Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-06 / 184. szám
1971. augusztus §. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Beszélgetés a szövetkezeti mozgalomról Tegnap Karcagra látogatott a Dán Kommunista Párt küldöttsége Gépek a textiliparnak A hazai textil- és ruházati ipar nagyszabású rekonstrukciójához összesen mintegy 30 ezer textilipari és konfekcióipari berendezést vásárolunk a következő években. A szövőgéppark rekonstrukcióját csaknem kizárólag szocialista importból oldják meg. A Szovjetunióból és Csehszlovákiából összesen tízezer szövőgép importjáról jött létre államközi megállapodás. A fonóiparba orsó nélküli gépek kerülnek, ezeket Csehszlovákiából szerzik be. Az utóbbi években jelentősen megnőtt az érdeklődés a kötszö- vött áruk iránt; gyártásuk növelését segíti, hogy a Német Demokratikus Köztársaságból 300 korszerű körkötő és síkkötő gépet, Csehszlovákiából pedig 70 hasonló jó minőségű berendezést importálnak. A kikészítő üzemek gépparkját számos tőkés importból származó géppel is bővítik. A Német Szövetségi Köztársaságból, Franciaországból és Angliából, mintegy 60 millió dollár értékű berendezést vásárolnak. A Dán Kommunista Párt hazánkban tartózkodó küldöttei tegnap Karcagra látogattak. Délelőtt a városi tanács vb termében beszélgetésen vettek részt, melyen a vendégek partnerei többek között a város tsz-einek vezetői voltak. — Kié a termelőszövetkezetben művelt föld tulajdonjoga? Hogyan szervezi áruforgalmazó tevékenységét az ÁFÉSZ.. Mi az az áruvásárlási visszatérítés? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatták a dán elvtársakat a másfélórás beszélgetés során. Délután, Berekfürdőre látogatott a delegáció, ahol Preben Henriksen szavaival élve a pihenés és a munka ragyogó kombinációját élvezhették. E kellemes környezetben kértük meg a delegáció vezetőjét, hogy ismertesse a látogatás során szerzett tapasztalatait Preben Henriksen elmondta, hogy Magyarországra utazásuk konkrét célja az volt, hogy a szocialista demokrácia érvényesülését tanulmányozzák és a választások során szerzett tapasztalatokról folytassanak beszélgetést. De kíváncsiak arra is, milyen eredményeket ért el a magyar nép a szövetkezeti mozgalom fejlesztése terén. Az országban tett útjuk során mindenütt nyílt, őszinte szívvel fogadták a küldöttséget. Ügy látták, hogy a vendéglátók semmit nem takargattak és nem szépítgettek a külföldi vendégek előtt. Henriksen elvtárs szerint a statisztikáink nem is mindig tükrözik híven az elért eredményeket. A küldöttséget Csáki István az MSZMP KB tagja, a megyei bizottság első titkára búcsúztatta, majd a dán kommunista pártdelegáció Dr. Csakmag Györgynek, az MSZMP KB munkatársának kíséretében Budapestre indult, ahonnan szombaton utaznak haza Koppenhágába. Csínom Jankó szerelme Dóm téri beszélgetés Krasznói Klárival Szaladgálás, rohangálás. Káosz a káoszban. Ez a látszat. De ha az ember jobban odafigyel, észreveheti, hogy mindenki tudja a feladatát. A díszletezők és statiszták százai, az ügyelők, a súgók... Már mindenki óramű pontossággal végzi munkáját. Kuruc vitézek vágtatnak el mellettem. Aztán jön a mé- zeskalácsos kocsi... A Csínom Palkó próbáján vagyunk. Egymás után peregnek a képek, szállnak Farkas Ferenc fülbemászó melódiái. Aztán csend. Nocsak! Valami mégsem „stimmel”, mert megszólal a magasban az „Űr hangja”, — vagyis a rendező, Horváth Zoltáné. „Ezt újra, tempósabban”. Lebbennek a kacagányok, vívnak a vitézek, „szikrázik” az acél. Szikrázik, mert még mindig olyan forróság van, mintha közvetlenül a Dóm tornyairól sütne az augusztusi nap. Odamegyek egy ismerős kuruchoz, ingerkedem vele. „Vitézek, mi lehet, e széles föld felett, szebb dolog a...” Bessenyei Ferenctől kapom meg a választ: „Fele vitézségem egy korsó hideg sörért”. A Dóm tér árkádjai alatt 28 fok van. Csínom Jankó jön — Gyi- mesi Kálmán —, Katit keresem rajt... Bekiabál a színfalak mögé. „Kati, Katicám!” Kati előpenderül. Forróság ide, vagy oda, kedvem volna azonnal belebújni egy kacagányba, — ha már a kuruc vitézeknek ennyire szemrévaló rnarkotányos nő dukál. De Krasznói Klári már nem a kuruc világban gondolkodik,. — Hogy vannak Szolnokon? A kérdés nyilván a baráti körnek szól. — Köszönjük jól, — s most már ugye én kérdezhetek? Szerepek, emlékek. Mor- zsolgatja a copfját. Most inkább ijedt, kis diáklány. Néhány éve — jónéhány éve, de olyan, mintha tegnap történt volna: hiszen egy igazi szubretten nem fog az idő — egy vékonyka, nagyszemű gyermeklány jött Szolnokra. Sikere volt, de... igazi sztárrá mégis Szegeden érett. Talán a butuska szólásmondás miatt, hogy senki sem próféta saját hazájában..., talán nagyon is hozzászokott a szolnoki közönség, hogy ragyogóan táncol, varázsa volt, élt tőle a színpad, ...talán egy kicsit sznobok vagyunk — tisztelet a kivételnek — és nem értékeltük eléggé, hogy egy nagy szubrett tehetség indult színházunkban. Hangosan is végiggondolom, de leint. — Ne bántsa a szolnoki közönséget, én igenis szívesen játszottam ott. — és az ősszel visszamegyek! — Hogyhogy? Ezt most csak úgy bejelenti a Dóm téren? Nevet, penderül egyet, már igazi rnarkotányos nő. Hiába, itt grasszálnak körülöttünk a kuruc vitézek, itt van Jankó is. — Farkas Ferenc musicaljének Tóth Mariját játszom a télen a Szigligetiben. Tudja, a Mikszáth regény. A Nosztv fiú esete Tóth Marival. Farkas Ferenc — a Csínom Palkót is ő dirigálja — eljátszott nekem néhány részletet a darabból, — jaj. aüg várom már azt is. Is? És még mit1, — Most elsősorban a Csínom premierjét. Szolnoki színésznő koromban játszottam a budapesti Park Színpadon, — a Dóm téri még nagyobb. Más játékstílust kíván, ha szabad úgy mondanom, látványosabbat. Ezt most ne is írja le, mert nagyon szokványosnak hangzik, pedig ha tudná, milyen őszintén mondom, hogy mennyire örülök ennek a szerepnek! Bessenyei Ferenccel, Gyimesi Kálmánnal, Berdál Valériával, Agárdi Gáborral és a többiekkel egy színpadon játszani... nagy megtiszteltetésnek érzem. A szegedi évadjáról érdeklődöm. „Luxemburg grófja, Cigányprímás.,. v talán sikerem volt”. Elhallgatja, hogy Makó város tanácsa üdülőtelket ajándékozott neki a Maros partján, hogy Szeged reprezentatív éttermében ott a neve az étlapon, — ételt, igazi szakácskölteményt neveztek el róla. „Leleplezem” szegedi sikereit. Kislányos mosoly és a következő évadról beszél. — Augusztus végén Szegedre jön Bor Jóska, megkezdjük a Viktória próbáit. Aztán, novemberben azt hiszem már Szolnokon leszek. — Kata, Kataal — Mennem kell, üdvözlöm a szolnokiakat! Csínom Jankó Katája elszalad. Utána kiabálok, „Viszontlátásra Szolnokon, Tóth Mari.” De ezt már nem hallia, a kórus már „szól”, megtelik a hatalmas tér melódiával. „Csínom Palkó. Csínom Jankó, csontos karabélyom...” — ti — Tudomány 08 egy üti működési megállapodás Szolnok és Silistra megyék között A bulgáriai technikai és tudományos egyesület, az NTSZ Silistra megyei szervezetének kéttagú küldöttsége — mint hírül adtuk — hétfő óta megyénkben tartózkodik a MTESZ Szolnok megyei szervezetének meghívására. Tegnap délelőtt Váczi Sándor, a megyei párt- bizottság titkára fogadta és tájékoztatta a vendégeket. Délután a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Szolnok megyei szervezete ünnepi elnökségi ülést tartott. Ez alkalommal aláírták a két szervezet 1975-ig szóló együttműködési megállapodását. Az elnökségi ülésen — amelyen részt vett Soós István, a megyei tanács elnök- helyettese is — tájékoztatták a vendégeket a MTESZ 1969-ben alakult megyei szervezetének munkájáról, a műszaki hetek keretében tartott rendezvényeinek növekvő népszerűségéről. Viszonzásul J. V. Petrov adott részletes ismertetést a bolgár testvérszervezet életéről. A többi között elmondta, hogy szövetségük mind az ifjúság — az úttörők és középiskolások — mind a felnőtt dolgozók körében sokrétű munkát végez annak a nemzeti — hazafias jelszónak a megvalósításáért, amely szerint a bolgár népnek technikus néppé kell válnia. Beszélt a Silistra megyei tertvérszervezetnek a tervezői-alkotói munkában való közreműködéséről, a szakmai továbbképzés módozatairól, s a vállalati megbízások alapján végzett tervezésből származó pénzbevételi lehetőségekről. Ezek több jóléti és szervezeti intézmény — például egy-egy megyében technika háza — építésére és pályázatok díjazására, rendezvények költségeire nyújtanak fedezetet. A megkötött együttműködési megállapodás előadók, szakértők kölcsönös cseréjét teszi lehetővé — szükség szerinti felkérés alapján — speciális témával kapcsolatos szakmai tapasztalatcsere céljából. Elsősorban üzemi (élelmiszeripari) hűtőtárolókkal, megyei terület-, város- és községfejlesztéssel, valamint -gazdálkodással, továbbá az állattenyésztés és a növénytermelés gépesítésével kapcsolatos tapasztalatcseréket kíván elősegíteni a két szervezet. Végül a szakértők küldésének és fogadásának módját, technikai és anyagi feltételeit szabályozza a megállapodás, amelyet a MTESZ Szolnok megyei szervezete részéről László Károly elnök, az NTSZ Silistra megyei szervezete részéről Jakim V. Petrov elnök írta alá, __ S zociálpolitika a vállalatnál Mindegy, hogy melyik kézből ? Ritkán emlegetett, fontos szerepet betöltő fogalom a vállalati szociálpolitika. A dolgozók életszínvonalát nagymértékben befolyásoló közvetett juttatások jelentős része ugyanis — mint például az üzemi étkeztetés, a vállalati gyermekintézmények igénybevétele, segélyezés, vállalati üdültetés, tanulmányi ösztöndíj, lakásépítéshez való hozzájárulás stb. — a vállalatokhoz kapcsolódik. 900 ezer étkező Azt, hogy valóban nem kis dologról van szó, néhány adattal könnyű bizonyítani. Egy óvodai hely létesítése ötvenezer forintba kerül, évi fönntartása pedig a szülő hozzájárulását leszámítva hatezer forintot emészt fel. Naponta 900 ezer ember veszi igénybe az országban az üzemi étkeztetést és élvezi a fejenkénti négy—öt forint hozzájárulást. Évente félmillió fölött van a kedvezményes üdültetésben részesültek száma, s itt egy-egy fő a maga fizette pénzhez átlagosan 800 forintot kap, hogy pihenése valóban kényelmes legyen. A már eddig említetteken kívül jórészt a vállalati szociálpolitika körébe tartozik az üdülők létesítése és fenntartása, az üíemi egészségügy fejlesztése, az utazási költségtérítés, a külföldi csereüdültetések, a kulturális és sporttevékenység támogatása... még fölsorolni is sok. Miért marad mindez rejtve, miért nem számítják mindezek pénzbeni értékét is a fizetésükhöz az emberek? Régről kell kezdeni. Onnét, hogy a munkáshatalom az állami kezelésbe vett vállalatok egyik alapvető kötelességévé tette a kiterjedt, széleskörű szociálpolitikát. E kötelesség a dolgozók oldalán jogként jelent meg, mégpedig olyan jogként, amely mindenkit, munkájától, beosztásától, képzettségétől, magatartásától függetlenül, megillet. Az akkori helyzetben mindez nőm szült feszültséget. Az üzemi étkezés lehetősége nagy vívmány volt, ahogy a Balaton, s más üdülőhelyek birtokba vétele is. Űj, s nagyszerű dolog volt a kulturális intézmények — a könyvtár, a szakkörök, a filmvetítések — igénybevétele, az üzemi bölcsődék és óvodák létrehozása... ám az újdonság izgalma elmúlt, a dolgok fénye megkopott,’ s a változó helyzet feszültségeket teremtett Keveseknek sok ? Ma sűrűn hallani azt a véleményt, hogy a vállalatok körébe tartozó közvetett juttatások keveseknek adnak sokat. Az így vélekedők arra utalnak ezzel, hogy — bár évről-évre emelkedik az ilyen célokra fordított ösz- szeg, az abból részesülők száma lényegesen nem változott, sőt, néhány területen csökkent. A részesedési és a fejlesztési alap — e kettőből fedezhetik ugyanis a vállalatok szociálpolitikai kiadásaikat — az egész kollektíváé, s mégis csak a kollektíva egy része élvezi a belőlük származó kedvezményeket — hangzik az érv. S persze, példa is akad. Az üzemi étkeztetést csak minden második, harmadik dolgozó veszi igénybe; a vállalati üdülőbe csak a kisebbség jut el; nincs mindenkinek kisgyermeke, hogy használja a vállalati bölcsődét, óvodát... — s így tovább, szinte a végtelenségig. Valóban ennyire igazságtalan lenne a vállalati szociálpolitika? Eljátszhatnánk a szavakkal, s megfordíthatnánk a kérdést: inkább sokaknak kevés? Azaz, a szociálpolitika fedezeteként szolgáló forintokat a vállalatok osszák fel, s kivétel nélkül tegyék mindenki borítékjába a neki jutó részt? Képtelen helyzet lenne! Nem véletlen, hogy rendelkezések kötik a vállalatok kezét — az ún. R-fix elsődlegességével —, azaz az állam kötelezi vállalatait, hogy szociálpolitikai feladatokat is ellássanak. Vajon ha nem lenne üzemi étkeztetés, hol fogyasztana meleg ételt a kiskeresetű munkás, a két gyermekét egyedül nevelő asszony? Mi segítené — az állam nyújtotta támogatáson túl — a nagycsaládosok helyzetét, ha nem a vállalat kollektívája által megtermelt pénzből adott segély, lakásépítési hozzájárulás, a tehetséges gyermekeknek megszavazott tanulmányi ösztöndíj? A vállalati kollektívának ugyanis nemcsak termelési feladatai vannak. Közösségi funkciókat is el kell látnia. Ahogy az igazi család istápolja a gyengét, a rászorulót, úgy ezt kell tennie a nagy családnak, a munkahely kollektívájának is. Persze, okosan, igazságosan, a többség érdekeinek tiszteletével. Többetf ésszerűbben Elhangzanak olyan vélemények is, hogy lényegében mindegy lenne, melyik kéz, az államé, vagy a vállalaté adja amit ad. Anélkül, hogy belebonyolódnánk a dolog közgazdasági magyarázatába, szögezzük le: dehogy mindegy! Gondoljunk a legkézenfekvőbbre, a lakásépítés támogatására. Mindegy, hogy egy távoli hivatal utalná ki mechanikusan a pénzt, vagy a vállalati kollektíva képviselői szavazzák meg? Ahol az érdekeltek döntenek, ahol a legalaposabban ismerik a helyzetet, ott a döntés mindig igazságosabb, s a visszhangja is más. Ezért, hogy az állam nem szűkíteni, hanem bővíteni kívánja a vállalati szociálpolitika jelentőségét is, de jobban kötve — egyrészt — a vállalati gazdálkodás eredményességéhez, valamint és másrészt ~ az ésszerűséghez, a dolgozók érdekeltségéhez. A bérenkívüli vállalati juttatások összege, ahogy korábban, úgy az elmúlt években is emelkedett. Szép számmal akadnak rendezésre, megoldásra váró kérdések — így például a gvermekin- tézmények megtartása va ^ átadása a tanácsoknak, a jobb kihasználás érdekében, s fönntartási hozzájárulás fizetése, — de az bizonyos, hogy a vállalati szociálpolitika a következő esztendőkben is fontos helyet foglal el a dolgozók életkörülményeinek, életszínvonalának alakulásában. Ezért fejlesztése kötelesség, ahogy kötelesség az ésszerűbb, igazságosabb elosztás útjának, módjának keresése, hogy érdemesség és rászorultság, szerzett és természetes jog minél közelebb essék egymáshoz e területen is. 'J Jászárokszáliás határában épül a jászberényi Hűtőgépgyár új üzemrésze. Nagycsarnoka rövidesen elkészül
