Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-08 / 186. szám
1971. augusztus 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Az EAK az ASZÚ kongresszusa után A nemzetközi megfigyelők érdeklődését felkeltette az Arab Szocialista Unió kairói kongresszusának az a határozata, amely teljhatalmat ad Szadat elnöknek a közel- keleti válság rendezésére. Az elnök azzal az indokolással kérte a rendkívüli teljhatalmat, hogy meg kell szüntetni a jelenlegi helyzetet, amelyet nem lehet sem békének, sem háborúnak nevezni, s amely végeredményben Izraelnek kedvez. Az állapotot fel lehet használni a megszállás tartósítására, a megszállt arab területeken való berendezkedésre. így vagy úgy, de dönteni kell, s ehhez kérte a teljhatalmat, vagyis — mint az elnök mondotta: — „a teljes mozgásszabadságot a nemzeti stratégia keretein belül”. Az egyiptomi diplomácia tehát várhatóan újabb kezdeményezéseket tesz és döntést sürget majd az izraeli agresszió következményeinek felszámolása érdekében. Egyiptom megújítja azt a készségét, hogy végrehajtja a Biztonsági Tanácsnak a konfliktus békés rendezését előíró határozatát, de nem riad vissza a harctól sem. Szadat ezt úgy fogalmazta: Egyiptomot Izraellel szemben az fogja vezetni, hogy „szemet szemért, fogat fogért, berepülést berepülésért, napalmot napalmért”. A legfontosabb e figyelmeztetés mellett természetesen annak megújítása, hogy az EAK kész a konfliktus békés rendezésére. Egyiptom az év hátralevő hónapjait különösen fontosnak tartja, ki akarja vezetni a válság rendezésének ügyét a jelenlegi zsákutcából. Kairó továbbra is mindenekelőtt a szovjet—egyiptomi szerződésre támaszkodik, amely — mint az ASZÚ kongresszusának felszólalói is hangsúlyozták — rendkívül pozitív szerepet tölt be az imperialista mesterkedések elleni harcban. Szadat elnök külön köszönetét mondott a szovjet segítségért. Ez tette lehetővé, hogy Egyiptom négy év óta ellenálljon az imperialista nyomásnak. Az ASZÚ belpolitikai határozatai is figyelmet érdemelnek. Lényegében hosszútávra szóló nemzeti munkaprogramot vázoltak fel. Űj ötéves gazdaságfejlesztési és tízéves távlati tervet dolgoznak ki, sőt, két évtizedes építési programról is szó esett. Az ASZÚ vezetői felismerték, hogy nem elég az agresszió következményeinek felszámolására gondolni, előre is kell ' nézni: a modern állam megteremtésének feladatára. Ehhez nyilvánvalóan nélkülözhetetlen a politikai szervezetek szerepének fokozása. Ami a gazdasági terveket illeti, az ipari termelés értékét öt év alatt meg akarják kétszerezni, a mező- gazdasági termelés értékét 60 százalékkal kívánják növelni. Egy évtized alatt a terv szerint megkétszereződik Egyiptom nemzeti jövedelme. Ebben az időszakban három millió fiatal munkás számára teremtenek munkaalkalmat. Két évtizeden belül, egymilliárd font beruházásával, újjá akarják építeni Egyiptom valameny- nyi falusi települését. A nemzeti munkaprogram megvalósítása során fel akarják számolni az írástudatlanságot, társadalmi üggyé kívánják tenni a családtervezést, korszerűsítik az államgépezetet, biztosítják, hogy az üzemek munkásai részt vegyenek a termelési tervek kidolgozásában. Ezek és a hasonló intézkedések az állam modernizálását célozzák. Az egyiptomi antiimperialista forradalom nem állt meg a nemzeti fel- szabadulás szakaszában, rálépett az átmenet útjára és célul tűzte ki a szocialista építést. Az egyiptomi forradalom tapasztalatai azt mutatják, hogy az imperialista és a reakciós erők nem riadnak vissza semmitől, hogy megőrizzék befolyásukat, hogy aláaknázzák a forradalmi rendszert. Mivel az izraeli kísérletek nem érték el céljukat, Egyiptom ellen tovább folyik az aknamunka. Az egyiptomi nép azonban helytáll, folytatja magaválasztotta útját. Ezt a helytállást fogalmazta meg az ASZÚ kongresszusa. A bolgár könnyűipar fejlesztése A bolgár népköztársaság kulcsiparágainak fejlesztése mellett a könnyűipart sem hanyagolják el. A tárca több ágazatának termelése az elmúlt öt évben az előirányzott 49,1 százalék helyett 60 százalékkal emelkedett. A könnyűipar a következő öt évben továbbra is gyors ütemben fejlődik. Az ország gazdasági színvonalának érezhető emelkedése megteremti a kellő alapot a lakosság anyagi és szellemi igényeinek az eddiginél magasabb fokú kielégítésére. Ä fejlesztés üteme A könnyűipar termelésének növekedési, fejlesztési üteme majdnem olyan gyors, mint az egész ipar átlagos fejlesztési ritmusa, azaz 56 —60 százalék. A textilipar termelése 30%-kal növekedett, a kötöttáru-iparé pedig majdnem a két és félszeresére emelkedik. A textilszövetek részaránya körülbelül az ötszörösére nő. Az ötéves terv kezdeténél új szőnyegfajták gyártása indult meg. A pamutszövetekből 370 millió métert gyártanak, a gyapjúszövetek termelése 30 százalékkal, a se- selymeké 70 százalékkal, a gyapjú-kötöttáruké pedig több mint 200 százalékkal emelkedik. A pamut-kötöttáruké 55 százalékkal növekszik. Külön figyelmet fordítanak az olyan termék-csoportok fejlesztésére, amelyekből jelenleg még nem áll elegendő mennyiség rendelkezésre. Így például a puplin termelése több mint a kétszeresére növekszik, a vászontermelést pedig 50 százalékkal növelik és emellett a frottirszövet termelése kétszeresére, a pamutból készült jaquard-szöveteké a háromszorosára, a bársony- és plüss anyagok termelése pedig a kétszeresére emelkedik. Műszaki rekonstrukció A könnyűipar a hatodik ötéves tervben is hozzájárul a népgazdaság kemizálásá- hoz. A természetes és vegyiszál anyagok fele-fele arányt érnek el. Bulgária így eléri a vegyiszálak felhasználásában előrehaladott országok szintjét. Ahhoz, hogy a könnyűipar különböző ágazatai a magas termelési szintet elérjék, széleskörű műszaki rekonstrukcióra van szükség. A modern technika vívmányainak felhasználásával tervbe vették a könnyűipar nagyarányú fejlesztését. Az erre a célra tervezett eszközök legnagyobb részét, 60 százalékát a meglevő kapacitások szélesítésére, modernizálására használják majd fel. Unióra lépnek a Perzsa (Arab)-öböl 1 ABU DHABI 2 ADZSMAN 3 BAHREIN 4 DUBAI 5 FUDZSEIRA 6 KATAR 7 RASZ AL- KHAIMA 8 SARDZSA 9 UMM Al- KAJUAN Politikai unióra t^p5 sejkségek sejkségei A'Perzsa (Arab)-öböl déli (arab) partján 1968. március 30-án elvben kialakult államszövetség ma még brit védnökség alatt álló kilenc sejksége közül hat (Abu Dhabi, Dubai, Sardzsa, Fud- zseira, Adzsman és Umm al- Kajnam képviselői), 1971. július 18-án Dubaiban megállapodást írt alá közös alkotmány kidolgozásáról. — Nem írta alá: Rasz al Khai- ma, Bahrein és Katar. Ezek az arab sejkségek még a brit csapatok 1971 végére előirányzott kivonása előtt politikai únióra lépnek, amely biztosítaná függetlenségüket és egyes tagjaiknak az olajból származó mesés gazdagságát is. Nagy-Britan- niának komoly gazdasági érdekeltségei és jelentős új beruházásai (repülőtér, kikötő, alumíniumkohó, földgázcseppfolyósító üzem) vannak a térségben. Valószínű, hogy az eddigi védelmi szerződések helyébe kétoldalú megállapodások lépnek, amelyek biztosítani fogják az angol érdekeket. A kilenc arab sejkség területe 106 272 km2, lakossága 492 000 fő (85%-a arab, a többi iráni, néger, indiai és pakisztáni). A tervezett főváros Abu Dhabi. A Ráktérítőtől kissé északra elhelyezkedő sivatagi éghajlatú terület, feudális jellegű, elmaradott mezőgazdasággal rendelkezik. Az oázisokban déligyümölcs-, köles- és zöldség- termelés, az időszakos legelőkön teve- és juhtenyésztés, a tengerparton a halászat jellemző. Egyre növekvő gazdaságát a sivatagi homok és a Perzsa (Arab)-öböl alatt elterülő hatalmas kőolaj- és földgázkincs adja, amelyet angol, amerikai, francia, holland, nyugatnémet és japán cégek termelnek ki. Ez a terület adja a világ kőolaj- termelésének 2 százalékát. — TERRA — München árnyai Lükurgosz és iphitosz óta kíséri figyelemmel a világ az olimpiákat. A leg- jelenőtsebb sportseregszemle szabályzatának legendás megalkotói előrelátóan megtiltottak a versenyek résztvevői ellen irányuló bármiféle ellenséges megnyilvánulást. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság, amikor úgy döntött, hogy 1972-ben a XX. Nyári Olimpiai Játékokat Münchenben tartsák meg, egyidejűleg felhívást tett közzé a nagy jelentőségű világesemény politikai légkörének megvédésére. A világ legkiválóbb sportolói találkozójának ezúttal — a rendezők nyilatkozatai szerint — az európai jószomszédság megszilárdítását is szolgálnia kellene. A szándék dicséretes és nagyon is időszerű és aggodalomra sem volna ok, ha nem léteznének München árnyai. Azt a tényt ugyanis, hogy a NOB Münchent választotta az olimpia színhelyéül a különböző revansista és anti- kommunista szervezetek és intézmények, valamint a hírhedt „Szabad Európa Rádió” és „Szabadság Rádió” revan- sistái és újfasisztái a maguk módján értékelték. Egyesek újabb alkalmat láttak benne „az NSZK határaitól keletre” fekvő területek iránt támasztott törvénytelen igények demonstrálására. Mások a jelekből ítélve — az olimpia színhelyére érkező vendégáradattal számolva — arra készülnek, hogy fokozzák a hazugság- és rágalom-hadjáratot a szocialista országok ellen. Münchenben jelenleg 87 különböző szervezet és szolgálat működik, amelynek tevékenysége a szocialista közösség országai ellen irányul. Ismerjük e szolgálatok működési „irányait” is: 4 az NDK, 18 a Szovjetunió, 25 Csehszlovákia, 5 Lengyel- ország, 9 Magyarország, 7 Románia, 1 Bulgária, 6 Jugoszlávia ellen irányul. A MannhardtstrasS6 6 szám alatt dr. Heinrich GE. Schulz vezetése alatt működik a CIA által folyósított évi 2 millió márkás támogatással egy „tudományos” intézet, amely az „Intézet a Szovjetunió kutatására” címet viseli. Az intézmény archívumában több tízezer üzemről, szov- hozról, kolhozról és hivatalról, párt-, állami, szakszervezeti és gazdasági vezetőről találhatók adatok. Ennek az anyagnak főképp a CIA és az USA más különleges szolgálatai látják hasznát. Gyakori látogatók a Mann- hardtstrasse 6-ban és az ott őrzött anyagokat gyakran felhasználják az USA tengerészeti és légügyi titkosszolgálatai NSZK-ban működő alosztályain dolgozók és az Oberammergau-i amerikai kémiskola oktatói. München nem véletlenül lett a szocialista országok ellen irányuló hidegháborús tevékenység egyik fő központja. Ide fészkelte be magát vezérkarával Strauss, a nyugatnémet jobboldali radikálisok vezére is. A hadiipari konszernek hatalmas anyagi támogatásával gyakorlatilag az antikommuniz- mus fellegvárává tette a várost. A többszólamú müncheni kommunistaellenes kórusban különös szerepe van a két amerikai rádióadónak: a „Szabad Európa Rádiónak” és a „Szabadság Rádiónak”. A SZER-től néhány kilométerrel távolabb, a Bogenhausen negyedben, a Rosenkavalierplatz és az Arabellastrasse között van a „Szabadság Rádió” (Radio Liberty) rezidenciáia két. lakóházra emlékeztető öt emeletes épületben. Ami azonban a közönséges. szerény homlokzat mögött történik. az már „top secret”, azaz szigorúan titkos. Ezt a célt szolgálja az éjjel-nappali őrség, az elektromosan záródó ajtók és egy „biztonsági tiszt”, aki hanyag tartással és rágógumit rágva ugyan, de minden látogatót gyanakvóan szemügyre vesz. „Csak kevesen tudják — írta a Rheinisher Merkur című nyugatnémet lap 1971. február 26-i számában —, hogy az orosz, fehérorosz és ukrán nyelven, valamint a Szovjetunió népeinek még 15 másik nyelvén programokat sugárzó Szabadság Rádió személyi archívuma másfél millió bejegyzést tartalmaz...” Az 1953. március 1 óta műsort sugárzó rádióállomás (néhány évig „Felszabadítás^ Rádió” néven jelentkezett) nagy kapacitású — összesen 1840 kilowatt — adói (Lampertheim, Playa de Pals és Tajvan) a nap mind a 24 órájában bomlasztó tevékenységet fejtenek ki az éterben. A „Szabad Európa Rádió* és a „Szadaság Rádió” tevékenysége ellen — amelyek az USA Központi Hírszerző Hivatalának leányvállalatai — tiltakozási hullám kezdődött nemcsak az NSZK határain túl, hanem magában az országban is. Az ország demokratikus közvéleménye követeli, hogy a rádió-diverzánsok haladéktalanul szüntessék be aknamunkájukat. „A Szövetségi Köztársaságban — írta a Süddeutsche Zeitung, München és az egész NSZK egyik legtekintélyesebb, liberális napilapja — egyre több ember kérdezi, hogyan egyeztethető össze a német szuverenitással, hogy német földön külföldi rádióadó-állomások működnek...” A Német Békeuniő bajor- országi szervezete például levelet intézett a müncheni polgármesterhez, amelyben hangsúlyozza:: „Minél közelebb kerülünk az olimpiai játékokhoz, annál nyilvánvalóbbá válik az a veszély, ami abból adódik, hogy a város területén olyan amerikai rádióadók működnek, mint a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió.” Még nincs egy éve, hogy Brandt nyugatnémet kancellár jelentette ki a következőket: „Lehetetlen állapot, hogy 25 évvel a háború után külföldi államoknak még mindig módjuk van a Szövetségi Köztársaság területéről rúdiópropa- gandát folytatni harmadik államok ellen...” Jochen Vogel, müncheni főpolgármester a Perspek- tiwy című lengyel lapnak adott interjújában „a hidegháború termékének” nevezte az amerikai rádióközpontokat. Az ember azt hinné, hogy ennek az ellentmondásos ténynek a megértése nyilvánvaló. De hol maradnak a tettek? Egyelőre azokból nem látunk semmit. Arról van szó, hogy Bonnban félnek „barátságtalan gesztussal haragra gerjeszteni” az óceánon túli NATO szövetségeseket — jegyezte meg a közelmúltban a Frankfurter Rundschau. Annál is inkább, mert a Newsweek című amerikai folyóirat szerint Nixon elnök kijelentette, hogy a Szabad Európa Rádió müncheni tevékenysége, az amerikai csapatok nyugat-európai állomásozásának elengedhetetlen feltétele”; Nixon elnöknek a müncheni felforgató intézmények védelmében tett nyilatkozata csupán a két rosszhírű rádióállomás munkatársait és gazdáit nyugtatta meg, de nem csillapította le a Clifford Case szenátor által közzétett vizsgálat' eredmények nyomán támadt felháborodás hullámait. Ismeretes, hogy ez év elején a szenátor — aki egyáltalán nem ellenzi a felforgató rádiók tevékenységét — cáfolhatatlanul bizonyította a rádióadók és a CIA kapcsolatát. A SZER és a CIA titkos kapcsolatai vizsgálata alapján megállapította, hogy a rádióadó költségeinek mintegy 90 százalékát közvetlenül és bizonyíthatóan az USA kormánya fedezte. Case szerint az elmúlt 20 évben az USA költségvetéséből a CIA több százmillió dollárt utalt át a SZER-nek, valamint az azonos funkciót betöltő orosz nyelven sugárzó Szabadság Rádiónak. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága július 21-én felhatalmazta az amerikai kormányt, hogy költségvetéséből 35 millió dollárt fordítson a két Münchenben székelő rádióadó működtetésére. Ezzel az VSA kormánya nyíltan is eszmei közösséget vállalt a két rádióadó politikai tevékenységével és leplezetlenül saját hírközlő szervévé fogadta őket. Ha szervezetileg nem is teljesen, de pénzügyileg a SZER és a Szabadság Rádió az Amerika Hangja kétes értékű státuszára emelkedett. A bonni kormány* körök — a jeleg szerint — talán éppen ezért nem sietnek érvényt szerezni a szuverénitásnak ebben a kérdésben. Igaz ugyan,' hogy az NSZK kormánya tárgyalásokat folytat az említett adók státuszának eset-* leges megváltoztatásáról, da ez év június elsején Rüdiger von Wechmar, az NSZKJ kormányának szóvivője bejelentette, hogy automatikus san újabb esztendőre meghosszabbították a rádiói? működési engedélyét. A nyugatnémet hatóságoknak ezt a döntését nem lehet másként értékelni, mint kihívásnak mindazok ellen, akik az európai békéért és bis-, tonságért küzdenek. A Szabad Európa Rádió — írta a Le Nouvel Obset- vateur, francia baloldali hetilap — mindkét félre kellek metlen. Kárt okoz a kereskedelemnek, a politikának stb. Az olimpia békés ünnep, amely 1972-ben Münchenben, néhány száz mé-! térré a Szabad Európa Rádióadótól, a lélektani hadviselés központjától zajlanak le, ami botrányos dolog lenne...” A SZER működési enge-: délyének meghosszabbítása s a két hirhedt rádióadó tevékenysége aligha egyeztethető össze a közelmúltban aláírt szerződésekkel s az NSZK és Kelet-Európa közötti enyhülés Bonnban újra meg újra hangoztatott célkitűzéseivel. K. J. i li KÜLPOLITIKAI
