Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-29 / 229. szám

1971. szeptember 29. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP S LVASÖINK Hatvan takaró A KISZÖV nőbizottsága júniusban javasolta az ipari szövetkezetek nőbizottságai­nak, hogy csatlakozzanak a Magyar Nők Országos Ta­nácsa felhívásához, s erejük­höz mérten készítsenek ta­karót a vietnami gyerekek részére. A felhívás megértés­re talált. Eddig hatvan taka­rót készítettek és juttattak el hozzánk, hogy azt együt­tesen továbbítsuk az orszá­gos nőtanácshoz. Az elmúlt héten az első szállítmányt el is juttattuk a fővárosba. Nagy örömmel és tetszéssel fogadták a szebbnél szebb takarókat. So­rolhatnám az ajándékozó szövetkezetek nevét. Ehelyett azonban valamennyi szövet­kezeti nőbizottságnak, a takarók készítésében szor­goskodó szövetkezeti nődol­gozóknak elismerésünket és köszönetünket tolmácsolom. Tímár Istvánná . KISZÖV Nőbizottsága Szolnok Labda az úttesten Szeptember 16-án délután 16—17 óra között a Kolozs­vári úton mentem, amikor a Kút utca környékén lévő mini focipálya felől fülsiketítő fékcsikorgást hallottam. A pályá­ról kirepülő labda az egyik motorkerékpárost találta el, aki utasával együtt majdnem a szemközti ház falának ütközött. Az eset az idegeimet kissé felborzolta. Ez késztetett arra, hogy jobban körülnézzek. , A Kolozsvári út környékén nagyon sok bérház épült az utóbbi években. Most már négy focipálya is található ott. Kettő a közúttal párhuzamosan van, és mindkét oldalon épületek határolják. A másik két pályáról azonban már ugyanezt nem lehet elmondani, mert az elrúgott labda éppen a forgalmas közútra gurul. Az említett napon körülbelül 10 —15 percig szemlélődtem. Ennyi idő alatt legalább hússzor repült ki a labda. Vgyanennyiszer egy-egy lurkó futott utá­na, ügyet sem vetve a járművekre. Ha baj történik, a labda után iramodót nem lehet fele­lősségre vonni, de a járművezetőt sem, aki elé esetleg fék­távolságon belül ugrik a gyermek. Érdemes lenne talán jel­zőtáblával figyelmeztetni a járművezetőket, esetleg magas hálót felszerelni a pálya út felőli oldalára. Balogh István Szolnok Itt a lehetőség! „Levegőben a gázprog­ram Kunmadarason” cím­mel írt cikket munkatársunk, amely augusztus 19-i szá­munkban jelent meg. Fő­leg a kunmadarasiak emlé­kezhetnek még erre. A lé­nyege: annak idején, ami­kor 'a nagyközség főutcáján lefektették az első gázveze­tékeket, nagy volt az öröm. Sokan saját költségükön,’ anyagi áldozatvállalással is beakarták vezettetni házukba a gázt. E munkálatokkal kapcsolatban azonban nem kaptak megfelelő tájékozta­tást, talán ennek tudható be, hogy legtöbb jelentkező visszalépett — vélte munka­társunk. Nem élnek a nagy, másutt annyira várt és iri­gyelt lehetőséggel. Akik vi­szont már gázzal fűtenek, örülnek. A Tiszántúli Gázszolgálta­tó és Szerelő Vállalattól fen­tiekkel kapcsolatban az aláb­bi információt kaptuk: ......A cikkben közéltekkel e gyetértünk. A jelentős anyagi áldozatokkal létreho­zott gázvezetékkapacitás ki­használása jelenleg nem ki­elégítő. A gázprogram célkitűzései között első helyen a lakos­ság ellátása szerepel. Sokan azonban a gázbevezetés költ­ségeit nehezen tudják egy­szerre biztosítani. Ezen a helyzeten segít a kormány kedvezményes hitelakciója, mely az OTP-n keresztül bo­csátja rendelkezésre a pénzt A kérelmezőnek az OTP a Miért négy hónap múlva? gázbevezetés 30 ezer forintot meg nem haladó költségének 75 százalékáig, évi 2 százalé­kos kamat mellett, tíz éves törlesztésre hitelt ad. A ked­vezményes hitel a gázszol­gáltató vállalat által kijelölt telepen, utcán adható, új be­kapcsolás esetén. Különösen méltánylást érdemlő esetek­ben — egyedi elbírálás alap­ján — a kedvezmény k .-r- jedhet a bekerülési költség 75—90 százalékáig illetve a törlesztési idő 15 évre nö­velhető. .. Szolnoki üzemegységünk október 18—19-én árubemu­tatóval egybekötött tájékoz­tatást szervez a .községben, ahol szakembereink részle­tesen ismertetik a gázellátás­sal és a hiteligényléssel kap­csolatos tudnivalókat...” Acs Istvánná olvasónk levelét augusztus 11-én közöltük „Leestem a buszról, s otthagytak” címmel. Az eset április 5-én történt... Mit ír erről Kerekes Ferenc, a VOLÁN 7. sz. Vállalat igazgatója? A kérdéses napon és időben a szolnoki Jólét Aruház előtti megállóban a személykocsik annyira elfoglalták a he­lyet, hogy az autóbusz vezetője csak „megtörve” tudott be­állni a megállóba, így a visszapillantó tükörből nem látta a történteket. Látta viszont a kalauznő, aki az autóbuszt nem csengette le, sőt a gépkocsivezetőt is csak a végállomá­son tájékoztatta az eseményről. (A kalauznő időközben meg­vált a vállalattól, így már nem is tudják őt felelősségre vonni. A gépkocsivezetőt pedig nem lehet, hisz ő semmiről sem tudott.) Egyébként a vállalat is lapunkból értesült a történtekről, náluk a panaszos nem jelentkezett. Nem is értik, hogy Acs Istvánná miért csak augusztusban és miért hozzánk, a szer­kesztőséghez fordult. A vállalat személyforgalmi főnökségé­nek vezetője augusztus 16-án telefonon érdeklődött Acs Ist­vánná felől a MÁV kórházban. Az illetékes orvos közölte: július 26-a óta kezelik Ácsnét. Egyértelműen nem lehet meg­állapítani, hogy betegsége összefügg-e az április 5-i sérülé­sével, tekintettel arra, hogy a panaszos izületes. A járatszemélyzet figyelmét ismételten felhívták a VO­LÁN illetékesei: a megállókban a le- és felszállásnál ügyel­jenek a fokozott biztonságra, sérülés esetén gondoskodjanak az utasról. Válaszolt a KPM „A Tiszamenti Vegyiművek területén á MÁV vasúti ko­csi parkjának kb. egy száza­léka fordul meg évente. Az átrakó állomás dolgozóitól is, mint mindenhol, bizonyára megkövetelik a munkahelyi rendet, a tisztaságot. Ezt keserű tapasztalataink sze­rint a záhonyiak úgy old­ják meg már évek óta, hogy az üres kocsikba rakják be a szögesdeszkát, a kötöződró­tot, törött üvegeket, stb., majd így engedik rá a nyersfoszfátot, piritet...” — írta többek között még a nyár folyamán Ördög Béla szolnoki olvasónk, a Tisza- menti Vegyiművek dolgozója. Tudnivalók a községfejlesztési hozzájárulásról A tanácsok községfejlesz­tési tevékenységének célja, hogy helyi erőforrásokból és állami eszközökből a lakos­ság széleskörű közreműködé­sével mind nagyobb mérték­ben kielégíthessék a lakos­ság gazdasági, művelődési, egészségügyi és szociális igé­nyeit. A fenti célok elérése ér­dekében a tanácsok az álta­lános jövedelemadó és a házadó fizetésére kötelezett lakosságra községfejlesztési hozájárulást vethetnek ki. Mivel a kivetés alapjául szol­gáló mezőgazdasági lakosság jövedelemadójának fizetési rendje megváltozott, ezért figyelemmel a Pénzügymi­nisztérium tárgykörben meg­jelent 12.030—20/1971. ' szá­mú körlevélben foglaltakra is, hogy a felesleges felleb­bezések és panaszok elkerül­hetők legyenek, a kivetés fontosabb szabályait az aláb­biakban ismertetjük: A közös háztulajdon után Évenkét 50—300 forintig terjedő községfejlesztési hoz­zájárulás állaoítható meg a jövedelemadót fizető állam­polgárok terhére, ha jövede­lemadójuk az 1500 forintot nem éri el. Azok, akik csak házadót fizetnek, a házadó 30 százalékában, — de leg­alább 50 forintban fizetik a községfejlesztési hozzájáru­lást Közös háztulajdon ese­tén a közös házadó számlán a hozzájárulást is a teljes és osztatlan házadó után kell fizetni. Ez az úgynevezett tételes községfejlesztési hoz­zájárulás. A jövedelemadó 20 százalékában állapítják meg a községfejlesztési hoz­zájárulást azok terhére, akik­nek összes jövedelemadójuk legalább 1500 forint, vagy ennél magasabb. Ez a száza­lékos kivetés. Nem lehet fi­gyelembe venni a hozzájá­rulás összegének kiszámítá­sánál az alkalmazottak utáni általános jövedelem- adót, valamint a lovak után kivetett általános jövede­lemadót sem. A hozzájárulás százalékos kulccsal való kivetése ese­tén a kivetés alapjául szol­gáló adó bármelyikében be­következő évközi változások­nál a változásoknak megfe­lelően a hozzájárulás össze­gét is módosítani kell. Az olyan adózók esetében, akik több község területén fizetik a mezőgazdasági la­kosság jövedelemadóját, a községfejlesztési hozzájáru­lást valamennyi községben ki kell Vetni. Ennek során a bevallás adataiból kell fel­mérni, hogy az adózó által használt összes földterületre tekintettel a különböző he­lyiségekben kivetésre kerülő jövedelemadó eléri-e az 1500 forintot. Ez esetben a köz­ségfejlesztési hozzájárulást a használt földterület fekvése szerinti minden adóhatóság az általa kivetett mezőgaz­dasági jövedelemadó 20 szá­zalékában állapítja meg. Dr. Cs. L Borait július 2I-i lapunkban „Levél Záhonyba” címmel közöltük. Egyebek között azt is szóvátette, hogy a zá­honyiak „újítását” számta­lan balesetnél sínylették meg a vegyiművek, de gon­dolja, más üzemek dolgozói is. A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium Vasúti Főosztályától kapott tájékoz­tatás szerint az ügyet a MÁV debreceni igazgatósága megvizsgálta. „.. .A vizsgálat megállapította, hogy a cikk­ben szereplő balesetveszé­lyes mulasztások előfordul­tak. A debreceni igazgatóság rendelkezett, hogy az üres kocsikban lévő, valamint az áruval érkező idegen anyago­kat Záhony dolgozói távolít­sák eL A Chemolimpex Vál­lalat kívánságának megfele­lően a széles nyomtávú ko­csik ajtajának elzárására használt deszkákat — mivel annak ellenértékét a válla­lat megfizeti — átrakás után az áru tetején helyezik eL Köszönjük, hogy erre a hiányosságra felhívták fi­gyelmünket. Bízunk abban, hogy az intézkedések hatá­sosak lesznek...” BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban A repülőtérre egyedül ér­kezett. Az útlevél- és vám- vizsgálat két percnél nem tartott tovább. Azután fel­haladt a lépcsőn és elfoglal­ta helyét a Vanguardban. Újságjába mélyedt. Mellette üres volt a hely, s csak né­hány pillanattal a gép indu­lása előtt telepedett oda va­laki. Az illető a háziszappan tiszta, illatát hozta magával. A professzor a szemüvege fölött oldalt lesett. Elmoso­lyodott. — Jól van Hilde... Sejtet­tem... Most is mellettem marad. — Ha tudná, milyen ne­héz volt jegyet szereznem! A gép felemelkedett* át­hatolt a felhőrétegen és máris az ég kék kupolája alatt szállt. Amikor a repü­lőgép figyelmeztető lámpái kihunytak, ők is kicsatolták biztonsági öveiket. Wocheck ekkor vigyázva, széke karfájára helyezte a kezét. Nem csalódott: Hilde keze is a karfán nyugodott. — De professzor lír... — az idős lány mosolygott. Halk kattanás hallatszott, maid megszólalt a gép hang­szórója. „Villásreggeli után Buda­pest következik” — A stew- ardessek kávét, sajtot, szardí­niát, kaviárt és tejet szerví­roztak. A tejpor kis négy­zetalakú alumínium fóliában volt. Wocheck feltép te a sa­játját és a forró feketébe hintette... — Budapesten leszállunk — közölte a légikisasszony. — A gép harmincöt percig időzik, majd folytatjuk utun­kat München felé. — Nagyszerű lesz — mondta Wocheck — tudja, Hilde legalább harminc éve nem jártam abban a város­ban. — Nem ismer rá a pro­fesszor úr — szólt hátra bi- zalmaskodóan az előttük le­vő sorból egy tagbaszakadt, ismeretlen férfi. — De ad­dig is mindig hallgasson rám, én vigyázok majd önökre. Hilde a professzorra nézett, elmosolyodott. Aztán leszállt a gép, gu­rult néhány száz métert, megállt. Wocheck is felállt és ma­ga előtt tessékelte Hilde Krausot. A légikisasszony mondott volna még valamit. de Wocheck ellentmondást nem tűrő, határozott kéz­mozdulattal elparancsolta az útbóL Leereszkedtek a lépcsőkön. Néhányszor körülsétálták a gépet, azután elindultak a Ferihegyi légikikötő épületei felé. Ott az ajtók közelében szürke egyenruhás férfiak beszélgettek. Wocheck hozzá­juk lépett. — A parancsnokukkal kí­vánok érintkezésbe lépni — mondta és lábához tette a kézitáskáját... Fiatal határőrtiszt lépett a helyiségbe. Kimért udva­riassággal köszöntötte a pro­fesszort. Wocheck a kezét nyújtotta. — Bízom abban, hogy pa­rancsnok úr kellő meghatal­mazásokkal rendelkezik. En­nek alapján bejelentem, hogy Hilde Kraus nevű asszisztensemmel Budapes­ten kívánok maradni. — Az okmányait, ha sza­bad kérnem. Átlapozta a két útlevelet, azután sajnálkozva adta vissza az iratokat. — Sajnálom professzor űr... önnek athéni követsé­günkön módja lett volna lá­togató vízumot kérni. Kirán­dulását ott biztosan engedé­lyezték volna. — S’zíves engedelmével parancsnok úr, mi nem kéj­utazásra jöttünk. Magyaror­szágon szeretnénk leteleped­ni. — A főnököm disszidálni kíván — mondta Hilde — és nagyon csodálkozott azon, hogy ez a kifejezés egyálta­lán eszébe jut. A határőr tiszt meglepőd­ve nézett a professzorra. pedig diplomata. Maradha­tok-e, vagy sem? Újra kér­dem, rendelkezik-e parancs­nok úr a szükséges megha­talmazásokkal? Ha igen, döntsön! A gépem két perc múlva indul. Ha ön nem ha­tározhat, teremtsen kapcso­latot a parancsnokságával. A tiszt állott és lehunyta a szemét. Mindeddig hiba nélkül látta el a szolgálatát, de soha ilyenfajta esemény­nyel nem találkozott. A le­génység számára tartott fog­lalkozásokon ezerszer el­mondta, hogy ez a kis Ma­* •.* Görnyedt, fáradt, szürke em­ber állott előtte. — Bocsánat professzor úr... félreértettem volna? On po­litikai menedékjogot szeret­ne kérni hazánk kormányá­tól? — Vegyész vagyok, nem gyarország sok gazdag és hatalmas államnál különb, hogy itt... Sapkájához emelte a ke­zét, tisztelgett. — Professzor úr... A poli­tikai menedékjog biztosítása ^ magyar; kormány hatáíü körébe tartozik. Mindaddig, amíg a szükséges engedélyek megérkeznek, kérem... tart­sanak velem, önök a határ­őrség vendégei. A professzor újra kezet nyújtott. — Köszönöm — mondta de lekötelezne, ha értesítené Bálint professzort, egyete­mük rektorát. Tegye meg a szívességet, hívja fel telefo­non. Csak annyit közöljön vele: Wocheck a repülőtéren várja. A határőr tiszt egymásután három telefonhívást intézett el. Budapest különböző pont­jairól gépkocsik indultak Ferihegy felé. Elsőnek a minisztertanács két tisztviselője érkezett meg, néhány kérdőívet tet­tek a professzor és Hilde elé. Röviddel utánuk a vegyipari minisztert kalauzolták a ha­tárőrök pihenő szobájába. Ezt követően Bálint rektor érkezett. Minden vendég kávét rendelt és konyakot... A világ nagy hírügynöksé­geinek telex-szobájában mű­ködni kezdtek a távírók. „A Reuter jelenti Buda­pestről: Wocheck professzor, az I. G. Farbenindustrie athéni üzemének vezérigazgatója, a világhírű biokémikus, aki a menetrendszerinti Athén— München repülőjáraton szü­lővárosa felé tartott, Buda­pesten váratlanul megszakí­totta útját és a Magyar Nép- köztársaság kormányától asz- szisztensnőjével együtt poli­tikai menedékjogot kért”. \ (Folytatjuk) (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom