Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

1971. szeptember 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Cipőbemutató a fővárosban Két, mondanivalójában ha­sonló ám műfajilag jelentő­sen különböző hangjáték hangzott el a héten. Jó pél­da arra hogy azonos gondo­latok közlése — a szerző egyéniségétől, vérmérsékleté­től függően milyen különbö­ző lehet, még akkor is, ha a két darab több vonatko­zásban is rokon. Rokon, mert mindkettő a faji előítélet igaztalan, s egyben logikátlan emberte­lensége ellen emel szót. Ro­kon abban is, hogy mind­kettő egy-egy frappánsan fantasztikus ötletre épül. S végül abban is, hogy mind­kettő hasznos, jó szórako­zás. Az e$7ii7olcad ember Botond-Bolics György hangjátéka az ifjabb nemze­dékhez szóló tudományos fantasztikus történet a jövő­ből egy baleset után Ammon ezredest és Ukar boxbajno- kot „egybeoperálják”. Ügy, hogy Ammon feje és Ukar törzse lesz egy emberré. Az így született Ukarammon felemás volta miatt állandó összeütközésbe kerül környe­zetével, míg végül is elha­tározza, hogy „krionizáltat- ja” magát, vagyis mélyhű­tött állapotban 30 évre elal­tatják. Annak reményében szánja rá magát erre, hogy ez alatt az idő alatt megszű­nik majd az embert ember­től, bőrszíne alapján megkü­lönböztető faji előítéletű. Re­ményei sajnos nem válnak valóra, egy sikertelen há­zasság után most már át­vitt értelemben is felébred­ve a harcnak szenteli magát. Találmányaival szerzett va­gyonát a négerek szellemi egyenjogúsítására használja, néger fiatalok taníttatását fedezi, előadásokat rendez, beszédeket tart. A fajvédők, mindezt megelégelve halál­ra ítélik. Az ítéletet saját (azaz Ammon ezredes) fia hajtja végre. A darab igazi játék, cse­lekménye fordulatos, izgal­mas. Annyira az, hogy né­hol már-már túlbonyolított­nak érződik. Amíg például a különleges összeoperálás öt­lete alapvetően jó, hiszen az egész dráma erre épül, nem egyértelmű, miért van szükség a harmincéves alta­tásra. Azzal, hogy a szerző a cselekményt a még távo­labbi jövőbe helyezi bizony nem kelt a hallgatóban op­timizmust a jövő század ki­látásaival Néqves számú riadókésziiitség Képzeljük el —■ mondja az író, — hogy mi lenne, ha egyszer fehér házaspárnak néger gyereke születne. Te­gyük fel, hogy egyszerre többnek is. S ha még mind­ez a Délafrikai Unió egyik kisvárosában történik, akkor máris kész az az írói szitu­áció, melyet most már csak következetesen végig kell vinni. Mindaddig míg rájö­vünk: a helyzet megoldha­tatlan. A szülőknek még ak­kor sem kell a gyerekük, ha — elvégre egy ilyen játék­ban semmi sem lehetetlen tehát, ha félreérthetetlenül bebizonyosodik, hogy a cso­koládébőrű gyerek tényleg a sajátjuk. Tehát semmi két­értelmű gondolat! Itt minden nagyon egyértelmű. Az is, hogy a szülők kivételnélkül az államra bízzák gyerme­keik felnevelését, elvégre is attól, hogy fekete gyerekük született, ők még fehérek maradtak. David Lytton hangiátéka Vérbeli rádiősza+fra. Minden lehetséges eszközt felhasznál, hogy egy, a hétköznapi hely­zetekben is lehetetlen gon­dolkodásmódot levetkőztes­sen. azzal, hogv egy kéntelen ötletet a faivédők fejével a végletekig végiggondol. — trömböczky — Hétfőn délelőtt a Divat- tervező Vállalat József kör­úti mintatermében cípőbe- mutatót nyitott meg Szalai László, a Tisza Cipőgyár ér­tékesítési osztályának veze­tője. A gyár ezen a bemuta­tón 250 pár divatos, tavaszi, nyári cipőt vitt a fővárosba. Ezeket a modelleket már 1972-re készítették a gyár tervezői. A kiállítás célja, hogy a kereskedőknek és a nagyközönségnek jóelőre megmutassák, mit kínál jö­vőre az alföldi nagyüzem. ☆ Hírmagyarázónk írja: Másodszor rendez minta­bemutatót a fővárosban a martfűi Tisza Cipőgyár. A gazdasági irányítás reform­jának bevezetése előtt mint minden iparvállalatnak, a cipőgyárnak is csupán ter­melnie kellett. Az eladásról, üzletkötésekről gondoskodott a minisztérium. Ezerkilenc­százhatvannyolc óta már nemcsak termelnek, hanem eladnak is. Hogyan kötnek üzletet, hol, milyen áron helyezik el termékeit, ez is a gyárnak gondja. Tavaly a Tisza Cipőgyár ezért rendezett divatbemuta­tót Budapesten. A nagy ke­reskedelmi vállalatok köz­pontjába vitte legszebb mo­delljeit, s kínálta azokat. Jó volt ez a kezdeményezés, mert a gyár szakemberei ter­mékeny párbeszédet folytat­tak a kereskedelmi válla­latok vezetőivel, jó boltot is csináltak. És még valamiért volt jó a tavalyi bemutató. A kiál­lításra rengeteg érdeklődő pesti látogatott el. Szavaz­hattak is, kiválaszthatták, melyik cipő tetszik nekik a legjobban, s azokat néhány nap múlva a kiállítás szín­helyén meg is vásárolhatták. A párnapos bemutató után a martfűiek azzal jöttek ha­za a fővárosból: érdemes volt „utaztatni” a cipőket, megismertetni a gyár már­káját. Mert valóban nagyon sok vásárló akkor ismerte meg igazán. A mostani kiállítás szep­tember 6-tól 11-ig lesz nyit­va. ■ Délelőtt 10 órától, este 6-ig szívesen látják ott az érdeklődőket, s természete­sen legszívesebben a keres­kedelmi szervek küldötteit. A meghívó helyszíni piacku­tatásról is beszél. Nem más­ról, arról van szó, szavazni lehet minden látogatónak, melyik Tisza-modell tetszik a legjobban, mit viselnének a legszívesebben a gyár ter­mékei közül 1972-ben? Reméljük, a 250 új mo­dell most is sikert, jó üzletet hoz a Tisza Cipőgyárnak. Mi tagadás, nem is árt a rek­lám, a bemutató. A jó üz­letkötésnek, kelendő áru­nak pedig itt, a mi me­gyénkben több mint 5 ezer cipőgyári munkás örül majd a legjobban. <sj) kényszerített. Ahol csak le­hetett, „fogták” a forintot. A legújabb adatok szerint így 1,6 millió forintja ma­radt meg a gazdaságnak. A növénytermelés jelentő­sen pótolja a gyümölcsös 6 milliós fagykárát, vesztesé­gét. A búza 19,45, a tavaszi árpa 15,62 mázsás átlaggal fizetett. (Öntözték.) Kiváló, terven felüli termést hozott és hoz a repce, a rizs, az aprómag, a zöldség, a hibrid kukorica, a burgonya és a rizs. Az Utóbbiból megköze­lítik a 20 mázsás átlagot. A legújabb felmérés sze­rint a többlethozomakból, a költségek megtakarításából a tervhez viszonyítva 8,5 millió forintja lesz a gazdaságnak. Csökkentéit beruházás t A gazdaságban év elején még 16,9 millió forint értékű új beruházást terveztek. A hitel hiánya, az állami tá­mogatás átütemezése és a saját eszköz hiánya miatt erre nem kerülhetett sor. Vi­szont a tavaly megkezdett beruházásokat — kivéve a 75 vagonos hűtőház, tároló — befejezik. Így például a szolgálati lakást, a rizste­lep és az ÁC öntözőtelep építését. A tagság jövedelmét az idén is 80 százalékra ter­vezték (kötött összeg a bér­alap). A gépesítéssel viszont jelentős a bérmegtakarítás, melyet a 80 százalékon fe­lüli részesedésre használnak fel. Az új gyümölcsösök ter­mőre fordulásával — pár év múlva — 1200—1300 vagon gyümölcsük lesz. A FAO se­gítségével ( az ENSZ Mező- gazdasági és Élelmezési Szer­vezete) amerikai gyártmá­nyú manipuláló géprend­szert kapnak. Jövőre fejezik be a harmadik hűtőház épí­tését. A párt-végrehajtóbizottság pozitívan ítélte meg az Aranykalász Tsz vezetőségé­nek és tagságának rendkívüli erőfeszítéseit. Lépéseik meg­fontoltak voltak. A gazda­ságban most alapozó munka folyik, hogy 3—4 év múlva a fejlődés meggyorsuljon. Elbizakodottságra azonban semmi okuk nincs. A gaz­daságvezetés kockázatválla­lása helyes, ám az óvatos­ságról egy percig sem sza­bad megfeledkezni, s éppen a közösség érdekében. Máthé László A vezetőség és a tagság erőfeszítései Szanálás után a törökszentmiklósi Aranykalász Isz-ben Óriási meglepetést keltett 1970. év végén a törökszent­miklósi Aranykalász Tsz mérleghiánya. Tíz évig ugyanis jó eredményeiről is­merte mindenki a szövetke­zetét. A mérleg adatai sze­rint a gazdaság több mint 7 millió forint veszteséggel zárt. A tervhez viszonyított eredményromlása viszont megközelítette a 19 millió forintot. Termelési alapjai jelentősen csökkentek. Közismert, hogy az 1970- es év rendkívül vizes esz­tendő .volt. Az ár- és belvíz az Aranykalászt az átlagos­nál is jobban sújtotta, ösz­A tagság nem ingott meg A gazdaságot ért kár ter­mészetesen a tsz-tagság jö­vedelmére is kihatott Ta­valy az 1968—69. évi átlag­jövedelemnek csak 80 szá­zalékát fizethették ki. A rendszeresen dolgozó tszír tagok átlagjövedelme az elő­ző évihez viszonyítva 7641 forinttal csökkent. A szövet­kezet tagsága azonban nem ingott meg. Az őszinte tájé­koztatás és saját tapaszta­lata révén ismerte a gazda­ság helyzetét. Az emberek látták a terméskiesés ellen- súlyozására tett intézkedése­ket, bíztak vezetőikben, s a jövőben. Tavaly és az idén Feszített tervezés A veszteség óta alig egy esztendő telt el. Vajon hol tart most az Aranykalász, si­került-e a stabilizálás, hely­re állt-e a pénzügyi egyen­súly? Fontos kérdések ezek, melyekre legutóbb a városi párt-végrehajtóbizottság ülé­sén adott számot a gazdaság vezetősége. A gazdasági egyensúly helyreállítása az év elején feszített tervezésre késztette a gazdaság vezetőit. Terme­lési és pénzügyi tervükön végigvonul az az alapgon­dolat, hogy a tsz gazdálko­dásában biztosítani kell az idei pénzügyi egyensúlyt, a tsz fizetőkénességét, Azt, hogy kiadásaikat saját be­vételeikből fedezik. Célul tűzték a félmillió forintos alaphiány jellegű veszteség kigazdálkodását is. Pedig az idei év is rosszul kezdődött. A belvíz leron­totta a szántóföld termőere­jét. melyet csak 2—3 év múlva sikerül visszaállíta­ni. Ráadásul 240 hold búzá­juk kipusztult, 1500 hold föld víz alatt állt. s csaknem 2 millió köbméter vizet szi­vattyúztak le róla. Ilyen kö­rülmények között kellett a tavasziakat elvetni. szesen 810 hold földjét bo­rította a víz, ezen semmi sem termett. A gazdaság fő profilja a gyümölcstermelés, (580 hold gyümölcsösből 236 hold a termő), melyet szin­tén súlyos kár ért. A veszteséget főleg az idő­járás okozta. Az egyéb té­nyezők csak súlyosbították a helyzetet. A beruházások erőltetett üteme felemésztet­te a tsz eszközeit, biztonsá­gi tartalékra nem tellett. Állattenyésztésüket — ba­romfi kivételével — felszá­molták, így ez sem tudta ellensúlyozni, mérsékelni a veszteséget is nagy szorgalommal dol­goztak. A szövetkezetét szanálni kellett A veszteségek rende­zése során a tsz 2 millió fo­rint vissza nem térítendő ál­lami támogatást és 4 millió forint szanálási hitelt ka­pott, melyet négy évi egyen­lő részletben kell visszafi­zetni. A többi veszteséget az idei gazdálkodás eredményé­ből és az amortizációs alap terhére kell rendezni. A tsz- tagok viselik a terhek je­lentős részét, s vállalják a gazdaság egyensúlyának helyreállítására tett intézke­dések következményeit Az új közgazdasági sza­bályzók és a kiegészítő víz­kár biztosítás kötése az 1971. évi eredményt 3,5 millió fo­rinttal negatívan érintette. A tavasszal a virágba borult gyümölcsfákat súlyos fagy­kár érte. (Csupán a gyü­mölcsből hatmillió forint ér­tékű a terméskiesés.) A növénytermelés sikerei A gazdaságvezetők és a tagság erőfeszítései sikert hoztak a növénytermelés­ben. A gazdaság munkaerő- hiánnyal küzd, ezért a ter­melésszerkezet egyszerűsíté­sére törekedett. Összesen 2,6 millió forintot költöttek gép­vásárlásra. Olyan gépeket, felszereléseket vettek, ame­lyek növelik a munka ter­melékenységét és csökkentik a kézi munkaerő felhaszná­lását Így például burgonya­vető vegyszerező és betaka­rító gépsort, kukorica vegy­szerező és betakarító gép­sort. A 408 hold rizs beta­karításához 2 univerzális kombájnt szereztek be. A zilált pénzügyi helyzet nagyfokú takarékosságra Merre vándorolnak ? A munkaerőmozgás évek óta a legproblemati­kusabb pontja a hazai gaz­dasági életnek. Nemcsak azért, mert az elmúlt 3 év­ben a normális mértéket messze meghaladó fluktuá. ciónak lehettünk tanúi, ha­nem azért is, mert a mai napig sem sikerült megta­lálni azokat a hatásos mód­szereket, amelyekkel a fel­mérhetetlen anyagi és mo­rális károkat okozó spontán fluktuációt felválthattuk volna a tervszerűen meg­komponált iparfejlesztési koncepcióval összhangban lévő munkaerő átcsoporto­sítással. A „munkaerő, piacon” a minden tudatossá­got nélkülöző, már-már anarchikus jelenségek ural­kodtak, s a helyzetet csak bonyolította, hogy a mun­káltatók nemcsak szenvedő alanyai, hanem közvetett, olykor közvetlen okai, elő­segítő! voltak a munkavál­lalók szüntelen vándorlásá­nak. A téma időről időre — rendszerint egy-egy gazdál­kodási időszak lezártával — napirendre került, s a hang­nem álig-alig változott: ke­mény kritika, hatásos intéz­kedések sürgetése — eseten­ként kilátásba helyezése —, aztán marad minden a ré­giben. Nem véletlen a múlt időben történő fogalmazás. Az idei első félév adatai ugyanis némi — bár koránt­sem elégséges — pozitív változásról beszélnek. Esze. rint 1971 első felében mint­egy 5 százalékkal csökkent a ki- és belépők száma, a múlt év azonos időszakához hasonlítva. A jelentésekből egyértel­műen kiderül ez a pozitív változás, amely elsősorban azoknak a munkaerőgazdál­kodást befolyásoló központi intézkedéseknek köszönhető, amelyeket sajnos még nem sikerült teljes mértékben elfogadtatni a vállalatokkal, pontosabban szólva: átvinni a vállalati gazdálkodásba. Mindenesetre így is ered­ményként kell elkönyvelni a fluktuáció csökkenését és azt is, hogy Budapesten és néhány vidéki centrumban létszámcsökkenés tapasztal­ható. Ez az utóbbi márcsak azért is figyelemre méltó je­lenség, mert közismert, sok. szór és sokoldalúan bizo­nyított tény, hogy_ az ipari centrumokban lévő munka­erőhiány a legtöbb esetben látszólagos. Más a kép, ha azt vizs­gáljuk, hogy mi a háttere a létszámcsökkenésnek? A munkaerőgazdálkodás­nak mindig vannak aktuális témái. A legújabb „aktuali­tás”: a szövetkezeti ipar és a tsz mellék-üzemek elszívó­hatása. Nem kívánunk rész. letekbe menő elemzést adni arról, hogy mennyire helyes vagy nem helyes, mennyire elfogadható, vagy elfogad­hatatlan például a legkülön­bözőbb tsz-melléküzemek — közöttük a nagyipart kis­ipari módszerekkel űző — öntödék, mini-kohók, szer- számgép-műhelyecskék SO­SO forintos órabérrel „meg­alapozott” munkaerőpoliti­kája. Mindenesetre tény — s ezt, bármilyen kellemetlen is, de tudomásul kell ven­nie azoknak is, akik irányít­ják az országos munkaerő­gazdálkodást —, hogy e pe­riférikus gazdálkodási egy­ségek sokak számára meg. lepő gyorsasággal érvénye­sítették azt az elvet, amely- lyel az állami iparban mindmáig hiába kísérlete­zünk. A hatékonyság elvé­ről van szó. Arról, hogy el kell érni az életképtelen — pontosabban piacképtelen — gazdálkodási egységek elsor­vadását, elsősorban oly mó­don, hogy e területekről megindul egy egészséges munkaerőáramlás a jól pros­peráló, hatékonyan működő gazdasági területek felé. A szövetkezetek jórésze, a tsz. melléküzemek majd mind­egyike — ne kutassuk most, hogy miért, milyen mód­szerekkel és milyen körül­mények között a jól pros­peráló vállalatok közé tar­toznak. S ha csak ezt néz­zük, akkor nincs abban semmi meglepő, ha a sok gonddal bajlódó Ganz- MÁVAG, Ikarus, vagy Vö_ rös Csillag Traktorgyár munkása különösebb szív- fájdalom nélkül cseréli fel nagyvállalati munkáltatóját valamilyen kisebb, majd­hogynem jelentéktelen, ám lehetőségeit jól kihasználó üzemecskével. Márpedig a munkaerővándorlás jelenle­gi fő iránya a szövetkezeti ipar és a tsz-meliéküzemág. Közgazdasági közhely, hogy az egészségesen és gyorsan fejlődő gazdaság el­képzelhetetlen a munkaerő bizonyos átáramlása, illetve átcsoportosítása nélkül. Az is közismert, hogy a hazai Ipar bizonyos vállalatainak termékei — magyarán az egész vállalat működése — nem igazodik eléggé a világ­piac követelményeihez. Még magyarabbul: vannak vál­lalataink, amelyek létezése — a jelenlegi gyártmány, struktúrát nézve — nem­hogy feleslegesek, hanem egyenesen károsak. Ezek azok a vállalatok, amelyek az állami támogatásból él­nek, amelyek időről időre meghosszabbított türelmi időt kapnak életképességük bebizonyítására. Ám az ál­lami támogatás nem lehet a végtelenségig a vállalati hiányosságok, és a termelés piacképtelenségének takaró­ja. Nemcsak elméletben, gyakorlatban is el kell vi­selni, hogy a rosszul prospe­ráló vállalatok, — amelyek nem akarják, vagy nem ké­pesek megújítani saját gaz_ dálkodásukat — visszafej­lődnek, elsősorban oly mó­don, hogy alkalmazottaik, munkásaik elhagyják, más, jobban működő üzemekben helyezkednek el. A dolog másik oldala, persze, hogy a gazdaságos, a piaci jövő előtt álló üzemek lényegesen többet nyújthas­sanak az alkalmazottaiknak; hogy nagyságrendbeli kü­lönbség 1egyen az éppen csak létező — sokszor csak a tradíciók miatt létező — s a dinamikusan fejlődő vállalatok között. Ez az egyetlen lehetséges mozgató­erő, amely egészséges mun­kaerővándorlást idézne elő, s amely megakadályozná azt is. hogy a nagyüzemi mun. kásság egy része az alacsony termelékenységgel dolgozó kisüzembe vándoroljon. V. Cs. Keresett termék a bodza A mindenütt előforduló, értéktelennek tartott vad­gyümölcsünk — a bodza — keresett termék lett: értékes festőanyagot készítenek be­lőle, Az Erdei Termék Vál­lalaté az érdem, hogy „fel­fedezte” a bodzalé kitűnő tulajdonságait: szép színét, kellemes aromáját. Az el­múlt hetek során több mint húsz vagon bodzát gyűjtöttek be a Duna és a Dráva men­tén, a mecseki és a völgy- sági tájakon. A feketére érett vadgyümölcsöt — az Erdei Termék Vállalat és a siklósi Magyar—Bolgár Test­vériség Tsz kooperációjában — a termelőszövetkezet bor­kombinátjában dolgozták fel: 120 ezer liter rubinpiros levet sajtoltak ki. A legjobb minőségű természetes festő­ié ez, használata felesleges­sé teszi a szintetikus anva- gok alkalmazását a szörp- gyártásban és a konzerv­iparban. Az Erdei Termék Vállalat részben maga hasz­nosítja, részben külföldre szállítja a „bodza vérét”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom