Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-16 / 218. szám

1971. szptember 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Három srác a hadseregben" A televízió szeptember 14- én kezdte meg a „Három srác a hadseregben” című Ifjúsági filmsorozat sugárzá­sát. A hat részből álló, egyenként 30—40 perces so­rozat hat egymást követő héten át — egy alkalom kivételével — keddi napo­kon láthatják a nézők. A kezdeményező a TV if­júsági és gyermekosztálya volt attól a gondolattól ve­zetve, hogy ma a korszerű technika korában a fogékony fiatal korosztály számára érdekes, hasznos informá­ciókat nyújtson. A honvé­delmi nevelés ügyét jól szol­gálja a sorozat, de bizonyos, hogy nemcsak az ifjak, ha­nem a felnőttek is szívesen megnézik a Magyar Nép­hadsereg korszerű fegyve­reit, haditechnikai eszközeit és meggyőződnek arról, hogy az értékes fegyverek milyen jól szolgálják hozzáértő ka­tonáink kezében a haza vé­delmét. A filmek a haditechniká­ról szólnak, mégis az ember a főszereplő, aki fizikai erő­vel, vagy komoly szellemi kvalitással mozgásba hozza, rendeltetésüknek megfelelő­en alkalmazza a fegyvere­ket, a bonyolult berendezé­seket, gépeket. Amint a sorozat címe is jelzi, az ismeretterjesztő filmsorozat nem száraz is­mereteket nyújt. Három kí­váncsi fiú engedélyt kap Oláh István vezérőrnagytól, a honvédelmi miniszter he­lyettesétől hadseregbeli ka­landozásra. Helikopteren, páncélozott szállítójárműve­ken bejárják a hadsereget; a meglátogatott alakulatoknál tapasztalt tisztek, szakem­berek vezetik őket a látni­valók között és figyelmüket a technikai érdekességekre irányítják. A film elkészítésekor ala­kulatok, parancsnokok és sorkatonák százai álltak a filmesek rendelkezésére for­gatás alatt csaknem 50 na­pon át. Sok-sok szakember dolgozott a sorozat elkészí­tésén, amely 1969-ben kez­dődött és most fejeződik be. M. L. Játéknak sem lenne rossz. A sorozat gyermekszereplői a forgatás szünetében megrohamozzák a híd vető harc­kocsit Tanácskozás felvétel előtt: Gábor Pál rendező, mellette jobbról Abonyi Antal operatőr J. Magyar nap Kedden magyar napot tar­tottak a torinói Unita fesz­tiválon. A csaknem négyezer fős, lelkes közönség a Bu­dapest Táncegyüttes művé­szeinek előadásában gyö­nyörködhetett. Mielőtt táncosaink színre léptek volna, Övári Miklós, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának titkára, küldöttségünk vezetője köszöntötte az olasz testvérpárt tagjait, ve­zetőit és aktivistáit, a rész­vevőket. Az UNITA torinói kiadá­sa szerdán „Óriási siker” cí­mű cikkében méltatja a ma­gyar táncegyüttest és zene­karának kitűnő szereplését. Pártmunkások kézikönyve Második, átdolgozott és bővített kiadásban jelent meg az a mű, amely a párt- szervezetek valamennyi tisztségviselője számára nél­külözhetetlen tudnivalókat foglalja össze. A hét fejezet­re oszló kötet részletesen tárgyalja a pártalapszerve- zetek tevékenységének vala­mennyi területét, így a gaz­dasági munka irányítását és ellenőrzését, a gazdasági ve­zetőkkel való foglalkozást, az agitáció szerepét, a pro­paganda jelentőségét, a párt- oktatás előkészítését. Külön fejezet foglalkozik a kádermunkával, a káderek kiválasztásának alapelveivel, az állami személyzeti mun­ka pártellenőrzéséveL Ugyancsak külön-külön fe­jezet tárgyalja a tagfelvételi munka teendőit, a tömeg­szervezetek és tömegmozgal­mak helyi pártirányításának módszereit, s a pártalapszer- vezet belső életének meg­szervezését., Ez utóbbi feje­zeten belül megkülönbözte­tett hangsúlyt kap a határo­zatok jó előkészítése, az el­lenőrzés rendszeressége, va­lamint a pártcsoportok te­vékenysége. A könyv befe­jező része a pártmunka sa­játos területeit taglalja, így a hivatali, intézményi párt- alapszervezetek munkáját, a körzeti pártszervezetek fel­adatait s a községi pártbi­zottságok^ csúcsvezetőségek teendőit. A valamennyi pártmunkás számára hasznos kéziköny­vül szolgáló kötetet — ame­lyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg — függelék egészíti ki, amelyben föllel­hető a pártmunkára vonat­kozó legfontosabb határoza­tok, illetve kiadványok és cikkek jegyzéke. BODROGI SÁNDOR: a í. Kopasz Oroszlánban A katonai térképeken kar­csú nyilak mutattak keletről nyugatra és nyugatról ke­letre. Az éterben a rádió­adók továbbította parancsok és rendelkezések hullámoz­tak: a háború a végkifejlés felé közeledett. Egyfelől a Szovjetunió, másfelől az Egyesült Államok, Francia- ország és Anglia csapatai — ezredek, dandárok és had­osztályok — nyomultak elő­re a fasiszta Németország­ban. A még hitleri ellenőr­zés alatt álló városokban mindenfajta szolgáltatás szü­netelt, sötétség, éhség, szom­júság gyötörte a lakosságot. A katonai térképekre raj­zolt nyilak mind közelebb kerültek egymáshoz. A két Irányból támadó szövetsége­sek, a győzelemhez közeled­tek. A katonai szállítmányok­ban megjelent a rágógumi és a cigaretta is, sőt sajátos c somagolásban egyre több pezsgőt rakodtak a műszaki alakulatok. Az italládákon nagy, fekete „N” betű dí­szelgett, annak jeleként, hogy a csomgokat csak kü­lön parancsra szabad majd felbontani a győzelem nap­ján. De addig még a szaporán zuhogó áprilisi zápor sem tudta elmosni a csatatere­ken omló tengernyi vért. És azon a területen, amellyé Né­metország zsugorodott, még több mint háromszáz kon­centrációs tábor működött. Késő éjszaka, minden elér­hető táborparancsnokság utasítást kapott a foglyok el­pusztítására. Rudolf Schirmbaum SS- őrkatona a Gricchenau meg­semmisítő tábor őrszeme is parancsot kapott: géppuská­ját szerelje le szállítsa a kő­bányához, foglaljon tüzelő­állást. A domb túlsó olda­láról motorzúgást hozott a szél: árokásó gépek, lomha oszlopai gurultak a bánya felé. A táborban sorakozót rendeltek el és a rabok se­rege a kőbánya felé tántor­gott. Mielőtt odaérnének, robbanások verik fel a csen­det: a magasbalövellő rögök helyén hosszú árok alakult ki. A foglyok felsorakoztak a gödör szélén, arccal a domb felé fordultak. Schirm­baum társaihoz hasonlóan tüzeléshez készítette fegyve­rét. Tekintetével végigtapo­gatta a számára meghatáro­zott zónát. Látta az előre- hajló foglyokat, de számára nem emberek ők, csupán tárgyak, eleven fal, amelybe majd golyóit lövi. Elhangzott a tűzparancs. A géppuskák szünet nélkül, perceken át kelepeltek. A munkagépek jöttek, amelyek a testeket a mélybe söprik. Homokot, követ szórtak a gödörben heverő sokszáz holttestre. Azután az árok­ásók földet martak és a még hullámzó tömegsírra borítot­ták. Eközben egy műszaki ala­Hi a véleménye a Néplapról ? — Már exután méginkább olvasom — „Csinált út” visz egészen a major közepéig. Itt dolgoznak, itt élnek a Kúria lakói. Réges- régi az elnevezés. Mezőtúr mindig nagy tanyavilággal ölelkezett. Ez is régről való. Húsz éve tsz-major. Istállók, baromfiszállások, veszik kö­rül az egykori cselédlaká­sokat. Egy régi cselédlakás Ve­res Mihályé. Báró Harkányi Anna birtokára szegődött 1937-ben. Ahhoz járt a la­kás, amiben most is lakik. A cselédsors változott azóta, mint a világ. A tsz-alakítás idején még „petró” világolt. Veres Mihály kerek húsz esztendeje tsz-tag. Alig em­lékszik már — rosszat köny- nyen felejti az ember — a pislákoló fényre. Villany van, rádió szól és vagy öt éve, hogy a tehenész hajnali fél négykor feketekávét főz magának. Kotyogóban, gáz­tűzhelyen. Frissebben megy azzal a munkába. Húsz esztendeje közöskö­dik, s lassan annyi éve, hogy előfizet az újságra. Mindig a Néplapra. — Mert amikor a tsz ala­kult, megígérték, napjában jár a posta is. Meggondol­tam, legyen már egy újsá­gom. Tehettem. A tehenész sohasem keresett rosszul. Pedig én nyolc jó dolgos gyereket neveltem fel. Itt is talált munkát mind, körülöttem. Egy lányom ment csak Pestre férjhez. Elleneztem az elején. Azt szeretem, ha körülöttem van­nak. Gyönyörködni akarok a nagy családomban. Már unokám is nyolc van. Otthon ül a tehenész. Sza­badságon. Vissza se megy már az istállóba. Éppen va­sárnap tölti be a 65. évét. Jön a nyugdíj. Nem fél tőle. —- Itt volt az elnökünk, Hegyi István. Kérdezte, mi­kor telik le, Mihály bátyám. Mondtam, hamarost. ő számolgatott nekem, bizta­tott is. Lesz vagy kétezer forint a nyugdíj. Hát abból csak telik eztán is az újság­ra. Időből meg még több A kanadai gabonatermesztésről A kanadai statisztikai hi­vatal közlése szerint az idén a tavaszi és őszi búza vetés- területe a múlt évhez ké­pest több mint 6 millió hek­tárral növekedett; összesen 18 millió 631,5 ezer hektá­kulat elaknásította á kör­nyéket. Fekete zászlócskák jelezték az aknamezőről ki­vezető utat. Az őrkatonák gránátot erősítettek a gép­puskára, majd kellő távol­ságra futottak. Tompa dör­renések: a fegyverek örökre elnémultak. Az őrkatonák megkezdték visszavonulásu­kat. A műszaki egység meg­szüntette az átjárókat, újabb aknákat telepített. Schirmbaum most vette észre, hogy társai fiagyrésze már civilruhát viselt. összeszorult a szíve. „Ez a vég” gondolta, és a rak­tárhoz sietett. Mint minden őrkatona, ő is rabruhát vé­telezett, cigarettával, kon- servekkel látta el magát. Benzines kannát fogtak, le- locsclták a barakkokat, a konyhát, a krematóriumot. Amikor mindenki elhagyta már a tábor területét, oda­benn fellobbant a láng. Csak percekig tartott a szörnyű ron vetettek búzát Kanadá­ban. Csaknem 3 millió hek­tárral növelték az árpa ve­tésterületét is, a zab és a rozs vetésterülete viszont körülbelül az 1970-es szín­vonalon maradt színjáték. Azután romhal­maz maradt sok tízezer em­ber szörnyű kínszenvedésé­nek színhelyén. A volt őrkatonák kicsiny csoportokat alkotva együtt tartottak. Nem volt kedvük beszélgetni, rettegtek a jövő­től. A láthatáron már tü­zek viliództak, s nem lehe­tett tudni, a front vonul-e ott, vagy csak városok ég­nek. Az égbolton tompa morgással légikötelékek húz­tak a fellegek felett. Schirmbaum csakhamar elvált társaitóL Alig 20 éves — és amíg él, erre az éjszakára mindig visszaemlékszik majd. Es amikor feltolulnak agyában az emlékképek, újra- és újra a rettegés fogja el: hátha valamelyik fogoly túlélte a mészárlást. Egyelőre túlságosan fris­sek azok az emlékek. Az or­szágúton haladt, páncélosok törték fel a betont, bokája meg-megcsúszott menetelés közben. Végre egy községhez ért, a falu szélén tábla: „Wien 417 km”. A posta előtt zöld színű autó állt. Schirmbaum a ko­csihoz lépett, beült. A motor engedelmesen pöfögni kez­dett A volt őr egyre több gázt adott, a kocsi veszet­tül robogott tovább, egyre kelet felé. (Folytatjuk) Nemcsak a ssén • • • ...az emberi gondoskodás melegétől is enyhébb lesz a tele töflb idős embernek Uj- szászon. A munkában meg­fáradt, egyedül élő, tizenegy idős embernek nincsenek olyan hozzátartozóik, akik gondoskodnának ellátásukról. A nagyközségi tanács amellett, hogy szociális ke­retéből személyenként 425 forintot folyósít havonta ré­szükre, minden évben gon­doskodik téli tüzelő ellátá­sukról. Hatszáz forint érték­ben az idén is díjtalanul biztosít mindegyiküknek 18 mázsa jó minőségű borsodi kockaszenet és 2 mázsa vá­gott fát. Az idős emberek közül többen elmondták: a díjta­lan tüzelőjuttatás nemcsak anyagi gondjaikon enyhít, de szebbé, elviselhetőbbé te­szi öreg korukat. Megnyug­tató érzés részükre, hogy bár munkaképtelenek, s egyedül élnek, még sincse­nek magukra hagyva. A tanács utasítására teg­nap már elkezdték a tizen­egy idős ember tüzelőjének házhoz szállítását. HIRDETMÉNY Mestervizsga előkészítő tan­folyamra lehet jelentkezni — ács, kőműves kivételével, — minden szakmában, a jász­berényi, kunszentmártoni, karcagi, szolnoki és török­szentmiklósi KIÓSZ helyi csoportoknál. 1971. szeptem­ber 30-ig. futja, olvashatok naphosz­szat. Eddig is olvasott. Hanyatt- fekve a kiskonyhán, az ablak világánál nappal, asztal mellett, villanyfénynél este. — Mindent elolvasok. Első betűtől az utolsóig. Hátul kezdem, az utolsó oldalon. Az szörnyűséges kérem, hogy milyen gaztettek vannak. Igencsak jut mindennapra. Mondom is sokszor: elen­gedtük az ifjúsággal a hajtó­szárat. Sok gonoszságot csi­nálnak a maiak. Aztán a spor­tot is megnézegetem min­dig. Nézze a kezemet. Nem sportoltam én életemben so­ha, de ezzel a két kezemmel tizennyolc éven át fejtem a teheneket. Göcsörtös, büty­kös a • kezem. Egyszer vol­tam egy gyűlésen Szolnokon, ott mondta egy ember: aki kézzel fejt sok éven át, an­nak a keze aranyat ér. Már akkor nekem aranykezem lehet, ugye? — Elolvasok mindent, amit a megye gazdaságairól írnak. Különösen a gépesítés érdekel. Hogyne, amikor két év óta gépekkel fejünk mi is. Nagy szó az, szeretem az okos gépet. Azt is, ha ol­vasom, itt-ott gépesítenek. Tavaly olvastam, hogy a mi, mostmár az Oj Reménység­gel házasodott Magyar­Mongol Termelőszövetkeze­tünkben óriás libamájakat sikerített Major János. Igyekvő fiatalember az, örültem a sikerének. A nagylány, — aki a leg­kisebb is a családban — tömi a kávéfőzőt. Farmer- nadrágban beszaladt csak a munkából. Harmadmagával most nevelt négy kilósra hat és félezer pulykát. Várják a következő kis mérgeseket. Nyolcezer alját kell mahol­nap rendbetenni, kicsiből szép pecsenyének valókat nevelni. — Belenézek az újságba én is. Nem szeretek olvas­ni. Inkább a divatot nézem, meg a híreket. Édesanyám még azt se. — Nem ám. — Kerekarcú, jókedvű asszony Veres Mi- hályné. Nagyot nevet most is. — Én nem olvasom, én csak fizetem, ha jön a dí­jáért a postás. Veres Mihály tervezget: — Tavaszon bemegyünk a városi házunkba, itt hagyjuk a tanyát. Tévét veszünk, azt nézzük, újságot olvasunk. A kisunoka jön. Másodikos füzetét mutatja a kiskonyha előtt üldögélő nagyszülők­nek. A kávét csak megfőz­te a húszéves széplány. Ki­öntötte, s futott vissza a pulykaszállásra. S. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom