Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-22 / 223. szám

1971. szeptember 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Szovjetunió Nagyszínháza, a Bolsoj Teatr a Budapesti Művészeti Heteken a buda­pesti Operaházban vendégszerepei. Képünkön: Jelenet Muszorgszkij Borisz Godunov című operájának előadásából (MTI fotó — Benkő Imre felv. — KS) Újabb lépés az iskolaigazgatók hatáskörének, önállóságának növelésére A művelődésügyi minisz­Kva'skendő a demizsonsn f»m t bö főnben a munkakerülő WALTER R. FÜCHS: Az új tanulási módszerek Az ismeretközlés első for­radalmát a könyvnyomtatás feltalálása tette lehetővé. Az ismeret, a tudás forrása mindaddig a nyomtatott be­tű maradt, míg... míg a gé­pek meg nem törték ezt az egyeduralmat. Űj fogalmak terjednek széles körben: audo-vizuális oktatás, okta­tógépek, programozott tanu­lás. tJj eszközök állnak szol­gálatba: a tábla helyére a képernyő kerül, a tollat a fényiron vátja fel, a magya­rázatot újra meg újra elis- métli a filmvetítő vagy a magnetofon... Az új tanulá­si módszerek korunk peda­gógiájának hatalmas távla­tait körvonalazzák, s W. R. Fuchs könyve — amelyet a Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó jelentetett meg — mindazt összefoglalja, amit e módszerekről ma tudni kell. A szakembernek és a lai­kusnak egyaránt sokat adó mű — rengeteg ábrával és képpél — részletesen elem­zi az új tanulási módszerek mibenlétét, felhasználásuk előnyeit, az oktatógépek és a tanuló kapcsolatait. Is­merteti a nemzetközi, első­sorban a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban el­ért eredményeket, az elekt­ronikus számológépek tér­hódítását az oktatásban, s azokat a módszereket, ame­lyek az oktatógépek közve. ütésével új, szinte meghök­kentően hatásos lehetősége­ket teremtenek a tanulásra, az ismeretanyag gyors és alapos elsajátítására. A szer­ző, aki neves szaktekintély, élvezetes stílusban, a bonyo­lult összefüggéseket jól meg­világító történetekkel fűsze­rezve írta meg könyvét, le­hetővé téve így, hogy azt bárki haszonnal forgathassa. tér utasítást adott ki az al­só- és középfokú okitatási intézmények vezetőinek munkáltatói jogköréről, va­lamiül a pedagógus-munka­körök betöltéséről. Az in­tézményvezetők munkáltatói jogkörére vonatkozó rendel­kezések hatálya kiterjed a Művelődésügyi Minisztérium főfelügyelete és a tanácsok közvetlen irányítása alá tar­tozó valamennyi oktatási­nevelési intézményre; a pe­dagógus munkakörök pályá­zat útján történő betöltésé­re vonatkozó rendelkezések a miniszterek, az országos hatáskörű szervek vezetői­nek felügyelete alatt műkö­dő középfokú oktatási in­tézményekre és a tanácsi oktatási intézményekre ér­vényesek. HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: Az alsó- és középfokú tan­intézetek vezetői — az új rendelkezés értelmében — lényegében megkapják a munkáltatói jogokat. Ezek közé tartozik a pedagógus- állások meghirdetése, a ki­nevezés, az áthelyezés, a munkaviszony megszünteté­se, a fegyelmi és kártérítési jogkör gyakorlása stb. A pedagógusállások betöl­tésével kapcsolatos utasítás arról rendelkezik, hogy ál­talánosságban kötelező a pályázatok meghirdetése. Alapvetg változás az ed­digi gyakorlattal szemben, hogy a jövőben az intéz­ményvezetők maguk választ­ják meg, kikkel dolgoznak együtt. A pályázatok elbírá­lásakor ugyanis az intéz­mény vezetője a szakszer­vezeti bizottsággal közösen dönt, természetesen minden­kor a pedagógus-szükséglet­nek megfelelően. Újdonság, hogy a felsőoktatási intéz­mények nappali tagozatán végző hallgatók és a már működő, állományban lévő pedagógusok egy időben pá­lyázhatnak. Eddig csak egy alkalommal lehetett meghir­detni a pedagógus állásokat; az új szabályozás alapján erre évente kétszer kerül sor. A végzős hallgatók két alkalommal két-két helyre, a már működő pedagógusok két alkalommal egy-egy helyre pályázhatnak. Nagy-Britannia nemzeti napja a világkiállításon A vadászati világkiállítá­son kedden Nagy-Britannia rendezte meg nemzeti nap­ját. A brit pavilon legfon­tosabb mondanivalója an­nak bemutatása, hogy mit tehet egy fejlett ipari or­szág a vadállomány meg­őrzésére és a természetvéde­lem érdekében. A pavilont már kora reggel sok láto­gató kereste fel. s különö­sen nagy érdeklődéssel fi­gyelték a halfelvonó ma­kettjét. Az észak-skóciai hidroelektromos művek a lazacállomány megmentése érdekében építették ezt a hal-liftet, amely a duzzasz­tó gát előtti mederszakasz­ból emeli fel a halakat a víztároló tóba. A galoppályán kedden fe­jeződik be a nemzetközi agárverseny, amelynek leg­jobbjai délután kapják meg a díjakat, a legkiválóbb pedig a világgyőztes címet. Ugyancsak délután megér­kezik a Bmoi XIII. nemzet­közi gépipari vásárról elin­dított autós-motoros staféta, amely a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság üdvöz­letét hozza el a világkiál­lításra. , Állandó pénzzavarral küszködött, de soha sem tisz­tességes úton, munkával próbált segíteni anyagi gondjain. 1968-ban sikkasz­tott, rajtavesztett: akkor egy év tizenegy hónapi börtön- büntetésre ítélték. Alighogy kiengedték, tíz hónap múlva lopás miatt ismét szabadság- vesztés volt a büntetés. Az idén májusban szaBadult. Miért nem keresett mun­kát, vagy valami állandó ál­lást? Nem, ezt igazán nem tehette meg Szálai Imre, hi­szen arra soha sem volt hat­száz forintja, hogy kiváltsa a munkakönyvét. Az eszter­gályos szakmájával könnyen elhelyezkedhetett volna. Ö azonban inkább továbbra is a régi és veszélyes utat vá­lasztotta. Ke~h-exő „h ■ rülmény” Szabadulása után egy hó­napra már kész terve volt egy betörésre. Nem volt ne­héz dolga a Sport cukrászda udvarán kiszemelt borkimé­rő pavilonnal. A szomszéd­ház kőkerítésén át könnyen bejutott az udvarra, aztán a borkimérő tolóablaka is rögtön engedett a nyomás­nak, a védőrács pedig akár ott se lett volna. (Lezárták igaz, csak épp a kulcsot fe­lejtették benne a lakatban.) Simán ment minden, mint a karikacsapás. A merész betörő ennyi könnyelműség láttán igazán bízhatott ab­ban, hogy a kazettában pár­ezer forintot is talál. Téve­dett. A pénzzel már gondo­sabban bántak, mint a zár­ral, be kellett hát érnie egy demizson szilvapálinkával. Nem volt könnyű megbir­kóznia a testes üveggel, hosszas kísérletezés után vé­gül a nyakkendőjére kötötte és így eresztette le a kőke­rítésen. Az 1500 forint, amit Október 11-17. között — a budapesti Művészeti Hetek eseményeként — másodszor rendezi meg a Magyar Rádió a magyar népdal hetét. „Százszorszép” címmel ze­neszerzők és költők vallanak a népdal szeretetéről, a nép­dal életéről. Vass Lajos saját gyűjtőútjáról számol be, s megszólal Farkas Ferenc, a pálinkáért kapott, nem só­káig tartott. Űjabb „munka’ után kellett hát néznie. A% utolsó „dobás” A járműjavító üzem Csil­lag presszója volt a követke ző kiszemelt hely. A kihall környéken semmi sem za­varta. A tekepálya nyitott ablaka pedig egyenesen tett­re sarkallta. Az előtérben ta­lált hatalmas kulcscsomóval oda mehetett be, ahová csak akart. Ö azonban ragaszko­dott eredeti tervéhez és némi készpénz reményében csak a presszóban és annak rak­tárában nézett körbe, ahon­nan mindössze egy marék aprópénzt és egy rossz or­kánkabátot emelhetett el. A filléres zsákmánnyal nem sokra ment. A betörést egy hét múlva csalással tetézte. A 200 fo­rint, amit ismerőse feleségé­től kért kölcsön egy napig tartott és Szalai Imre más­nap már a Tisza mozi körül ólálkodott. Megvárta, míg bezár a pénztár, aztán fe­szítővasat ragadva az abla­kához settenkedett. Az ab­lakkeret lassan engedett, a többi pedig már gyerekjáték volt a betörőnek. A pénzt az utolsó fillérig magához vette és a zsákmányolt 870 forint­tal a dohányzó nyitott ab­lakán át meglépett. Ez volt az utolsó dobása. A lopást felfedezték, a betörés után pár perccel a tettest elfogta a rendőrség. A nyomozás során felgön­gyölítették minden bűntettét. Szalai Imre (Szolnok, Mártí­rok útja 42.), a 32 éves mun­kakerülő a szolnoki járás- bíróság elé került, ahol dr. Orosz Ernő tanácsa társa­dalmi tulajdont károsító lo­pás és csalással elkövetett tulajdon elleni bűntett miatt két év hat hónapi szabad­ságvesztésre ítélte. Weöres Sándor, Fodor And­rás, Bozay Attila, Nagy László is. Három részből álló adássorozatában a népszerű előadóművésznő, Török Er­zsébet ismerteti a népdal előadásmódjának törvényeit, a helyes, szabatos magyar beszéd fontosságát, az él­ménykeltés szabályait. K. K.- A magyar népdal hete BODROGI SÁNDOR: Randevú a Kopasz Oroszlánban 6. Rudolf vigyázzba kapta magát. Rajongással a hang­jában válaszolta: — Jelentem, nincs! — Nálam van egy kis üveggel — mondta csende­sen az előbbi hang gazdája. Gyújtsa fel az előszobában a villanyt és jöjjön be. Amikor Rudolf Schirm­baum belépett, már az elő­szoba volt világos és a szo­bában derengett a félho­mály. Három árnyék maga­sodott az asztal körül. Há­rom pohárban nemes, tompa fényű ital csillogott. A ne­gyedik pohár, az övé, ott ál­lott keze ügyében. A pap felemelte italát. — ODESSZA — ez a bosz- szú jelszava. Azt hiszik, le­győzve, a lábaiknál heve­rünk. Hadd higyjék. Mi tud­juk, ODESSZA a negyedik birodalom magva. Az első hajtás éppen itt nyújtogatja élő zöld sziklanyelveit. Azt kérdezte Schirmbaum, mi az ODESSZA? Az ODESSZA — amire iszunk, amiért élünk és amely lesújt reánk, ha elárul­juk az ügyet. Csendesen beszélt, mégis mintha szószékről szónokol­na. A félhomályban ragyo-' gott a szeme és kezében rez­zenéstelenül emelkedett a magasba a pohárka itaL — Hoch! — suttogta a má­sik kettő. — Sieg — mormolta Ru­dolf. Torkát meghatottság szorongatta. Húszéves volt és fogékony minden miszti­kus színjáték iránt. A szoba sarkába paran­csolták és a vendégek, ahogy jöttek, libasorban kivonultak a lakásból. Azt a régtől is­merős hangot Rudolf Schirmbaum soha többé nem hallotta. Talán szerencsére. Mert elkövetkezett a pilla­nat, amidőn elkeseredésében, ha pisztoly van a kezében, keresztüllövi... Amikor a vendégei eltá­voztak, az asztal letisztoga- tásakor a kenyér beburkolá- sára szolgáló kendő alól egy csomgag került elő. Rudolf kíváncsian bontogatta a pa­pírt, amelyre torzított be­tűkkel egy ismeretlen kéz a volt SS őr új nevét írta. Rudolf a csomagban há­romezer dollárt talált: bér­leti szerződést egy, Mária- hilferstrassei üzlethelyiségre, valamint egy harmadik bo­rítékot, s benne hétszázötven schillinget. Azonnal lesietett, hogy a szemközti boltban élelmet vásároljon. A keres­kedőtől konyakot is kért. Amikor a férfi széttárva a kezét, jelezte, hogy konyak­kal nem szolgálhat, a volt őr egy százdollárost tett a pultra. A kereskedő fejet hajtott és a raktárba ment. Kisvártatva jókora csomag­gal tért vissza. — Nem tudok váltani — közölte sajnálkozva — de azt hiszem, uraságod meg lesz elégedve a cégemmel. Rudolf hármasával ugrálta a lépcsőfokokat, alig várta, lássa, mit kapott a tengernyi pénzért. Egy üveg Napóleon­konyak, vaj, dzsemm, tojás, sonka, magyar szalámi, fran­cia- és olasz bor került az asztalra. Szépen berendezte az előszobái szekrénykét, az­után bekapcsolta rádióját. Jól érezte magát. Kíváncsian várta a leányt, akinek jön­nie kell és aki elmondja, mi kell az üzletnyitáshoz. Este volt már. amikor be­toppant. Nem lehetett több 20 évesnél. Sűrű fekete haj keretezte kerekded kreol ar­cát. A hajtincsek a homlo­kába hullottak. Finoman metszett, félig nyitott ajkai közül ragyogó fogak csillan­tak elő. Ügy mosolygott, mintha régóta ismernék egy­mást. — Lisbeth vagyok — nyúj­totta a kezét — ma én leszek a tanácsadója. Berohant a szobába, ledob­ta ruháját és a fürdőszobába száguldott. — Be ne jöjjön az iste­nért — kiáltotta. Hallani lehetett, ahogy a víz a testére zuhog. Schirm­baum — mosolyogva az asz­tal mellé ült. Lisbeth zuha­nyozás közben bolondos dalt dúdolt. Amikor végre elkészült, kijött a fürdőszobából és megállt a férfi előtt. — Mindenekelőtt főznék valamit ~ mondta. Lisbeth elragadtatva szem­lélte a parányi éléskamra kincseit. — Liszt van... tojás, vaj... látom narancs-konzervet is kapott... cukor... konyak... sütök magának egy sujzettet. Minkicz, alias Schirmbaum megvonta a vállát. — Ha megeszem és olyan nehéz lesz, mint megérteni, akkor orvost is hívjon mind­járt. — Égni fog, szívem, lángot vet és mi mégis eszünk be­lőle — suttogta a lány. Gyorsan felbontotta az egyik konzervdobozt, amely­nek fedelét kis lábasként le­hetett használni. Ezt a gyors- forralóra tette, kis vajat do­bott a dobozba és a zsiradék mindjárt sercegni kezdett. Vékony palacsintatésztát ké­szített, majd a forró yajbg öntve, apró korongocskákat sütött. Csakhamar nyolc—tíz „lapocska” sorakozott egymá­son. Ezután a konyakba né­hány kockacukrot áztatott, de nem hagyta, hogy telje­sen szétessenek, hanem ügyes mozdulattal egy tálká­ra helyezte. Más cukordara­bokat a narancslekvárba mártott, négyet pedig cit­romhéjjal dörzsölt össze Eze­ket egy másik konzervdoboz- fedélbe helyezte, felolvasz­totta, majd a keletkezett ka- ramellt néhány deka vajjal kikavarta. Ezután a narancs- konzerv levéből és a citrom kinyomott tartalmából a ka- ramellt folyékonnyá, kenhe- tővé tette. Minkicz csodálkozva néz­te az ügyesen, gyorsan, ne- kipirult arccal tevékenyke­dő leányt, aki az apró pala­csintákat megkente karamel- lel, narancs jammal és cit­rom reszelékkel, majd de­rékba haitogatta. Ezután rá­juk helyezte a citromhéjial bedörzsölt és a konyakba áz­tatott cukrokat, újabb adag konyakot löttyintett a tész­tára, azután gyufát gyűjtött és az egészet lángralobban- totta. Rudolf — Wladislaw — el­ragadtatással szemlélte az ügyes női kezek alkotta re­mekművet. Gyorsan asztal­hoz ültek. — Ízlik? — kérdezte a lány. A fiú felelni sem tudott, csak bólintott. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom