Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-10 / 187. szám
Ara: 80 fillér XXII. évf. 181. sz. 1911. augusztus 10., kedd. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Közös értékünk — a tehetség! A származás szerinti kategorizálás eltörlése óta; 1962-től kisebb-nagyobb intenzitással zajlik a vita a tehetséges munkás és paraszt fiatalok továbbtanulási lehetőségeiről. Pártunk Központi Bizottságának az ifjúság helyzetéről hozott határozatát követően pedig mind formájában, mind tartalmában még sokoldalúbbá, még gazdagabbá vált ez az eszmecsere. Felbukkannak ugyan olykor végletes megállapítások: „A munkásfiatalok nem tudnak megfelelni az egyetemi követelményeknek”; „Csak az adminisztratív eszközök visszaállításával érhetjük el a kívánt eredményt” — de e túlzásoktól eltekintve, a többség álláspontja ma már minden szempontból elfogadható. Vagyis: nem az adminisztratív módszerek visszaállítására, nem származás szerinti megkülönböztetésre van szükség, hanem arra, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei az eddigieknél nagyobb társadalmi — erkölcsi, anyagi és pedagógiai segítséget kapjanak a családi és egyéb körülményeikből adódó hátrányok leküzdéséhez. Kétségtelen tehát, hogy a nézetek tisztázottabbak lettek. A munkás—paraszt fiatalok továbbtanulásának ügye azonban ennek ellenére sem mozdult előre. Csak egy számadatot bizonyságképpen: 1962-től több mint 10 százalékkal csökkent a felsőfokú tanintézetekben tanuló munkásfiatalok aránya, amely jelenleg alig több 30%-nál. Az úgynevezett .elit” egyetemeken pedig még rosszabbak az arányok. , Mit kellene tenni? A válasz korántsem egyszerű. Elsősorban az ideológiai értékítélet tekintetében kell most már lezárni a vitát, és pártunk ifjúságpolitikai határozatának szellemében biztosítani a társadalmi igazságot. A kapitalizmus, az úri világ nagyon sok tehetséget kényszerített az embertelenséget, vért izzadó robotba, a társadalmilag legjobban kiszolgáltatott munkás-paraszt, vagy agrárproletár sorsba; gúzsba kötve, „lenyesve” azokat az adottságokat, amelyek más körülmények között nemcsak a maguk hasznára, de egész népünk, országunk javára is kibontakozhattak volna. Az sem vitatható, hogy 1945 után a munkásság, majd b vele szövetséges parasztság volt az, amely elsőként állt csatasorba az új államrend mellett, s hozta később is a legtöbb áldozatot a munkás hatalomért. S ebben a hősi küzdelemben — elsősorban az öntudatos magyar munkás nem egyszer a gyermekeit is maga mellé „parancsolta”. Nincs ebben semmi rendkívüli. A társadalmi szükségszerűség volt az, amely ilyen feladatokat és áldozatokat is követelt a munkások és parasztok százezreitől. Miért említem ezeket? Nem azért, mert a történelmi érdemeire való hivatkozással valami külön előnyt szorgalmazok a munkások és parasztok gyermekeinek az egyetemi felvételeknél. Csupán azt akarom hangsúlyozni: amikor a fizikai dolgozók tehetséges gyerekeinek továbbtanulásáért anyagi áldozatot Is vállalunk — ez minden szempontból méltányos és igazságos. Tehát szó sem lehet arról, hogy például más társadalmi rétegek hoznak valamiféle méltánytalan, igazságtalan terhet a „fizikaiakért”. Ugyancsak idekívánkozó gondolat, hogy a jelenleginél pagyobb gondot kellene fordítani a munkásfiatalok egyetemi beilleszkedésére. Az első év a legnehezebb számukra. Nem egy helyen „idegenként” járnak-kelnek az egyetem falai között. Kevés helyen bátorítják őket úgy, olyan szavakkal, mint azt az esti tagozaton végző hallgatót, aki így idézte fel az egyik emlékét: „Gyengébben ment a vizsgám. Nem buktam meg, de valamiféle bizonytalanság vett rajtam erőt, s megvártam a professzort, hogy szót válthassak vele. — Professzor úr kérem, nem tudom, hogy képes leszek-e én egyáltalán elvégezni az egyetemet... mondtam, amikor találkoztunk. Amit ezután hallottam, — a profesz- szor bátorító szavait soha nem felejtem el. — Aki „a ka- pitulárékat” meg tudja jegyezni, annak megvan a feje az egyetemhez — fejezte be a beszélgetést a professzor, biztatóan, bátorítóan mosolyogva rám”. Ez apróságnak tűnhet, de van, amikor óriási energiát, tetterőt kölcsönöznek az jlyen szavak. Ha ez a magatartás általánossá válna, sokkal kevesebb lenne az első év után lemorzsolódó munkás és paraszt fiatal az egyetemeken. De légióként a fiatalok, az egyetemista kollektívák segíthetik a legjobban a munkás és paraszt szülők gyermekeinek feloldódását, kötődését ez egyetemekhez — egymás képességeinek kölcsönös ápolásával, valahogy úgy, ahogy azt egykor a méltán híres Eötvös- kollégisták tették. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni arról az örvendetes jelenségről, hogy mind több nagyüzem, termelőszövetkezet segíti anyagi eszközökkel is a tehetséges munkásfiatalok továbbtanulását. Sőt arra is van példa, hogy a szövetkezetek, vállalatok, intézmények a törzsgárda- tagok tehetséges gyermekeinek biztosítanak ösztöndíjat a továbbtanuláshoz. T enni és még többet tenni a jó képességű munkás és paraszt fiatalok továbbtanulásáért. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezen a területen is megvalósítjuk pártunk X. kongresszusának célkitűzéseit. Társadalmunk, népünk nagy nemzeti feladata a szocializmus építésének magasabb szinten való folytatása. Ehhez elengedhetetlenül szükség van tehetséges vezetőkre; munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre egyaránt. Társadalmi összefogással kell elérnünk, hogy egyetlen Igazi tehetség se „kallódhassák” el, függetlenül attól, hogy melyik dolgozó kategóriába tartozik az illető. A tehetség nemzeti érték, legyen szó akár munkás, paraszt, értelmiségi Vagy más társadalmi réteg tagjáról, gyermekéről. Flőször az egymillióból hlubkönyctár— Berendezések a művelődési házakba Tizenhárom község kap támogatást a mejyei tanács-ól Ma: Van kiút a nehézségekből A hajózok előiskolájában Budapest hullámhosszán Négyhatalmi tárgyalás Nyugat-Berlinről A vasárnap sportja Zuhanórepülés Űjabb információk a Holdról Vagonok — gumikeréken Segíts magadon — s a tanács is megsegít. Talán ez a kissé átalakított, módosított közmondás fejezi ki leginkább annak az anyagi támogatósak a jellegét, amelynek odaítéléséről éppen a közelmúltban döntött a megyei tanács. Az elmúlt évben hozott határozat is, amely kimondta az egymillió forint összegű közreműködési alap létrehozását, ilyen értelemben született. Támogatni azokat a községeket és városokat, ahol önerőből is vállalkoznak közművelődési beruházásokra. A közművelődési alap egymilliós összegét először az idén osztották ki, előzetes igények alapján, józan mérlegelés után. A megye 24 községéből és városából érkeztek igények, s ez önmagában is örvendetes, mert azt jelenti, ennyi helyen már bővítenék, alakítanak, korszerűsítenek az,elavult művelődési intézményeken. Közülük került ki a 13 legjogosultabb igénylő, ezúttal kizárólag községek és nagyközségek; abból a meggondolásból, hogy jelenleg ezeken a helyeken okoz legtöbb gondot az anyagi természetű beruházás. Kőtelek például, ahol ebben az évben új művelődési ház épül — talán évvégére el is készül! —350 ezer forintot kapott berendezési tárgyak, eszközök vásárlására. — Tiszatenyőn a kulbkönyvtárat újítják fel teljesen, a termelőszövetkezet segítségével. Nekik különböző felszerelések vásárlására 140 ezer forintot juttatott a tanács. Kunmadarasnak 85 ezer, Vezsenynek 60 ezer jutott hasonló alapon és hasonló célokra a megyei „kasszából”. Az említetteken kívül további kilenc község részesült különböző összegű támogatásban. Így Jászárokszállás, Jászjá- kóhalma Tiszabő, Tiszaszőllős, Nagyiván, Fegyvernek, Jászfelsőszentgyörgy, Tisza- sas és Öcsöd „gazdálkodhat” a közművelődési alap jóvoltából. Amikor e kezdeményezés életrevalóságát aláhúzzuk, és üdvözöljük az ösztönző segítségnyújtásnak ezt a hathatós formáját, illetve módját, ugyanakkor megjegyezzük, hogy az odaítélés időpontján — alighanem tanácsos lenne változtatni. — A megítélt összeget már a művelődési év kezdetén el kellene juttatni a jogosult igénylőkhöz, mert ezzel tervszerűbbé válnék az összeg felhasználása, is egyben elegendő idő állna rendelkezésre a sokszor nehézkes és hosszadalmas bevásárlások nyugodt eszközlésére. Mert a pénz jókor jön mindig — vallják a közművelődés munkásai is, de igazán csak akkor hasznos, ha a legjobbkor: kellő időben érkezik. Vasárnap tartották Dunaújvárosban a Varsói Szerződés több napos, Opál 71 hadgyakorlatának díszszemléjét. Oláh István vezérőrnagy, a honvédelmi miniszter helyettese, I. V. Tutarinov vezér- ezredes, a Varsói Szerződés, egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője és B. P. Ivanov vezérezredes, a szovjet hadsereg ideiglenesen hazánkban állomásozó csapatainak parancsnoka részvételével. Képünkön: A gyakorlaton részt vett gépesített egységek felvonulása. HiUl K - TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍRKK Aratási ügyelet után (Tudósítónktól) Ez évben az aratási ügyelet VI. 28-án kezdődött és Vili. 4-én ért véget. Ez alatt az idő alatt 2274 felhasználó kereste fel az AGROKER alkatrész osztályát különféle igényekkel. Munkaidőn túl 85 esetben vették igénybe a szolgálatot. Ez jóval kevesebb, mint a korábbi évek hasonló időszakában. Az alkatrész osztály diszpécser szolgálatot tartott a MEGEV áruforgalmi főosztályával, ahonnan a készleten nem lévő alkatrészeket, ékszíjakat és egyéb műszaki árukat megrendelte. A délután leadott rendeléseket a MEGEV még aznap éjjel útnak indította közvetlenül a felhasználók címére. Jelenleg az őszi munkákhoz szükséges alkatrészek megszerzését szorgalmazzák és az eddigi kilátások nem kedvezőtlenek. Sajnos az év korábbi időszakához képest sem javult a lánctalpas traktorok járszerkezeti alkatrészeinek ellátása. Különösen a. DT—53 traktor csil- Iagkerekének és futókerekének hiánya jelent problémát. Gyűlnek a takarók A jászberényi Cipő és Háziipari Vállalatnál az Auróra szocialista brigád felhívására, a tíz szocialista címért küzdő brigád közül kilenc csatlakozott a vietnami takaró készítési akcióhoz. A Hámán Kató, a Kállai Éva, az Október Hajnala, az Auróra brigád tagjai és társaik — összesen 156- ap — szívügyüknek tekintették ezt a nemes akciót. Negyvenketten szorgos kézzel horgolták, kötötték a takarókat, melynek becsült értéke 2560 forint. Igazi értékét az adja, hogy szívük melegét is elküldik a takarókkal a brigádtagok a vietnami testvér népnek. S azt kívánják, hogy a vietnami gyerekek, emberek mielőbb békében élhessenek. 132 baleset Az elmúlt 48 órában 132 közlekedési baleset történt az országban, ebből 7 halálos, 3 élet veszélyes, 46 súlyos és 76 könnyű sérüléssel végződött. Hűvösebb idő Péntekig változékony, szeles időt jósol a meteorológia. A legalacsonyabb hajnali hőmérséklet 13—18 fok, a legmagasabb nappali közép- hőmérséklet átlagosan 23— 29 fok. Minthogy az elmúlt héten a csúcsérték 33—37 fok voit, hétfőn pedig már csak 25 fokra emelkedett a hőmérő higanyszála —■ tíz fokos a csökkenés, .... . Az Európa fölött már hosszú ideje uralkodó hatalmas hideg légtömeg, amely az utóbbi hetekben zivataros, hűvös időjárást okozott Európa-szerte, péntekről szombatra virradóra váratlanul megindult kelet felé. Ennek hatására a Kárpátmedencében is zivataros, hűvös időjárás alakult ki. Az eredetileg nedves légtömeg azonban útközben vesztett páratartalmából és hazánkba érkezve már csak kisebb esőket, zivatarokat hozott. A meteorológiai prognózis szerint ennek ellenére a hét közepéig esőkre is számítani lehet. Az ország területének 40 százalékán 5 milliméteres csapadék várható. A hét elején tovább folytatódik az óceán felől érkező hűvös levegő áramlása. Ez azonban előreláthatólag holtpontra jut és nem sokára újra megindul a felmelegedés. A hideg levegő viharos széllel érkezett a Kárpát-medencébe. Budapesten 76 kilométer óránkénti sebességű széllökéseket is észleltek, Szombathelyen pedig csaknem száz kilométer sebességű szél tombolt vasárnap éjszaka. Haldex Tíz esztendővel ezelőtt kezdte meg működését a „Haldex” lengyel—magyar közös vállalkozás. A magyar szakemberek javaslata alapján még 1959. április 16-án létrejött Budapesten a megállapodás a katowicei Központi szénbányászati tröszt és a tatabányai szénbányák vállalat között a meddőhányók közös kiaknázásáról. A megállapodás értelmében Lengyelországban is alkalmazzák azt a magyar szabadalmat, amelynek alapján szenet lehet kivonni az eddig értéktelennek ítélt meddőhányókból. A találmány katowicei hasznosítására 50—50 százalékos haszonrészesedéssel alakult „Haldex" vegyesvállalat 1961 nyarán kezdett dolgozni. Tíz év alatt több mint 20 miliő tonna meddőt dolgozott fel az 1100 munkást foglalkoztató vállalat és tevékenységük eredményeképpen 2,3 miiló tonna szenet sikerült kivonniuk. A fennmaradó meddőt azután az építőipar hasznosította. A vállalat 6,5 százalékos haszonkulcsot állapított meg és évi 5 millió zloty nyereséggel dolgozik. A magyar találmány alkalmazásával megoldódott az egyik legnagyobb probléma, a környék levegőjét szennyező és nagy területeket elfoglaló meddőhányók kérdése is. A vállalat a közeljövőben fokozza kapacitását.
