Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
1971. szeptember 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az én drága lábam Serjősit Simon versei Érzékeny gyökerek E táj fölszisszen időváltozáskor, megérzi a hideget. A gyökerek érzékeny, meg-megránduló idegek. A viszkető kövek gyógyuló sebek a tájon. Ahová nézek, a megzöldült domb durva rugásnyom. Az országot érték itt ütések. S a fájás mintha már szűnne. Körben az ég alja még most is megkékülve. Ahol embert vert a múlt a fa is még mindig érzi. De már szalad a gally, nem lehet csak a magasban utolérni. * ír Őseim ök már ismerték a tüzet, mint az ősember. El merték ejteni a szelet, nekihajtották az ároknak, ott fogták meg. Szerszámot használtak mán kitágítani barlangnak a levegőt. A szabadban oda húzódhattak el a megeredt idő elől. Földet műveltek a domb mellett. A tóból már ki tudták halászni a fickándozó vizet. A túlsó határba átmerészkedtek. Kiismerték maguk a földön. S a szomszédban lakó varjú még látta is őket. S az öreg rög is mintha még emlékezne. Legénykedik A sör berúg Leissza magát a bor s nem ml Reggel elkezdi a féldeci Állunk félrecsapott kalapban nyelvünk porzik Iszunk inni a fröccsnek Nem mi oldódunk örömre, Ä pálinka gajdol viszi hangját a holdig legénykedik részegen. Bajor Nagy Ernőt Robot-e a művelődés? KISS ATTILA RAJZA Á pozsonyi sajtóközpont 1944. június 16-án az amerikai légierő bombái hullottak a pozsonyi Apolló olajfinomítóra, amely akkor a hitleri hadipotenciál szolgálatában állt. Két további légitámadás teljesen lerombolta az üzemet, amely aztán sokáig romokban hevert. Csak 26 év múltán — 1970 őszén — jelentek meg Pozsonynak e romhalmazán a bulldózerek és a teherautók. Azon a helyen, ahol valamikor az olajfinomító volt, néhány év alatt nagykiterjedésű kulturális-társadalmi és sajtókomplexum nő ki a földből. Az épületcsoportnak sok érdekessége lesz. Elsősorban az úgynevezett s.Presse-centrum” — a Sajtóközpont. Szlovákiai viszonylatban új elgondolás valósul meg: az újságkészítés egész folyamata egy tömbben összpontosul. A tömb három részből áll: a nyomda- és expedíció épületéből, a szerkesztőségek toronyházából és az Állami Sajtóiroda épületéből. Az épületcsoporthoz tartozik a kétemeletes, 400 férőhelyes parkológarázs, ben- zinkúttal és autószervizzel. A 25 emeletes toronyépületben kap helyet a Szlovák Kommunista Párt KB sajtó- orgánumának, a Pravda nevű napilapnak szerkesztősége és több más szlovák újság és folyóirat szerkesztősége. Itt talál otthonra a Szlovák Országos Sajtódokumentációs Archívum és a külföldi újságírók számára készült központ, megfelelő dolgozószobákkal. A sajtótermékek előállítási technológiája a legmagasabb szintű lesz. A nyomdában különleges eljárással történik majd a fényképek nyomtatása. Az újség-expe- dícióban összpontosul minden Pozsonyban készült újság és folyóirat kikézbesítése, továbbítása. Az egységes kézbesítés az egyes újságok számára fenntartott tárolóból történik, ezekből választja ki a diszpécser automatikusan a megfelelő példányszámokat. Minden szerkesztőségben irányító központ lesz, ahol a kiadás vezetőjének az állami sajtóirodák telex-vonalai és a külön szerkesztőségi szobákon kívül többek között televíziós monitor is rendelkezésére áll, a kínálati szolgálat fénykép-anyagának telerekordingos felvételeivel. A kiválasztott képeket egy különleges szállítóberendezés automatikusan szállítja egyenesen a szer- , kesztő íróasztalára.. Heinrich Böllt Most adódott egy lehetőség. Írást kaptam, hogy menjek el a hivatalba, és én el is mentem. Nagyon kedvesen fogadtak. Elővették a kartotékomat, és azt mondták: „Hm”. Mire ráfeleltem, hogy: „Hm”. „Melyik láb?” kérdezte a hivatalnok. „A jobb”. „Egészen?” „Egészen”. „Hm", mondta újból. Aztán egy halom cédula között keresgélt. Közben székkel kínált. Jól esett, mert könnyen belefáradok az állásba. Végre megtalálta a megfelelőnek látszó cédulát. „Azt hiszem”, szólalt meg, „ez' magának való. Kellemes munka. Ülő foglalkozás. Cipőtisztító a Köztársaság téri illemhelyen. Na, hogy tetszik?” „Nem tudok cipőt tisztítani. Mindig mondták, hogy milyen rosszul pucolok cipőt”. »Azt; meg lehet tanulni”, jegyezte meg a hivatalnok. „Mindent meg lehet tanulni. Német embernek semmi sem probléma. Ha akarja, elvégezhet egy ingyen tanfolyamot”. „Hm”, dünnyögtem. „Tehát megfelél?” „Nem”, mondtam, „nem vállalom. Magasabb járadékot akarok”. „Megbolondult?” kérdezte szelíd hangon és mosolygott. „Nem bolondultam meg, De senkisem pótolhatja a lábamat Még cigarettát sem hagynak árulni”. A férfi hátradőlt a székében és mély lélegzetet vett. „Kedves barátom”, kezdte, „a maga lába egy átkozottul drága láb. Ahogy látom 29 éves és a lábától eltekintve makk egészséges. Akár a hetven éves kort is megérheti. Tehát számítsa ki, kérem: havi hetven márka, tizenkétszer egy évben, vagyis 41x12x70. Szóval ezt számítsa ki kamatok Három különböző lapban megjelent három cikkből idézet: 1. „...márpedig nem szabad sajnálni a fáradságot az olvasástól, mert az olvasás az ismeretszerzés legfontosabb módja még a televízió korában is...” 2. „...ez a színmű jó alkotás, meggyőző erővel mutat rá, hogy az ember a vadonból is paradicsomot teremthet, s a közönséget bevonja e teremtés folyamatába...” 3. „...ennek a festőnek legfőbb témája a küzdés maga, így válik művészete is a szabaduló ember küzdelmének eszközévé, s lesz e küzdésben szövetséges a néző is...” Három példa egyazon agi- tációs téveszme megnyilatkozásából! Aki ugyanis komolyan veszi az idézett szavakat, elfogadja a tételt, hogy az olvasás lényegében holmi jószándékú többlet- munka a napi termelőtevékenység után. Ez a felfogás leegyszerűsíti a színház társadalmi hatását is, és olyan gondolatokat szeretne az olvasóba plántálni, hogy a színművészet a termelés egyik álcázott válfaja. És így tovább .. Z Pedig az, aki könyvet fog a kezébe, azért teszi, mert olvasni jó. Mert az olvasás sorsok szövevényével, tájak szépségeivel, küzdelmek nagyszerűségével ismertet meg. Kosztolányi ezt írta: Lelkem, ha kérte, amit a sors nem adott, Arany János bűvös szavával mulatott. Mennyi akarat, vágy, szenvedély, barátság, ellenségeskedés, az igazságnak milyen szom ja és a boldogtalanság milyen szorongó keserűsége van egyetlen olyan műben, mint például Tolsztoj Háború és békéje?! Az ember fölindultán követig útjukon e könyv hőseit, azonosul velük és legszívesebben útját állná a rájuk törő balsorsnak... Csak az nem jut eszébe, hogy e művet végigolvasni munka. Napjainkban gyakran tapasztaljuk, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt is sokan túlhangsúlyozzák az önművelés fáradságos voltát, egyoldalúan csak a műveltség gyakorlati hasznáról beszélnek és alig ejtenek szót arról, hogy például színházba menni ünnep és öröm, hogy szép képet szemlélni gyönyörűség, hogy idegen nyelven szót érteni valakivel, nem csupán praktikus előny, hanem fölemelő érzés-------------------------------1________ n élkül, és ne felejtse el, hogy a maga lába nem az egyetlen láb. Mintahogy nem az egyetlen, aki valószínűleg sokáig fog élni. Es ezek után járadékemelésről beszél! Bocsássa meg, de ez őrültség”. „Uram”, mondtam szintén hátradőlve a széken és lélegzetet véve, „úgy gondolom, hogy ön nagyon lebecsüli a lábamat. A lábam sokkal drágább. Ahogy mondta, ez egy átkozottul drága láb. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy nemcsak fizikailag, de agyilag is teljesen egészséges vagyok. Hallgasson ide”. „Kérem, nagyon kevés az időm”. „Azért figyeljen csak egy kicsit!” folytattam. „A lábam megmentette az életét egy csomó embernek, akik ma szép nyugdíjat élveznek. Ügy történt a dolog, hogy előretolt állásban feküdtem. Az volt a feladatom, tartsam szemmel az ellenséget, és jelezzem, ha jönnek, hogy is, mert tágabbá válik tőle a világ. Kétségtelen, hogy korunk nagyszerű tudományos és technikai vívmányai elválaszthatatlanok azoktól a kereken egy évszázada tartó roppant pedagógiai erőfeszítésektől, amelyek világszerte százmilliókat vontak be az egyetemes oktatásba, tettek az általános emberi alapműveltség részesévé. Ezeknek a százmillióknak soraiból kerültek ki a föltalálok, tudósok, akik messze az iskolák előtt jártak a világ megismerésében. Eladdig rejtett összefüggéseket ismertek és tártak föl. Nekik köszönhetjük, hogy az emberiség most már nemcsak fölfogja a mindenséget, de lassan be is járja azt, a végtelenség falán dörömböl. Igaz tehát, hogy a megszerzett ismeret végsősoron anyagi erővé válik. De kinek jutott eszébe olyasmi, hogy mesét áhító gyermekének ezt mondja: hallgasd kicsikém a Hófehérke történetét, mert ettől egy lépésnyire van már az elbeszélés, attól pedig egy ira- modás a regény, ami már abban is segít, hogy bonyolult társadalmi problémákban igazodj el a technikai és tudományos forradalom korában ... Inkább azt mondjuk mindannyian: hallgasd a mesét, mert szép. France azt írta Epikuros kertje című munkájában: „A művész szeresse az életet és mutassa meg nekünk, hogy szép. Nélküle kételkednénk benne”. Azon lehetne vitatkozni, hogy az élet „csak úgy egyszerűen” szép-e, vagy sem. De elvitathatatlan, hogy a művészet, általában a műveltség sok minden olyat ád a nyers élethez, ami alkalmas arra, hogy vonzóvá tegye azt. Vagy tízszer láttam már A néma leventét és hamarjában nem tudnám elmondani mi szerepe volt Beppó- nak Agárdy Péter és Zilia szerelmi históriájában. De a darab kulcsmondatára, mint valamennyi néző, én is emlékezem: „Az élet szép. Teneked magyarázzam?...” És ez azt is jelenti: a művészet szép. És egy kicsit tovább menve azt, hogy a megismerés is szép. Ki ne ismerné azt a boldog pillanatot, amikor világossá vált számára egy matematikai törvény? Amikor tapinthatóa többiek időben visszavonulhassanak. A vezérkar már csomagolt, de nem akarta idő előtt feladni állását. Tulajdonképpen ketten voltunk őrségen, de a társamat agyonlőtték, úgyhogy ő már nem kerül pénzbe. Nős volt ugyan, de a felesége egészséges és tud dolgozni. Ezt tehát nagyon olcsón megúszták. Még csak négy hete volt katona, hát mindössze egy levelezőlapba, meg egy kis komiszkenyérbe került. Derék fickó volt, időben hagyta magát agyonlőni. Így egyedül maradtam az állásban. Féltem, hideg is volt, s éppen kereket akartam oldani, amikor...” „Nagyon kevés az időm”, ismételte a férfi és elkezdte keresgélni ceruzáját. „Csak hallgasson végig”, mondtam, „most jön a java. Szóval, éppen kúszni akartam hátrafelé, amikor megtörtént ez a dolog a lábammal. Mivel ilyenformán fekve kellett maradnom, gondoltam, most leadom a drótot. Ügy is tettem, és így mindenki megpucolt. Először az ezred, azután a zászlóalj, majd az egész hadosztály, szépen sorjában, ahogyan illik. Az egészben csak az volt a kellemetlen, hogy elfelejtettek magukkal vá lett, szinte körüljárható lett egy korábban titokzatos, rejtett szabály? Olyan világban élünk, amelyikben nem mindig könnyű eligazodni. Diákkoromban például kizárólag azok futballoztak, akiket boldogított a labdarúgás. Emlékszem — jóllehet akkor az NB I-ben nyílt profizmus dívott —, a magyar labdarúgás akkori legnépszerűbb csillaga amatőr alapon játszott, kedvtelésből focizott. Vajon van-e ma NB Il-es játékos, aki minden anyagi érdek nélkül rúgja a bőrt? Nemrégiben arról olvastam lehangoló interjút, egy válogatott csatárral, hogy az élvonalbeli játékosok bizonyos hányada csak a megélhetésért sportol, örömöt már nem talál benne. E felé tartanók az önműveléssel is? Egy-két apró jel már ilyesmire utal. Néhol már találkozunk a műveltség professzionistáival. A különböző szellemi vetélkedők résztvevőit már pénzzel vagy pénzben kifejezhető értékekkel kecsegtetik arra az esetre, ha eredményesen szerepelnek. Miként a beat együttesek hivatásos együttesekké váltak az első Ki mit tudok után, úgy ismeri meg lassan az ország azokat is, akik három percen belül kibarchobázzák Kleopátra tűjét, vagy a hedonizmus fogalmát. És nem érmet, dicsőséget, vagy könyvjutalmat kapnak érte, hanem meglehetős összegű készpénzt Lehet, hogy eljön az idő, amikor valamilyen rejtett alapból — amilyenekből a sportolóknak öröklakást és hasonlókat vásárolnak — leszurkolnak némi készpénzt irodalombarátoknak azért mert megtanulták a Nemzeti dalt?.~ Életemben már annyi minden fordult elő, ami korábban lehetetlennek rémlett, hogy félek: még ilyesmi is megeshet. De a jó vers, a szép regény, az igazi műalkotás e nélkül is utat talál majd a szívekhez és az értelemhez. És az ember nem tekinti robotnak önnön műveltségének pallérozását. Mert a több tudás, a többé válás öröme legalább any- nyira hozzátartozik ember voltunk lényegéhez, mint a társadalmat fölemelő munka és küzdés. vinni, mert annyira siettek. Érti? Ha meggondolom, igazán ostoba ügy, mert ha nem veszítem el a lábamat, most halott volna a generális, az ezredes, az őrnagy, meg a többiek és nem kellene nekik nyugdíjat fizetni. Most számítsa ki mibe kerül a lábam. A tábornok 52 éves, az ezredes 48, és az őrnagy 50. Mindannyian egészségesek és katonai életmódjuk mellett legalább 80 évesek lesznek, mint Htn- denburg. Ez tehát annyi mint: 160x12x30, mert átlagban nyugodtan vehetünk harmincat, nemde? A lábam így tényleg nagyon drága láb lett, egyike a legdrágábbaknak, amit el lehet képzelni. Világos? Mert erről van szó". „Maga mégis bolónd”i mondta a férfi. „Nem én”, feleltem, „nem vagyok őrült, hanem testben és lélekben sajnos egészséges, és kár, hogy nem lőttek agyon néhány perccel korábban, mielőtt ez a dolog történt a lábammal. Sok pénzt takarítottunk volna meg”. „Szóval elfogadja az állást?” kérdezte a férfi. „Nem”, mondtam és otthagytam. Boldog Balázs fordítása
