Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-26 / 200. szám

• 1971. augusztus 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Hová fordult a jószándék? A több külföldi díjat nyert Ikarus—250-es autóbusz Autóbuszok—világszínvonalon Az Ikarus-program távlatai Nagy port vert fel 1968 nyarán a kunszentmártoni járásban — de szinte az egész ország közvéleményét felbolygatta — egy újság­cikk, amely a Népszabad­ságban jelent meg „Dönteni, csak felelősséggel szabad” címmeL A tanyán élő Nádudvari Sándorék gyermekeit erő­szakkal állami gondozásba vitte a kunszentmártoni köz­ségi tanács főelőadója, Fi- csor Istvánná. A tanács ve­zetői úgy találták, hogy a szülők nem képesek felne­velni gyermekeiket, mivel az apa részeges volt, meg­rögzött alkoholista, az anya pedig rendetlen, gyengeaka- ratú. Ezen háborodott fel az újságíró. Jószándékú hadakozásban jobbra-balra osztogatta a se­beket Kunszentmárton ve­zetőinek — azoknak, akik szintén jót akartak, de túl­buzgóságukban nem egy ad- minisztrácós hibát követtek el, amiért később el is nyer­ték büntetésüket. A cikk írója akkor nem a legszerencsésebben válasz­totta meg informátorait, és talán ezzel is magyarázható, hogy nem sikerült egyértel­műen meggyőzni igazáról azokat, akik jól ismerték a család helyzetét. Dr. Zsámbor Zsolt gyer­mekgyógyász a cikk szerint az egyetlen igaz ember volt Kunszentmártonban, aki szót mert emelni abban az ügy­ben. Lapozgatva a Nádud­vari család több kötetre rú­gó aktáját, egy érdekes le­vélre bukkantunk. Írója, Zsámbor dr. Miután felkér­ték arra, hogy kísérje fi­gyelemmel Nádudvariék gyermekeinek fejlődését az állami gondozás megszünte­tése után, — melyre éppen A szerkesztőség postájából augusztus 18-án „Ház hátán ház” címmel egy panaszos levél jelent meg. Egy Vosz- tok úton lakó olvasónk írta le, hogy a gombamódjára növő épületek lassan el­hódítanak a környék lakói­tól minden talpalatnyi sza­bad helyet. A levélre töb­ben válaszoltak. Gábor György, a megyei tanács építési-közlekedési és víz­ügyi osztályvezetője, az alábbiakat írja: „A Vosztok úton és környékén valóban sok az épület, sőt azok szá­ma állandóan növekszik. A környék lakói igénylik a kü­lönböző szolgáltatások léte­sítményeinek felépítését, új üzleteket, mozit kívánnak a lakótelepre, ehhez viszont fel kell áldozni a „levegős­ség” egy részét. A Vosztok úti lakótelepen mintegy 230 garázsból álló épületsor húzódik majd a lakóépületek és a vasúti töl­tés között. Ezek a garázsok újabb területet igényelnek, ám elhelyezésük nem ve­szélyezteti sem a játszótere­ket, sem a zöldterületeket. Az elmúlt évek során a la­kók sokszor kifogásolták azt, hogy a gépkocsik a sza­bad ég alatt „csillaggarázs­ban” éjszakáznak. A garázs Igények kielégítésével mint­egy 15—20 millió forintos értéket kívánunk megóvni. A Vosztok úton folyó ga­rázsépítések hibája az. hogy elhelyezésük nincs kellően összehangolva a különböző területigényekkel, például látszóterek, pihenőparkok szükségességével. Az együtt­működésre nagyobb lehető­ség lesz, mivel a garázs­építők garázsépítő és fenn­tartó szövetkezetét alapítot­tak. Szolnok szinte a sze­münk előtt vált nagyvárossá, és ezt a folyamatot a Ti­a cikk nyomán került sor — így válaszolt 1968. október 2-án kelt levelében: „Nád- udvariékkal szemben illú­zióim nincsenek. A gondo­zásba vétel módja az ami el­len kifogást emeltem, de nem a tény ellen.” A cikkben a gyermekgyó­gyász így nyilatkozott. „Tel­jes felelősségem tudatában megtagadtam az igazolás ki­adását, mert nem tartottam — és nem tartom ma sem — indokoltnak a Nádudvari gyerekek állami gondozásba vételét... Egyébként 8 esz­tendeje ismerem Nádudva­rinét és egész családját. Egyszerű, rendkívül becsüle­tes tanyai emberek.” No, de évek távlatából nem érdemes vitatkozni a cikkel. A legigazságosabb döntőbíró, az idő, azóta már lezárta az akkor hevesen parázsló vitát. Á napokban Molnár Fe- rencnétől, a nagyközségi ta­nács igazgatási csoportjánál érdeklődtünk a Nádudvari család sorsáról. — Ha jaj... Mindent meg­tettem az érdekükben, de ez a család kifogott rajtam. A tanyáról segítségünkkel beköltöztek Kunszentmárton- ba és bár az újságcikk meg­jelenése után némi válto­zást tapasztaltunk az élet­módjukban, később az asz- szony még hanyagabb, ren­detlenebb, a férj pedig még iszákosabb lett. A termelő- szövetkezetből kizárták, majd pedig az igazságszol­gáltatás tett pontot az ügy végére. Tavaly nyáron Nád­udvari Sándort ifjúság elle­ni bűntett miatt másfél évi szabadságvesztésre ítélte a kunszentmártoni járásbíró­ság, az asszony 7 hónapot kapott, de az ő büntetésének végrehajtását felfüggesztet­ték. sza—Zagyva és a vasútvonal által határolt területen kel­lett megoldani. Amit tehe­tünk az, hogy összehangol­juk az igényeinket a lehető­séggel és messzemenően be­tartjuk az emberi együttélés szabályait.” &• Papp László, aki szintén a Vosztok úton lakik, ironi­kus hangon válaszolt a pa­naszra: „Huszonegy éve la­kom a mai Vosztok úton, tehát még abban az időben költöztem oda, amikor va­lóban rengeteg „natúr” le­vegőt szívhattunk. Nem volt benzingőz, hiszen az autó­busz is igen ritka „madár­nak” számított errefelé. A gépkocsi pedig...! Néhány év alatt sok tízezer ember talált itt otthonra és egyre többen rendelkeznek közü­lük autóval. Nem elszomo­rító, hanem örvendetes tény. Sokmindent bizonyít, de emiatt ágálni csak az szo­kott, akinek nincs. Azért pedig, hogy a mo­tor berreg, az ajtó csattan, nem a tulajdonosok felel­hetnek. Mit gondol kedves P. I. miféle hajtóanyaggal működtethető az autó, a benzinen kívül? Mit szólna például a szódavízhez, mint üzemanyaghoz? A vízgőzt már jobban megszoktuk.” Mindenkinek meg kell ér­tenie, hogy egy zárt terület közművesítése, korszerűsíté­se csak a meglévő terület rovására történhet. A lakó­telep területe véges, az em­beri együttélésnek az egy­más iránti figyelmességnek, a lakótársaink megbecsülé­sének azonban még korlát­lan, „rejtett tartalékai” vannak. Jelenleg a gyermekek kö­zül kettő állami gondozás­ban van — az anya bele­egyezésével — két gyerme­ket pedig az anyai nagy­szülők nevelnek tanyán, nem megnyugtató körülmé­nyek között. — Az anyával szeretnék beszélni... — Sajnos, nem tartózko­dik idehaza. Három munka­helyet kerestünk számára, de sehol nem vált be. Vé­gül az elnök elvtárs meg­engedte, hogy a nagyközségi tanács kertészetében adjunk neki munkát, mivel szeret­tük volna, hogy szem előtt legyen. Előfordult, hogy a bölcsődés kisgyermekét éjjel én hurcoltam utána, ő ugyanis egyszerűen „elfeled­kezett” róla. — Jelenleg Pesten tartóz­kodik. A férje pedig éppen a napokban keresett meg levélben Márianosztráról, ahol a büntetését tölti: kér­te, hogy írjuk meg, mi van az asszonnyal és a gyere­kekkel, mert fél éve nem kap választ leveleire. — Nagyon sokat foglal­koztunk NádudvariékkaL Nagyon, nagyon sokat — sajnos zsákutcába jutottunk. A Népszabadság 1968. jú­lius 3-i cikke így fejeződött be. „Reméljük... az ügy leg­főbb tanulságát pedig — miként fordulhat a legjobb szándék is visszájára — mindazok megszívlelik, akiknek a Nádudvari gye­rekek ilymódon történt ál­lami gondozásba vételéhez köze volt.” Nos, úgy látszik még egyet fordult visszájára a jószándék. Hiába segítette, támogatta a családot jelen­tős anyagi erővel a megyei tanácstól kezdve mindenki. A szülők kötelességérzetét, a gyermekek sorsa iránti felelősséget nem tudja pó­tolni még annyi idegen jó­szándék sem. Kubába utazott a KISZ küldöttsége Dr. Horváth Istvánnak, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának vezetésével ma délelőtt Kubába utazott a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség öttagú kül­döttsége. A delegáció Ha­vannában — más szocialista országok ifjúsági szerveze­teinek képviselőivel együtt — kubai szolidaritási nagy­gyűlésen vesz részt, majd Chilébe látogat, a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség Végrehajtó Bizottsági ülésé­Több országos nanilap és a rádió is közreadta néhány napja a hírt a szolnoki Vegyipari, Finommechani­kai és Műszeripari Szakkö­zépiskola átadásáról. Az arrafelé sétáló szolnokiak­ban azonban joggal ébred­hettek kétségek. Az épületen még javában dolgoznak az építők. Szűcs Gyula, az iskola igazgatója a Tiszaparti gim­názium épületében foga­dott, ahol eddig „albérlet­ben” tanítottak. — Hétfőn előzetes mű­szaki szemlét tartottunk az építő vállalat, a beruházó, a megyei tanács vb művelő­désügyi osztálya és az is­kola képviselőinek jelenlé­tében. — Tehát nem átadás tör­tént? — Ügy egyeztünk meg az építőkkel, hogy az épületet részletekben adják át au­gusztus 10—15, augusztus 20—25 között és szeptember első napjaiban. Ez a prog­ram körülbelül két hetet csúszott. Hétfőre lényegében elkészült az első -ész, az úgynevezett „A” épület (a Tiszára néző rész) első-má­Az idei Budapesti Nem­zetközi Vásárt követően nagy figyelmet érdemlő hír járta be a világsajtót: Ma­gyarország 72 millió rubel érjékű autóbuszexportról írt alá szerződést a Szovjet­unióval. Az autóbuszok szá­mát és értékét tekintve, ez a világ eddigi legnagyobb ilyen jellegű szerződése. Lé­nyegében arról van szó, hogy az Ikarus Gyár jövő évi ter­melésének tekintélyes részét eladta, s az idei 3010-zel szemben jövőre 3610 Ikarus- autóbuszt vesznek át a szov­jet megrendelők, mégpedig ezer darab csuklós kocsit, ugyancsak ezer darabot a távolsági járatok céljaira készülő Ikarus—55-ös típus­ból, 910 darab Ikarus—556- os típusút és 700-at az Ika­rus—250-es távolsági luxus- autóbuszbóL Versenyben ax Ikarus Ugyanakkor egy másik hír arról tudósított, hogy az Egyesült Arab Köztársaság 150 magyar gyártmányú autóbusz átvételére szerző­dött ötmillió dollár értékben, s ezzel 800-ra emelkedik a közel-keleti országban futó városi és városközi Ikarus autóbuszok száma. Ezzel a magyar autóbusz-típusok spanyol, francia és olasz cé­gek gyártmányait előzték meg a versenyben. De szól­hatnánk arról is, hogy az igényes svéd vevők szíve­sen vásárolják az Ikarus ka­rosszériával ellátott Volvo- vázas autóbuszokat, vagy hogy eddig 180 autóbuszt sodik emelete és pénteken megkezdhetjük a beköltö­zést. A jövő héten valószí­nűleg ugyanott a földszinti termek is elkészülnek. — Mikorra vehetik bir­tokba az egész épületet? — Remélhetőleg szeptem­ber második felében. — Hol kezdik az új tan­évet? Szeptember 1-re tíz tan­terem már készen lesz az új épületben, s készen lesznek az irodák is. Az iskola na­gyobbik része tehát már odaát kezdi az új tanévet, csupán három tantermet foglalunk még el a Tisza­parti gimnáziumban. — Sok gondot fog okozni az első hetekben az új épü­let szakaszonkénti birtokba­vétele? — Igen, hiszen a labora­tóriumok, a konyha, a r..Jz- és tornaterem meg a mű­helyek átadása a legvégére maradt. Addig a gimnázium műh elveit. laboratóriumait használjuk. A vegyészekkel lesz a legtöbb gond, mert nekik egvelőre nem tudunk laboratóriumot biztosítani. — Nem fonja zavarni a taví+ást, 'hogy közben még építkeznek az iskolában? szállított az Ikarus Kuwait- nak Sauer-motorokkal. A Szovjetuniót követően legko­molyabb szocialista kereske­delmi partnerünk az NDK, ahol évente 1200—1400 ma­gyar autóbusz „áll csatasor­ba”. Valutáris szemszögből vizsgálva a kérdést ugyan­csak elégedettek lehetünk: a közúti járműveink export­ja 1970-ben 154 millió ru­bel és 8,3 millió dollár volt, 1975-ben 272 millió rubel és 17,8 millió dollár értéket ér majd eL Semmi kétség, az Ikarus- autóbusz felsorakozott a leg­jobbak mellé, világmárka lett. A ma már Európa leg­nagyobb autóbuszgyárai közé tartozó Ikarus Karosszéria- és Járműgyár őse az a kis műhely volt, amelyet a múlt század végén Uhry Imre ko­vácsmester lovaskocsik javí­tására alapított. Néhány év elteltével nagyobb műhely váltotta fel a régit, teher­autó karosszériák javításával is foglalkozni kezdtek, de még 1920-ban is csupán 40 mun­kással dolgozott az üzem. A felszabadulás után 1948 ja­nuárjában adták át az első Ikarus autóbuszt a főváros­nak. Ezután látványos fejlő­dés következett: 1949-ben 175, 1968-ban 3800, 1970-ben pedig ezer autóbusz készült az Ikarusban. A negyedik ötéves tervidőszakban több mint 41 ezer autóbuszt gyár­tanak az előző öt évben ki­bocsátott mennyiség kétsze­resét. 1975-ben pedig csak­— Szerencsére nem túl­ságosan. Az elkészülő épü­letrész teljesen lezárható, el­választható attól, amelyben még dolgoznak. — A konyha átadásának elhúzódása milyen hatással lesz a tanulószobások ét­keztetésére? — A gimnáziumban fog­nak étkezni a gyerekek. Sajnos nem lehet emelni a tanulószobások létszámát sem a gimnáziumban, s°m nálunk, amíg a konyha el nem készül. — Mi a véleménye álta­lában az új iskola építésé­ről? — Eredetileg 1970. decem­ber 15-re volt kitűzve az egész épület átadása. Az építőipar is gondokkal küzd, hosszú ideig nagyon lassan haladt a munka. A nyár elején még úgy tűnt, az idén decemberben sem lesz kész az iskola. Az utóbbi hetekben azonban meggyor­sult az építkezés. Tulajdon­képpen örölük. hogy ha nem is egészen zökkenőmente­sen. azért az új évet már nagyrészt az új épületben kezdhetjük. B. A. nem 11 ezer darab lesz az évi autóbusztermelésünk! Központi program — kiemelt fejlesztés Az Ikarus Gyár életében a döntő fordulat akkor követ­kezett be, amikor a Minisz­tertanács 1968-ban központi programmá nyilvánította a közúti járműgyártás komp­lex fejlesztését. E kiemelt program keretében jelentős beruházásokba, konstrukciós és technológiai fejlesztésbe kezdtek a Győri Magyar Va­gon- és Gépgyárban, az Ika­rus Gyár budapesti és szé­kesfehérvári telepén, a Cse­pel Autógyárban, a Kismo­tor- és Gépgyárban, az Autóvillamossági Felszerelé­sek Gyárában és még sok más vállalatnál. Kétségtelenül „minőségi ugrást” jelentett a magyar autóbuszgyártás történetében az, hogy Győrben elkezdték a nagyteljesítményű Rába— MAN Diesel-motorok gyár­tását, külföldről vásárolt li- cenc alapján. A húszezer dolgozót foglalkoztató győri nagyüzem gyártószalagját évente 13 ezer Rába—MAN motor hagyja el. Ez a kitű­nő, hathengeres motor lágy, nyugodt járást biztosít nagy rugalmasság mellett az egész fordulatszám tartományban. Ugyanakkor az igen kedve­ző tüzelőanyagfogyasztás kis teljesítménysúllyal és hosszú élettartammal párosul. Rainer herceg nagydíja Ez év májusában a mona­cói 20. nemzetközi autóbusz­héten osztatlan sikert ara­tott az Ikarus—250-es szu­perluxus távolsági autóbusz: elnyerte Rainier herceg nagydíját, a karosszériaver­seny „különleges osztályá­ban” az első díjat, továbbá a rendező bizottság ezüst serlegét a technikai vizsgá­latok után, valamint a Fran­cia Karosszériagyártók Egyesületének bronzérmét. Az Ikarus—Volvo kivitel to­vábbi két ezüstserleget és egy bronzérmet érdemelt ki a rangos bemutatón, ver­senyre kelve Európa 19 leg­híresebb autóbuszgyártó vál­lalatának — Mercedes, Fiat, Berliet stb. — produk­tumaival. Érdekes az az adat, hogy a modern gvártástechnoló- giával dolgozó Ikarus Gyár miként állja a nemzetközi összehasonlítást, ami a ter­melékenységet illeti. A leg­nagyobb nyugat-európai autóbuszgyárak a mienknek nagyjából megfelelő (pl. az 556 típusú), 11 méter hosszú városi autóbusz előállítását 1300 óra alatt oldják meg, az Ikarusban most 1200 órá­nál tartanak, de rövid időn belül 700 órára szándékoz­nak csökkenteni a gyártási időt. Az Ikarus Gyárfejleszté­sére szánt teljes összeg 1.2 milliárd forintot tesz ki. B. L Palágyi Béla Napi postánkból A városiasodás áldásai re. Tanévkezdés akadályokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom