Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-03 / 207. szám

1971. szeptember 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A paradicsomper megér még egy misét Ellenőrző szakértőt rimáéit ki a Fővárosi Bíróság Arra számítottak a peres, kedő felek, csütörtökön vég­re ítélet születik a nagy kártérítési vitában, a Fővá­rosi Bíróságon. Annak dr. Urbán Pál vezette 25. pol­gári tanácsa azonban úgy látszik nagyon alaposan meg akar győződni arról, mi is a valóság. Ahogy a tanács­vezető bíró megjegyezte, olyan perről van szó, amely megér még néhány misét. Hiszen a tét sem kicsi. A szolnoki Lenin Termelőszö_ vetkezet majdnem 6 millió forintot követel a repülő­gépes növényvédő állomás­tól. Azzal, hogy 1970. július 30-tól augusztus 13-ig piló­ta nélkül hagyták a gazda­ságot, nem tudtak perme­tezni s a fitoftora totális pusztítást végzett. A repülőgépes növényvé­dő állomás a perben mind. eddig — tegnap is — ta­gadta, hogy ez járult volna a nagy pusztításhoz. Sze­rinte inkább az, hogy a szö­vetkezet előtte sem végezte úgy el a növényvédelmi munkákat, ahogy módjában lett volna. A csütörtöki tár­gyaláson is bizonygatta, hogy a Kertészet és szóié, szét című szaklapban már júliusban megjelent a fel­hívás, s a növényvédő ál­lomások is felhívták a fi­gyelmet korábbi időpontban a védekezésre. Erre dr. Ur­bán Pál tanácsvezető bíró azt mondta: Nem bizonyí_ ték, hiszen az újságokban sokszor olvas az ember pa- ralizis védőoltásra serkentg buzdításokat, ez mégsem azt jelenti, hogy akkor már jár­vány van. Az eddig meg­hallgatott tanúk sokasága is nagyon ellentmondóan nyilatkozott. Egyrészük azt vallja; már júliusban ész­lelt fitoftorát, másrészük ki. tart amellett, hogy augusz­tus elejéig tiszta volt a Le­nin Tsz ültetvénye. A Fővárosi Bíróság túl­jutott a szakértői vélemény meghallgatásán. Igaz, nincs »sokkal előbbre vele. Ezzel is az történt, hogy egyszer dr. Hodossy Sándor, a Du­na—Tisza közi Mezőgazda, sági Kutatóintézet tudomá­nyos kutatója akként tette le a voksot; a szerződés ab­ban az időpontban keletke­zett, amikor pilóta nélkül volt a Lenin Tsz. Ám ezzel ellentétben a Növényvédel­mi Kutatóintézet szakértői véleménye meg feltételezi, hogy már július végén is lappanghatott a kártevő. Ily módon a szakértők is ellent, mondanak egymásnak. A Fővárosi Bíróság latolgatta, hogy ellenőrző igazságügyi szakértőt kér meg harma­diknak. Am a tárgyaláson kiderült, e szakmában nem tudnak igazságügyi szakér­tőről. Ezek után két név vető­dött fel. Az egyik dr. Mi- linko István, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári karának tanszékvezetője. A repülő­gépes növényvédő állomás ezt a javaslatot előbb elle­nezte, mondván, hogy a Nö­vényvédelmi Kutatóintézet, ben a legmagasabb testület adott véleményt, s azt egyén nem cáfolhatja meg. Szót kért ekkor a Fővárosi Főügyészség képviselője, dr. Schmell Péter, kijelentve: miután igazságügyi szakér­tő nincs, nem törvénysértő az egyszemélyi szakértő fel­kérése. Ebbe a növényvédő repülőgépes állomás is bele­nyugodott. Ezután a Fővárosi Bíróság elrendelte, hogy a peres fe­lek legközelebb szeptember 24-én találkozzanak a Mar­kó utcában. Ott tehetik fel kérdéseiket a mosonmagyar­óvári egyetemi tanárnak. Továbbá ugyanezen a napon utolsó tanúként kihallgatja még a Fővárosi Bíróság Liska Zoltán, a Szolnok megyei Növényvédő Állo­más felügyelőjét. A kritikus időpontban ugyanis a szol­noki Lenin Tsz-ben járt, és így perdöntő lehet vallo­mása arról, hogy mit ta­pasztalt. Ügy tűnik, ezzel befeje­ződik a bizonyítási eljárás. A leghosszabb kolbász is elfogy egyszer, s a leghosz- szabb pernek is végének keli lennie. A nagy paradi­csomper lassan jubilál. Még a Szolnok megyei bíróságon Indult tavaly, most már kö. zeledünk az ítélethez, így nem tudni kinek, milyen mértékben ad igazat dr. Urbán Pál tanácsa. De az bizonyos, nagyon apróléko­san, nagy lelkiismeretesség­gel vizsgálja, ki volt az okozója a majd hatmillió forintos kárnak. Borzák Lajos Biztonság­technikai szimpózium Biztonságtechnikai szimpó­zium kezdődött csütörtökön Balatonszéplakon a Nehéz­ipari Minisztérium, a Vegy­ipari Dolgozók Szakszerve­zete és az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt szerve­zésében. A háromnapos elő­adássorozaton a kőolaj fel­dolgozó és gázipar hazai ve­zető szakemberei, valamint KGST országokbeli képvise­lői vesznek részt. Ismertetik azokat a legújabb módsze­reket, amelyekkel biztonsá­gosabbá tehetik az értékes szénhidrogének feldolgozá­sát és felhasználását. A témát különösen aktuá­lissá teszi hazánkban, hogy a IV. ötéves terv szerint a cseppfolyós és gáznemű energiahordozók arányát 1975-ig a jelenlegi 40 száza­lékról 55 százalékra kell nö­velni. A felhasználás lehe­tőségeit bővíti majd az al­győi kőolaj- és gázmezők teljes feltárása és kiépítése, a szovjet import emelése, valamint a Dunai Kőolajipa­ri Vállalat további bővítése. Mindezekhez újabb vezeté­kek és fogyasztók kapcso­lódnak. A kőolaj- és gázfel­használás növekedésével egyidőben az eddigieknél is szigorúbb, körültekintőbb biztonsági intézkedésekre van szükség. A balatonszéplaki tanács­kozáson a hazai és külföldi szakemberek beszámoltak a kutatás és a műszaki fej­lesztés legújabb eredményei­ről. A szimpózium egyik központi témája volt az au­tomatikusan működő és riasztó gázkoncentráció­mérő, melynek különböző va­riánsai hasznos szolgálatot tesznek az ipari üzemekben. Korszerű kutatólaboratórium Páva-kör Rákóczifalván Ügy kezdődött, hogy a községben néhány dalszerető ember és a falu művelődé­sének sorsát szívén viselő szakember összedugta a fe­jét, és kimondta: Rákóczi­ban életre hívják a dalosok körét. Hagyományra nem támaszkodhattak, húsz éve nincs a faluban semmiféle énekkar, kivéve az úttörő­két. A felnőttekből alakí­tandó kör megalakításában tehát mindent élőiről kellett kezdeni. De talán éppen ez a tudat adott szárnyat a vállalkozó szellemű kezde­ményezőknek. Szárnyat és erőt, hogy a Páva felrepül­hessen. Vida Margit énekszakos tanárnő, aki pályázatokon népdalgyűjtéseivel már ed­dig is szép sikereket ért el és Demény Mihályné, a ter­melőszövetkezet nőbizottsági elnöke első lépésként baráti szóval fordultak azokhoz, akikről tudták, hogy szeret­nek dalolni, sőt valamelyest tudnak is. Személyes hívá­sunkra tizennégyen jöttek el az április 26-i első össze­jövetelre. Téesz-tagok több­ségben. Meglepetésre még olyan dalokat is hoztak ma­gukkal, például az idős Sza­bó János bácsi, amelyek va­lamilyen formában ehhez a vidékhez is kötődnek. Az egyik például így kezdődik: „A Rákóczi téesz szőlőjében megérett a cseresznye”. Azután a hétfő esti közös éneklések —■ mert hétfő lett a rendszeres találkozás nap­ja — híre egyre jobban ter­jedt a faluban. Nem egyszer a művelődési házból kiszű­rődő énekszó húsz—harminc vendéget is becsalt. Akik csak azért néztek be, hogy hallgassák az asszonyok éne­két. Hogy élvezzék a dalo­kat. Egy-két hónap eltelté­vel a dalos hétfő esteknek meg is lett az eredménye: a kör tagjainak száma meghá­romszorozódott. Ma már csak a kórusban negyvenötén énekelnek. Csakhogy időköz­ben zenekar is született a .dalok mellé: citerások öt- 'iamí együttese, három férfi és két asszony alkotja. A citerák is vadonat újak; ti- szaföldvári mester készítette valamennyit. Fényesen sikerült az augusztusi premier is, ami­kor az alkotmány ünnepé­nek előestéjén ünnepélyesen is bemutatkoztak a falu kö­zönségének. Akik ott voltak — e sorok írója is — azt mondják: ilyen hangulatos, és forrró sikerre régen volt példa a művelődési házban. A kórus, a citerások, a szó­listák — közülük Pozderka János nevét külön is meg kell jegyezni, mert átszel­lemült, bensőséges előadás­módjával a dalok lelkét szó­laltatta meg — meghódítot­ták a közönséget. Az egyéb­ként rideg nagyterem meg­telt az érzelem melegével; az elhangzott dalok nyomán támadt érzelem egy kirob­banó közös éneklésijén érte el tetőpontját. A színpadon éneklő nagymamával együtt énekelt az unoka; a fiatal­asszony-feleséggel a nézőté­ren ülő férj; rokon a ro­konnal, ismerős az ismerős­sel találkozott egyetlen ha­talmas kórusban, az érze­lem azonos hullámhosszán. Amire tehát Rákóczifal­ván kevesen mertek csak gondolni — példás összefo­gással viszonylag rövid idő alatt testet öltött: megvan a község Röpülj páva-köre. A bemutatkozás sikerén fel­buzdulva már merészebb el­képzeléseket is dédelgetnek: szeretnének ott lenni jövő év augusztusában a Páva­körök országos találkozóján. Ha további megfelelő szak­mai segítséget kapnak, bi­zonyára ott, is lehetnek. Megtört tehát a jég Rákó­cziban; elkezdődött valami, ami nemcsak önmagában di­cséretes és szép, de bizonyá­ra erjesztője lehet a köz­ségben a további eredmé­nyes közművelődési munká­nak. És ami az egészben különösen szép, hogy azt a bizonyos jeget a dal törte meg — melegével. V. M. A szegedi Gabonatermesz­tési Kutató Intézet táplán- szentkereszti kísérleti tele­pét a mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztérium döntése alapján — olyan in­tézetté szervezik át, ahol az egész Dunántúl részére vé­geznek gabonakísérleteket. Többek között itt nemesítik tovább — s állítják rendsze­res kísérletbe — a fertődi Az idén 5881 fiatal kérte felvételét a pedagógusképző intézményekbe. A tanárkép­ző főiskolákra 3013-an (51,3 százalékuk fizikai dolgozó gyermeke), a tanító és óvó­nőképzőkbe együttesen 2868- an (52,4 százalék fizikai dol­gozók gyermeke) pályáztak. A jelentkezők közül 2446- ot vettek fel: 1135-öt (50,3 százalékuk fizikai dolgozók gyermeke) a tanárképző fő­iskolákra, 1311-et pedig a tanító- és óvónőképzőkbe. (Az utóbbiak 60 százaléka fizikai dolgozók gyermeke.) búzát és repcét, a sopron- horpácsi őszi és tavaszi ár­pát, valamint a kétsoros őszi árpát. A megnövekedett felada­tokhoz megfelelő feltételek­ről is gondoskodnak. Kor­szerű háromszintes kutató laboratórium épül az állo­máson, mintegy 13,5 millió forintos költséggel, mellette pedig modern holland üveg­ház. A fellebbezések elbírálá­sának eredményeként továb­bi 166 tanár-, 90 tanító- és 25 óvónőjelölt felvételére került sor. Velük együtt 2727 leendő nevelő kezdi meg tanulmányait az 1971— 72-es oktatási évben a ta­nárképző főiskolán, a taní­tó-, illetve az óvónőképzők­ben, nappali tagozaton; A különböző pedagógus- képző intézményekben szep­tember 6. és 15. között lesz­nek a tanévnyitó ünnepsé­gek. Tudományos ülés Nagylengyelben Csütörtökön délelőtt tudo­mányos ülés kezuődött a za­lai olajvidék nagylengyel! központjában. Az ülésre ab­ból az alkalomból került sor, hogy 20 évvel ezelőtt kezdődött meg az olajter­melés Nagylengyel község határában. A magyar kő­olajbányászatban ma is je­lentős olajmező 2 évtized alatt mintegy 17 000 000 ton­na kőolajat adott. Dr. Bán Ákos, az Országos Kőolaj és Gázipari T'öszt vezérigaz­gatóhelyettese értékelte az olajmező 20 évi munkáját, majd előadás hangzott el Nagylengyel és környéké­nek kutatási problémáiról. Negyvenhét millió a szolgáltatások fejlesztésére 47 millió forint támoga­tást kapott a debreceni vá­rosi tanács az Országos Tervhivataltól. A negyedik ötéves terv időszakára a szolgáltatások fejlesztésére. A jelentős összeget a városi tanács pályázat útján osztja szét a vállalatok között. A legnagyobb összeget — összesen tizenhat millió fo­rintot — a textiltisztítás fej­lesztésére szánják, tizenöt millió forintot pedig azok a vállalatok kapnak, ame­lyek lakáskarbantartással és javítással foglalkoznak, il­letve vállalják ilyen irá­nyú szolgáltatásaik fejleszté­sét Több mint 2700 pedagógusjelölt „startol" Áz első tanítási nap Űtban édesanyával a Költői úti általános iskolába Az I. A; még minden olyan idegen, a padok, a kör­nyezet... A tanító néni azonban kedves... Ismerkedés Kecskés Mária tanító nénivel Előretört a kőtssÖvő- és a vegyipar A Központi Statisztikai Hivatalban érdekes felmé­rés készült az ipar szerke­zetének átalakulásáról. Eb­ből kitűnik, hogy a köz­ponti népgazdasági progra­mok hatására fokozatosan változik az ipari ágazatok aránya, s ennél jóval gyor­sabb egy-egy ágazaton belül a termékösszetétel átalaku­lása. A termékszerkezet ugyanis viszonylag érzéke­nyen és gyorsan reagál a gazdasági intézkedésekre, az ármozgásokra, a kereslet-kí­nálat változásaira. Az ipari ágazatok között az utóbbi években gyorsan tör előre a vegyipar, amely 1970-ben minden eddiginél nagyobb mértékben, 15 szá­zalékkal, 1971 első felében pedig további 12 százalék­kal növelte termelését. Ily módon a vegyipar az egész ma­gyar ipar termelésének már 11,1 százalékát szol­gáltatja, az 1967. évi 8,6 százalékkal szemben. A könnyűipar ágazatai kö­zül különösen a nyomda­ipar fejlődése gyorsult az elmúlt másfél éves periódus­ban. Az állami nyomdák 1970-ben körülbelül 5, 1971 első felében pedig 12,3 szá­zalékkal növelték termelé­süket. A textiliparon belül a hazai és a külföldi keres­letnek megfelelően tovább­ra is a kötszövőipar terme­lése növekszik az átlagos­nál jóval gyorsabban. A tapasztalatok tehát arra utalnak, hogy és iparunk szerkezete egyre jobban megközelíti az ipari­lag fejlett országok iparának struktúráját. Egész sor ágazaton belül — a piac ösztönző hatására — lényegesen megváltozott a termékek összetétele. A közlekedési eszközöket gyár­tó vállalatok termelésében például mindinkább előtérbe kerül az autóbuszok gyár­tása. 1970-oen a járműipari üzemek termékeinek 18,5 százaléka volt autóbusz, szemben az előző évi 14,8 százalékkal. 1971 első felé­ben e tendencia nem folyta­tódott, ami azonban nem az autóbuszok iránti igények csökkenésére, hanem terme­lési és kooperációs problé­mákra utal, s egyben arra; hogy egyéb járművek iránt is megnőtt a kereslet. Vasúti teherkocsiból pél­dául 33 százalékkal gvár- tott többet a magyar ipar, mint 1970 első felében. Az igények változását jel­zi a híradás- és vákuum- technikai ipar termékszer­kezetének alakulása is. az ágazatok közötti lassú, de fokozatos szerkezeti át­alakulást egyértelműen a korszerű ágazatok foko­zott előretörése jellemzi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom