Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-12 / 189. szám
1971. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gomba dömping Várpalotán A várpalotai Jószerencsét Tsz Pétfürdőn egy kimerült kőbánya alagútjaiban nagyüzemi gombatenyészetet rendezett be. A 2000 négyzet- méter alapterületű labirintusban évente 80 mázsa csiperke-gomba terem, amelyet Székesfehérvár, Veszprém és Várpalota piacain értékesítenek. (MTI foto — Jászai Csaba felv. — KS) Komplett sorozattal... 9.000—10.000 új ipari munkahely a Hajdúságban Az egykori mezőgazdasági jellegű Hajdúság a negyedik ötéves terv időszakában gyors ütemben iparosodik. Az üzemtelepítés a megyei tanács által elfogadott program szerint a következő öt esztendőben Hajdúböszörményre, Hajdúnánásra, Berettyóújfalura, Püspökladányra és Balmazújvárosra koncentrálódik. Az ipar- fejlesztés bázisa a munkaerő és a földgáz, ennek megfelelően elsősorban a vegyi ipar, a textilipar, a gépi berendezések gyártása, valamint a textilruházati ipar növelése lesz különösen gyorsütemű. Ezek termelése hatvan—nyolcvan százalékkal növkezik. A tervezett fejlesztés kilenc—tízezer új ipari munkahelyet teremt Hajdú-Bihar megyében, s ezzel jelentősen csökkennek a foglalkoztatási gondok. Az 1975-ig megvalósuló ipartelepítési program szerint Berettyóújfaluba költözik a budapesti ELZETT Gyár egy része. ...csak úgy egész az életmű. Nem antológiában, nem is valamelyik kritikus emlékiratai között bukkantam e mondatra. Egy felszólító levél kezdődött így. s aki írta, a budapesti V. kerületi Képcsarnok Vállalat egyik üzletkötője. A felszólító levél története akkor kezdődött, amikor — pár hónappal ezelőtt — az említett vállalat képügynöke bekopogtatott a mezőtúri ÁFÉSZ kereskedelmi osztályának ajtaján. Bemutatkozott, majd kijelentette: sokat hallott az ÁFÉSZ nagyszerű eredményeiről, s hogy ő maga őszinte tisztelője a szövetkezetnek. Ezért — de csak ezért — rájuk gondolt, amikor a Képcsarnok Vállalatnál döntöttek annak a rézkarcsorozatnak a sorsáról, aminek megrendelőlapja itt van kéznél, csak alá kell írni. Megállapodtak. Az ÁFÉSZ megrendelte a Lenin életéről szóló rézkarcokat, s miután megkapta a sorozatot, átutalta annak árát, 2000 forintot. Az összeget az üzletkötő írta a megrendelőlapra.) Nemsokára megérkezett a sorozat, jegyzékkel természetesen, hogy rézkarc, A rákóczifalvai Tisza ifjúsági klub huszonhárom tagja jól sikerült kiránduláson vett részt. Miskolcra látogattak el a Rákóczi Tsz autóbuszán. Vendégül a Gárdonyi Géza Művelődési Ház látta őket, vállalva az idegenvezető szerepét és a vinaturszín kerettel, pácolt fakerettel és rézkarc keret nélkül. És ott volt a számla is, igaz nem 2000 forintról, hanem 3400- ról szóló. Az AFÉSZ-nél először meglepődtek. majd úgy döntö.tek, ragaszkodnak a megállapodáshoz. Kiválasztottak 2000 forint értékű rézkarcot, a többit — hét darabot — visszaküldték a Képcsarnok Vállalatnak. Pár nap múlva azonban újból az AFÉSZ-nél voltak a képek, ezúttal egy felszólító levél kíséretében. Abban írta az üzletkötő, hogy csak komplett sorozattal egész az életmű, hogy vétek megbontani a sorozatot, ezért hát tartsa meg az ÁFÉSZ a visszaküldött hét képet, a vállalat azokat díjtalanul adja. No Iám — gondol* ák az ‘^sz-rél. milyen következetesen és önzetlenül harcolnak azért, hogy az életmű egész maradjon. Rövidesen megváltozott azonban véleményük. A Képcsarnok Vállalat ugyanis újabb számlát küldött 1400 forintról. Rosszízű üzleti fogás az ilyen. Sem a Képcsarnok Vállalatnak sem az eladott műveknek nincsen rá szüksége. dám társaság szórakoztatását is. A két intézmény kapcsolata május 23-án született, a szolnoki klubmajálison. A jól kezdődő kapcsolat most tovább erősödik. Még ebben az esztendőben a miskolciak is ellátogatnak a rákóczifalvai Tisza-klubba. Kirándulás Miskolcra Szomjaznak a nwények Nem csak Szolnok megyében van ond SOROZATBAN GYÁRTJÁK MÄR A VIDEOTONBAN AZ IDEI BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRON NAGY SIKERT ARATOTT „RIVIERA” NEVŰ TÁSKARÁDIÓT. AZ ÜJ KÉSZÜLÉK SZERKEZETI ÚJDONSÁGAIVAL, HANGMINŐSÉGÉVEL ÉS VÉTELKÉSZSÉGÉVEL FELVESZI A VERSENYT A HASONLÓ KATEGÓRIÁJÚ KÜLFÖLDI RÁDIÓKKAL. Az ország déli, legmelegebb tájain, az Alsó-Tisza vidéken és a Körösök völgyében több hete szárazság van. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén a víz kivételi művek másodpercenként 24 000 liter vizet tudnának a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani, de ennek alig 25 százalékát fogyasztják el a gazdaságok. Vasárnap és ünnepnapokon pedig még ennyit sem. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság területén az állam több mint tízmillió forintos támogatásával, s az üzemek hasonló összegű hozzájárulásával együttesen 24 700 hektárt tettek alkalmassá mesterséges csapadék pótlására. Azonban a vidék termelőszövetkezetei és állami gazdaságai csak 13 000 hektárt öntöznek. Alkoholizmus - kevesebb gyermek Figyelmestető adatok as issákosságról Az alkoholista apák gyermekeinek körülbelül 18 százaléka szintén iszákossá válik, míg a nem alkoholistáknál ez az arány 7 százalék — állapították meg a népességtudománnyal, illetve a statisztikával foglalkozó szakemberek. Az apa alkoholizmusa tehát nem feltétlenül idézi elő, hogy fia is a szesz rabjává legyen. Ez a káros szenvedély kifejlődhet valakiben akkor is, ha az illető a családi környezetében nem talál „követendő példát”. Figyelemre méltó milyen körülmények között, hogyan válik valaki iszákossá. Az alkoholista apák fiai általában korán — 63 százalékban már 15 éves koruk előtt — megismerkednek az alkohollal. Az első szeszfogyasztás persze még nem jelenti, hogy már ebben az időszakban rendszeresen italozóvá válna az illető. Az iszákos apák gyermekeinek többsége tehát otthon és viszonylag korán — megízleli az alkoholt, bár általában 10—20 évvel később tér át a mértéktelen ivásra. Az alkoholisták jelentős hányadát kérdezték meg a szakemberek, miért váltak rendszeres italozóvá. A legtöbben a „szesztestvérek” rossz példájára hivatkoztak. Arra a kérdésre, amely a szülők magatartását tudakolta az alkoholizmus kialakulásában, a részegeskedők mintegy 50 százaléka azt felelte: apjuk végképp nem törődött az italozásukkal: a megkérdezettek 22 százaléka azt állította, hogy alkoholista apja egyenesen tiltotta a szeszfogyasztástól, de ugyan- ennyien voltak, akiknél a korhely apa nemcsak elnézte, hanem helyeselte az alkoholfogyasztást. A vizsgálat tapasztalatai szerint egyébként téves az a felfogás, hogy az alkoholista szülők családjában magasabb a születések száma. A státisztikák ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják: az iszákos 'férfiak családjában az átlagos gyér- mekszám lényegesen alacsonyabb, mint amit az országos statisztika a megfelelő korú férfiaknál jelez. Lázár Ervin: Zuhanórepülés 0 Csapó hazarohant a pénzért: „Majd megadod, amikor lesz miből” — mondta, és boldog volt, hogy segíthetett. Aztán elrobogott a Fiattal. Munkájában, mióta Krisztinát ismerte, több örömet talált, nagy kilengésekre sem volt kedve, bár azért néha beruccant a városba egy presszósnőhöz. A többiekkel alig beszélt, mintha Bíró iránt érzett neheztelés átragadt volna valamennyiükre. Azért mégis a fülébe jutott, hogy Bíróéknál zűr van, az asszony le akar lépni. Ügy kell a piszok állatnak — gondolta Csapó — belső, tartás, tisztesség meg ilyen állatságok! Nekem is van belső tartásom, tisztességesnek érzem magam. Csak éppen hülye nem vagyok! Eny- nyi az egész. Ügy piszok állatnak. Robban a hír, Csapó harsogva hahotázni kezdett. Furcsa nevetés volt, a másik három nem tudta mire vélni — olyannak tűnt, mintha Csapó fájdalmában nevetett volna. „Mit röhögsz?” — kérdezte tőle Huszár Imre, ő meg gyűlölködő, nekikeseredett arccal így válaszolt: „Ügy kell neki! A családja! A szent felesége! Mit össze tudott papolni. Most megkapta! „Nem vagy te normális, Csapó” — mondta erre Huszár. Csapó lefeküdt az ágyára, hátat fordított a társaságiak, '„Hol van most?” — kérdezte Kocsis. „Hol lehetne?! Iszik” — mondta szomorúan Huszár. „Szemét egy nő, a szeme se állt jól, nem tudom mit szeretett rajta eny- nyire ez a süket Pista” — mondta Kocsis. Pálinkás vigyorgott. „Ja fiaim, a dohány”. Bírót állítólag egy maszek zöldségesért hagyta ott a felesége. Ez persze, mármint a maszek zöldséges, csak kósza hír volt, egyedül az otthagyás tényét vehették biztosra. Bíró hazament szombaton, az üres lakásban csak egy levelet talált: „Éld csak egyedül ezt a rohadék vándoréletet és cicázzál továbbra is a pusztai Cafkákkal! Nekem elegem volt, jobb lesz, hogyha nem mászkálsz utánam.” Valahogy így szólt a levél. Bíró még aznap visszatért a pusztára, beült a kocsmába és ivott. A többiek így találtak rá, vasárnap este. Merevrészegen ült egy sarokasztalnál, egyikükhöz sem szólt egy szót sem. Csapó oda sem ment hozzá, a többiek sém erőltették. Had igyon. Egyikük sem maradt vele a kocsmában, hazamentek, de lefeküdni sem tudtak, idegesen ültek a pál- lott-levegőjű szobában. „Neked kellene vele beszélni” mondta később Csaoónak Huszár Imre. „Csak dögöljön bele a tisztességébe.” — felelte dühösen Csapó. Tizenkettő felé feküdtek le. eloltották a villanyt, de mindenki tudta a másikról, hogy nem alszik. Feszülten várakoztak, s ez a feszült várakozás csak akkor pukkant ernyedté, amikor Bíró benyitott az ajtón. Nem gyújtott villanyt, az ágya felé tapogatózott, a többiek a félhomályhoz szokott szemmel jól láthatták, hogy Bíró tökrészeg. Fáradtan leült az ágya szélére, lehorgasz- totta a fejét. Sokáig ült így, aztán amikor Huszár szelíden azt mondta neki, „Feküdj le, Pista, aludjál” — hörgésszerű hang tört fel a torkán, föállt, sietős bizonytalan léptekkel kiment. „Hova a francba ment ez?” •— kérdezte Huszár. „Okádik egyet. Hasznos ilyenkor” — felelte Pálinkás. Erre megint csend lett néhány percig, aztán Csapó hirtelen felugrott, feltépte az ajtót és kirohant. Nem tétovázott, egyenesen a gépek felé futott. A puszta melletti réten állt a két gép. Talpát keservesen nyomta a kemény kavics, a harmatos fű között meg-megcsúszott. Meghallotta a cirregő zúgást. Bíró most indít! Lélekszakadva rohant, még éppen idejében nyitotta ki a gép ajtaját, beugrott, sajgó fájdalom csapott a térdébe, kiálló vasba verte. Belekapaszkodott Bíróba. „Pusztulj innét” — sziszeget Bíró. A légcsavar megindult. Bíró el akarta indítani a gépet, ő meg szabad kezével vakon a műszerfalon kutatott. Végre ki tudta kaDcsolni a motort. Bíró elengedte a botkormányt, igyekezett Csanót kilökni a gépből, szerencsére a lábkormányhoz szíjazott lába akadályozta a teljes erőkifejtésben.' „Hagyjál, te selyemfiú, te hülye hímringyó!” — üvöltötte. Csapónak sikerült őt lerántani az ülésről, egy darabig mind a ketten a gép oldalán lógtak, Bíró lába nehezen szabadult ki a lábkormány szíjából. Aztán a földre huppantak. Bíró felugrott, Csapó hirtelen becsapta a repülőgép ajtaját s mór nem tudta kivédeni Bíró ütését. Megtán- torodott. Bíró igyekezett kinyitni a repülő ajtaját, a másik ráugrott. A, földre estek. Bíró ütni próbált, arti- kulátlan hangok törtek fel a torkán,' Csapó igyekezett lefogni a kezét. Végre felülkerekedett, a földre szorította a részeg karját. Bíró teste elernyedt, hüppögő, nehéz nyüszítés tolult az ajkára. Csapó föltérdelt, elengedte az ernyedt, rázkódó testet. Ekkor villant fel az éjjeliőr zseblámpája, a kutya mérgesen ugatott. „Ki az?” — kérdezte ijedten az öreg. Csapó az arca elé tartotta a karját, mikor ráhullott a fénycsóva, és azt mondta: „Menjen a francba !” Az éjjeliőr megismerhette a pilótát, mert füty- tyentett a kutyának. Csapó megérintette Bíró hátát: „Na gyere! — mondta. — Szedd össze magad.” Bíró engedelmesen fölállt, Csapó vállára tette a kezét és botorkálva lassan elindultak a puszta felé. Másnap szótlanul dolgoztak estig, de Bíróban is, Csapóban is végtelen jóérzés feszült. Sikerült valami szörnyűségen túljutniok. Mindegyik szeretettel, büszkén nézte a másik gépét. Este bementek a városba, Csapó boldogan taposta a gázt. — Már megint úgy vezetsz, mint egy őrült kakadu — mondta Bíró. összenevettek, Csapó lassított. — így megfelel. Sokáig szótlanul ültek egymás mellett, aztán Bíró azt mondta: — Tulajdonképpen bocsánatot kellene kérnem tőled. Csapó egy pillanatra ránézett. — Miért? — A lány miatt volt az egész. — Tudom — mondta Csapó. — De azért ne tedd tönkre — mondta Bíró és csendesen mosolygott. — Nem teszem. Lekopok. — Miért? — Nem nekem való ügy ez. Meg félek is tőle. Köny- nyebb, ha most lelépek. Bíró hallgatott. Csak egy kávét ittak á presszóban, a presszósnő csalódottan nézett Csapó után, mikor búcsút intett neki. — Azt hitte a drága, itt maradok — mondta Bírónak. — Egy hadtest nem lenne neki elég. Nevettek. (Folytatjuk),
