Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

1971. szeptember 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 tlj üzlettel gazdagodott a Tiszazug. Szövetkezeti iparcikk áruházat nyitottak tegnap Csépán. Az egy millió 50 ezer forintos beruházással épült szaküzlet 220 négyzetméter alapterületű, árukészlete meghaladja az egymillió forintot. Létrehozását — részjegyek formájában — 500 ezer forint­tal támogatta a szövetkezeti tagság. Az új áruház megnyi­tásával szabaddá vált vas-műszaki bolt helyiséget még ez évben felújítja és presszóvá alakítja át az ÁFÉSZ. (Foto: Temesközy) Szombati szemle — nemcsak a szolnoki piacon TISZÁI LATOS VASÁRNAPI RIPORTTÁ Csak az utókor ? Ha élnék még száz év múlva, és igaz mesét kellene mondanom a gyerekeknek ifjúságom városáról, Szolnokról, valahogy így kezdeném mondókámat: Élt a múlt század hatvanas, nyolcvanas Éveiben egy kőművesnemzedék. Az öreg apa még kőműves kanállal, fánglival dolgozott, apró téglákat rakott egymás mellé; a fiú meg az unoka már gépeknek is parancsolt, hatalmas toronydarukkal negyedszobányi betonfalakat emelt ma­gasba; toronyházakat tervezett és a téglánál olcsóbb, a be­Ha vetélkedőt rendezné- hek, furcsa eredménye len­ne. Kiderülne tán, hogy megyénk egy városában sem könnyű a háziasszonyok helyzete. Erről győződtünk meg szombaton, amikor há­rom város piaci árairól ér­deklődtünk. A vasárnapi levesbe való hús árával lassan vetekszik B zöldségre adott pénz. Me­zőtúron a legdrágább, há­rom forinton alul nem kap­ni egy csomó sárgarépát, petrezselymet sem. Jászbe­rényben á petrezselyem cso­mójáért 2,50-et, a sárgaré­páért 2 forintot kérnek. Szol­nokon nagyság szerint — 1.50— 3,50 között lehet egy csomó leveszöldséget vásá­rolni. A burgonyaárak egyfor- máks.Mezőtúron és Jászbe­rényben. Egy kiló krumpli 3.50— 4 forint. Szolnokon van olcsóbb is, már 2,80-ért lehet venni. VlZSZSINTES: 2. Friedrich Rüc- kert (1788-1866),- német költő négysoros versének kezdete. 11. Atomokat, molekulákat elektro­mosan feltölt. 12. Könnyű, nyo­mott mintájú gyapotszövet. 15. Visszaönt I 16. Lángol. 18. Csép- lésl melléktermék (névelővel). 19. M. O. 20. Baljóslatú előjel. 23. Ész. 24. Kárára van. 26. A versidézet második sora. 28. Az Állami Népi Együttes tánckará­nak Kossuth-díjas vezetője (Mik­lós). 30. A galambnál kisebb ma­dár. 31. ... édes (mesterkélten finomkodó). 82. S. L. 33. Hirte­len levesz. 36. Visszavet! 39. ... Manche-csatorna. 40. Kenyér- magvak őrlését végző gép. 41. Feladatként ráró. 42. O. M. 44. Bírósági ügy. 45. A Rajna 540 km hosszú mellékfolyója. 46. Bá­rium vegyjele. 47. R. i. H. 49. Röviden, utalásszerűén közöl. 51. Csapodé r. 55. Független álla­mokból álló világszervezet. 56. E jelenlegi évből való. 57. Film­csillag, sztár. 58. U. V. 59. Szán­dék. 61. Pályaudvar, röv. 63. Késnek van. 64. A folyóvíz, a szél és a jég pusztító munkája a föld felszínén. 66. Meggyógyít, 68. Tiltó szócska. FÜGGŐLEGES: í. A versidé­zet negyedik sora. 2. Elismer, jutalmaz. 3. i,A” szebbik nem. $. Te és én. 5. Annak a tulaldo- na. 6. Foggal szakí'om. 7. Akol egynemű ^betűi, 8. ^ D. F. _ 3. A gyümölcs is mindenütt drága. Azért Jászberényben a pénteki hetipiacon 9 fo­rintnál nem mérték többért a legszebb szőlőt sem. Me­zőtúron tiszaföldvári, cibak- házi és cserkeszőllői terme­lők uralják a piacot, nem is adják alább a szép szőlőt 12—14 forintnál. Szolnokon szombaton reggel már nyolc forintért is adták kilóját. Aki a baromfit szereti vagy nagyon megfizeti — vagy nem eszi. A szolno­kiakra illik leginkább ez a mondás. Itt, a megyeszék­helyen a csirke kilója 27— 33 forint volt. Jászberény­ben már csak harminc. Me­zőtúron pedig 24—25 forint. A tyúkhús Jászberényben a legdrágább. Huszonnyolc fo­rintért kínálták. Mezőtúron a koránkelő háziasszonyok 19—20 forintért kapták az élőtyúk kilóját. Szolnokon pedig 27 forintért mérték. ;.. culpa. 10. Bíborvörös szín. 13. Német város a Rajna mind­két oldalán. 14. Magasabb hely­ről levesz. 17. Tevékenységi te­rület. 21. Én személyesen. 22. N. K. R. 25. Tiszteletbeli röv. 26. Téli sporteszköz. 27. A tűzoltó munkája. 29. Fundamentum. 34. A versidézet harmadik sora. 33. Távolkeleti félsziget. 38. Az ő társaságában. 41. Szovjet drá­maíró (Felnőnek a gyerekek). 43. Becézett Mihály. 45. . . .alkohol (faszesz). 46. Mozgásra képte­lenné válás. 48. Szaporán be­szélő. 50. LRD. 52. Ellentétes kö­tőszó. 53. Római császár volt. 54. A páratlanuiíúak alrendjé­be tartozó állat. 60. TIT. 62. Köz­ség Veszprém megyében. 63. Bu­dapesttől délre eső község. 65. OS. 66. Kicsinyítő. 67. Ugyanott röv. Beküldendő: a vízszintes 2., 28., függőleges 34. és 1. számú sorok megfejtése, szeptember 16-1g. Múltheti rejtvényünk helyes megfejtése: Az ember való becse nem eszének, hanem akaratá­nak erelétől függ. — Könyvet nyert: Gömöri Istvánná Oiszász. (A könyvet postán küldjük el.) SZÓI.NŐK MEGYEI NÉPLAP RF.TTVÉNYSZELVÉNYE 1971, szeptember 12. Szomorú igazság „Nagyon kérem, ne ír­ja meg a nevem. Tit­kárnő vagyok, igyek­szem mosolyogni, ked­veskedni a hozzánk lá­togatóval. Öltöznöm is kell — látott már ron­gyos, ápolatlan titkár­nőt? Ugye nem? Nem is lehet. Pedig sok gondom van. Egyedül nevelem a gyerekemet, s úgy va­gyok vele, azt senki nem látja, mit, mennyit eszem. A hason sok mindent meg lehet spó­rolni. Most különben nagy gondban vagyok. Elsős lett a kislány. De kell a pénz. A gyerektartást pos­tán küldik. Éppen leg­utóbb, augusztusban nem kaptam meg. Pe­dig ha valaha szükség volt az apa pénzére, most volt, van. Megcí­mezte a vállalat: VI. postafiók ennyi meg ennyi. Nem kaptam meg. Azt mondták, amikor érdek­lődtem, hogy Pestre küldték. Arab betűvel kellett volna a jelzést írni, nem rómaival. Ezért küldték a csekk­leszámoló hivatalhoz. Onnan majd visszajön valamikor, s az apa munkahelye kifizeti ne­kem. Senki nem érti meg, hogy manapság 360 fo­rint miért akkor kell, amikor végre esedékes. Csodálkozom én ezen. Hát oda érkeztünk, az a ter­mészetes, hogy minden­kinek van spórolt pén­ze? írja meg a postának, írja meg okulásnak. Nekem a gyerek iskola- kezdése előtt úgy hiány­zott az a háromszázhat­van forint, mint a bete­vő falat. Ugye elhiszi?” Elhisszük... —sj — A „ Munkásdal Fesztivál“ előkészületei November 5-én, 6-án „Munkásdal Fesztivál”- lesz Szolnokon. A fesztiválon részt vehet­nek azok az úttörő és ifjú­sági kórusok, amelyek az 1971. évi úttörő kulturális szemlén, illetve a megyei diáknapokon aranyérmet nyertek. A felnőtt kórusok közül azok indulhatnak, amelyek az 1970. évi orszá­gos minősítő hangversenyen legalább bronzkoszorú minő­sítést kaptak. Minden résztvevő kórus­nak hat úttörő, illetve munkás- és tömegdalt kell benevezni, ame­lyek közül a szervező bi- zotság választja ki a bemu­tatandó három művet. A benevezési határidő vé­géig tizenkét Szolnok me­gyei és két budapesti kórus jelentkezett, ez utóbbiak kö­zül az egyik a Munkásőrség Központi Énekkara. A fesztiválon a legjobb teljesítményt nyújtó kóru­sok díjakat kapnak, s meg­hívást a Szigligeti Színház­ban november 6-án tartandó díszelőadásra. Leégett A debreceni volt István malom területén szombaton hajnalban — eddig ismeret­len okok miatt — tűz ütött ki a huszont méter magas silótoronyban, amelyben je­lenleg 420 vagon gabonát tároltak. A belső, régi fa­szerkezet percek alatt lángra kapott, leégett a tetőszer- kezet és tüzet fogott a bú­za is. tonnái könnyebb építőanyagok Ez a kőműves nemzedék szép várost meg a többit... Barangolok a Zagyva-par­ton. A forró nyár megizzasz­totta a folyót, csak vékony­ba sebes csík az egész, s mély árokban görgeti a messziről hozott kavicsot. A meredek partból még mesz- szibb évszázadok emlékei kandikálnak elő: agyagcse­repek darabjai, elkorhadt zsuptető maradványok, var­sakévék, sok más minden. Érdekes tanúi ezek a múlt­nak, a sárházas Tabán éle­tének. De mégsem odaviszi képzeletemet a szem, hanem a töltés mögött magasba fe­hérlő házóriások a felkiáltó­jelek. Ezerötszáz lakásos vá­rosnegyed épül itt, a hajda­ni halász, hajósnépek vert­falú kis házai helyén. Egy új városnegyed. Mesemondó időmre törté­nelem lesz már ez is. Akad talán majd két tenyérnyi márvány, amelybe bevési a szobrász az építők emlékét Megállnak talán majd a jö­vő, turistái a házóriások fa­lánál és végig gondolják az egykori kőművesnemzedék munkáját: A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai a harmadik ötéves terv ide­jén 3 milliárd forint értékű munkát készítettek el, adtak tovább az utókornak. A daru karja lenyúl, fel­libeg egy fürdőszoba a ki­lencedik emeletre. Szép ez a daru, ez a monstrum. Mi szépség van benne? Azt hiszem az em­beri szellem, amely megal­kotta. Három ember várja fönt a kilencedik emeleten a panel­darabokat,' a negyedik meg a daru ^.tornyában parancsol a gigászi erőnek. Kik ezek az emberek? Ér­dekesen kellene leírnom, hogy kik építették fel váro­sunkat. Dicsérő jelzőket kel­lene . keresnem, de maradok a nagyon is egyszerű mon­datoknál: nem illik az épí­tőkhöz semmi pátosz. Az ő szépségük a munka. Tenyerük kérgesedik, vál- luk roggyan, minden tíz emelet egy év az életükből. Baloghok, Kissek, Kóródiak, Tóthmihályók. Barnák, sző­kék, feketék, véznák, töm­zsiek, — munkásemberek. Szeretném hinni, hogy ez a legdicsérőbb jelző, amit kró­nikás valaha is leírhat. Tizenhat kőműves és hat segédmunkás a Kóródi bri­gád. Kóródi István, a bri­gádvezető alacsony, sovány, de erős ember. Miben van az ereje? A munkájában. Amikor megismerkedtem ve­le, a szolnoki Mikszáth Kál­mán úti 63 lakásos épület­tömbön dolgozott szocialista brigádjával. Az eddigi élet­mű; a Vosztok úti és a Má­tyás király úti lakótelep, a KISZ-lakások, néhány bu­dapesti épület és most ez a 63 lakás. Kezemunkáia van mindben, fiatalságának ti­zennégy esztendeje. Ennek a brigádnak tagja Péter bácsi is, vagy ahogy a fiatalok emlegetik: az öreg Balosh. A vállalat egvik leg­régebbi dolgozója. Mosoly­gós, máskor meg hegyesen káromkodó ember. Egy moz­készítéjén törte a fejét, építette fel ezt a gyönyörű dulatában benne van: dol­gozunk kérem, nem olyan nagy ügy ez. Dehogynem az. A legna­gyobb. Megbecsüli-e őket eléggé a társadalom? Dögéi Mihály kubikos bri­gádját, a tiszafüredi gyárak építőit, Csorba János vas­betonszerelő brigádját, akik az ország egyik legimpozán­sabb raktárépületét, a kar­cagi rizsraktárt építik, Tóth Pál ács brigádját, akik öt­ven méter magasra „csúsz­tak fel” (a csúszózsaluzás az egyik legkorszerűbb techno­lógia), a 2000 vagonos jászbe­rényi gabonatároló hatalmas betontörzsén, és a többie­ket... A hivatalos megbecsülés általában nem marad el. Az elmúlt évben a vállalat har­mincöt dolgozója kapott kormánykitüntetést. Nyolc dolgozót az Építőipar Kiváló Dolgozója címmel tüntettek ki. Százharmincnyolcan kap­ták meg a vállalat kiváló dolgozója jelvényt. Ezenkívül még több más elismerés ju­tott az építőknek. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter és az épí­tők szakszervezete elnöksége a Szocialista Munka Válla­lata címmel tüntette ki a Szolnok megyeieket. . A közvélemény elismerése? Akiben megvan a munka tisztelete, mert érzi annak szépségét, csak elismeréssel szólhat, az ezrednyi száza­lékban lepergett festék, az elrontott félméternyi par­ketta és az imitt-amott ve­temedő ajtók, ablakok elle­nére is. (Az építőmunkások azt mondják ezekre a csupa- víz-fa ablakokra, hogy má­jusban még a rigó fütyült rajtuk.) Mások, akik szeretnének már beköltözni az új lakás­ba, akik már régen üzemel­tetnék az új szerelőcsarnok­ban a modern gépeket, sok­szor türelmetlenek, jóné- hányszor elmarasztalják az építőket: Miért nincs még kész?! Az igény jogos, de a kö­vetkeztetés nem, vagy leg­alábbis nem mindig. Aki már valaha is építke­zett — akár egy családi há­zat, egy garázst, vagy egy víkendházat készíttetett, tud­ja, hogy nem is olyan „si­ma ügy” ez manapság. Terv­dokumentáció, építőanyag, szakmunkás, mennyi utána járás, várakozás, nehézség. Nem mentes ezektől az építkezési gondoktól a Szol­nok megyei vállalat sem. A menetközben előforduló hi­báktól sem! Lassú az előrehaladás? Teljesítőképességük a har­madik ötéves terv folyamán az építőipari ágazat 47,0 szá­zalékos fejlődésével szemben 72 százalékkal növekedett. A harmadik ötéves terv idő-; szakában gépparkuk lóere­jét 87 százalékkal növelték. A tervezett 3561 lakás he­lyett 4148 lakást adtak át. De ne merüljünk el a számtengerben, hiszen akik nyitott szemmel járnak, lát­ják az elkészült és most épülő ipari, mezőgazdasági üzemek sokaságát. Miért nem tudnak még többet ad­ni az építők, a megyei állami építőipari vállalat dolgozói? Gond, gond, gond. A vál­lalati terv a szakminisztéri­um direktíváihoz igazodik. A minisztérium ebben az öt­éves tervben 28—30 százalé­kos termelési felfutáshoz tud anyagot biztosítani. Többhöz nem! Ez a szükségszerűség már eleve megteremti az igény és a lehetőség átme­neti ellentétét. Kevés a szakmunkás is, pedig szinte naponta újabb meg újabb, célszerűbb tech­nológiákkal kell megismer­kedni. Ez sem megy zavar­talanul, hiba nélkül. Az építők munkájának nagyszerűségével kezdtem és eljutottam a vállalati gon­dokig. Így kívánta a szán­dék teljessége: az érintett bajok miatt nem tudnak az építők még eredményesebb, még többet mutató munkát végezni. Azért is idéztem a meglévő gondok némelyi­két, hogy még érzékelhetőbb legyen: ez a kőművesnemze­dék milyen bajokkal küsz­ködve dolgozik. Hallani néha, a lapok viccrovataiban is olvasni le­het, hogy egy vödör malter, egy ultiparti — egy tégla, egy nagyfröccs. A tipikus és a periférikus összefüggésére utalok, s ar­ra, hogy divattá vált egy ki­csit az építőmunkások rová­sára viccelődni. Álhumor ez, nem láttam én még egy bri­gádot sem ultizni munkaidő alatt, — de olyat már igen, nem is egyszer, hogy az ita­losán munkába érkező kő­művest, segédmunkást azon­nal hazaküldte a műveze­tője. Sokféle ember dolgozik az építkezéseken. De hiszem, hogy a nagy felelősséggel, megfeszített erővel dolgozó építésvezetők, művezetők és kétkezi munkások neve a maradandó, ahogy a mun­kájuk nyoma. Pál Andrásé, aki Jászberényt építi; Fe­hér Istváné, akinek a 18 ezer négyzetméteres surjáni sertéskombinát okoz renge­teg gondot; a még KISZ-ko- rú László Jánosé, akinek a gyönyörűnek ígérkező szol­noki pályaudvaron valósul­nak meg építész álmai. A malteros és kőporos ru­hás, rozsdás kezű emberek­re hálával emlékszik majd az utókor, hiszen nagy élet­művet hagynak maguk után. Csak a jelenkor nem becsül­né őket? Mit kapnak ezek a mun-' késemberek életük munkájá­ért? Szolid, de tisztességes fizetést, amikor lehet kevés­ke jutalmat, akik legjobban megérdemlik, még kitünte­tést Is; majdan, beosztással elég nyugdíjat. S talán az utánuk követ­kező generációk nem lesz­nek hálátlanok és nem fe­lejtik el ezt a sok áldozat­tal dolgozó, szerényen élő kőművesnemzedéket, ahoev a többi kétkezi munkást sem. KERESZTREJTVENY Ki sokat markol Így gondoltam végig a Zagyva partján az építők min­dennapjait, életüket, — amíg a nagydaru négy munkás gon­dolatával összerakott egy lakást, egy újabb család boldog otthonát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom