Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-03 / 181. szám

1971. augusztus 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Saját üzemükben konstruált kéregformázó présgépen maguk készítik a jövőben a cipőkérget a mezőtúri Cipőipari Szö­vetkezetben. A kérget eddig az újpesti Bőripari Vállalat rost és mübőrgyár részlegétől vásárolták. A szövetkezet mecha­nikai szakemberei által készített gép üzembehelyezésével nemcsak értékes időt, hanem évi 150 ezer forintot takarí­tanak meg. A választók kérésére JŐM: Kapaszkodj a fellegekbe Tizenkét új játékfilm a mozik augusztusi műsorán A hét Kicsit uborkaszezon van most a rádióban is. A Rá­diószínház is többnyire is­métlésekből él, és csak a rádió Dalszínházának bemu­tatója hozott a héten némi változatosságot. A Csavargók című operettet mutatta be, amely a rádió Dalszínházá­nak első sztereo felvétele, igaz, hogy a Kossuth adón mi csak mono-ban hallhat­tuk. Rövidesen sugározzák az URH-n is sztereo változat­ban. Kétségtelen, hogy a térhatásnak nagyon sok sze­repe lehet egy ilyen moz­galmas, sokszínű játékban, de azért az operett csak operett marad. Operettro­mantikájával, operett igaz­ságaival. A Rádiószínháznak is volt e- bemutatója a héten He­gedűs Géza hangjátéka a Szemirámisz szerelme. Hege­dűs Géza régmúlt történetei mindig érdekesek, változa­tosak, a Rádióújság előzetese szerint ez is az volt. Kár, hogy nem főidőben, ha­nem korán délután hangzott el. Reméljük a rádió hama­rosan megismétli. A Húszas stúdió különle­ges tudakozója, a rádió fia­taloknak szóló műsorai közül az egyik legjobb. Most is a legaktuálisabb kérdést tűzte műsorára. Lakásépítésről, la­káselosztásról tudakozódhat­tak a fiatalok, s az illeté­kesek adtak választ, ha nem is mindig teljesen kielégítőt. Nyár van, kánikula, ilyen­kor a rádióban is inkább a könnyebb lélegzetű, vidám írásokat hallja szívesebben az ember. Ezért üdvözölhet­jük örömmel az Ifjúsági Rá­diószínpad bemutatóját, Du­mas világhírű regényét, a Három testőrt. A szinte vége­láthatatlan hangjáték (8 ré­szes sorozatban hallhatjuk) főszereplője Sztankai István. Biztosan sokan szeretik a rádió hallgatók közül az ilyen folytatásos játékokat, de az az érzésem, hogy a legtöbben nyáron mégis ze­nét és rövidebb műsorokat hallgatnak szívesen. Olyat, mint Szilágyi János Táska­rádiója, aki a héten is friss csemegével örvendeztette meg a könnyűzene kedvelőit. A zeneszámok között el­hangzó riportok közül érde­mes egyet megemlíteni. Ne­vezetesen azt, melyben a riporter azzal a házaspárral beszélget, akik sikeres váló­perük örömére közösen meg­hívták barátaikat egy ban­kettre. Azért érdemes erről a riportról külön beszélni, mert jellemző Szilágyi Já­nos műsorára. Olyan diszk­réten, finoman, de mégis nagyon egyértelműen mond ítéletet a nem éppen min­dennapi ötlet felett, hogy egyben arról is képet ad, mi- mindenhez kell egy ripor­ternek értenie. Előkelő helyet foglal el a zenirodalmi műsorok kö­zött Hámori Éva Ez is, az is... című műsora. Rövid no­vellákat, monológokat, gyűj­tött csokorba, kitűnő köny- nyűzenével fűszerezve. — trömböczky — Ásatás A. 14. ásatási évad kezdő­dött meg hétfőn hazánk egyik legjelentősebb római kori ása_ tásának színhelyén, a táci Görsiumban. Dr. Fitz Jenő, a székesfehérvári István ki­rály múzeum igazgatója, az ásatás vezetője, az idén alsó Pannónia provincia vallási központjának területén foly­tatja a római kori városka feltárását. Feltételezi, hogy ezen a területen rábukkan majd a császárok tiszteletére emelt nagyméretű templom­ra is, amely a feltárás egyik legjelentősebb eredménye len- ee. Mezőtúron a tanácsi vá­lasztásokat megelőző jelölő­gyűléseken elhangzott 102 közérdekű bejelentés közül legtöbb — számszerint 60 — a város fejlesztésével kap­csolatos bejelentés • volt. A hozzászólók út-, járda- és csatornaépítését, a vízellátás javítását, a villanyhálózat bővítését kérték. Szóvátették a,város egészségügyi és szo­ciális ellátásával, a közleke­déssel és a szolgáltatással kapcsolatos gondokat. A városi tanács szakigaz­gatási szervei felmérték a kérések megvalósításának le­hetőségeit, majd úgy csopor­Ä rakodók abbahagyták a munkát, amikor a kislány feltűnt a tarló végén. „Ez meg mebolondult” — mond­ta valaki és amikor Ági oda­ért Csapó is valami ilyesfé­lét akart kérdezni: „Mi az, ég a puszta?” — de ahogy a szeplős, ijedt arcra pillan­tott, beleszorult a kérdés. A kislány sietősen eldöntötte a kerékpárt, hozzáfutott s még oda sem ért, már mondta: „A Bíró pilóta bácsi felesége telefonált, hogy haldoklik a kisfiúk.” Csapót hirtelen kínos ér­zés kerítette hatalmába, sze­retett volna nagyot károm­kodni, fölnézett a másik gép­re, Bíró most fordult meg a tábla végén szépívű, töké­letes kanyarral, a gép fehér műtrágya-uszálya vidáman lobogott utána. „Indulhat” — mondta az egvik rakodó, de ő csak le­gyintett, a két szerelő rosz- szat sejtve jött oda hozzá, ő meg csak intett a levegő­ben zúgó gép felé: „A gye­rek.” „Meghalt?” — kér­dezte Pálinkás. Csapó meg­rántotta a vállát. Bíró gépe ebben a pillanatban fogott földet, előregurult az ő gépe mögé. Leállította a motort, hirtelen nagyon mély csend lett — ő már akkor Bíró gé­pe felé futott — Bíró meg kihajolt az ajtón és azt kér­dezte: „Mi az, valami zűr van?” Bíró sápadtan nézte Csa­pót, az arcán fura hosszanti ráncok gyűltek. Egyszerre tíz évvel lett öregebb — gondolta CsaDÓ. „Fölvinnél?” —- kérdezte Bíró. „Világos” — mondta a másik és már csak akkor jutott eszébe, mikor a leve­gőbe emelkedtek, hogy a köz-. tosították a feladatokat, hogy azoknak nagyobbik részét még az idén végre lehet haj­tani. Tervek szerint az idén 1864 négyzetméter járdát, 3360 folyóméter vízlevezető árkot építenek és gondoskodnak azok tisztántartásáról. A távlatban megvalósuló tervek között olyanok is van­nak, amelyek közül egyné­hányat korábban, — már a IV ötéves terv során — meg lehet valósítani. Ilyenek például az újvárosiaknak az öregek klubjával, a gyermek körzeti rendeléssel, vagy a tej bolt létesítésével kapcso­latos kérése. lés pillanatában teljesen ki­futott belőle Bíró, a haldok­ló gyerek, csak azt érezte, hogy pár perc múlva a piros Fiat-ban ül és száguld Pest felé. Kicsit elszégyellte ma­gát, Bíróra pislantott, a sá­padt arc láttán az jutott eszébe, neki kellett volna a gépet a belső reptérre hoz­ni. De Bíró tökéletesen ma­nőverezett, automatikusan, mint egy nagyon finom mű­szer, zökkenőmentesen fog­tak talajt, aztán a gép leállt. Csak ott jutott eszébe, hogy repülővel kellene menni — egy óra múlva Budaörsön lennének. „Repüljünk föl” —- mond­ta — „A górék biztos meg­értik. ..” Bíró nem szólt, csak a fejét rázta s már ug­rott is ki a gépből. Sietve mentek a puszta felé, majd­nem futottak a Fiatig. Száznegyvennel ment, a nagyobb fékezéseknél Bíró előrebukott, de sohasem koppant a szélvédő üvegnek, mert kezét már korábban automatikusan a műszerfal­nak feszítette, görcsösen, mintha védekezne a feléje futó tájjal szemben. Más­kor, ha Bíró a kocsijában ült, sohasem szokott így száguldozni, mert Bíró nem szerette a száguldozást. Nem mintha félt volna, csak ép­pen értelmetlennek tartotta. Csr.-ió nevetett, de azért mindig lassabban és megfon­toltabban vezetett, ha Bíró vele volt. És elég gyakran utaztak így együtt. Nem tud­ni miért, ezeket az utakat Csapó nagyon szerette. Ez azonban másutt volt, most Bíró nem szólt egy szót sem és Csapó sem tett mer' gyzéseket a megelőzött kocsikra és vezetőikre. A kórházban mindjárt fel­engedték őket. Csapót kí­nos idegesség fogta el, ahogy ott lépkedett fél lépéssel a Áz egy milliomodik r rr nezo 25 ezer vendég töltötte a hétvégét Szegeden. A sza­badtéri játékok előadásai­nak, a kiállításoknak, a szó­rakoztató programoknak — megtekintésére érkezett ha­talmas vendégsereg nagy gondot okozott a szegedi ide­genforgalmi hivatalnak. Mi­vel a szállodák helyeit he­tekkel ezelőtt lefoglalták, — részben iskolai kollégiumok­ban, részben a fizetővendég­szolgálat keretében magáno­soknál biztosítottak szállást az érkezőknek. — A hétvége egyik kiemelkedő eseménye az ünnepi játékok egymillió­in odik nézőjének köszöntése volt. Kékesi Katalint, a Sze­rencsi Vas- és Fémipari Vál­lalat kiváló dolgozóját virág­gal és ajándékokkal „üdvö­zölték” a játékok igazgatósá­gának, a Magyar Állami Né­pi Együttesnek és az Ex­pressz Utazási Irodának kép­viselői. Áz egymilliomodik néző egyébként 6 ezer ifjú társával együtt az V. Szege­di Ifjúsági Napok három na­pos rendezvénysorozatára ér­kezett a Tisza-parti városba, amelyet szinte teljesen bir­tokába vett a fiatalság. Va­sárnap, a kora reggeli órá­kig fiatalok ezrei táncoltak a Széchenyi téren. Az új sze­gedi liget szabadtéri színpa­dán bemutatták az Expressz- show 1971 című műsort. Ifjú nézőkkel teltek meg a kiál­lító termek, a képzőművé­szeti tárlatok, a Mérey utcai iskolában megrendezett őszi­barack-, bor-, likőr-, vadá­szati-, természetvédelmi- és díszmadár-kiállítás. A hét végén nyolc külön­vonat és mintegy 50 külön- busz ontotta a menetrend­szerint közlekedő járművek mellett a látogatókat Szeged­re. barátja után, már előre ir­tózott a . jelenettől, ami a fehérágyas, gyógyszerszagú kórteremben fogadja. A kisfiú nem ismerte meg az apját, tág pupillájú, tá­volba néző szem csillogott az ösztövér kis arcban, Csa­pó szívét hirtelen riadt, ke­serű szánalom rántotta ösz- sze, az ajtóban állt, Bíró há­ta mögött, néni láthatta a férfi arcát. Nekifeszítette a hátát az ajtófélfának. Aztán Bíróné arcára tévedt a te­kintete. Hirtelen megfogha- tatlannak érezte, hogy a nők ilyen alkalmakkor is kifestik magukat s most már valami súlyos bánat is a mellére telepedett. Amikor a nő zokogva férje nyakába csimpaszkodott, nem bírta tovább — kifordult a kórte­remből. Kint a folyosón arcát az ablaküveghez szorította, görnyedten állt sokáig. Nem is vette észre, hogyan ke­rült melléje a kékbóbitás kis ápolónő, csak akkor for­Augusztusban újabb 12 já­tékfilm alkotást tűznek a hazai mozik műsorára. Az idény jellegének megfelelő­en az új filmek között szá­mos szórakoztató, kalandos történet szerepel. A hónap utolsó hetében vetítik elő­ször Száz Péter kétrészes, színes, szélesvásznú alkotá­sát, a magyar—szovjet kop­rodukcióban készült Kapasz­kodj a fellegekbe című ka­landfilmet. A sci-fi eszközeivel mai problémákat dolgoz fel film­jében az Alphaville-ben Jean-Luc Godard. A francia —olasz alkotás női főszere­pét Anna Karina alakítja. Kalandos történet Grigorij Á Ságvári Endre megyei Művelődési Központ formá- ciós és módszertani kiadvá­nyának idei első száma megjelent. Dr. Laczkó Ottóné, tallin- ni tapasztalatairól számol be. Jóllehet, maga is több­ször utal arra, hogy írása csupán futó benyomások alap­ján készült, képes megra­gadni az Észtországban fo­lyó népművelő munka né­hány jellegzetességét. E té­mára érdemes lenne idővel visszatérni valakinek, aki mélyebb ismeretekkel ren­delkezik a tárgyban, hiszen a rövid vázlatos írás is sej­teti, hogy népművelőink sok hasznos tapasztalatot sze­rezhetnek észt kollegáik munkájának megismerésé­vel. Horváth Attila, a művelő­dési központ oktatási, tó­dult feléje, amikor megfog­ta a karját. „Rosszul van?” — kérdezte a lány. Csapó felegyenesedett, érdeklődve nézett rá, elmosolyodott, jobbkézzel megsimogatta a lány arcát és azt mondta: „Hű, de csinos vagy.” A lány egy darabig értetlenül nézett rá, aztán elmosolyo­dott, megbocsátó-kedvesen csóválta a fejét és tovább­ment. Csapó utánanézett. Formás lába volt a lánynak. Egy pillanatig sem maradt az ablaknál, kusza érzések lepték meg, elindult, lesza­ladt a lépcsőn, kezével végig- zongorázott a korlát rácsain, mikor kilépett a kórház ka­puján úgy érezte, súlyos ter­hektől szabadult meg. Aztán beült a Fiatba és elrobogott. Hosszú ideig céltalanul kószált a városban, lekötöt­te figyelmét a nagy forga­lom, a vezetés. Egyedül érezte magát, úgy érezte, ez a kórházi jelenet kizárta őt valamiből. Nevetséges — mégis néha idillnek érezte ezt a kórházi jelenetet — olyannak, amiben neki már soha sem lehet része. És ezért lelkifurdalást érzett. Akkor már bejárta a Gellért­hegyet, végigrohant a Feri­hegyi reptérre vezeti gyors­járatú úton — egy Opel Aranov szovjet filmrendező alkotása is, melynek címe: Zöld rakéták. A győztes pro­letárforradalom utáni idő­szaknak állít emléket „Az igazgató” című szovjet film­jében Alekszej Szaltikov. Bemutatják Roland Graf: „Kedves Robinsonom” című filmjét. „Házassági bonyodal­makat” dolgoz fel a „Vök úr házasodik” című színes, szé­lesvásznú csehszlovák film. Vidámságban, bonyodalmak­ban és ötletekben bővelke­dik Michel Audiard „özvegy aranyban” című színes, fran­cia—olasz—nyugatnémet filmalkotása is. Sütő András és Gheorghe Naghi írta a „Két élet egy halálért” című román filmet. vábbképzési rendszerét is­merteti. Részletesen felso­rolja a továbbképzés mód­szereit, formáit és az aka­dályokat is, amelyek gátol­ják a munkát. Elsősorban a nagy fluktuáció káros hatá­sát elemzi. Öllé Katalin két írással jelentkezett a Fórum leg­újabb számában. Az első cí­me: „Kiállítási lehetőségek”,' és hasznos gyakorlati út­mutatást ad a művelődési házak vezetőinek, hogy mi­lyen vándorkiállításokat szerezhetnek be, s mit kell tenniük, hogy megkapják a kiválasztott anyagot Dénes Pál és Kovács Já­nos közös írása: „Amatőr­filmes gondjainkról, lehető-* ségeinkről” — vitacikk. Gapitän-nel versenyzett, köl-- csönös előzéseik fölértek egy-- egy öngyilkossági kísérlettek Az Erzsébet-hídnál leállí­totta a kocsit, gyalog ácsor- gott egy darabig a Duna-- parton. Aztán fölhívta Etust.' Nevetett magában — miért pont Etust hívja ilyenkor,’ Klasszul lehet neki panasz­kodni — gondolta. Azazhogy következmények nélkül. Á nők a panaszkodást gyakran vallomásnak fogják fel, s kis idő múlva jogot formálnak a panaszkodóra. Néhány férfi éppen ezért! is panaszkodik. Etus talán szerette Csa-* pót — ezt a férfi sohasem döntötte el magában, nem tudta eldönteni, s talán nem is akarta. Mindenesetre ha Csapó Pestre jött és felhívj ta Etust, a lány azonnal le­mondta programjait, még akkor is, ha később ebből kellemetlenségei származhat­tak — és ment Csapóhoz.' Kérhetett tőle bármit — a zoknimosástól a szeretkezé­sig — Etus készséggel telje­sítette. A barátnői sokat mo­lesztálták Csapó miatt, a há­ta mögött ki is nevették. „Soha sem veszlek el, ha az a célod, akkor nagy ívben kerülj el” — mondta neki Csapó. Etus csak mosolygott, és azt mondta: „Hülye vagy, éppen én akarok férjhez- menni!” És valóban, úgy látszott, semmit nem akart Csapótól. „Ha van az életem­ben két jó nap, akkor azt már soha senki el nem vehe­ti tőlem. És te spéciéi na­gyon jó napokat tudsz ne-] kém szerezni.” Persze Etus nem volt apáca — a másoktól szerzett „jó napokat” sem vetette meg. Amikor Csapó meg­tudta, hogy a lány mások-, kai is lefekszik, elképedt egy kicsit a hiúságát is sértette — aztán megnyugodott: így jó ez, így legalább akármi történik, nem kell érte lelki-] ismeretfurdalást éreznem. (Folytatjuk) iázár Ervin: Zuhanórepülés 0 Megjelent a Fórum

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom