Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-24 / 225. szám
JJ71. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Októberben húszéves a jászberényi Általános Műszerész KTSZ Valóban középüzem, hatszáz dolgozóval, tekintélyes termeléssel — A két herényi nagy gyár partnere — Az alapítók is elégedettek a fejlődéssel Szokásos kezdet. Ezelőtt húsz évvel, 1951. októberében tizenhat jászberényi kisiparos az akkori ipartestület helyiségében kimondta: szövetkezetei alapít. Két alapító vitázik most, húsz év múltán a főmérnöki Irodában, Kövér Antal és Pozsonyi Pál. Úgy írták alá a belépési nyilatkozatot: „Műszerész kisiparos”. Tisztes munkában ebben a szövetkezetben őszültek meg, járt el felettük az idő. Pozsonyi Pál nemsokára nyugdíjas lesz. Kövér Antal is azt mondja, nincs sok ideje már a munkában. Emlékezetük legalább olyan friss, mint munkabírásuk. A szövetkezet első nevén mégis vitáznak. Végül azt mondják egyetértéssel: Vegyesipari Műszerész Ktsz volt az első cégtáblájukon. A vegyesiparit az alapítók mestersége is okolja. A tizenhat szövetkező között ugyanis fényképészek, órások, rádiószerelők, műszerészek voltak. Órás volt az első ktsz-elnök szakmája; Nagy Antalban, a mostani személyzeti előadóban tisztelik az első idők első vezetőjét. A ktsz alapítói közül sokan Spekonya Antal órásműszerész főutcai nagy üzletében, műhelyében tanulták a szakmát. Kövér Antal is jó mesterét tiszteli a rég elhunyt emberben. Tizenhét esztendejét, fiatalságát töltötte műhelyében. És ptt dolgoztak aztán is. Mert a Spekonya üzletből, műhelyből lett a műszerész szövetkezők első közös munkahelye. Javító műhely. Azért alapították a szövetkezetek hogy Jászberény lakosságát szolgálják. Javítottak a műszerészek rádiót, varrógépet, írógépet, tekercseltek újra megfáradt motorokat. Az órásoknak volt dolguk, abban az időben drága volt az időmérő, megérte a javítást. A fényképészek húsz évvel ezelőtt ott, azon a helyen dolgoztak, ahol most a szövetkezet székháza magasodik. A tizenhat mester nemcsak a belépési nyilatkozatot írta alá. A közös munkára megfelelő műhelyeiket is adták. És szerszámokat, természetesen kézi alkalmatosságok voltak ezek. Mondják, hozták a munkaasztalokat is. Minden kellett, mert semmijük sem volt a közösben. Pozsonyi Pál kicsit büszke rá: a szövetkezet egyetlen univerzális voltmérőjét ő hozta, sajátja volt. Azt is ő mondja, hogy az első havi fizetésért megdicsérte a felesége. Hatszáz valahány forintot vitt haza. Jó pénz volt az 1951 novemberében. Kövér Antal hozzá is teszi, nem nyolc volt akkor a munkaóra. Ha volt mit csinálni, lehúzták este a rolót, s dolgoztak villanyfénynél éjszakáig. Megérte, ma sem sajnálják — talán kicsit lelkesednek is a régmúlt sok küszködéssel teli nehéz időkért. A negyedik részleg Eltelt az első tél. Tavasz elején, 1952 márciusában nyolc dolgozójával felvételét kérte Orosz József kisiparos. Csakhát olyan szakmát, ipart „űztek” ők, amit először idegenkedve fogadtak sokan. Hajek László, a szövetkezét elnökhelyettese magyarázza el. (A műanyagok világában élő fiatalok meglehet, csodálkoznak is ezen.) Folyami kagylóból gombokat gyártottak Orosz József műhelyében. Nem volt rossz üzlet az, 1959 szeptemberéig ez volt a szövetkezet negyedik részlege. Az alapítás második évében már javában dolgozott a Jászság első, felszabadult valóságában épült nagyüzeme, az Aprítógépgyár. Dicséretes közeledés — ki tudná megmondani, kit illet az akkoriakból —, az Aprítógépgyár már 1952-ben munkát adott a helyi szövetkezetnek. Motortekercseléssel bízták meg a műszerészeket. Az alapítók nemcsak a munkáért emlékeznek erre, — az első együttműködésre — szívesen. Azt mondják, a gyár anyagot is adott nekik a munkához. És ez abban az időben mindennél fontosabb volt Az első évek jobbára nagyobb események, a csendes fejlődés, mérsékelt növekedés jegyében teltek. Mert tevékenységük zöme javításszolgáltatás volt, különösebb nagy vagyonra, s abból beruházásra nem is gondolhattak. Aztán az elnökük is megbetegedett. Burka Sándor váltotta fel a tisztségben. Akkoriban még három-négy ember irányította a munkát. Dehogy volt mérnökük, felső ipariskolát végzett szakemberük. Persze a javításhoz, szereléshez értő emberek nem is érezték hiányukat. Örömmel fogadták viszont a jó kisiparosokat. Az 55-ös — 56-os években a villanyszerelők munkáját jól segítették a belépő lakatosok. A villany- szereléshez szükséges dobozokat, tartókat készítették. Az ellenforradalom nagy kárt nem tehetett. Néhányan meggondolták magukat, kiléptek. Már vagy ötvenen maradtak. Ok választottak 1958-ban új elnököt, főkönyvelőt. És az 1958—59. évben sok minden új kezdődött. A gombgyártó üzemet bezárták. Nem volt már értelme, haszna is kevés. Az ott dolgozóknak viszont továbbra is kenyérkereset kellett Asszonyok dolgoztak ott, betanított munkásnők. A város úgyis gondban volt. A két nagy gyár zömmel férfi munkásokat foglalkoztatott. A jászberényi asszonyok, lányok is elkívánkoztak konyhájukból, pénzkereső munkára vártak. A Hűtőgépgyárból szóltak: hűtőszekrényekhez csinálhatnak reléket, így lett a régi kombüzemi- ekbpl magja a mai reléüzemnek. Az emlékezők maguk közt így nevezik az akkori időt: „takarítás a saját portán”. Mostani értelemben mondhatnánk profiltisztítást is. Különvált a gyártó és a szolgáltató részleg. Ebben az időben volt már egy felsőipari iskolát végzett szakemberük. És dolgozott egy űj, szolgáltató részleg: a fogtechnikusoké. 1960 tavasza: két szövetkezet egyesült-Majdnem száz dolgozója volt 1960-ban a műszerész ktsz-nek. Tekintélyes részlegei között dolgozott az autójavító, a gumijavító is. Papp Pál ugyancsak alapító. szívesen beszél az 1960- as évről. A fodrászok szövetkezete nevében ő, áz elnök kereste akkor a kiutat. A kis közösség, az 1951 áprilisában 19 fodrász és hat alkalmazottja által alapított szövetkezet nagy gondban volt. A fejlődő, szépülő város. az emberek igényesebb élete a fodrászok szövetkezetétől is fejlődést sürgetett, öt üzletük volt a városban, s 1960 tavaszán már negyvenöt volt a létszámuk. Nem jutottak előre, örültek, ha egy-egy évet nem zártak veszteséggel. Az üzletek berendezése még a régesrégi, kisipari időkből való volt. Üj szalonra, szemnek is szép üzletekre vágyott a város. így jutottak el a műszerészekhez. Elégedettek a „házassággal” a fodrászok, s a műszerészek sem panaszkodnak rájuk. Már kilenc üzletük van a városban — korszerű, szép is, szolgáltatóházban is — egy pedig Pórtelken, egy meg a jászbol- dogházi szolgáltatóházban. Az egyesülés utáni évben kezdték a kozmetikus képzést. Nyolc „szépségmeste- rük” dolgozik most két üzletben. A régi elnök elismeréssel mondja: 1965-ig egy lebontásra ítélt kivételével minden fodrászüzletet felújított, korszerűsített a ktsz. Áldozott rá. Csak az első évben majdnem 150 ezer forintot az első szép szalonra. Küzdelmes, de szép út A reléüzemben 1959-bejj harminc asszony kezdte a munkát. Fűtőpatronokat csináltak a Hűtőgépgyárnak. Évente 20 ezer darabos már a megrendelésük. Természetes, hogy évről évre nőtt a létszám is a gyártó üzemben. Ma százhúsz nőnek ad kenyeret ez az üzem. Sorozatgyártás a munka, megtanulható, különösebb szak- képzettséget nem követel. Még mindig sok helyen dolgoznak a városban. A reléüzemnek van egyedül modern csarnoka a Bajcsy- Zsilinszky utcában Az már az ő telkük, s az első, a jelfogó és a reléüzem folytatásaként alapozzák már a másikat. Ott, az űj csarnokban lesz az- alkatrész raktár. A telepen dolgozik a lakatos és a galvanizáló részleg. Persze az 1959-ben épített székházban is dolgozik műhelyük. Ott van például a háztartási gépeket javító műszerészek munkahelye. Van egy régi üzemházuk, amelyet maguk között csak „bagolyvárként” emlegetnek. Mérlegjavító az és mérleghitelesítő. Ki tudja, hogy éppen ott hitelesítik a Gabonatröszt fajsúly mérlegeit. A legújabb prototípusa: a bábclvédelml berendezés. Gyártja Magyarországon először: ÁM—Ktsz Jászberény A jelfogó és reléüzemben is tekintélyes megrendelőknek dolgoznak. Állandó partnerük a Hűtőgépgyár, a Telefongyár és a Videoton. A legújabb magyar hűtőszekrények, az S 60-as és S 140-es svájci licenc alapján gyártottakhoz fűtőtesteket, a belföldön és külföldön egyaránt ismert telefonkészülékekhez alkatrészeket csinálnak. A lakatosok először levélszekrényekkel kezdték. A Magyar Posta 1969-ben rendelt először náluk trapéz alakú telefonfülkékeket. Az első évben 110 készült eL Még mindig sok kell a fővárosnak. A hírlappavilonokból megyeszerte látható nálunk is. Az is e szövetkezet munkája. Az idén 55 —60 pavilont készítenek, s már az ötödik típust tervezik helyben. A legújabb a sorpavilon. Budapesten, az Otthon Áruház mellett állítják fal az elsőt. Hírlap-, könyv-, virágárusító pavilonsor ez. Kár, hogy Szolnokon nem látunk abból az ötletes és olcsó szerkezetből, amely minden fürdőszobában elférne. Összecsukható, fürdőkád felett rögzíthető ruhaszárító ez, s ára mindössze 160 forint, Nemrég készült el a Posta megrendelésére a kábelvé- deimi berendezés prototípusa. Jónak bizonyult, gyártják és várják a további megrendeléseket. A népgazdaságnak valutát takarítanak meg ezzel az új magyar gyártmánnyal a megrendelők. Idáig külföldről hoztak erre a célra gépeket, berendezést. Sorolni is elég volt — pedig korántsem volt teljes a lista — mi minden készül ebben a jászberényi szövetkezetben. S ha hozzóvesz- szük. hogy nyolcvanegy ipari tanulóval együtt pontosén hatszázkettő a benne, érte dolgozók száma, csak a megállapítás kell még. Ez a kisipari termelőszövetkezet máris középüzem. Gyártmányaival, termékeivel a nagyipart, sokféle javító tevékenységével pedig a város lakosságát szolgálja. Teszi mindezt úgy, hogy jő megélhetést biztosít dolgozóinak, s vállalja új szakgárda nevelését is. Büszkék rá, hogy az ötvenes évek közepétől náluk mindig képeztek fiatalokat. — Alapozzuk meg a jövőnket. Tegyük minden tekintetben középüzemmé szövetkezetünket. — Biz a szövetkezet vezetőinek szerény, de sokatmondó jelszava a következő időkre. Mindezt Hajek László elnökhelyettes és a műszaki vezető mondja tollba. Előtte számokat néztünk. Nem sokat, de sokatmondót. íme: 1951-ben tizenhat volt a létszám, húsz évvel később hatszázkettő. A meglévő eszközök és nyersanyagok értéke 1951-ben 70 ezer forint. 1971-ben 23 millió. Az első évben a termelési érték (tehát az éves szolgáltatás értéke) 30 ezer forint volt. Az idén szolgáltatásból 6 millió, gyártásból 32 millió forintot „termelnek meg”. Mindehhez értő, irányító gárda. Az alapító Kövér Antal ma műszaki tanácsadó. Mellette húsz—huszonöt technikus, három üzemmérnök, három mérnök dolgozik. Szervezik, formálják az üzemet. Gyártáselőkészítőik a műszaki, termelésvezetőik a termelési osztályról irányítják a munkát. Pár éve ösztöndíjas üzemmérnökeik is vannak, ösztönzik levelező technikumba a jó fejű fiatal szakmunkásokat. — Szóval létszámnövelést nem tervezünk — mondják a vezetők — de minőségi fejlődést, fejlesztést a műszaki irányításban ezytán is. Az alapítók hallgatják a terveket, helyeslik. Nincs még sok, mindössze nyolc nyugdíjasa csak a ktsz-nek. A soronkövetkezők nem félnek a nyugdíjtól. Elismerték húsz évüket. Munkájukért sok kitüntetés, elismerés volt az örömük. Szokásos kezdet után szokatlanul nagy és szép fejlődést igazol a jászberényi Általános Műszerész Ktsz húsa éves története. Szerény, de jő terveik nyomán igazi, tekintélyes középüzem hatszáa embere köszönti a megalakulás 20. évfordulóját * (I) A háztartási gépjavítóban villany me tor A „Bagolyvárban” fajsúly mérleget javít nagyfeszültségű vizsgálatán dolgozik Ba- Turjányl Ti borné. rath Miklós Százhúsz jászberényi nő keresi kenyerét a jelfogó és reléüzemben Hárman az alapítók közül: Kövér Antal és Pozsonyi Pál a műszerész, Papp Pál a fodrász ktsz alapitól
