Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-23 / 224. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 1971. szeptember Wt. Polgári védelmi tanácskozás Szolnokon Tegnap délelőtt Szolnokon a megyei tanács épületének nagytermében négy napig tartó megyei polgári védelmi kon­zultációs tanácskozás kezdődött. Résztvettek és vesznek azon a megyei, járási, városi, párt-, tanácsi vezetők, a nagyobb üzemek igazgatói, polgári védelmi tisztek, a megyei PV szolgálat parancsnokok és helyetteseik. A megjelenteket Csáki Ist­ván, az MSZMP KB tagja, a megyei bizottság első titkára üdvözölte és megnyitotta a tanácskozást. Rövid beveze­tőjében szólt a jelenlegi bo­nyolult nemzetközi helyzet­ről, azzal is hangsúlyozva a polgári védelmi erők felké­szítésének fontosságát. Horváth Ferenc alezredes, a polgári védelem Szolnok megyei törzsparancsnoka tar­tott ezután előadást „A pol­gári védelem erői felkészíté­sének alapvető hadműveleti célkitűzései: az erők háborús alkalmazása, tervezése, az alkalmazást biztosító anyagi, technikai ellátás hadműve­leti követelményei, normái” címmel. Előadásában négy fő témát taglalt: ismertette a polgári védelmi erők, eszkö­zök háborús alkalmazásának lényegét; a felkészítés rend­szerét és jelentőségét; az al­kalmazás hadműveleti köve­telményeit, az arra vonatko­zó terv készítését, felépíté­sét, tartalmát; az anyagi, technikai biztosítás megszer­vezésének hadműveleti köve­telményeit. Tegnap még egy előadás hangzott el a megyei tanács­kozáson: Bense János őr­nagy beszélt a polgári védel­mi törzsek, szervek, erők együttműködésének megszer­vezéséről. sassssaap: mm més&m Szolnoki látkép Gyufatorony A párizsi Vitel család — apa, anya és egy 13 éves fiú »- négy évi munkával elké­szítette a híres Eiffel-torony 3,2 méteres mását. A 2 és félmillió gyufaszálból álló építményen most végzik az utolsó simításokat (Telefoto — AP—MTI—KS) Besorozzák a legények elejét A rendelőintézet folyosó­ján csoportokban állva fia­talemberek beszélgetnek. Ahányan annyi félék, sző­kék, barnák, nyúlánkok és tömzsik, korban sem egyfor­mák. Tizennyolc évtől hu­szonháromig mondják koru­kat. Sorkötelesek. Többsé­güknél ezen a napon dől el, hogy egészségesek-e, alkal­masak-e katonai szolgálatra.' A várakozás izgalmakkal teli. Élcelődéssel, ugratások­kal vezetik azt le. A szász- bereki Göblyös Bélát Vidra István veregeti vállon: no te sem leszel harckocsizó. A fejed nem férne be a tankba — méri végig a nálánál két fejjel magasabb barátját. Az első vezényszavak — Nagyon izgulnak — mondja a sorozottakkal levő főtiszt. — Egy kicsit fél­nek is. — A katonaságtól? — Ellenkezőleg. Attól, hogy nem válnak be. A köz­ségi fiataloknál értékmérő az alkalmasság. Akik beválnak, azok jelentik a legények ele­jét. Ezért sokszor elhallgat­ják a betegségüket is. Az alapos vizsgálat során azonban kiszűrik a betege­ket, a gyengéket. A rendelő- intézetben éS a sorozóbizott­ság előtt általános, testi és szellemi „röntgenen” esnek túl a fiatalok. Ha valakinél bármilyen rendellenességet találnak, elhalasztják a be­hívást vagy végleg felmen­tik. Van, aki tiltakozik, állítja, hogy sosem volt beteg és most is egészséges. Mint Ko­máromi György, aki melles­leg sportoló, tehát rendsze­resen jár sportorvosira. A szívével van baj. Felmen­tették. A fiatalok első alkalommal találkoznak itt katonai ve­zényszavakkal, amelyek ne­kik szólnak. „Fel, vigyázz! pihenj, Ülj le!” Szoktatás ez a rendhez, a fegyelemhez. Egy napra katonákká lesz­nek. Megismerkednek a sor­katona kötelességeivel s jo­gaival. Részletes tájékozta­tást kapnak arról, hogy mit kell tenniök a bevonulásig, a család milyen segítséget kap míg ők hazafias kö­telességüket teljesítik. S az­tán egyenként a sorozőbi- zottság elé kerülnek. Fegyverváltás a családban — Vasas Ferenc — szólítja az elnök. — A sorozó bizott­ság alkalmasnak találta. Lesz-e valami probléma ott­hon, ha be kell vonulnia? — Nem, semmi. — Akkor úgy készüljön, hogy rövidesen bevonul. A felderítőkhöz. Vigye magával a gépjárművezetői igazolvá­nyát, mert gépkocsira kerül. Mindegyikük pontosan megtudja mikor kell búcsút vennie majd az otthonaiktól, milyen fegyvernemhez ke­rül. A bizottság a helyi ta­nácsok segítségével alaposan ismeri a jövendő katonákat. Méltányol, s bár a katonai szolgálat minden állampol­gárnak hazafias kötelessége, humánus, ha a helyzet úgy kívánja. A legújabb rendel­kezés szerint a két gyerme­keseket is be kell hívni. Mégis ritka a hadseregben a két­családos katona. Sőt egy csa­ládból két fiút egyszerre alig hívnak be. A szászberek! Makai Sándor bátyja jövőre szerel le. A fiatalabb fiú vár addig. Jövőre majd váltják egymást. Sándor ugyanahhoz az alakulathoz kerül majd, ahol testvére volt. Pető Sándor nem örül Űjabb sorkötelest szólíta­nak. Pető Sándor szintén szászbereki. Az ő testvére is katona, • elsőéves. A szokásos kérdések, válaszok. Sándor is alkalmas, be is kell vonul­nia, de a sorozóbizottság el­halasztja a behívást. Lehet, másoknak úgy lenne termé­szetes, hogy az ifjú ember boldogan búcsúzik. Pető Sándor azonban marad. — Nem lesz otthon semmi probléma, ha én is bevonu­lok. Ha lehet oda, ahol a bá­tyám van. Az ő ügye függőben ma­rad. Ha a szülők is bele­egyeznek, úgy októberben ruhát cserél. Ha nem, akkor majd egy év múlva. S így megy ez egész nap, naookig. Nem akarnak me­nekülni a katonai szolgálat alól. Ellenkezőleg. Olykor még fondorlattal is. Miért? Pető Sándor például azért, mert a testvére olyan sokat változott rövid idő alatt. Sze­retne többet tudni, s úgy ér­zi a hadseregben lenne le­hetősége tanulni. A tiszaje- női Benke Balázs pedig nem­csak hogy katona szeretne lenni, de tartalékos tiszti is­kolára jelentkezett. Ilyenek ők, a szászbereki, a tiszajenői, a tiszasülyi, a mai sorkötelesek. , — mi — ‘ Világjáró diákok H A mezőtúri Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum ta­nulói több mint tíz éve jár­nak külföldi gyakorlatra; Még középiskola volt az in­tézet, amikor az első cseh­szlovák és bolgár kapcsola­tok kialakultak. Később a felsőfokú technikum megala­kulásakor e korai kapcsola­tok megszakadtak, hiszen nem feleltek meg az oktatás megemelt szintjének. Az új kapcsolatok kialakítása hat évvel ezelőtt hozta meg az első eredményeket. Az NDK egyik hasonló jellegű iskolá-., jával,' a friesacki mezőgazda­sági mérnökképző iskolával (Ingenieurschule für Land­technik „M. I. Kalinin”) ala­kult ki szoros együttműkö­dés. Ez év nyarán huszonöt di­ák töltött három hetet az NDK-ban. Két hétig dolgoz­tak, ismerkedtek a legújabb német mezőgazdasági gépek­kel, egy hetet pedig Ország­járással töltöttek. nagy élmény akkor, ha az ember gyakorlati, szak­mai felkészültsége szempont­jából szerezhet új ismerete­ket- Az NDK mezőgépipara néhány területen fejletebb a miénknél, van mit tanulni. De a gyakorlat azért is hasz­nos, mert Magyarországon igen sok NDK-ból érkezett mezőgazdasági gép dolgozik, s azokkal szinte naponta kapcsolatba kerülünk mun­kánk során. Jó volt, hogy a gépeket nemcsak láttuk munka közben, hanem két hé­tig mi magunk dolgoztunk ve­lük, s így ismerhettük meg őket igazán. Megmutatták a friesacki iskolát is. Ott kü­lönösen a számítógépek al­kalmazása volt új számunk­ra. mondotta. — Ez inkább ipa­ri jellegű munka volt, de a gépjavításban nagyon jól fel lehet használni az ott szer­zett tapasztalatokat Gyak­ran jártunk Pozsonyban és egyhetes szlovákiai körútra is elvittek minket. Nekem egy ötszáz férőhelyes, szinte teljesen automatizált tehené­szet volt szakmai szempont­ból a legérdekesebb. El­mondták, hogy összesen ti­zennégy ember dolgozik a telepen. Egy fejőgulyás pél­dául naponta száz tehenet fej meg. E m Szerezla László harmad­éves hallgató már kétszer járt gyakorlaton az NDK- ban. — Idegen országban járni mindig nagy élmény —mon­dotta —s de különösen Egy csehszlovákiai intézet­tel is szoros kapcsolatot tart a technikum. A bemolakovói iskola meghívására húsz me­zőtúri diák járt nyáron Csehszlovákiában. A kapcso­latok érdekessége, hogy a csehszlovák intézet szintén együttműködik a német is­kolával és így hármas együttműködési rendszer ala­kult ki. Sági Péter harmadéves hallgató az idei nyár egyré- szét Csehszlovákiában töl­tötte gyakorlatom — Egy mezőgazdasági gép­állomásból átalakított kis üzemben dolgoztunk — A mezőtúri Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum ve­zetői a német és a csehszlo­vák iskolával kialakult együttműködés továbbfej­lesztése mellett újabb kap­csolatok kialakításán is fára­doznak. Már folynak a tár­gyalások két szovjet iskolá­val, s talán jövő nyáron már a Szovjetunióba is el­látogathat egy mezőtúri di­ákcsoport. Nemrég pedig tu­domásukra jutott, hogy egy lengyel és egy bolgár iskola is kapcsolatot keres Magyar- országon. Ezek a látogatások a köl­csönösség alapján folynak, minden mezőtúri diák he­lyett egy külföldi hallgató jön Magyarországra és is­merkedik a magyar mező- gazdasággal. B. A. j Filmjegyzet A halhatatlan légiós Rejtő: maga a rejtelem. Egy volt a harmincas évek megszámálhatatlanul sok ponyvaírója közül, akik sorozatban termelték az elképesztőnél elképesztőbb kalandokat a pesti belváros nyugalmas kávéházaiban. Aztán elröppent három zivatarral teljes évtized, s az irodalom avatott ítészeti felfedezték Rejtő Jenő­ben azt a ponyvaírót, aki furcsán ki­emelkedett az átlagból Mintha saját műveinek paródiáját írta volna meg minden egyes történetében. Pályatársai­tól eltérően ragyogó nyelvi ötletekkel, már-már a szürrealizmusba ívelő hu­morral adta • elő a légionisták, kalózok, világjáró csavargók pikareszkjeit És lett listavezető író, kedvénc olvasmány, re- kordpéldányszámokat elérő szerző — immár csak tragikus halála után. Alighanem a világirodalom egyik leg. érdekesebb karrierje Rejtő Jenőé. Életé­ben bizonyára nem számított rá, hogy művei akár csak egy negyedórával is túlélhetik. Rendkívüli tehetségéről nem lehet vita. Arról már inkább, hogy va­jon miért nem hozott létre rangosabb műveket ez a minden képességgel meg­áldott’ talentum. Mindenesetre tény, hogy eleven hatóerő a mai napig is a ma­gyar közvéleményben, nem meglepő te­hát, hogy filmtéma lett belőle. A természetesebb az lenne, ha Rejtő valamelyik írását vitték volna filmre. Fordulatgazdagsága, jellemkarikírozó készsége szinte kiált a képszerű megje­lenítésért. Ám a Rejtő-művek megfilme­sítésének joga egy nyugati filmgyár bir­tokában van. Bizonyára ez kényszerí­tette Somló Tamást, a kitűnő operatőr­ből .lett rendezőt és forgatókönyv-írót arra, hogy az íróról készítsen filmet, s ebbe művei keresztmetszetét is bele­sűrítse. Abszurdnak tetsző vállalkozás, mert szinte lehetetlen bármiféle kapcsolatot is találni Rejtő Jenő írásai és kora va­lósága között. Hacsak azt nem, hogy Rejtő semmibe véve ezt a nagyon is fájdalmas valóságot, ötletsziporkái közé menekült előle. Nos, Somló Tamás megkísérli a lehe­tetlent. Filmjében azonosul a munka­szolgálatosként Oroszország hómezőin menetelő író az Afrika sivatagain át­gázoló képzelt légiósokkal. Talán, hogy épp oly ellentmondó a huszadik század­tól elvárt humánumnak a fasizmus, mint a kalandregények kitalált iszonyata — ez vezette a rendezőt? Mindenesetre látunk egy kétütemű já­tékot, amelyben P. Howard alias Rejtő Jenő, azaz voltaképp Reich Jenő tragi­kus sorsa váltakozik az általa kitalált figurák nyüzsgő világával. Felvonulnak rendben Fülig Jimmytől kezdve Gorcsev Ivánig Rejtő figurái, eljátszanak valami érthetetlen kabarét, s jelenéseiket az író életét ábrázoló képsorok szakítják meg, amint a fajüldözés áldozataként a halálba menetel. A komikus jelenetek nem elég érthetőek és kidolgozottak ahhoz, hogy könnyű szívvel nevetni tudjunk rajtuk, a tragikus képsorokat pedig felhígítják a kabaréjelenetek. Somló Tamás elsősorban Jancsó Mik­lós filmjeinek operatőreként vált ismert­té, de furcsa módon Révész György filmjei hatottak rá mint rendezőre. Két Somló által fényképezett Révész-film az Egy szerelem három éjszakája és az Uta­zás a koponyám körül megoldásai tér­nek vissza minduntalan A halhatatlan légiósban. Ami kellemes perceket szerez a filmben, az Bárdi György, Dőry Virág és Alfonzé játéka. A többiek, kiváltképp a Rejtő Jenőt alakító öze Lajos — ért­hetően — nem tudtak megbirkózni váz­latosan megírt szerepeikkel. Sz. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom