Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-02 / 206. szám
1971. szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kiváló a pécsi pezsgő A Pécs belvárosa alatt húzódó pincelabirintusban jelenleg 7,5 millió palack pezsgőt érlelnek. A hét féle Pannónia pezsgőből négy elnyerte a „Kiváló Áru” minősítést. A Me- csekvidéki Pincegazdaság Pécsi Pezsgőgyárában különleges csomagolású, háromdecis pezsgős üvegeket készítenek as vadászati világkiállítás vendégei számára. — Képünkön: Görbe Jánosné és Klenz Istvánná ellenőrzi az érlelés alatt levő pezsgőket. (MTI foto — Hadas János felv. — KS) r ' Uj akciók, változatos, színes programok a gyermekmozgalom terveiben • • Ünnepi nyitány az iskolákb Megkezdődött as 1971—72-es tanév Milyen akciók, programok, feladatok alakítják az új tanévben az úttörőmozgalom 4500 csapatának tevékenységét, milyen seregszemlék gazdagítják 1971/72 úttörőéletét? — Erről tájékoztatták az MTI munkatársát a Magyar Üttörők Szövetsége Országos Elnökségén. Mint elmondották, a több mint egymillió kisdobos és úttörő feladatait „Az úttörőtörvény szellemében” jelmondat foglalja egységbe. A pajtások az új tanévben először a következő időszak politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális feladataival, a negyedik ötéves terv célkitűzéseivel ismerkednek majd. Az őrsök, rajok közös üzem- látogatásokon is részt vesznek. Szeptember végén indul ;,A mi Leninvárosunk” elnevezésű országos akció. Ennek keretében a rajok nyomon kísérik a fejlődő új város életét, munkáját. A KISZ védnökségével megvalósuló kiskörei vízlépcső építésének, az ifjú kommunisták feladatainak megismertetésén keresztül gazdasági-földrajzi ismereteiket is bővítik a pajtások a „Változó Tisza-táj” elnevezésű akcióban. A csapatok ' többek között térképeket készítenek a táj átalkulásáról, megismerik a Tisza vidékén élő emberek életét, munkáját, kultúráját. I Az új tanévben az úttörő- szövetség fokozott gondot fordít arra is, hogy a kisiskolások mind jobban megismerjék a szocialista országok építőmunkáját, a tést- vér-gyermekszervezetek életét — ehhez nyújt segítséget a „Népek hazája, nagyvilág” elnevezésű akció. A vidám, játékos programok sem hiányzanak a tervekből. „Ha vitéz vagy, jer velem” címmel a kuruckor, a kuruc romantika gondolatával hirdetnek akciót, amely őrjáratok, portyázáKét és fél évszázados vasas dinaszfia Kőszegen Kőszeg nemcsak történelmében, természeti szépségeiben gazdag, hanem nemes emberi hagyományokban is. Az meg országosan is szinte egyedülálló, hogy egy kézműiparos család 250 éve apáról fiúra hagyja a kovács, majd később a lakatos mesterséget. Ezért jutott Kőszeg város tanácsa ahhoz az elhatározáshoz, hogy a letelepedésének 250 évfordulóját ünneplő Sha- tzel kézműiparos család érdekes krónikáját képes kiadványban is megörökítse. A kiadvány ízléses kivitelben „Műhely” címmel látott napvilágot. A város vezetői azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a Schatzel műhelyből kézműipari múzeumot létesítenek, ahol a várost felkereső turisták eredetiben láthatnák a vasas kézműipar szerszámait, s egyéb muzeális értékű tárgyait. sok, futárszolgálatok szervezésére serkenti majd szerte az országban az úttörők közösségeit. A különféle technikai versenyek, irodalmi, képzőművészeti pályázatok mellett az új évad kulturális szemléi során sok ezer pajtás zenés, műsoros találkozóira kerül sor. Az új úttörőévet a felajánlások sora is emlékezetessé teszi majd. A „Timuri tettek” központi megmozdulása „Nekünk épül — mi építjük” elnevezésű akció. Ennek első lépéseként az úttörő tanácsok olyan összejöveteleket szerveznek, amelyeken a gyermekek megbeszélik: hogyan tudnának bekapcsolódni a negyedik ötéves terv helyi feladatainak megvalósításába — társadalmi munkavégzéssel, hulladékgyűjtéssel, fokozott takarékossággal. Az így kialakított akcióprogramokról, vállalásokról a pajtások naplót vezetnek majd. Hazánk több mint hatezer általános és középisKolájában tartották meg tegnap a tanévnyitó ünnepségeket. Ez alkalommal mindenütt külön nagy szeretettel köszöntötték az igazgatók az általános iskolai tanulmányaikat most kezdő 126 ezer kisdiáKot — csakúgy, mint a középiskolák új első osztályos tanulóit, akiknek a száma megközelíti az 56 ezret az országban. Az ünnepségeket sokhelyütt színezte egy-egy rendkívüli esemény, bejelentés: új iskola- épületeket avattak, a tanyai Iskolákból városba költöztek a diákok — érdekes tantervi újításokat jelentettek be az igazgatók. Ünnepélyes keretek között nyitották meg kapuikat a megye és a megyeszékhely iskolái is. Szolnokon például a Tallinn körzeti általános iskolában már reggel 8 órakor megtartották a tanévnyitó ünnepélyt, azért, hogy a szülők még munkába indulás előtt részt vehessenek az iskolai ünnepségen. Hiszen többségük késő estig dolgozik. Egyébként a legtöbb kisdiák itt kezdi meg a városban általános iskolai tanulmányait. Számszerint száztízen iratkoztak be az első osztályba. Több iskola a késő délutáni órákban tartotta ünnepélyes tanévmegnyitóját. Így a Költői úti általános iskola és a Ságvári körúti általános iskola is. A város általános iskoláiban több mint nyolcszáz kisdiák kezdi tanulmányait, közülük ötszázan az óvodából lépnek át az általános iskola falai közé. Virággal fogadják őket mindenütt. Néhol még színes Eorgóval is kedveskedtek nekik, sőt egyes iskolákban a nyolcadik osztályos úttörők személyesen kísérték át őket az óvodából életük újabb állomására, az általános iskolába. A középiskolákban hasonlóképpen szívélyes fogadtatásban volt részük az első évfolyamra beiratkozott diákoknak. A Varga Katalin gimnáziumban két osztályban nyolcvan elsőéves kezdi középiskolai tanulmányait a most induló új kísérleti rendszerben. Külön öröm az intézet számára, hogy erre a tanévre végre felépült az új, korszerű fizikai előadóterem is. A Verseghy Ferenc gim- náizumban négy első osztály tanulói kezdik a munkát, a most már gázfűtéssel felszerelt iskolaépületben. A Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskolában százhetvenöt elsőst köszöntöttek, — majd az igazgatónő külön megdicsérte a lakiteleki nyári táborban első helyezést elért leánybrigádot, az iskola büszkeségeit. Ma már az iskolákban az oktató-nevelő munka is megkezdődött. a következő napokban elkészül az osztályok végleges órarendje is. A tanévnyitást követő két hetet az általános iskolákban most startoló kisdiákok főként azzal töltik, hogy megismerkednek az iskolai élettel, szokásokkal, a magatartásMegújulva fogadja a tanulókat a szolnoki Nyúl utcai iskola. Kívülről ugyan nem sok látszik ebből, de belülről annál több a változás. A két tanterem mellett kialakítottak egy kis helyiséget tanulószobának, a folyosón mosdókat helyeztek el, a tantermeket kifestették, a régi villanykörték mellé modem neoncsöveket szereltek fel. Kifestették a tanári szobát is, a régi kályhák helyére pedig olajkályhák kerülnek. Az iskolák nyári tatarozása megszokott jelenség, s a Nyúl utcai változások sem érdemelnének különösebb említést, ha csupán a szokásos tatarozásról lenne szó. Ez az esemény azonban mégis többet érdemel, mivel az elvégzett munkák nem kerültek pénzbe az iskolának. A Május 1 Ruhagyár szolnoki gyáregységének dolgozói és a környék lakói társadalmi munkában végeztek mindent. A Nyúl utcai iskola a Délibáb úti iskolához tartozik. A Május 1 Ruhagyár és az iskola között igen jő, és egyre erősödő kapcsolatok alakultak ki. Ennek a kapcsolatnak az eredménye a Nyúl utcai iskola megújulása. Az iskola szülői munkaközössége is sokat vállalt az iskolában. Arany Jánosné, Pásztor Jánosné, Lévai Gá- bomé, Molnár Jánosné, Vígh Istvánná, Kóczián Jánosné végezték a legtöbb munkát és a körzet két tanácstagja beli követelményekkel. Tanítóik mindenekelőtt arra törekednek, hogy számukra megkönnyítsék a minél zök- kenőmentesebb átmenetet a szülői házból, illetve az óvodából az iskolai életbe. Az új tanév indulási napjaiban természetesen a középiskolákban is megkülönböztetett gondot fordítanak az első osztályosok beilleszkedésére. A többi osztályban pedig az első hetek az előző évi tananyag felfrissítésével, ismétlésével telnek, s majd szeptember közepén kezdődik meg az új anyag feldolgozása. Zsákai Anna és Gál János is segített. A gyár és az iskola kapcsolata mindkét félnek előnyös. Hogy az iskolánaK miért, azt nem kell tovább részletezni. \ gyár cserébe két tantermet kap szakmunkástanuló csoportjának a Délibáb úti iskolában, és ami a legfontosabb: munkásokat szeretne kapni a kis- gyepi lányok, asszonyok közül. elsősorban olyanokat, akik elvégezték az általános iskolát, vagy most végzik a dolgozók általános iskolájának ifjúsági tagozatát. Jelenleg 20—25 kisgyepi munkása van a gyárnak, de ennél sokkal több is lehetne. A továbbiakban az iskola a gyár segítségével szabás-varrás tanfolyamot indít. Így többen megszeretik ezt a munkát, s ha elmennek dolgozni a ruhagyárba, nem lesznek egészen képzetlenek. Mindez csak a kezdet. Tegnap kis házi ünnepségen látta vendégül az iskola a ruhagyár képviselőit és a legtöbb munkát végzett szülőket. Az ünnepségen dr. Orbán Pétemé, a Május 1 Ruhagyár szolnoki gyáregységének igazgatója és Szurmay Sándor, az iskola igazgatója egyaránt hangsúlyozták, hogy tovább szeretnék fejleszteni a gyár és az iskola kapcsolatait. A beszélgetések során máris felmerült számos ötlet, elképzelés az együttműködés jövőbeni bővítésére. B. A. A gyár segítségével TMkáesfj. (Jtiijehj : Ebéd - diplomata módra Boday belépett a bisztróba. Esős nap volt, a szél is fújt, mindenféle cserépdarabok potyogtak a tetőről, s Boday szenvedni akart. Az időjárás nem elégítette ki, valami belülről marta és még többet követelt, még sokkal többet. A délelőttje eltelt valahogy, alig gondolt valamire, s legfőképpen arra nem, hogy mi lesz délután. Meg este, meg másnap. Szóval nem szenvedett. „De most!” gondolta elégedetten, mikor belökte az ajtót. Ahova betért, abban a bisztróban kétszer kell sorbaállni, s Boday a sor- banállást viselte el a legnehezebben. Ezért ment be. Mozdulatlanul állt egy darabig, felvillant benne, hogv háromszor is sorbaállhat! Az ötlet eredetinek tűnt, és méltónak néhány perces meditálásra. Először sorba- állna az ételkiadó pultnál, s közelről, hosszasan tanulmányozná az ételek nevét. A választékot. Aztán vissza a pénztárhoz, s onnan megint az ételkiadó.. i Hajlott arra, hogy kísérletet tegyen, de türelmetlenül felpillantott a falra. A választék innen is jól olvasható volt, s így most már nem érezte sportszerűnek, ha mégis sorbaáll. Bólintott és_ odalépett a pénztárhoz. %Néhány perc múlva rádöbbent, hogy a pénztár- fülkében nem ül senki. Ez felélénkítette. Visszament előző helyére, és megint rábámult a táblárr. Ügy döntött, még sem brassóit fog enni. Jeladás volt az üres pénztár, vagy ha nem, 6 jeladásnak tekinti, ezzel azzá is teszi, másszóval beavatkozik a bisztró életébe, és kívülről értelmet visz egy esetleges, véletlenszerű és értelmetlen eseménybe. „Mozduljon már!” Boday nem mozdult. Flekként nem hajlandó enni, ezzel elismerné vereségét. Flekken: az a vég. Családi asztaltól elzavart, vasárnapi ebédről lemaradt, mindenhonnan elmart magánytól síró emberkék falatozzák a flekként esős deleken. Boday is magányos volt, de nem sírós, hanem büszke magányos. Ős-magányos. Lám, most is bigy- gyesztett a flekkenre. „Nem, itt még nem tartunk!” Lendületes mozgással beállt a másik pénztárablak előtt kanyargó sorba. „Egy diplomata sertésborda, egy kenyér” — így szólt az ablaknál. „Egy diplomata, egy pék” — mondta unott hangon a pénztárosnő, „Ez jó!” ujjongott Boday. Egyre jobban szenvedett. Most kell majd igazán koncentrálnia, jól sáfárkodni a kiküzdött, de nem igazán nagy szenvedéssel. Jól tudta, veszélyek fenyegetik. Ebéd után ő is, mint annyian, megelégedett, és gömbölyű pocakú, mint órazsebes nagyapja a századfordulóról, ittfelejtett fényképalbumban... Meg aztán, hogy tartósítsa a szenvedést estig? Fal állt előtte, melyet meg kell másznia. Nem baj, az emberekben bíznia kell, s Boday tudta, hogy felebarátai nem hagyják cserben. Ette az ételt, száraz kenyérrel, piszkos villával. Ráhunyorított a villa fogai közé száradt rizsszemre: „ön itt?” — kérdezte ironikusan. Szerette a váratlan kérdéseket. Egyszercsak belebámultak a tányérjába. Ketten: egy sárga télikabátos, kis nyírott- bajszú pofa, Boday így képzelte a kisvárosi szabókat 1910 körül, s egy másik, akiről lerítt, hogy fodrász. Vagy ha nem, hát az akart lenni. — Bocsánat — mondta a sárga kabátos, és Boday keze ökölbeszorult, torka ösz- szeszűkűlt — bocsánat, szabad megkérdezni uram, mi a neve ennek a. 1: A többit nem hallotta, füle zúgott, vére lüktetett, sírni támadt kedve. Ott kell hagynia az ételt, nem ebédelhet ma sem, pedig annyira ízlett. — Diplomata sertésborda — mondta szárazon. Azok ketten fél lépést hátrahúzódtak, s figyelmesen nézték Bodayt. Ö pedig mozdulatlan volt, kezében a villa, azon a diplomata egy darabj^, meg a rizsszem. „Nem tudok enni tőlük” — gondoltai — Köszönjük uram — mondta most a sárga. — Bocsánat, uram — mondta a borbély — és jó? Boday eltolta a tányért; — Jó. Aztán hallgatott, zajt csak belülről hallott. Nézte mereven a mocskos falat. „Jó étvágyat!” — hirdette egy mókás mosolyú kukta, és kuktasapkájára mutatott. Boday ezt a plakátot nézte, amíg azok el nem mentek. Akkor nagyot szívott a levegőből. „Jöhet a madártej!” Tudta, hogy a madártejben tenyészik leggyorsabban a salmonella. „Salmonella, Salmonella, ha lányom lesz, így fogják nevezni” — mélázott. Megkapta a madártejet, hosszasan nézte, nem látott benne semmi gyanúsat. Ez bizalmatlanná tette. „Nem baj — vigasztalta magát, a mazsolát szemcsére kifelejtették. Pedig hogy szeretem a mazsolát!” Agyát vérhullám öntötte el, mártogatni kezdte kis- kanalát a tányérba. ;,lze nincs” — mondta. Már majdnem megette, mikor azok ketten visszajöttek. — Szabad? — kérdezték. Boday teli szájjal hallgatott. „Idejöttetek a koszos diplomatátokkal? Ide, hozzám? Hát ennyire újak vagytok itt? Hát nem tudjátok, hát mégcsak nem is sejtitek?. Azok meg kóstolgatják, s eszik a kezdők örömével. Az újdonság izgalmával. És beszélgetnek is fölötte, halkan, mint akik nem akarják hangos szóval megtörni a diplomata sertésborda körül lebegő hangulatot, és mint akik nem akarják őt zavarni. Ez a dolog rettenetesen dühítette Bodayt. — Köszönjük uram, nagyon ízletes volt — hallotta nem sokkal később. „ízletes volt!” — sír fel valami Bodayban. — Máskor is ezt fogjuk választani. Viszontlátásra. Elmentek. Boday maradt ;,Van ilyen?” — gondoltai '„Van” — felelt önmagának, tanárosan. Ám ekkor felkapta a fejét. — Két diplomata sertésbordát kérek — mondja egy hang a pénztárnál, s az ételpultnál már be is kiáltják a konyhába: '„Még két diplomata!” Ez soki Bodayt nyugodt csendes délután várja az utcán. Elállt az eső, elállt a szél. Ő úgy érzi, a nap első fele jól telt el és megindu1 a folyam felé. A Dunának; >•
