Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-25 / 226. szám

1971. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ha kinyílik a cellaajtó... m TISZAI CSENDÉLET F: N. Zs. Társulás áruházak és iskolák építésére A börtönből egyenes út vezet vissza a társadalomba. Ezt az utat azonban a > ta­pasztalat szerint nem szíve­sen járják végig a szabadu­lok. A karcagi Városi Ta­nács V. B. igazgatási osztá­lyán dr. Kiss Lőrinc arról panaszkodott, hogy bár egy épületben van a tanács és a rendőrség, az a szabaduló, aki a kapitányságon lejelent­kezett, a tanács illetékes osztályára már nem jut el. Tudnának pedig segíteni a város közigazgatási szervei abban, hogy zökkenőmente­sen illeszkedjen be az ille­tő a társadalomba. Szabadu­láskor a rászorulók szociális segélyben részesülnek, mun­kába állásukról, további sorsukról pedig — Vajó Sán­dor lelkes tanácsi megbízott vezetésével — bizottság gon­doskodik Karcagon. Mezőtúron Kelemen Sán- dorné, a városi tanács vb egészségügyi osztályának szo­ciális előadója hasonlókép­pen vélekedik. — Tavaly önszántukból csak néhány esetben jöttek be hozzám jelentkezni a rá­szorulók. Az idén már gyak­rabban nyitnak ajtót, nem bánják meg, mert sokat tu­dunk tenni az érdekükben. íme néhány szabaduló vé­leménye; „Egyelőre elegem volt a hatóságokból..„Az ember legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy min­denütt megmutassa a képét! Elég lesz majd szembenézni a munkatársakkal.” És egy praktikus ember: „Pénzt ad­nak tényleg? Másfél hónap­ja szabadultam, mehetek még?” m A szabadulok legtöbben új munkahelyen próbálnak új életet kezdeni. Kisebbik ré­szük a régi munkahelyen, a volt kollégák előtt akar bi­zonyítani. Az egyik termelő- szövetkezet zetorosa hat hó­napot ült. Részegen árokba fordította munkatársait Azok, akik a Zetoron ültek, továbbra is együtt dolgoznak vele. — Ö itta meg a levét az egésznek — mondták res- tellkedve. — Együtt ittunk, koccintottunk Jóskával. Erőltettük: még egy pohár­ral, még eggyel! ö a kor­mányhoz ült ml hátra... — Nekem a kulcscsontom tört el akkor, de nem ha­ragszom rá, inkább szégyel­lem magam, ha rágondolok — mondta az egyik munka­társ. — Nekem se látnak még egyszer munkaidő alatt po­harat a kezembe. — Ez vi­szont a megbüntetett szájá­ból hangzott eL Most ismét vontatót vezet, büntetése le­járt, munkatársai — igazi közösség — is vigyáznak, meg ne tévedjen. E A munkahelyi vezetők, ha olykor nem is mondják ki, nem szívesen veszik, ha va­laki a börtönből kerül kö­zéjük. A garázdák, erősza- koskodók, a legnépszerűtle­nebbek a munkatársak kö­zött Bár nem teszik köz­hírré. ki honnan érkezik, a munkahelyen mégis napok alatt szárnyra kel a hír; most szabadult! És a talál­gatások még sötétebbre fes­tik az illetőt, mint amilyen. Egy jól szervezett üzem ve­zetőjének a véleménye: — Nálunk segédmunkás­nál nem viszi többre az ilyen. Fogadkoznak, kalapol- nak mindenkit az első na­pokban. aztán erőszakosak, követelődzők ... Aztán per­sze. — hál istennek — adébb állnak. Mást boldogí­tanak. A garázda tán a leg­rosszabb. A munkahelyen pieghúzza magát, aztáq a kocsmában dühöng. Honnan tudjam, hogy holnap nem rúg tán éppen énbelém? 0 A szimpatikus fiatal mű­vezető így kezdte a beszél­getést: — Megértem őket, jobban mint más. Legénykoromban én is ültem két hónapot. Erős voltam, verekedtünk. — Hogy mi a véleményem róluk? Látja azt a kalapos férfit? Miután idekerült hoz­zánk, csak az tűnt fel, hogy túlságosan udvarias, szolgá­latkész. Aztán mondja az egyik asszony: — Láttam né­hány évvel ezelőtt ezt a H. L.-t bilincsbe verve vitték a rendőrök az állomáson. — Megkérdeztem a férfit: mi volt Laci bácsi? Rablás, erőszakoskodás. Nem szíve­sen beszélt, nem faggattam. Kezdetben csak azt láttam, hogy túlontúl udvarias, most már azt is tudom, hogy a munkája is sokat ér. Bár je­lenleg segédmunkás, géphez teszem. Három fiúnak lesz a főnöke. — Hogy megbízok-e ben­ne? Jelenleg sok ezer forint értékű importanyag van a keze alatt. Azt viszont nem mondhatnám, hogy vakon rá merném bízni magam. Ezek­nek tudja örökké bizonyíta­ni kell... m Örökké bizonyítani.Aki egyszer megtévedt nem kell, hogy élete végéig viselje a bélyeget. Akik azonban má­sodik otthonuknak a bör­tönt vallhatják — szinte ál­landóan nyitódik, csukódik mögöttük a vasajtó — azok munkájukkal, embertársaik­hoz való viszonyukkal kell, hogy naponta igazolják mél­tóak a szabadságra. Több segítőszándékra van szükség. Ez azonban csak akkor ér valamit, ha a rá­szorulók megragadják a fe­léjük nyújtott kezet. — palágyl — „Takta aerátor44 Az Országos Vízügyi Hiva­tal vízminőségi felügyelete és az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság érdekes és igen hasznos kísérletet végez a Sajón a Víz szeny- nyezettségének gyorsabb el­hárítására, a napok óta erő­sen szennyezett folyón Sa- jónémeti határában ezen a héten állították munkába az OVH 2,30 centiméter átmé­rőjű „Takta-aerátor” rend­szerű hordozható turbináját, amellyel nagymennyiségű le­vegőt juttatnak a víz alá. A megfigyelések szerint a „le­vegőztetéssel” meggyorsul a vizet szenyező szerves anya­gok bomlása és jelentős oxi­gén-tartalék kerül a folyó­ba. Ez pedig azt jelenti, hogy a Csehszlovákiából érkező szennyeződést már a határ­nál csökkenteni tudják és a levegő befuvatással oxigén­hez jutott vízben a halak pusztulása nem következik be. Az újszerű hordozható, vízalatti turbinát mindaddig üzemeltetik, ameddig a fo­lyó felső szakaszáról erősen Üjonnan alakult építőipari csoport szervezeti és műkö­dési szabályzatát hagyták jó­vá Jászalsószentgyörgyön az ÁFÉSZ szeptember 23-án megtartott küldöttgyűlésén. Az egyszerű társulási formá­ban dolgozó építőrészleget a jászalsószentgyörgyi ÁFÉSZ és a ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezet közö­sen hozta létre. A csoport­ban százötvenen dolgoznak, többségük építőipari szak­munkás. Feladatuk üzlethá­zak, iskolák, napközik, va­lamint kislakások építése és felújítása. A csoport közös vagyona kétmillió forint (az állóesz­közök értéke). Az alapítók — a jászalsószentgyörgyi ÁFÉSZ és a ceglédi Vörös Csillag Tsz — lehetővé teszi, hogy kívülálló jogi szemé­lyek — szövetkezetek —■ csatlakozzanak a társuláshoz. Ennek feltétele, hogy belé­péskor minimálisan 1 millió forint befizetéssel gyarapít­sák a közös vagyont. A küldöttgyűlésen jóvá­hagyták a csoport munka­tervét is: az eddig megkö­tött szerződések alapján vál­lalták a 6 millió forint költ­ségre tervezett jászárokszál­lási ABC, a 9 millió forint­ba kerülő túrkevei ABC és a 8 millió forint értékű kis­újszállási ÁFÉSZ áruházak építését. Fontos helyet fog­lal munkatervükben az 5 millió forint költséggel ké­szülő jászalsószentgyörgyi háromszintes áruház, a 2,5 millió forintra tervezett köz­ségi általános iskola, napkö­zi otthon létesítése, valamint a helyi művelődési ház belső tatarozása. Az építtetők valamennyi­en örömmel kötöttek szerző­dést a szövetkezeti társulás­sal, mivel az említett léte­sítmények építésére évek óta keresik a kivitelezőt. Klasszikus értékű % zeneművek Klasszikus értékű zenemű­vek felvételei készültek el nemrég a Magyar Rádió stú­diójában. Különösen nagy ér­deklődésre számíthat a ko­molyzene hívei táborában Bartók Béla: „Szonáta két zongorára és ütőhangszerek­re” című kompozíciójának új felvétele Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, illetve Marton József és Petz Ferenc közre­működésével. Bartók „Gye­rekeknek” sorozata immár évtizedek óta a zongorázni tanulók nemzetközi „tan­anyagához” tartozik. Éppen ezért nagy jelentőségű tett, hogy a rádió ezeket az érté­kes kis darabokat „műsor­számmá” teszi, mégpedig oly módon, hogy megszólaltatá­sára országos hírű művész­pedagógust kért fel. Weiner Leo: „D-dúr szonátája” Bán Ildikó és Várady Katalin kettősével kerül a hallgatók elé. Haydn: „D-dúr szimfóniá­ja” az MRT Szimfonikus Zenekara előadásában csen­dül fel, Lehel György kar­mesteri pálcájának irányítá­sa alatt. Ugyancsak az arány­lag korai művek közé tar­tozik Haydn „A-dúr szimfó­niájának” új felvétele is, amelyen Erdélyi Miklós di­rigálja az MRT Szimfonikus Zenekarát. Vivaldi: G-moll hegedűversenyének szólistája Hidy Péter. RÓMAI LELET Római és középkori erede­tű lelettel gazdagodott Bara­nya műemléki kincsestára. Gerőné Sándor Mária régész három héttel ezelőtt kezdett tájékozódó jellegű ásatást a Janus Pannonius Múzeum megbízásából a keleti Me­csekben, a nemrég helyre­állított 14. századi Máré vár szomszédságában, ahol a fel­tevés szerint egykor kolos­tor állt. A földtakaró alól valóban előbukkant a várhoz tartozó kolostor falmaradvá­nya, sőt a korábbi időkből római temető nyomai is. szennyezett víz érkezik Bor­sod területére. BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 9. Hilde a fiúhoz lépett, megcsókolta. Wocheck a karjába zárta és váratlanul, önmaga előtt is érthetetlen hévvel viszo­nozta a csókját. Azután szinte lábujjhegyen kihát­rált a szobából. Az utcán még a magasba tekintett, de Hilde ablakai sötéten néz­tek vissza rá. — Egy éven belül úgyis visszajövök — fogadkozott, mert nem sejtette, hogy so­ha többé nem tér ide visz- sza... Az athéni gyárat azidő- tájt szervezték. Az első üzemegységek dolgoztak már, a környék lakói köny- nyező szemmel közlekedtek, a füsttisztító berendezések használatát itt semmiféle rendelkezés akkoriban nem írta elő. Munkatársaiban sem sok öröme tellett. Féltékenyen és ellenségesen fogadták. Wocheck véleménye szerint egy közepes ismeretanyagot nyújtó, bajor középiskola növendékei több tárgyi tu­dással rendelkeznek, mint itt a mérnökök. Igaz, eze­ket a szakembereket az athéni viszonyokhoz igazo­dóan fizették. Wocheck a fi­zetési napokon egész vagyont vitt haza. A Németországból jött vezérigazgató pedig azonnal a kegyeibe fogadta. Amikor megtudta, hogy az élőlényekbe beépülő vasve- gyületék keletkezése során lejátszódó asszimilációval kíván foglalkozni, néhány hét türelmet kért, hogy ki- okoskodhassa, miképpen le­het a segítségére. Pár hét elteltével a vezér valóban jelentkezett. Mérnökét nem is a hiva­talában, hanem a lakására invitálta. Nem kertelt, azon­nal a tárgyra tért. — Elképzeléseinek az a része, miképpen asszimilálja a szervezet a vasat, bennün­ket nem érdekel. Mi nem életet teremteni, hanem nö­vényi kártevőket pusztítani vagyunk hivatottak. Ha olyan vegyszer kikísérletezé­sével kívánna foglalkozni, amely a mi gyártási arcu­latunknak megfelel... a hely­zet némileg módosulhatna. Önnek, fiatal barátom, ar­ra kellene összpontosítania, hogy megtalálja azt a vegy­szert, amely az élő anyagban lévő vas pillanatok alatt történő kivonására alkalmas. Tudna vállalkozni ilyesmire is? — Megkísérelném. — Azért el ne bízza ma­gát. Legfeljebb évi három­ezret kaphat, vagyis egy laboránst és egy asszisztenst maximum. — Közölte. — Ráadásul az ön munkaide­jének jelentős részét, leg­alábbis hivatalosan, a kén- savgyárj technológiák töké­letesítése foglalja le. No de maga olyan fiatal... Sok ideje van. Gazdálkodjon vele. Ä vezér a villa kapujáig kísérte Wochecket. A mér­nök a búcsú után hosszasan sétált az alvó és tobzódó, a koldús és királyi Athén utcáin. Amikor elfáradt, leült egy padra. A város fölöt mintha az égről függne alá, az Ak­ropolis sötét tömbje feketél- lett. Az utcai lámpák, mint szétgurult gyöngysor szemei, fénylettek a sötét hegyol­dalban. Kanyargós, szűk ut­cák futottak ki ide a térre, sűrű olaj-illat úszott a le­vegőben. A tenger felől csendes, langyos, hűs szél fújdogált. Wocheck nyugtalanul és lázasan gondolkodott. Meg­értette... p vezérigazgató milyen körmönfont hozzá­értéssel csalta őt lépre. Az ugyanis egyetlen per­cig sem volt kétséges Wo­check előtt, hogy ha sikerül megtalálnia azt az anyagot, amely az élő szervezetben felraktározott vassal viharos gyorsasággal egyesül, félel­metes fegyvert ád a Farben kezébe. Fegyvert — a szó valódi értelmében. Hiszen nemcsak a növényi, de az emberi szervezet is nagy mennyiségű vasat épít, hasz­nál és hasznosít. A vegyszer, amely a vérben lévő vasat és vastartalmú vegyületeket szétbontja, azonnali halált okoz. Nem kell az adódó ellenséget egyenként, kato­nánként legyőzni — dfeész ezredeket, hadosztályokat lehet egy pillanat alatt ki­kapcsolni a harcból. Nem tudott ülve maradni, felugrott. Gyorsan haladt, észre sem vette, máris a belváros kövei kopogtak a talpa alatt. Ügy érezte, nála hatalma­sabb, kíméletlen gépezet másodrendű fogaskerekévé változott. Megértette, tervei, re már otthon js felfigyeltek és azért helyezték ide. hogy a világ szeme elől elrejtsék. Az itteni vezérigazgató jó­indulatát — Berlinben ha­tározták el; bizonyos, hogy hónapok kérdése csupán és az itteni gyár igazgatója annyira „megszereti” új kol­légáját. hogy egész labora­tóriumot bocsát a rendelke­zésére. Sőt, ösztönözni fogja, dolgozzon többet, ne törőd­jön a költségekkel, keresse meg a növényvédő szer re­ceptjét és akkor, később, amikor a találmány kinő a keze alól, amikor a felidé­zett szellem már erősebb lesz, mint Q maga, aki fel­idézte, akkor«. Nem mert végighaladni a gondolatsoron. Hazatért, lázas kutatásba fogott Amikor az I. G.-hez szerződött. vaskos kötetet nyomtak a kezébe: a gyár­ban dolgozó alkalmazottak szabályzatát. Akkoriban rá sem hederített, most azon­nal látnj és ismerni akarta. Megtalálta a könyvet. A „találmányok, feltalálók” fejezethez lapozott. Alig ol­vasott néhány sort, hango­san felkacagott. J De ebben a nevetésben több volt a keserűség, mint a jókedv. ,,A vállalat bármely mun­kahelyén dolgozó alkalma­zott minden, a gyártástech­nológiára vonatkozó korsze­rűsítését, vagy bármiféle ta­lálmányát az I. G.-nek kö­teles elsőként megvételre felajánlani. Minden olyan találmány, — amelynek ki­kísérletezésére a vállalat évi 2999 márkánál nagyobb ösz- szeget fordít — a gyár saját felfedezése, azzal szabadon rendelkezik és eredő hasz­nából a feltalálót évenként — tíz esztendőn át — a tiszta haszon 25 százaléka illeti meg. Minden olyan el­képzelés, amelynek keresz­tülvitelétől a javaslattevő eláll, az I. G. Farben szel­lemi tulajdonát képezi. A vállalat azt legfeljebb’ 1000 márka tiszteledíj átalárfyért megvásárolhatja és további sorsa felől dönthet. Abban az esetben, ha az elképze­lést egy másik kutatócso­port gyümölcsözteti, az el­képzelés eredeti gazdája semmiféle újabb anvagi igényt nem támaszthat...” Wocheck kimerültén ej­tette a földre könyvét. Le- húnvta a szemét és végre, mint aki mindent tud már, csendben elszenderedett. íFolytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom