedszázados jubileumának megünneplését a jászberényi Lehel Ruházati ütsz Az új telep makettje. Jobboldalt a hátsó csarnok áll. s ideiglenes „otthont” ad a herényi konfekció-üzem dolgozóinak I Igazán nagyon, nem sokszor pártolt hozzájuk a szerencse. Ügy értve, a közösségükhöz, együttesen. Hogy mindahányan elmondhatták volna: ránk mosolygott, ime egycsapásra meggazdagodtunk. Többnyire maguk böjtölték ki a boldogulásukat, szorgos igyekezettel, fok- ról-fokra teremtették elő a fejlődést megalapozó javakat Tizenhatan kezdték Először azért szerencsésnek tarthatta magát az a tizenhat ember, aki 1948. november 9-én szövetkezett. Kisiparos szabómesterek és — többségükben — szabósegédek voltak, s városukhoz szakmájukhoz híven, Jászberényi Felsőruházati Ktsz néven mondták ki az egyesülést. Legfőképp azért, hogy általa elűzzék a munkát! an- lag rémét amely bizony annak előtte gyakori ven- ' dég volt a maszekműhelyeikben. Előttük már a herényi cipészek adtak példát a szövetkezés útján elérhető, íjobb boldogulásra. Nem csalja tkoztak a szabók sem: alighogy összeadták és elrendezték varrógépeiket, — szerszámaikat a Hotel Pannóniának azokban az emeleti helyiségeiben, ahol azelőtt a szicáldemokrata párt városi szervezete székelt, 1 máris munkához láthattak, teljes erejükkel. Ilyen csinos a Volán kalauz- nőinek készülő, egyik fajta L '"“'egyetíraha Aki — megyei ktsz-szerve- zőként — szövetkezésre bírta őket, az gondoskodott az első megrendelésről is: több száz egyenruha készítésére hozott megbízást, a budapesti EKISZ ktsz-nek végzett bérmunkában. Ezután is még — mintegy esztenteig — ettől a fővárosi szövetkezettől kaptak előre kiszabott anyagot, s megrendelést, hogy konfekcionálják: varrják készruhává, úgy küldjék vissza az EKISZ- nek. Majd csak 1949 végén — mire már húszán lettek — önállósultak a bérmunkától. Ez úgy történt, hogy kápcso- latba kerültek a RUNA-cég- gél, amelynek — azonos rendeltetésű — mai jogutóda a Munkaruházati Nagykereskedelmi Vállalat. Kezdettől fogva a legfőbb megrendelője — manapság is — a herényi szabók szövetkezetének. Mindig szezon! Munkahiányra sosem panaszkodhattak. A maszekidőkben szezon és holtszezon váltogatta egymást, a ktsz- ben azonban mindig szezon volt! Ezzel hozta a legfőbb változást először, az alapítók és a hozzájuk csatlakozók életében a szövetkezés, amely szinte hivatássá avatta ezáltal a mesterségüket De nem panaszkodtak a sok munkára sem. Ha torlódott és sürgetett a dolog — egy-egy „tétel” kiszállítása — akkor az éjt is nappallá tették a szabóollók, tűk, és varrógépek „bővülésével". Pedig ez utóbbiakat eleinte, lábbal bűvölték — azaz, hajtották —, ami bizony igen fáradságos volt. De tették, ha kellett, dupla műszakban is. Nem napi 8, hanem 10—12, vagy még több óráig is egyfolytában, amjkor a szükség — a megrendelő sürgetése — úgy kívánta. Kampánymunka, időközi hajrázás akadt tehát, de holtszezon sosem. 1950-ben harmincnyolcra nőtt a létszám, s 387 ezer forintra a termelési érték. Ami javarészt abból adódott, hogy gépkocsivezetői egyenruhákat szabtak-varrtak az autóközlekedés dolgozóinak. (Ma is ők készítik a Volán egyenruhákat) Az alapanyag esztendőkig — tán két évtizedig is — posztó volt, ehhez, a kellékanyag meg más textília. A fejlődés mutatóit évenként grafikonnal is ábrázolják. (Megtekinthető a ktsz központi irodájában.) Ennek a vonala meredeken felívelt 1951-ben. Több okból. A létszám szinte megduplázódott s csaknem 8 milió forint termelési értéket produkált (Hogy ez hányszorosa az előző évi 387 000 fo- intnak — azt bárki kiszámíthatja.) Több mint hatszorosára nőtt a szövetkezet nyeresége is — összegszerűen meghaladta a 220 ezer forintot Arccal a lakosság felé Hogy ennek mi a magyarázata? A szorgalmon túl az is, hogy értékesebb alapanyagokból gyártottak készruhát, amelyhez akkor már az összes kelléket a ktsz maga szerezte be, s ezáltal az értük fizetett forintok szintén a termelési értéket növelték. De hogyan duplázódott meg a létszám? Nemcsak önmagától, nem csupán azok révén, akik — mint a korábbi években — egyéni elhatározással csatlakoztak az alapítókhoz, felvételt kérve soraikba. A szövetkezet vezetői, öntudatos tagjai akkor már alapos szervezőmunkával, céltudatosan igyekeztek toborozni közösségükbe a város magánkisiparosait, jóhírű szabómestereit. Tették ezt a párt és a kormány ama felhívására, hogy' a Rtsz-ek fokozottan törekedjenek a helyi, lakossági, igények, megrendelések teljesítésére, állítsák e cél szolgálatába tevékenységük javarészét. Nos, a jászberényi ruházati ktsz — a lehetőségeihez mérten — valóra váltotta ezt az útmutatást. Méretes női és férfiszabóságot és egy szűcsrészleget hozott létre a város központjában. Vezetésüket a legjobb mesterekre bízta. Űj öltöny, felöltő és szűcstermék készítését éppúgy vállalták ezek a részlegek, miként a viseltesek javítását, átalakítását is. Egy szó, mint száz: mindenben a lakosság szolgálatára álltak és állnak napjainkban is. • Nos, hát a kérdésre: hogyan duplázódott meg egyik évről a másikra a létszám? — a válasz az, hogy céltudatos szervezőmunka eredményeként is — avégett, hogy 1951-től kezdve, a méretes részlegeivel a lakosságot szolgálja a szövetkezet. S az igazsághoz még az a dicséretes érdem is hozzátartozik, hogy évekig ezek a részlegek voltak az iparita- nuló-lcépzés bázisai. Jól sáfárkodtak Szóltunk előbb már arról is, hogy az 50-es évek elején számottevő nyereséget ért el a szövetkezet. E forintokkal szintén iól sáfárkodott a vezetés, amely főképpen gépi korszerűsítésre használta fel azokat. A modernizálás legelőször is a varrógépek lábbal történő meghajtásának villanymotoros meghajtására való átállítását jelentette. Egyúttal a legfárasztóbb fizikai munka megszüntetését az elektromotorok alkalmazásával. 1953-ban már e vívmány jegyében is ünnepelhették ötéves fennállásukat a szövetkezet dolgozói. S a korszerűsítés magával hozta a termelés és a termelékenység növekedését. Az előbbinek a forintértéke 11 millióra alakult, s az állóeszközök értéke mintegy 230-szorosa lett az 1949. évi 9 ezer forintnak. Vagyon, korszerűség és létszám tekintetében egyaránt gyarapodott, gazdagodott tehát a ktsz, amelynek a nagykereskedelmi megrendelésre egyenruhát készítő dolgozói az ötödik jubileum idején még nagyszerűen megfértek a volt Pannónia emeleti részén. Négy—öttagú munkacsoportokban varrták az előszabott kellékanyagokból egy- egy öltöny nadrágját, vagy zakóját. Mikor ml jött sorra, illetve aszerint, hogy melyik csoport mely munkadarab elkészítéséhez értett jobban, melyikhez volt több rutinja, gyakorlottsága. Noha a további esztendők a számszerű mutatók tekintetében hasonló ütemű fejlődést hoztak, az 1954-es év mégis külön méltatást érdemlő állomás volt a ktsz életében. Részint azért, mert annak a tavaszán csatlakozott a herényiekhez a jászárokszállási szabók szövetkezete, mintegy húsz szakemberrel. Általuk új termékfajtával, s arra új vevőpartnerrel — belkereskedelmi megrendelőkkel — gyarapodott az egyesült ktsz. Az árokszállásiak ugyanis már korábban, majd a herényiekhez való csatlakozás után is, női és férfi felső- kabátokat készítettek, belföldi értékesítésre. Most ők harminchatan vannak, s 1963 óta méretes szabóságuk is működik a helyi és környékbeli lakosság megrendeléseinek teljesítésére. Másfelől, az 1954-es év azért is mérföldkő a szövetkezet útján, mert. álékor alakult meg kommunistáinak Önálló párt-, majd ifjúkom- munistáinak az önálló DISZ- szervezete. A választott szövetkezeti bizottsággal együtt igen jelentős tudat- formáló erőt képviseltek. Nagy részük volt abban is,, hogy 1956 őszén az ellenforradalom nem ingatta meg a ktsz-t. Dolgozói e súlyos napokban is minden műszakban termeltek, nem hagyták abba a munkát egyetlen napra sem. Kezdettől fogva mind a párt-, mind az ifjúsági szervezeteknek nagy a szerepe — a szövetkezeti bizottsággal karöltve — a törzsgarda kialakításában, az évről évre növekvő termelési feladatok végrehajtásának segítésében. Főként a különféle versenymozgalmak — a 60-as évektől a szocialista brigádok — szervezésével, a gazdasági, vezetésre háruló teendőkben való részvállalással, a ktsz: fejlődésének a mozgalmi munka révén történő elősegítésével. Mind a mozgalmi, mind a gazdasági vezetés, valamint a tagság összeforrottságának közös célú törekvéseinek sikerét mutatják a szövetkezet kitüntetései és kiváló helyezései. 1953-ban második lett a Kiváló Kisipari Szövetkezet cím elnyerésére indult — a KISZÖV által meghirdetett — Szolnok megyei ver-. senyben. 1964 januárjában vették át e cím I. helyezett- ■ jének járó elismerést, amelyre előző évi eredményeikkel bizonyultak méltónak. Ezek egyszersmind a ktsz 15-ik, jubileumi esztendejének munkasikerei voltak. Szalagszerű termeléssel Megalapozásuk előfeltételei közt a géppark korszerűsítésén — új, termelékenyebb, modernebb ruhaipari gépek üzembe állításán — túl jelentős része volt az űj mun- aszervezésnek is. Legfő- épp annak, hogy azelőtt 4—5 tagú csoportokban végzett ruhakészítés ' helyett 1960-ban bevezették a szalagszerű termelést. Egy-egy szalagnál 45—50 ember ‘ dolgozik, s mindig azonos műveletet végez mindegyikük, sokkal termelékenyebben, töb beredménnyel, mint a csoportos munkaszervezés idején. Még inkább fokozta a teljesítményeket, hogy a jászberényi — pannóniabeli — konfekció üzemben 1967-tel bevezették a kétműszakos termelést. A szalagszerű munka mintegy 25—30 százalékkal lett termelékenyebb'. A két — egymást váltó — műszakra történt átállás hasznáról idézzük a legutóbbi vezetőségválasztó közgyűlés elé terjesztett beszámolót: „míg szövetkezetünk 1966- ban 22 millió forint teljes termelési értéket ért el, 1967- ben ez az érték 28 millió 818 ezer forint, azaz 131 százaléka lett az előző évinek.” Ezt a beszámolót — amelynek alapján áttekintjük a ktsz-nek a III. ötéves tervben elért fejlődését — a vezetőség nevében Szórád Péter elnök tartotta. O 1957 elejétől irányította a szövetkezetét, amelynek addig Kovács György volt az első elnöke. Az említett legutóbbi közgyűlés pedig Lakatos Vendelt választotta meg a ktsz elnökévé aki, — mint fiatal szabósegéd — 1949-ben csatlakozitt az alapítókhoz, és a szövetkezetben vált sok év! tanulással szakértő vezetővé. Idézzük tehát a III. Ötéves tervben elért fejlődésről az említett beszámoló néhány adatát Míg 1965-ben a ktsz csaknem másfélsráz dolgozója 21 millió, 1970-ben a mintegy kétszáz dolgozó 37 millió forint termelési értéket állított elő. Ez 176 százalékos teljesítmény-növeke- • dést jelent öt év alatt. (A termelékenvség mutatója csaknem 127 százalék.) Nyeresége a szövetkezetnek 1965-ben egymillió 271 ezer, 1970-ben pedig már négymillió 525 ezer forint lett, vagyis több mint három és .félszeresére nőtt. Szép fejlődést mutat az egy dolgozóra számított átlagkereset is: 1965-ben 17 ezer 364 forint -r- 1970-ben (4 Ft híján) 23 ezer forint. Erre tehát aligha lehetett panasza bárkinek a tervidőszak végén. Többször említettük már, hogy fejlődött, korszerűbbé vált a gépesítés színvonala is. Hogy mennyire, annak leginkább az az öt alapító tag a megmondhatója, aki ma is teljes munkaidőben dolgozik. Nagyon jelentősek az ebben elért eredmények. Csakúgy azok is, amelyek révén a jászárokszailási részleg dolgozói az idén új üzemrészt kaptak. S hasonlóképp szerencsésnek mondhatja magát az a 15 herényi emberük is, aki megfelelő szociális és munkakörülmények közt dolgozik a helyi szolgáltatóházban, amelyet tpbb mint két esztendeje vettek birtokba. S'ajnos,. a többség: a herényi konfekció üzem szalagjainál dolgozók még nem vallhatják ilyen szerencsésnek magukat. Korábbi helyük, az egykori Pannónia Hotel már 1969-ben életveszélyessé nyilvánított volt. Mégis, ez év július végéig annak az emeletén kényszerültek dolgozni. Mert — tnint e sorok elején is áll t,—. „nem... pártolt hozzájuk a szerencse.” Főképp erre értendők az idézett szavak. Új helyen; a régi akarattal Nincs itt hely annak jellemzésére, milyen mostoha elhelyezési viszonyok közt álltak helyt — mint az idézett számok tanúsítják — emberül a régi Pannóniában. Fölösleges is volna már ecetéin! ezt, hiszen a múlt rossz emléke lett. Augusztus 1—9- ig ugyanis átköltözött a ktsz új telephelyére a konfekció- üzem. Ez a telep azonban javarészt még most épül — pontosabban: az alapozása készül — a Jákóhalmi út 11. szám alatt. Júliusra csak a legkisebb — nem egészen 278 négyzetméter alapterületű _ c sarnoka készült el, az is kí- vülrül még vakolatlan. Végül ennek más rendeltetése lesz, de ideiglenesen kény- telenek voltak beleköltözni a szalagnál dolgozók az eletveszélyes PannóniábólNos, ami az itteni — szükségmegoldásként választott, ideiglenes — elhelyezési körülményeket illeti, azok sem valami rózsásak. Nehéz is volt megszokni „őket”, főként a nagy távolság fihiatt. Több kilométernyire kerültek a városközpontból, ahol július végéig dolgozták. A távolság leküzdésére e na- pbkban indul rendszeres — a műszakváltáshoz igazodó •— helyi buszjárat, amely hozza-viszi munkába, illetve haza az új telephelyen1 dolgozókat. S, hogy ott is a rég! akarattal, töretlen szorgalommal dolgoznak, arra bizonyság: nincs viszaesés a termelésben, amelynek értékét az idén egymillió forinttal akarják növelni a tavalyi- hoz képest. Ezt írja elő a térvük, amely középtávra is szól: 1975-ben 48 és fél millió forint érték előállításával számol. A nagyarányú növekedést. 197-í-re „veszi célba” először, tudniillik — ha beruházási tervük-reményük teljesedik — az új teljesen z:art. korszerű technológiát biztosító telep létesítményeit 1973-ban építi fel testvércégük, a Jászsági Építőipari Szövetkezet. Ezek felavatásával tervezik a szabók megünnepelni alapításuk negyedszázados jubileumát (Hogy el ne felejtsük: korábbi nevüket Lehel Ruházati íftsz- re változtatják meg a közelmúltban.) Ha tehát minden szárhijá- suk beválik, — 1973-ban —• az új telep birtokba vételével — „pártol majd hozzájuk igazán á 'szerencse”, íxj Négyen az alapítók közül: Csík Józsefné gépész, a szövetkezet kiváló dolgozója, Inges Miklós műszaki vezető, a szövetkezeti ipar kiváló dolgozója, Andrási János férfiszabó — jelenleg raktárvezető — Lukácsi Sándor szabász, a szövetkezet kiváló dolgozói Készül az egyenruha az ideiglenes üzemcsarnok egyik szalagján
