Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-17 / 219. szám

1971. szeptember 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 „A mi építőink bejárták már országot" — A megalakulás óta 142 családi házat építettek — Szolnokon rövidesen háromemeletes társasházat alapoznak — A huszadik évfordulót sikeres évvel köszöntik Munka bau Hegedűs László lakatos szocialista brigádja: Kartus Pál, Molnár Gyula és Kiss Márton, a kunszentmár­toni tisztasági fürdő ablakait készítik Tisztántartott porta, szé­pen épített ház. Meglátszik, hogy építők szövetkezete, s hogy a saját házukra is gondjuk van. Dehát így il­lik. Tiszaföldvár rangos nagyközség főútján hirdeti a tábla: itt van a központja az Építőipari Ktsz-nek. Pár hónap, s a megalaku­lásra emlékeznek. A husza­dik évfordulóra. Sajnálják nagyon, alapítót sem most, sem később nem köszönthet­nek maguk kozott. Mert eb­ben a kisipari termelőszö­vetkezetben kevés ember kezdte 1952. január harma­dikén a közös munkát. Mindössze hat kőműves döntött úgy, hogy megala­kítja Tiszaföldvár második szövetkezetét. Nagy Elek, Lakos Károly, tHögye Gá­bor, tTóth Gergely, fÁgos- ton Sándor és Vataí Benjá­min. Aki él még közülük, már nyugdíjas — úgy mondják öregnyugdíjas — vagy elpártolt tőlük az évek során. A nehéz évek alatt, amikor sem erejükből, sem lehetőségekből nem futotta sokra. Szegény mesteremberek közössége Valóban csak dolgos ke­züket, tudásukat hozták a közösbe. Aztán, akik később, egy-két év után jöttek, azok is csak akaratot hoztak, munkát kerestek. Nem is vállaltak sokáig csak javí­tást, tatarozást. Az első időkben toldtak-foltoztak is­kolát, egy-egy öreg középü­letet, És nemcsak Földvá­ron,' Már az egy pár lófo­gatra is úgy emlékeznek: Kengyelig is élvitte a ho­mokot, oltott meszet, festé­ket Iskolát tettek rendbe a közeli községben. Minderre Kőfalvi János emlékezik. Az alapítás utón nem sokkal kérte felvételei a ktsz-be. A fiatal elnök, Jászapáti István mérnök őt kéri segítségül. Sokat tud a régi időkről, — azt mondja róla. — Olyan mesteremberek Jöttek közénk, akik itt ala­pítottak családot, s nem akartak tovább csavarogni, minden héten máshol dol­gozni. Ezek az emberek ké­sőbb sem a fiatalok közül kerültek ki. Ezért mondo­gattuk már egy-két' év múl­va; ipari tanulók kellené­nek, nem is kevés belőlük, mert nem lesz, aki folytas­sa a munkák Hanem munka is nehezen akadt akkor, az ellenforra­dalom előtt és után is. Em­lékeznek egy Bükéi István­ra, akj műszaki vezetőnek jött a szövetkezetbe, s aki Debrecenig is elvitte az épí­tőbrigádot. Akkor dolgoztak a tiszaföldváriak Karcag- Tilaimason Is. — Az volt a legnagyobb bajunk, hogy szerszám, gép alig. Még állványlétránk sem volt. Így aztán aki raj­tunk (segíteni akart, az szer­számot hozhatott volna, az­tán nagy megbízást, jó munkára. Féltek a magasban Ezerkilencszázötvenhétben hatvan körüli volt a ta- gqk száma. ötvennyolcban végre elkezdődött az ipari tanulók képzése. Egy év múlva sokan kérték felvéte­lüket. Segédmunkára is volt bőven vállalkozó. Be­lőlük később különböző tan­folyamokon mégis szakmun­kás lett. Itt szerzett szak­mát, s itt is dolgozik máig Ju­hász Antal vízvezeték-szere­lő, Varga Lajos kőműves, Trenovszki János kőműves, Csík András villanyszerelő. A tanfolyamokat a KISZOV is segítette, szervezte. Aztán a legjobb régi szakmunká­sokat is küldték tanulni. Olyan szakma az építőipar is, amely mindig fejlődik, változik. Kőműves brigádve­zetői tanfolyamra mentek néhányan. Később a munka­gépek kezelését tanulták Is­kolán. És akkor már bizako­dóbbak is voltak: lesz még nekik gépük, jó szerszámuk elég. Az első nagy munka? Kő­falvi János már nevetve mondja el. Két „kockaház" építését szerezte meg nekik a KISZÖV a reptéren. La­kóházakat, háromemeletes lakóházakat kellett építeni. Tetszett a feladat, sokan fogadkoztak, most végre megmutatják, nem akármi­lyen mesteremberek. Aztán rájöttek: nincs létraállvány elég. Gyorsan csinált egy mesterember harmincat. El is vitték — akkor már volt egy roncstelepen vásárolt, ósszejavítgatott teherautójuk — a tetthelyre. Alig állvá­nyoztak, már jött is az üze­net. Az elnök menjen azon, nal az építkezésre, nem biz­tonságos az állvány. Nosza, rohantak is, nehogy valami baj érje az embereket. Ott sült ki, hogy nem az áll­ványban volt a hiba. Féltek a mesterek a magasban. Per­sze, hogy féltek. Nem csi­náltak ők még emeletes há­zat soha. Azóta már másképp járja. A magasépítés nekik termé­szetes dolog. Az első erő­próba utón még az elején legfélénkebb is azt mondta: vállaljunk csak magasházat, nemcsak kenyérhéjat lehet azon keresni. 1970-től működési területük az egész ország A szövetkezet dolgozói egy-két kivételtől eltekintve 1970-ig a környező községek­ben, s helyben építettek. A hatvanas évek derekától egyre több megrendelést kaptak uj épületekre. Ez ak­kor már jó volt, mert a szö­vetkezetnek minden építő- szakipari részlege dolgozha­tott. így építettek Homokon, néhány kislakást, családi házat, aztán a homoki úton csemegeboltot, növényvédő szereket árusító szaküzletet, családi házakat Kungyalun, Mesterszálláson. Jószom- szédjuk, a helyi Vegyesipari Ktsz 1965-ben még terven felüli nagy munkát is rájuk: bízott. A közeli Martfűn szolgáltatóházat építettek. Azért gépük, felszerelésük még akkor sem sok volt. Érthető ez, hiszen évi hatvan —hetvenezer forintjuk volt fejlesztésre. A beruházásaik is bankhitelből sikerültek. Volt egy használt betonke­verőjük, egy szállítószalag — ezzel kezdték a hatvanas éveket. Meg az a roncstele­pen vásárolt teherautó. Azon a telepen vették a födém­darut is. Aztán honvédség­től, mezőgazdasági termelő- szövetkezettől, kimustrált teherautót. Sokat költöttek a javításokra, tán meg se érte, de a haladáshoz kellett a szállító jármű. A lófogat so­kat nem győz, a messzit sem. Míg igyekeztek, szorgos­kodtak, kialakult egy na­gyobb szövetkezeti család. A férjeket feleségek, majd fi ük követték a műhelyekben, állványokon. Itt van például Sike György. A ktsz-ben ta­nulta ki a szobafestő szak­mát, egy fia már mellette dolgozik, a másik meg rako­dómunkás. Kőfalviék is csa­ládostul dolgoznak, itt van már a fiú is. Juhász Antal vízvezeték-szerelő brigádjá­ban dolgozik még egy Ju­hász. Nagy Gábor lóhajtó felesége a mozaiküzemben keresi a kenyérre valót. S közben, 1970 óta a szö­vetkezet működési területe az egész ország. De már ek­kor új, drága gépeik is vol­tak : hegesztő-dinamó, olyan rakodógép, amely alapozni is tud. Aztán univerzális emelő, töf>b betonkeverő, futómacska, gyorsfelvonó. És még valami, ami most Me­zőtúr határában álldogál. Egy Alföld típusú lakóko­csi. Asztalosüzemet építenek Fjlezőtúrón s az ott dolgo­zóknak kényelmes pihenő­helye a szép és drága guru­ló otthon. Találkozunk építményeikkel Mindig a legújabb mun­kájukra a legbüszkébbek. Mondják most is, Kengye­len nagyon szép lesz a biszt­ró. Már rendezgetik, az épí­tők megcsinálták a magu­két. Tavaly Tiszaföldvéron élelmiszerboltot építettek, előbb pedig a TITÁSZ szék­házét. Az utazó emberek meg- megállnak éhüket, szomju- kat oltani Szajolban, a Pety- tyes vendéglőnél. Az ő mun­kájuk az is. Aztán Balaton- szabadiban üdülő, Gyopáros- fürdőn a másik. Legutóbb a szolnoki Tejipari Vállalatnál volt sok dolguk. Irodaházat, járdát, mást csináltak. Szép megbízásuk rövide­sen ismét Szolnokra hívja az építőket. A Hunyadi János utcában nyolclakásos, há­romemeletes társasház ala­pozását kezdik októberben. Míg soroljuk az elkészül­teket, a könyvelésen gyors számadást csinálnak. Cso­dálkoznak is, mert még nem adták Össze soha. A szövet­kezet 19 éves működése alatt, többnyire a környéken 142 családi házat épített fel. Jászapáti István, az elnök még' reggel azt mondta: ha valaki sok pénzt áldoz, ösz- szegyűjt egy új otthonra, elvárja, hogy a lehető leg­jobb legyen. Ezért nagyon vigyáznak, alaposan meg­dolgoznak ők minden há­zon. Nem hívták még őket Javításra, nem perelték ä megbízók a szövetkezetét. Ezt ezután is így szeretnék. Jó munkát — jó pénzért. Hatékonyabb munka, nagyobb jövedelem Azt mondják még a hat­vanas években is a legtöbb baj a munkafegyelemmel volt a tiszaföldvári építők szövetkezetében. Szó ami szó, régi nyilvántartásokból is igazolható ez. Megjegyez­ték például, hogy 1964-ben hiányzás, méghozzá igazo­latlan mulasztás miatt több mint 1100 munkanap kiesés volt a termelésben. Tán ösz- szesen hatvan napot tudtak ebből utólag igazolni a mu­lasztók. Szőlősvidék, boros község Földvár. Megesett, hogy egy bevonuló katonát nyolc—tíz dolgozó búcsúzta­tott. De nem akárhogyan! Egy hétig is eltartott a bú­csú. Ez alatt a borospoharat emelgették, a munkahelynek tájára sem mentek. Aztán sokáig úgy voltak vele, ha messze vidéken dolgoznak, ritkábban jár arra vezető­ség. Megtörtént, szó szerint, hogy „hasukra sütött a nap" az építőknek. Egyszerűen nem kezdték el a munkát korán reggel, csak későn déltájban. Kevés pénz a műszaki fej­lesztésre, a munkafegyelem lazasága miatt csökkent a termelékenység, nyilvánvaló, hogy nem a legjobb gazda­sági eredmény következett ebbőL Jászapáti István, az elnök 1968-ban vette át a szövet­kezet vezetését. Sok rendbe- tenni való volt, de a legfon­tosabbnak máig is a munka- fegyelem javítását, a közös munka eredményéért becsü­letes munkálkodást tartja a legfontosabbnak. A szövetke­zet irodájában Íróasztal mö­gött nem sokat látni az el­nököt. De ott van minden építkezésnél, azonnal intéz­kedik, s még anyag után is elrgegy, ha sürgeti a mun­ka. Nemcsak ennek, a ktsz immár több mint százhar­minc dolgozója közös meg­értésének tudható be, hogy a szövetkezet a gazdaságirá­nyítás új rendszerében igen szép eredményeket ért eL Náluk nincs határidő-elhú­zódás, „objektív nehézségek­re” hivatkozás, amit vállal­nak igyekeznek pontosan, határidőre felépíteni. Ez már a harmadik ötéves terv utol­só éveiben is meghozta eredményét. 1968-ban a ter­melési érték 7 millió 240 ezer forint volt, ebből 412 ezer a nyereség. Kilencvenöt volt akkor a dolgozók szá­ma. Ezerkilencszázhatvanki- léncben a létszám száztizen­háromra nőtt, de a terme­lési érték is növekedett je­lentősen. Kereken 11 millió forint volt. Hogyan értek el egy év alatt ilyen „nagy ugrást”? Ügy, hogy olyan új létesít­mények felépítésére kaptak megbízást, amely már nem­csak építés, szerelés is. Minden részleg megdolgozta benne a magáét. Ezenkívül szívesen vállaltak ipari-ja­vító szolgáltatást is. A drága gépek megtérültek A gépi beruházások, új gé­pek beszerzése 1969-ben kez­dődött. Természetesen azon­nal nem hozott ez ered­ményt. Azt mondják viszont a ktsz ügyeit jól ismerők, hogy az 1970-es év már ezt is tükrözte. 1970-ben a ter­melési érték befejezett mun­kák utón 16 millió 258 ezer forint volt, jóval túlteljesí­tették a tervezettet. Ennek alapján nagy bizalommal, merész tervet készítettek 1971-re. Most már azt mond­ják: mi mindent győzünk. Van benne valami. 1971-re ugyanis 18 millió termelési értéket terveztek és az első féléves mérlegnél nagy bol­dogság volt a szövetkezet­ben: már 12 milliót megter­meltek. Óvatos becslés sze­rint is 22 millió lesz év vé­gére a termelési értékük. Azt mondják ebben már a gépek hatása is benne van és az is. hogy jobban szer­vezik, irányítják a munkát. Ennek a jobb munkaszer­vezésnek ebben az évben is bizonyítékát adják még. Be akarják fejezni a kunszent­mártoni tisztasági fürdő fel­újítását, átadnak Szolnokon két Patyolat szalont és fel­építik a vasipari vállalat fezolgáltatóházát a megye- székhelyen. Olyan bérezést alakítottak ki, amelyben nemcsak a jó munkáért, a gyorsaságért is több pénz jár. És, mert jól és gyorsan dolgoznak, máris 30 száza­lékkal emelkedett a munka hatékonysága. Ezért van, hogy még tavaly az első fél­évben egy közepesen dolgozó kőműves havi átlagbére 2083 forint volt, addig az Idén as első félévben már 2498 fo­rint. Sokan csodálkoznak ilyen bérnövekmény hallatán. Van aki azt mondja nincs amö- gött munka. A ktsz-ben vizs­gálódtak is a közelmúltban emiatt. Kiderült, olyan munkateljesítmények van­nak, amelyek indokolják a béremelkedést. Közeleg a huszadik évforduló Pár hőnap és a tiszaföld­vári Építőipari Ktsz megala­kulásának 20, évfordulóját ünnepli. Ezt az évfordulót már százharmincán köszön­tik. És huszonhat ipari ta­nuló is. Kilenc szakmában képezik őket, s úgy akarják minden évben legyen leg­alább ennyi fiataL Mert munka bőven lesz, sok szorgos munkáskézre, észra van szükség. Az ipari szövetkezetek VÉ kongresszusán Tiszaföldvár- ról Jászapáti István, az épí­tőipari ktsz elnöke képviseli s szövetkezeteket. A KI­SZÖV küldöttválasztó érté-; kezletén vita nélkül egyhan­gúlag megszavazták, hogy a fiától mérnökember ott Je­gyen a szövetkezetek orszá-; gos tanácskozásán. Ott is-* merték el a két szocialista brigád munkavállalását ia.' A két kollektíva ugyanis el«; határozta, hogy önköltség- csökkentéssel, az eddiginél niég jobb munkával köszönti az országos fórumot. ^ Cibakházán dolgoznak az építők. Szép családi ház lesz a tejgy űjtú mellett Tavaly építették fel Tiszaföldvároe a vasútállomás köre­iében ezt az új élelmiszer boltot Augusztusban adták át Kengyelen az új bisztró épületét

Next

/
Oldalképek
Tartalom