Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-28 / 228. szám

1971. szeptember 28. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 5 /lutfátn nobiSEán if júsági randevú —kettőtől hatig...— Egy műsor, amely nyáron kezdődött és ősszel fejező­dött be. No, nem egy mara­thon! rádiófolytatásról van szó, hanem egy ügyes, ötle­tes apropóról, mely gondola­tilag próbálta egységbe fogni ezt a nagyon is szerteágazó riportműsort. A csillagászati ősz ugyanis épp a műsor ideje alatt kö­szöntött be. Mikor Horváth János, a műsorvezető elindí­totta az első riportot még nyár volt, mire az utolsó is elhangzott, átmentünk az őszbe. Ilyen átmeneti álla­potokról, beilleszkedési gon­dokról szólt a csütörtöki If­júsági randevú is. Középiskolát kezdő első­sök, egyetemet kezdő gólyák, friss szakmunkás-bizonyít­vánnyal rendelkező fiatalok vallanak problémáikról. Ri­portok ezek a szó legjobb értelmében, mert ma már nemcsak a híradás fogalmát értjük, érezzük bele egy ri­portba, hanem a közös fele­lősség, a megoldás-keresés gondját is. Változásról tudósított Ba- ráth József is, aki egy KISZ- vezetőségválasztó taggyűlésre látogatott el ■ és Wisinger István, aki a Parlamentből épp az ifjúsági törvény vitá­járól tudósított. Nehéz átfogó képet adni a ■— Komjáthy György három­negyed órájával együtt — közel négyórás műsorról, hi­szen az ifjúsági lakásépíté­sektől a veszprémi vegyipari konferenciáig, egy hosszúra nőtt kosaras önmagára és közösségre találásáig (Ungvári Ildikó kitűnő riportja), az Odry színpadi főiskolás be­mutatótól könyvbírálatig igazán., sok mindenről esik szó. Amiben eredeti, friss ez a közkedvelt műsorforma azt mégis ki kell emelni. Az adás jórészt egyenesben hangzik el, egy-egy riport — mivel bármely riporter saját helyszínéről bekapcso­lódhat — könnyen válik be­szélgetéssé, vitává. Az egy­idejűség élménye mellett van az egész adásnak vala­mi jellegzetesen fiatalos, majdnem lezser őszintesége. Ez elsősorban Horváth Já­nosnak, a vezető riporter­nek köszönhető, aki ösztönö­sen kerül minden pózt, gör­csöt, merevséget. Annyira, hogy ez téma is lett. Ebben a műsorban Baráth KISZ-es riportja kapcsán, Máriássy Judittal (aki Horváttal együtt végig kommentálja az adást), rövid, de velős rög­tönzött eszmefuttatást pro­dukálnak arról, hogy milyen sok a feleslegesen hivatalos- kodó kifejezés még a fiata­loknál is. (Ha például arról van szó, hogy „gazdasági munkánk terén kövessünk el minden tőlünk telhetőt”, az egyszerűbben azt jelenti; dolgozzunk jobban!) Ilyen és hasonló „közjáték­kal” és természetesen jó zenei anyaggal fűszerezett műsor volt a csütörtöki ket­tőtől hatig, igazolva, hogy méltán népszerű a fiatalok körében. — trömböczky — Termelőszövetkezetek Állami Gazdaságok! Figyelem Eladásra felajánlunk DUTRA FRAK—B-i típusú üzemképes álla­potban levő forgó­rakodó gépet előnyös vételárral. Bővebb felvilágosítást a BSZ V. 4. sz. üzemegysé­ge, Bp. IX., Máriássy u. 1—3. sz. alatti telepén SZÁNTÓ SÁNDOR elv­társnál. Élővé válik a múlt Szolnok története után kutatnak a városi tanács kiszesei Keletmagyarországi Ámatőrfilm Szemle Tartalmas és hangulatos taggyűlésen búcsúzott a szolnoki Városi Tanács KISZ alapszervének vezetősége péntek délután. Az ifjúsági szövetség közelgő kongreszu- sára való előkészület jegyé­ben életre hívott ünnepi ösz- szejövetelen sor került az el­múlt évek sokrétű munkájá­nak összegezésére és az eb­ből a summázatból fakadó gondolatok számbavételére: majd pedig új vezetőséget választott a közel hatvan ta­got számláló alapszerv. Dinomikus erőforrás A tanács a jelentős ese­ményre legszebb helyiségei­nek egyikét bocsájtotta a fiatalok rendelkezésére. Azt a termet, ahol a végrehajtó bizottság ülésezik rendszere­sen. Ott volt a fiatalok kö­rében a tanács elnöke, a pártszervezet képviselője és a városi KISZ-bizottság eí- ső titkára. De korántsem az eseménynek kijáró proto­kolláris tiszteletből — bár ez alkalommal az sem lenne lebecsülendő — hanem elv­társként és barátként. Azzal a gondolattal, hogy az ifjú­ság a tanács munkájában is az egyik legdinamikusabb erőforrás és az ifjúsági szer­vezet a párt első számú utánpótlása. Magyarán: a vá­rosi tanács életében súlya és jelentősége van a KlSZ-szer- vezet, a KISZ-tagok munká­jának. Újratörő szándék Márton Ernőné titkári be­számolójában örömek és gondok, eredmények és hiá­nyosságok együttesen kaptak helyet. Hasonló felelősséggel szóltak azok is, több mint tí­zen, akik szót kértek a be­számoló vitájában. Talán mégis megbocsátható, hogy ezúttal a kívülálló csupán egyetlen véleményre, illetve gondolatra tér ki bővebben a hozzászólások közüL Teszi pedig azért, mert Molnárné dr. Tóth Éva olyan gondo­latokat öntött formába, amely az alapszerv közös vé­leménye és együttes akarata. Ami egyben jól tükrözi a kö­zösség kezdeményező kedvét, mindig újra és újra törek­vő szándékát. Az alapszerv ugyanis most nem kisebb feladatra vállalkozik, mint­hogy a város 900. évforduló­jára erejétől tellően felkutat­ja, felderíti a város múltjá­nak feledésbe merült emlé­keit. Szolnok régi kerületbeosz- tósát véve alapul — hajdan tíz kerülete volt a városnak — egy-egy kerület utcáit, házait, embereit keresik fel, hogy minden fellelhető múltbéli emlékre vagy egyéb jelentős eseményre fényt derítsenek. Szoros kap­csolatot kívánnak kiépíteni a város tanácstagjaival, akik­től a jelenről és a jövőről tájékozódnak, közös találko­zások, személyes ismerkedé­sek alkalmaival. Szép és lelkesítő feladat, illik az eddig is jó eredmé­nyeket felmutató alapszerve­zethez. De vajon lesz-e ele­gendő erejük a vállalt fel­adat teljes értékű elvégzésé­hez? Milyen jó lenne, ha a városi tanács KISZ-eseinek kezdeményezéséhez más alapszervek is csatlakozná­nak. Így talán a nevezetes évforduló a fiatalság leg­jobb erőit tudná megmozgat­ni és valóban egy átfogó, a város múltját birtokba vevő fiatalos mozgalom születhet­nék. A most újjáválasztott tanácsi KISZ-szervezet ve­zetősége ez irányba is tehet­ne lépéseket V. M. Két napon át, szombaton és vasárnap tartott Debre­cenben az I. Keletmagyaror­szági Amatőrfilm Szemle. Az első napon az Országos Nép­művelési Intézet és a Ma­gyar Amatőrfilm Szövetség munkatársaiból álló zsűri nézte végig a versenyfilme­ket vasárnap pedig a leg­jobbnak ítélt alkotásokat be­mutatták az érdeklődőknek is a Művész Moziban. Feltendü és előtt A szemlén tizenkilenc Bor­sod, Hajdú-Bihar, Szabolcs. Szatmár és Szolnok megyei amatőrfilmes harminc alko­tása vett részt. A bemuta­tott filmek azt bizonyították, hogy a vidéki amatőrfilm- mozgalom fellendülés előtt álló sokat ígérő, öntevékeny művészeti ág. Á versenyfil­meknek nem is annyira mű­vészi színvonala a jelentős, hanem az alkotókra levonha­tó következtetés. Nevezete­sen az, hogy mennyire sok-- irányú érdeklődéssel, kíván­csi szemmel figyeli a túl­nyomó többségben fiatalok­ból álló amatőrfilmes gárda társadalmunk valóságát A filmkészítés, amely techni­kai ismereteket és humán műveltséget egyaránt köve­tel, bizonyára hatékony tu­datformáló eszközzé válhat­na az ifjúság körében, ha tovább nőne az amatőrfil­mesek tábora. Országos átlagon Buglya Sándor, a Magyar Amatőrfilm Szövetség főtit­kára úgy vélte értékelésében, hogy a kelet-magyarországi amatőrfilmesek teljesítménye eléri az országos átlagot. Az eddigi tájegységi szemlék közül csupán a fővárosban és Pécsett láttak határozot­tan kiforrottabb alkotásokat, de ezeken a helyeken sokkal régibb múltja van az ama­tőrfilmezésnek, és összeha­sonlíthatatlanul jobb tech­nikai feltételek mellett dol­A szemlén első díjat nem adtak ki. Második díjat a nyíregyházi Bogdányi Fe­renc Sanyi bácsi című port­réfilmje és a Három arany­ásó című burleszkje kapott, a harmadik díjat a debrece­ni Borbás Ferencnek ítélték Néni című alkotásáért. A vasárnapi bemutatón szép közönségsikere volt a kisújszállási Rónyai Balázs Zsiga bácsi című riportfilm­jének, amely versenyen kí­vül indult a szemlén, mivel már előzőleg részt vett és első díjat nyert a gyulai fesztiválon. Tizenegy alkotás megyénkből A többi Szolnok megyei film nem került a legjobbak közé, megyénk amatőrfilme­sei mégis dicséretet érdemel­nek, hiszen a bemutatott 30 filmből 11 az ő alkotásuk volt. Elismerés illeti a Ság- vári Endre Megyei Művelő­dési Központot, amely támo. gatni igyekszik az amatőr­film ügyét. A résztvevő me­gyék közül egyedül Szolnok, azaz a Ságvári Művelődési Központ ajánlott föl külön nívóhíjat a megyei amatőr­filmesek biztatására. Ezt Ró­nyai Balázs és négy fiatal szolnoki amatőrfilmes, Hess Viktor, Kovács János, Vaj­da Jenő és Vámos Sándor kapta. Helyes lenne, ha a műve­lődési központ és a megye többi kulturális intézménye is munkálkodna az amatőr, filmesek összefogásán ta­pasztalatcsere-lehetőségük, képzésük megszervezésén. Hogy ez eredményes lenne, azt a szemlén legobbjan sze­replő nyíregyháziak példája igazolja, akik stúdió-szerű munkaközösségi rendszerben készítik filmjeiket. sz. j. gozhatnak az alkotók. Műtőben (Fotó: N. Zs.) BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 11. Ahogy teltek az évek, ahogy a két barát és munka­társ egyre öregedett, úgy vi­lágosodott meg elméjükben ellenállásuk minden indoka. Hilde a maga vénkisasszo- nyi világába zártan, lázasan vágyott a család, valaki, egy gyermek után. Szobájában játékpolcot rendezett be és időnként a közeli árvaház néhány növendékét látta vendégül. Üres óráiban a könyvei­hez menekült. Mindent elol­vasott: olcsó romantikájú szerelmi regényeket, szakács- könyveket, gyermekápolási tanácsadókat és filozófiai munkákat egyaránt. Wocheck professzor valaha daliás alakja meggömyedt, szőke dús haja megritkult, ő maga megöregedett Szám­talan találmány fűződött már a nevéhez, gyomirtók és növényi fogamzás-előse- gítő vegyszerek. Az I. G. Farben mindent megkapott tőle, csak éppen a vegyi fegyverként is használható anyag receptúrája késett. Tulajdonképpen a Farben is átlátott a szitán. De jó- néhány ottani kémikus kár­örömmel hirdette, hogy min­der mégsem sikerül az „at­héni remetének”. A háború után gyorsan to- vaszálló évek pedig visz- szahozták az egykori tábor­nokok mohóságát. Dolgozó- szobájuk magányában meg­értették, hogy a német hid­rogénbombához még roppant hosszú út vezet. A Szövet­ségi Köztársaság jóidéig hiá­ba harcol a gyártási jogért. Titkos, új, hatásos tömeg- pusztító fegyverre van te­hát szükségük. Olyanra, amelyet olcsón lehet előál­lítani és a kellő pillanat bekövetkeztéig tárolni lehet. A professzort a mind gya­koribbá váló sürgetések éle­sen látóvá tették. Megfeszí­tett erővel küzdött tehát olyan vegyszer előállításán, amelynek hatása csak a nö­vényzetre terjed. — Tudja, Hilde — a köz­beeső eredményeket nem követelhetik tőlem. Meg­adom majd nekik a végső sémákat és képleteket, az ügy ezzel lezárult... .. .Most is, amidőn a tele­fon hallgatóját a helyére il­lesztette, ezen gondolkodott Tizenhétezer kísérlet, ugyan­ennyi különféle anyag, ugyanennyi halott tengeri malac, rehsus majom igazol­ta: a vegyület, a melegvérű élőlényekre még mindig ha­lálos veszélyt jelent Újra csengett a makacs telefon. Wocheck professzor el­szánta magát és beleszólt a kagylóba. — Végre! — hallott egy ismeretlen férfihangot a vonal túlsó végéről. — Már megijedtünk, hogy professzor úr megbetegedett — Kivel beszélek? — RUHR Központi Üzem­től, Clausus igazgatóval. Örömhírt közlök önnel. Úgy döntöttünk, hogy a jövőben sokkal nagyobb lehetősége­ket biztosítunk a munkájá­hoz. Engedje meg, hogy a mai napon már mint a blit- zenstadti kutatóintézet igaz­gatójaként üdvözöljem önt. — Velem erről senki nem tárgyalt... — A meglepetés kedvéért :. .Csodálatos laboratórium, nagyszerű asszisztencia vár­ja önt itthon. A professzor nem vála­szolt. Lassan megkerülte az asztalt, s a vendégek szá­mára elhelyezett egyik ké­nyelmes karosszékbe eresz­kedett Csodálkozva konsta­tálta, semmiféle meglepetést nem érez. Évek óta tudta, hogy ennek a pillanatnak be kell következnie. Hallgatott. — A személyes viszontlá­tásra — mondta végül Wo­check. — Halló... A repülőjegye a holnapi postával megér­kezik. — Köszönöm. De én Hilde Kraus nevű munkatársamat is magammal kívánom vin­ni. — Sajnos, professzor úr.. 1 — sajnálkozott Clausus — az önzetlenségére kell apellál­nunk. Hilde kisasszonnyal ugyanis terveink vannak. Az ön utódjaként az athéni üzem igazgatója marad. — Mindent szépen elren­deztek, Clausus úr. csak gratulálnom lehet önnek. Ja igen... Milyen gépre is vál­tottak jegyet számomra? — Nagyon jó járat. Tizen­hat órakor indul Athénből, és húsz óra négykor már Münchenben landol. — Szeretem az ilyen jára­tokat, amelyek menet köz­ben sehol sem szállnak le. — Az első rossz hírem, professzor úr..; Ez a gép ugyanis Budapesten is le­száll... De ne féljen! A vas­függöny mögött is gondosko­dunk a biztonságáról. — No, valahogy — csak kibírom — mondta a pro­fesszor kedvetlenül. Amikor leejtette a kagylót, halálos fáradtnak érezte magát. Hi.de most sem rejtette véka alá a véleményét. — Nehéz napok elé néz; Heinz. Claususék kifacsarják mint egy citromot. — Kár, hogy nem jöhet velem. Eddig is egyedül él­tem. .. de most már ma­gányos is leszek. — Mocskos terveik lehet­nek, — állapította meg Hil­de. — Elválasztják a munka­társaitól és így magát is, minket is próbára tesznek. Ki tudja, ha maga nem is árulja el a titkunkat, ben­nem lesz-e elég erő a hall­gatáshoz? Az egyedülálló ember mindig gyönge, a magány éppen a morális tar­tást öli ki az emberből. Tá­maszték nélkül nem lehet élni. Sokáig dolgoztak. A pro­fesszor minden jegyzetét összecsomagolta, a hátraha­gyott papírlapokat elégette. A kísérleti naplókba né­hány bejegyzést, képletet írt; ezek a hosszú évek mun­káját áttekinthetetlenné, csaknem használhatatlanná tették. Hilde csendesen, és mint annyi évtizeden át, most is mindent értően asszisztált Wocheck bánatosan búcsú­zott ábráitól, a reakció-lán­colatok szűkszavú leírásai­tól. — Értem önt, Heinz —■ mondta Hilde — Pisztollyal egyszerűbb lenne — krákogott a pro­fesszor —, de a halál as megmásíthatatlan és vissza­vonhatatlan. Pénz lesz ná­lam. .. s ha minden szál szakad, egy fiola is a vegvü- letünkből. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom