Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
6 Szolnok Megyei néplap W71. szeptember Sí.' Hogyan osztályoznak a rádióhallgatók? Mezei Andrást IdiLL-drató Végtelenül szűk, cella-sivár minden Mindenség-tagadás, hol a tág ölelésen túl nincs epedés már, nincs álmodozás. Gyöngyörűség a folyóvíz, meg a szél, mikor éneket úsztat. A lombos öröklét kisdedeit ringatják, vélük alusznak. A gondolatok ma a törvényt tágítják mind szabadabban: Ami a Létben a Több, — mégis az emberrel több az anyagban. Szállhat a gép, lezuhanna, ha elhallgatna az ének: A világűr-csengés... Valahol mintha juhokat terelnének. Fazekas Lajost r Ölti mozaik Utaztam városokba, országokon át, álltam pályaudvarok hűs csarnokában; amíg más vidáman ölelte rokonát, a régen-távozót szerelemmel vártam. Jártam a tiszta Alpokban, ahol a felhők a hegyeket ölelik, s ahol a kis faluk odahúzódnak a hegyekhez, föl a fenyvesekig. Merengtem reklámok fényzuhatagában, míg dörgött mögöttem Milánó vas-szíve; Nápolyban szép Dél szegényeivel háltam, s néztem a szédítő terek fényeibe. Délen azúr tengerben fürödtem, számhoz csapta sós karaját a hab. S távol, mint egy szörny, csatahajó tűnt föl, messze-szigetnél hatalmasabb. Csanády Jánost FÉNYBEN ÉLNI A címben feltett kérdésre hivatott tudományosan válaszolni az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontjának Műsorfigyelő Szolgálata, amely 1970-ben alakult. A központ ú. n. „pa- nel”-vizsgálatokat folytat. Ezek arról adnak tájékoztatást, hogy az egyes műsorokat a közönség milyen arányban hallgatja, és hogyan értékeli. A „panel” az ország különböző részein élő mintegy 1500 felnőtt rádióhallgatót foglal magába, öt foglalkozási csoport szerint: szellemi dolgozó, nem mező- gazdasági fizikai dolgozó, fizikai dolgozó, nyugdíjas és háztartásbeli. Ez a sokrétűsig lehetővé teszi, hogy az országos’ minta a felnőtt rádió- hallgató lakosságot képviselje. Ugyanennek a panelnek megvan az ifjúsági változata: a 14—SO év közötti korosztály 900 tagja alkotja. Ezek a hallgatók vállalták: a kiküldött nyomtatványra felírják a meghallgatott rádióműsorokat és értékelik, osztályozzák őket egytől ötig terjedő számjeggyel. Ezek az adatok adják meg a műsorok tetszési indexét. Vezetnek a magazin műsorok A beérkezett adatokat természetesen nagyon sok tényező befolyásolhatja: szabadidő, vételi lehetőségek, a tv párhuzamos műsora. Tehát nem szükségszerűen igaz az, hogy minél nagyobb^ a közönség, annál népszerűbb a műsor, illetve, hogy a magasabb tetszési index esztétikailag értékesebb műsort jelent. Legtöbben a magazinműsorokat hallgatják, valamint a vetélkedőket, a krónikát, a hang játékot és a színházi közvetítéseket. Ami a tetszési indexet, vagyis a műsorok fogadtatását illeti, első helyen a dokumentum- műsorok, a színházi közvetítések és a verses összeállítások szerepelnek. A zenei adások a háttérrádiózás gyakori elemei — ez derül ki a kitöltött műsorlapokból. A panel tagjainak ugyanis van egy ilyen kérdése: Mással is foglalkozott a műsor időtartama alatt? Mivel? Gyakran szerepelnek ezek a válaszok: Vasárnapi koktél — főztem. Éneklő ifjúság — olvastam. Beethoven hangverseny — gépkocsit vezettem. Jó ebédhez szól a nóta — ebédeltem. De hogy ne maradjunk meg az általánosságoknál, válasszunk ki egy műsorhetet, amelyről a hallgatók be- küldték osztályzataikat. Íme néhány érdekesség az 1971. május 31. és június 6-i hét közönség-visszhangjából. Az örökifjú Szabó-család A felnőttek közül legtöb- * ben a Szabó-családot hallgatták. A zenei műsorok közül a „Jó ebédhez szól a nóta” nemcsak a leghallgatottabb volt, hanem a legtöbb osztályzatot is kapta. Szorosan utána következnek a tánczenei koktélok és A hónap slágerei című műsor. Sokan hallgatták a Riporter kerestetik elődöntőjét, a Baleset az M—7-es úton című Berkesi hangjátékot és a Lányok asszonyokat. A hallgatottság azonban még nem jelent tetszést, ezt mutatja, hogy a legkedvezőbben fogadott prózai műsorok — ugyanezen a héten! — egészen mások: a Tolnay Klári száz filmszerepe című összeállítás, a Róka Móka bábszínháza és az Édes anyanyelvűnk adásai. A fiatalok körében a Vasárnapi koktél műsora vezet 60 százalékos hallgatottsági aránnyal! De legjobban a Ki nyer ma? adásai tetszettek. Prózai műsorok közül itt is élen jár a Szabócsalád, de rögtön utána következik a Nagy Lajos novelláiból készült irodalmi összeállítás, az Elszabadult oroszlán és az Ünnepi Könyvhét nyilvános vetélkedője a 6-os stúdióban. Nem lehet említés nélkül hagyni a Csak fiataloknak és a Riporter kerestetik című műsorok népszerűségét sem. Az ifjúsági panel három csoportból tevődik össze. Középiskolások, ipari tanulók és fizikai dolgozó fiatalok küldik be rendszeresen osztályzataikat a Tömegkommunikáció Kutatóközpontnak. Ezek a vélemények hozzájárulnak például a Petőfi Rádió délutáni műsorainak kialakításához. Néhány jellemző adat erről az említett május 31.—június 6. közötti héten. A hétfői Kívánság- műsort már kezdetekor 33— 45 százalékban hallgatták. Kedden legtöbben a Csúcs- forgalom adását figyelték, míg szerdán ugyanez az ötórai teá-nál volt tapasztalható. A csütörtöki Ifjúsági randevú kettőtől hatig programjából a Csak fiataloknak műsor hallgatottsága a legmagasabb. Pénteken a Mindenki kedvére című délutáni adást először mindösz- sze 12 százalékban kísérték figyelemmel, később ez az arány az Uzenetek-nél 22 százalékra, az ötórai teá-nál pedig 56 százalékra ugrott. A szombati Táncoljunk! műsor hallgatóinak száma — érthetően — éjfél után csökkent. A Vasárnapi koktél legalacsonyabb hallgatottsági értéke is mind a három csoportnál 50 százalék! 139-660 Néhány különlegesség a Műsorfigyelő Szolgálat erre a hétre vonatkozó jelentéséből: A legmagasabb osztályzatot a 139—660 kívánság- műsor kapta. A Hajnaltól reggelig adását pénteken hallgatták a legtöbben. A Táskarádiót a szellemi dolgozók körében kísérték figyelemmel legtöbben, a nyugdíjasok a legkevesebben. A nyugdíjasok viszont valamennyi napon a legnagyobb arányban hallgatták a krónikát. Ugyanez a közvéleménykutatás és osztályozás történik. a televízió < : műsoraival kapcsolatban is. A . kapott adatokat a Tömegkommunikációs Központ megküldi a rádió- és televíziószerkesztőknek, akik. így szereznek tudomást műsoraik hallgatottságáról és közönség-fogadtatásáról — s ez nem kis segítséget ad munkájukhoz. A közvéleménykutatás egyik eredménye a szerkesztőknek nyújtott segítség, a másik teljesebb: a lakosságnak a rádióval és a televízióval szemben támasztott igényeit tárja fel. — frü — frü — frü hangosan muzsikálnak mezők zenészei. Hideg az este és jó ez a hideg — jó — jó — eső keserű cseppje verhetne buborékot, jöhetne már az ősz, a dérmezős ősz — frü — frü — nem nő már a fű csak fárad-szárad, árad a hideg víz zsugorodik, hold nő ökörnyál akad a szarvára ezüst égi kötélpálya; azon szökünk majd a tél elől holdbéli nyárba holdbéli nyárba holdbéli nyárba — FEHÉR KLÁRAt A titokzatos üzenet Laci hat és fél éves, és mohón érdeklődik a világ jelenségei iránt. Már hároméves korában szakadatlanul kérdezősködött: miért nő a fű? Miért hullanak augusztusban a csillagok? Es hová hullanak? Mikor indul az első menetrendszerű holdrakéta? Mitől forog az óramutató? Hogyan kell fékezni a villamost? Forró-e a gázláng? Nagyon forró-e? (Majd kipróbálás után: miért kente be a kezemet olajjal a doktor bácsi? Lehet ejtőernyőt csinálni gézből? A kórházi liften miért lehet lefelé is menni? Az autóbusz ajtaja hogyan csukódik magától? Miért ne kérdezzek annyit?) Óvodába életében mindössze egy napig járt, négyéves korában. Az óvónéni levitte a csemetéket a térre sétálni, majd amikor visszaterelte őket az ötemeletes éDületbe, az első csoport belépett a liftbe. Az első csoporttal Laci is. Belépett, körülnézett, majd berántotta maga mögött a rácsos vasajtót, becsukta a liftajtót és megnyomta a legközelebbi gombot. A lift lement a pincébe. A nagy kaland a gyerek visításával, az óvónéni rémült kiabálásával és Laci kicsapásával végződött. „De otthon is... otthon is én nyomom meg a liftgombot” — védekezett zokogva, amikor közölték vele, hogy kitilta- tott az ország minden óvodájából... Ezek után érthető, hogy a család izgatottan várta az iskolába indulás nagy napját. Mindenki ellátta jó tanáccsal: legyen szerény, udvarias, csendes, rendes és legfőképpen, az ég szent szerelméért, ne nyúljon semmihez. Mamája kézenfogva vezette, és egész úton intette: csak akkor szólj, ha kérdez, nek, csak akkor mozogj, amikor a tanító néni megengedte, csak az a tiéd, amit odaadnak neked és így tovább. A terembe lépés pillanatáig nem is volt semmi baj. Az osztály küszöbén Laci ál- mélkodva megállt, szeme keresztülsiklott húsz pádon és negyven tisztára súrolt gyereken és a gyönyörűségtől elfulladva kérdezte: „A tábla... hogyan lehet fel-le- húzogatni a táblát?” „Sehogy” — mondta a mama rémülten. „A táblához nem szabad közel menni”. „Értetted”? „Igen” — válaszolta a fiatalember, és megbabonázva bámulta a hatalmas, fekete alkotmányt, amin piros vonalak és kockák díszlettek, és alsó peremén ismeretlen rendeltetésű krétadarabok csábítottak... Napokon át a tábláról mesélt. „Én még mindig nem mehettem a táblához”. „De Lontayt kihívta a tanító néni és megengedte, hogy felrajzoljon egy kört”. „Pataki ma két vonalat húzott a táblára”. „Ma a kockás táblára rajzoltak”. „Ma a tanító néni lehúzta a felső táblát”... és aki legjobban viselkedik, az lesz a hetes... az fogja egy hétig törülni a táblát..." „De te csak akkor nyúlsz a táblához...” — kezdte a mama. „Ha a tanító néni ki- szólít” — fejezte be Laci szelíden. Ez az esemény a második héten valóban bekövetkezett. Méghozzá — mint az iskolába beidézett kedves szülőnek a tanító néni elmesélte — a következő módon: Számtan órán a tanító néni intett Lacinak, hogy. jöjjön ki a táblához, fogja a krétát és rajzoljon fel két asztalt. Először egyet, azután még egyet. Laci a kréta után nyúlt, de félúton megállt, szenvedélyesen felkiáltott, két kézzel elkapta a tábla fémfoggantyúját és lehúzta. Ezután teljes erejéből felfelé nyomta a fogót, a lendülettől a nehéz tábla felfelé siklott a keretben. Laci felhú- zóckodott, két lábbal kalimpált a levegőben, majd visz- szacsúszott. Most újra fel... most újra le... „Hagyd abba” — kiáltott a tanító néni, de Laci megszállottan hintázott a táblán. Minden ő volt most, Ikarustól Piccard professzorig, mélységek és magasságok hőse... Az osztály visított, a tanító néni csaknem sírva fakadt, a kedves szülőket behívták az iskolába... Laci állt, lehajtott fejjel hallgatta a szidalmakat és fenyegetéseket, az anyai sírást, az atyai kiabálást. — Az ilyen gyerek nem ehet a családi asztalnál... az ilyen gyerek nem kap „jó éjszakát puszi”-t, az ilyen gyereket nem viszik el a vadászati világkiállításra... Az utóbbi szíven találta a bűnöst Egy héttel előbb ígérték meg, hogy szombat délután kiviszik a kiállításra. — ígérd meg, hogy ezentúl jó leszel — így a mama. — Nem kell ígéret. Semmi ígéret — kiabált a papa. — Majd ezentúl megkérjük a tanító nénit, hogy az ellenőrző könyvedbe írja be, hogy mit műveltél az iskolában, és otthon is aszerint bánunk veled... Négy nap telt el. szomorú csendben és békességben. Szombat dé'ben g mama várja otthon a csemetét: La- ci nem jön. Már a negyedikes nővérkéje is otthon van. A szomszéd gyerekek is otthon vannak... Laci sehol. A mama rémülten szalad az utcán. A sarkon túl már látszik az iskola. És ott... az utcán, a falnak borulva áll a kis elsős poronyt. Táskája a földön, arcát eltakarja és sír, sír keservesen. — Kisfiam... Lacikám... mi történt? — Se... sem... semmi...— Megint rossz fát tettél a tűzre? — Ne... hem... I... igazán... — Hát akkor? — A tanító né"i... a tanító néni... beírt a kiskönyvembe... — Mit írt bele? — Ho... honnan tudjam azt én? Én... még nem tudok olvasni... — De azt mondod, hogy jó voltál... — Ne... hem vagyok benne... egészen biztos... — Hol az ellenőrző könyved? Nincs. — Hogyhogy nincs? — Elvesz... h ... tettem... — Hol vesztetted el? — Nem tudom. — Azonnal mondd meg az igazat. — Elvesz... H... tettem.íj — Merre vesztetted el? — Az osztályban. — Megkeressük. — Ne keressük meg. Édesanyám, ne keressük meg! — De hát azt muszáj. Nem lehetsz iskolás ellenőrző-, könyv nélkül. = Akkor inkább ne legyek iskolás... — De hát hogy gondolod? Minden gyereknek iskolába kell járnia. No, gyere, kisfiam. Gyerünk csak vissza. Minden lépcsőfokon csökönyösen megállva, minden lépésnél sírva, könyörögve, de mégiscsak visszatértek az iskolába. A pedellus bácsi jött velük az üres tanterembe Nézték a padokat; sehol nincs az ellenőrző. Tanári asztal: ott sem. — Márpedig, édes fiam, innen haza nem megyünk amíg nincs meg az ellenőrző könyv. — Talán... talán ott... a... dobogóban...-- Hol? — Itt Egy korhadt deszka a ke- tedra szélén... oda belenyú’ Laci és vékony gyerekujja: kiemelik a piszkos, összegyűrődött elenőrző könyvet. — Ugye megvan te híres!.. Hogy ezért mit kapsz apádtól... add csak ide!! Lássuk mit írt bele a tanító néni., ről a mama, bal kézről a pe Biztonság okából jobb kéz dellus bácsi fogta a gyere két, nehogy eszébe jussoi kereket oldani. A mama megtalálja a ta nító néni félelmetes üzene tét ránéz a könnytől masza tos arcú csemetére és han gosan olvassa: „Értesítem a kedves szü löket, hogy Lacit jő maga tartásáért el lehet vinni j vadászati világkiállításra^ t MEGGYES LÁSZLÓ: HALÁSZHÁLÓ
