Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus. 6. r Uj ipart honosítottak meg As alapítás ünnepére késsül Jásskiséren a húszéves Zománcipari és Szolgáltató Kiss A ceglédi kannák, vödrök, zsírbödönök mellett a képen látható zománcozott hőfokoz ókat is a ktsz gyártja. Ezeket szállítás előtt csomagolják. * , A munkahiány volt a visszatérő kísértet Jászkisé- ren, az 1951-ben szövetkezett kisiparosok házatáján. Mit el nem követtek a rém elűzé­sére! De mindaddig, amíg a zománcozásba bele nem kezdtek, a munkátlanság li- dércét is csak ideig-óráig hessenthették el maguktól. Két jogelőd Két szövetkezet alakult, s kezdett munkához 1951-ben Jászkiséren. A Szolgáltató Ktsz-t augusztus 19-én tizen­egyen — női, férfi fodrászok és cipészek — alapították. Később, de nem tartósan, női és férfi szabók is be­társultak, s belépett egy órás kisiparos is. A vasasok és asztalosok, szám szerint kilencen, ugyanakkor — 1951. novem­ber 1-én — Mezőgazdasági Felszerelésgyártó Ktsz néven szövetkezetek. — Meglévő anyagaikat és szerszámaikat a közösbe vitték a munka megkezdésekor. Az indulás körülményeire jellemző, hogy a 10 naponkénti elszá­molással fizetett munkabér az első dekád után 37, a má­sodik után 80 forint volt. Később a foglalkoztatás ará­nyában ezek az összegek emelkedtek. Jó munkalehetőséghez ju­tottak mind a vasasok, mind az asztalosok 1952 tavaszán annak az öt cséplőgépnek a javításával, amellyel a gép­állomás megbízta őket. Még ugyanabban az évben a föld­művesszövetkezetek megyei szervével, a MÉSZÖV-vei kerültek munkakapcsolatba. Háromszáz cukorrépa-toló­kapát gyártottak megbízá­sukból és húsz olajtüzelésű kemencefűtő berendezést ké­szítettek a megye földmű­vesszövetkezeti pékségeinek. Még így sem volt' azonban teljes a munkaellátottság a mezőgazdasági felszerelés­gyártóknál, akiknek a lét­számuk is kevés volt a meg­erősödéshez. Más okból is indítványozta a KISZÖV, hogy egyesüljenek a szolgál­tatókkal, akik viszont anya­gi gondokkal küszködtek ak­koriban. Ezeket is enyhítet­te az egyesüléskor az a nye­reség, amire a vasasok, asz­talosok szövetkezetének 1952-ben sikerült szert tennie. 1953 áprilisában mondták ki az egyesülést. A Vegyesipari Ktsz néven létrejött szövet­kezetnek Petrovics István lett az elnöke, aki ugyanezt a tisztet viselte annak előt­te a szolgáltatóknál is. Szanku Albert pedig, aki a mezőgazdasági felszerelés- evártóknál elnökösködött, műszaki vezetőként dolgozott tovább a ktsz-ben. A két jogelőd egyesültével a létszám növekedett ugyan, de a munkaalkalom nem. Semmilyen lehetőséget nem szalasztottak el. Gyártottak fütcsövet, spiccvasat, tűzhe­lyet, amit lehetett. Az anyagbeszerzésnek is végig­járták megannyi kálváriáját, amit csak súlyosbított a szál­lítóeszközök hiánya. Zománcozni kellene Miközben keresve kutatták a kiút lehetőségét, arra a gondolatra jutottak: ha már füstcsöveket készítenek, azo­kat zománcozni is kellene. Ügy sokkal becsesebb és magasabb az ára is. Kapva kaptak hát az ötleten, noha senki sem tudta, hogyan, milyen eljárással lehet zo­máncozni. De nem tágítottak a gondolattól akkor sem, amikor megbizonyosodtak róla, hogy a dolog nem is olyan egyszerű... Hosszas utánjárás végén jutottak el Pesten a Lam- part Vállalat kőbányai zo­máncüzemébe, ahol végre­szóba álltak velük és meg is mutatták a gyártás művele­teit. Ezek láttán bizony ne­héz, emberpróbáló feladat­nak találták a zománcipari munkát, s különösen az ah­hoz szükséges feltételek megteremtését Jászkiséren. Mindenekelőtt égetőke­mencét kellett építeni. Meg­állapodtak, hogy azt Szanku Albert Kossuth utcai telkén, a volt cséplőgépszínben épí­tik fel a Lampart szakem­berének irányításával. Ahogy ehhez hozzákezdtek, attól kezdve míg a kemence mű­ködött, a Szanku-családnak nemigen volt nyugalma. Már az építést is éjjel-nappali munkával csinálták, hogy az is részese lehessen, aki nap­közben másutt dolgozott. Mert bizony e mű megalko­tásának kivétel nélkül min­denki részese akart lenni és részese is volt a szövetke­zetből. Félig-meddig már állt a kemence, amikor — 1955 őszén — a KISZÖV java­solta, gyártsanak, ceglédi kannát, mert az hiánycikk és nagyon keresett, kifizetődő. A ktsz megfogadta a taná­csot és egyetlen bádogosa, Iglódi István megkezdte a kovácsok, lakatosok „átkép­zését” a ceglédi kanna készí­tési módjára. Minden mun­kafogást, műveletet kézzel kellett végezni, mert gépük, alkalmas munkaeszközeik nem voltak hozzá. Amíg itthon a tanulás folyt, Szanku Albert és Kai- zer János géplakatosok, va­lamint Kovács Tihamér esz­tergályos két hónapig Pes­ten, a Lampart kőbányai gyárában ismerte meg és gyakorolta a zománcozás fortélyait. Május 1 tiszteletére Látták, hogy a kemence teljesítőképességéhez ők ma­guk nem tudnak elég ceglédi kannát gyártani, erre meg­nyerték a jászapáti és jász­árokszállási ktsz-ek vasipari részlegeit, majd a mezőtúria­kat, és a jászalsószentgyör- gyieket is. De még sokáig így sem volt elég a zomán­cozni való nyerstermék. Az olajfűtésű kemencét 1956 tavaszán, május 1 tisz- eletére gyújották be elő­ször. Az indulásnál két hé­tig a Lampart két szakembe­re is közreműködött Az első zománcozott kannák el­készülte volt a bizonyság ar­ra, hogy a küzdés az újért, az ismeretlen megismerésé­ért és meghonosításáért — beváltotta az úttörők remé­nyét, igazolta hittel teli el­szántságukat A más szakmabeliek is próbálkoztak árutermeléssel — így például a cipészek a Cioőnagykereskedelmi Vál­lalat megrendelésére is dol­goztak. Az ötvenes évek ele­jén a szövetkezet kiváló cí­met kapott, majd újabb ki­tüntető helyezést nyert egy megyei minősítés alkalmával. A zománcozás első országos elismeréseként, annak meg­valósításáért Szanku Albert műszaki vezetőt 1957-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Abban az évben már a ktsz termelését is ugrássze­rűen megnövelte az új ipar­ág. Az 1956. évi egymillió 643 ezer forinttal szemben 1957-ben több mint 3 millió forint értékű lett a teljes termelés, amely azután is milliósnál nagyobb tételek­kel gyarapodott egy-egy esz­tendőben. A szövetkezet lét­számában is fejlődést hoztak ezek az évek. A növekedés feltételeit azonban korlátoz­ták az elhelyezés adottságai. Elsősorban a zománcipari teljesímény növelését dik­tálta az, érdek, amely nem­csak szövetkezeti, hanem népgazdasági, közellátási ér­dek is volt. Éppen ez utób­bi folytán jelentős támoga­tást is kapott az államtól e termékeire a szövetkezet. Szanku Albert telkén azon­ban nem volt hely a további bővítésre. A nyersgyártás elhelyezé­sét is növelni kellett ezért a ktsz megvásárolta a Fő út 26. szám alatti nagy telket, a rajta lévő épülettel. Itt előbh. a. cipészműhely, majd a nyerskannagyártás kapott helyet, s később ide költö­zött a szövetkezet központja is. Azóta újabb szomszédos telket is vettek, s a kettőt egyesítették. Korszerű üzem másfél millióért Az új portán korszerű zo­máncozó üzemet építhettek. Igaz, ennek megkezdéséhez a tagságnak is áldozatot kel­lett hoznia. A mérlegzáró közgyűlésen az 1958. évi nye­reségrészesedés felének fel­ajánlását kérte e célra a ve­zetőség. Fjem könnyen, de megszavazták a hozzájáru­lást. Az OKISZ-tól kértek még másfél millió forint tá­mogatást. Azt is megkapták. Az új zománcozóban 3 kemence épült, s elkészültek a szociális normáknak meg­felelő öltöző-, fürdőhelyisé­gek is. Ezek azelőtt teljesen hiányoztak a szövetkezetnél. A létesítményt 1960-ban ál­lították üzembe és már ab­ban az évben jóval több mint kétmilliós értékkel nőtt a termelés. Felülmúlta már a 9 millió forintot. Az új üzem biztosította jobb munkakörülmények közt a nők foglalkoztatását is nö­velhették a zománcozás több műveleténél. Sok-sok felté­tel azonban még nem volt kielégítő. A nyersgyártók szűkös elhelyezésén újabb és újabb épülettoldással tud­tak csak enyhíteni, raktár egyáltalán nem volt még az új nagy telken sem. Nagy értékű anyagokat tároltak szabad ég alatt, ami meg­engedhetetlen volt. Kény­szerből, fekete beruházással építettek raktárát, s ezért az elnök fegyelmit kapott. Még a legutóbbi években is épü­lettoldásokkal kellett a szo­ciális és irodai helyszűkén enyhíteni, ahogy lehetett. A 60-as évek korszakos változást hoztak a nyers­gyártásban. Jó néhány mun­kagépet ajánlott fel a Zo­máncipari Művek a szövetke­zetnek megvételre. Ezáltal az addig kézi műveletekre épült nyersgyártás gépesíté­sét megkezdhették, s lénye­gében ezt azóta is folytatják. Jelenleg egy nagy teljesít­ményű mélyhúzógép fölé építenek műhelyrészt, hogy a gépet munkába állíthas­sák. A gépesítés kezdetétől na­gyon sok újítást, ésszerűsí­tést is megvalósítottak a munka könnyítésére és gyor­sítására. A legbecsesebb újí­tások Bozsik Károly nevé­hez fűződnek, de Kovács Ti­hamér, Szalóki Alajos, Szan­ku Albert és mások is sokan újítottak, javasoltak éssze­rűsítést. 1962 őszén Petrovics Ist­ván felmentését kérte az el­nöki teendők alól. Ezt a tisz­tet azután jó három évig Győr István látta el, majd 1965 novemberében Agócs Imrét választották meg a szövetkezet elnökévé. A leg­utóbbi vezetőségválasztáson ismét ő nyerte el — újabb négy évre — a tagság bizal­mát. Csaknem 45 százalékkal nőtt a szövetkezet árbevéte­le 1966—70 között. Gazdál­kodása már a reform beve­zetésének első évében is igen eredményes volt. Erre vall, hogy 1968-ban több mint 3,6 millió forint nyereséget ér­tek el. Azóta is e körül ala­kul az évenkénti nyereség összege, amiből rendszeresen növelhették a dolgozók jö­vedelmét, s több mint 4 mil­lió forint beruházással fej­leszthették a szövetkezetét. 1965-ben 149 dolgozó nem egészen 15,5 millió, 1970-ben pedig 193 dolgozó csaknem 22,4 millió forint értéket ál­lított elő. (A létszám ada­taiban az ipari tanulók és a bedolgozók nem szerepel­nek.) Időközben a szövetkezet Zománcipari és Szolgáltató Ktsz-re változtatta nevét. Bár az árutermelés nagyará­nyú fejlődése viszonylag csökkentette a szolgáltató szakmák részesedését „a nagy összesenből”, ezeknek a köre bővült és a szövet­kezet gondot fordít rá, hogy a helyi igényeknek e részle­gei megfeleljenek. Most vil­lanyszerelő, műszerész, ko­vács, bádogos, férfi, női fod­rász és asztalos szakemberei végeztek javító-szolgáltató munkát a lakosság megren­delésére. A jelenlegi 230-as létszám 48 százaléka nő. Derekasan helytállnak a zománcozás egyáltalán nem könnyű munkájában, amit — külö­nösen ilyenkor, kánikulában — a nagy forróságot lehelő kemencék közelében csak nagy akarattal lehet győzni. A legrégibb, ezüst koszorús Béke szocialista brigádot is nők alkotják. 1968 elején megszüntették a nők éjsza­kai műszakját, a csökkent munkaképeségűeket és a ter­hes anyákat orvosi javaslat szerint könyebb munkára osztják be. Tömegméretekben a moz-í galmi élet és a munkaver-, seny is a 60-as évek köze-; pén bontakozott ki a szövet-; kezeiben. Ma már a szocia-; lista brigádok — köztük egy ifjúsági is — meghatározói az eredményeknek. Hat kol-; lektíva viseli hosszab-rövi- debb idő óta a megtisztelő címet, amelynek elnyerését az idén két újabb brigád tűzte ki célul. A mozgalom-, ban többen az önképzésre vállalnak kötelezettséget.1 Tavaly a brigádok több mint 15 ezer forint értékű társa-* dalmi munkát végeztek. L Zománc II. program ^ A ktsz és a ^ művelődési ház bronzkoszorú fokozatot nyert vegyeskara a ré­gi daloshagyományok ápoló­ja a községben. Sportban pedig a Zománc—Spartacus SK már a nevével is hirde­ti a ktsz közreműködését,' ami azt jelenti, hogy szö­vetkezeti dolgozók, fiatalok is erősségei a labdarúgó, asz-; talitenisz, sakk, galambász, horgász és női kézilabda szakosztálynak. A község bélyegszakkörében hat ktsz-; dolgozó vesz részt. A ktsz-nek jelentős sze-' repe van a község, a járás életében is. Közéleti tisztsé­geket viselnek a szövetkezet dolgozói, akik természetesen, a legdöntőbb módon üzemi szervezettségükkel és terme­lő munkájukkal járulnak hozzá a Jászkisér életében betöltött szerepük növelésé­hez. Jövendő terveik ennek a meghatározó szerepnek a to­vábbi növelését célozzák. A tavalyi 22.4 milliós termelé­si értéknek több mint két­szeresét: 45 millió forintnyit akarnak előállítani, miköz­ben a mai létszámukat mint­egy százzal növelik. A tava­lyi 530 tonna zománcioari termékkel szemben t975-re 1250 tonna előállítását ter­vezik. Ezt a nagyarányú terme­lésbővítést egy 15 millió fo­rintos beruházásra alapoz­zák, amelyet Zománc II.' programként tartanak szá­mon. Ennek a megvalósításá­val 1973-ig teljesen új üze­mi telephelyet építenek a község külterületén, ha si­kerül hozzá a ielentős ösz- szegű állami támogatást és bankhitelt, valamint a saját erőt més kiegészítő szövet­kezeti (KTA) támogatást is megbánniuk. Ezáltal kor­szerűségben is továbbfej­lesztve. megkétszereznék an­nak az iparnak a teljesítő- b'énosségét. amelvet éppen 15 éve honosítottak meg Jász-; kiséren. (x) 1 Szabó Sándor a 28 cm-es vízvödör merevítő-gyűrűjét hor­nyolja a forgópadon az előregyártó részlegben. Petrovics István 1962-ig volt ktsz-elnök, most szállítási csoportvezető; Szanku Albert elnök, majd műszaki veze­tő, jelénleg nyugdíjas; Agócs Imre 1965 óta a szövetkezet elnöke. Miskolczi József, a Radnóti szocialista brigád vezetője színzománcozást végez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom