Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-05 / 183. szám
lsm. augusztus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „VAROSIASODÖ” GÓLYA- CSALÄD Nyolc&zásétíz híd 125 éves a MÁV Hej, helyjegy! 810 közúti hidat építenek, bővítenék és korszerűsítenek a IV. ötéves terv során — a fővároson kívül — hazánkban. — A hidak összhosszúsága 17.4 kilométer lesz. Az összes új hídnak több mint fele folyót, patakot ível át Közülük a legjelentősebbek a háborúban lerombolt medvei Du- na-hid és a drávaszabolcsi Drá- va-híd (mindkettőn dolgoznak már), korszerűsítésre vár a győA televízió június 6-án társadalmi mozgalmat indított a villannyal nem rendelkező tanyai és külterületi iskolák villamosítása érdekében. A felhívásra Szolnok megyében is elkészítették a vil- lámosításra váró iskolák jegyzékét. A felmérés alapján kiderült, hogy megyénkben összesen kilenc ilyen iskola van, de ezek közül kettő rövid időn belül elnéptelenedik. Marad tehát hét villanyra váró iskola.’ Csapó konyakot rendelt. Etus valami repülős pacákról fecsegett, aki az ősszel saját gépén jött látogatóba Magyarországra. A szőke lány időnként elővette a puderkompakját, belenézett a tükörbe, igazított valamit magán. „Te is följöhetnél Bélushoz” — mondta később Etus, „egyszer itt találkoztál vele, tudod, az a vízipólós”. Csapó nem emlékezett a vízipólósra, nem is nagyon érdekelte. Elképzelte Etusék szentestéjét. Hátrafeküdt a széken, nyakát megfeszítette, bámulta a mennyezetet. Aztán hirtelen fölállt, menet közben fizetett. Nem lakott messze, de nem kívánkozott haza, előbb lement a Duna- partra, egy darabig nézte a vizet, aztán amikor már nagyon fázott, hazament. A hűvös szél jólesően csapkodta arcát. A szobában a reggeli rendetlenség fogadta; szétdobott ágy, elszórt cigarettavégek, az ágy mellett néhány ujjnyi konyak az üvegben. Megitta a konyakot, lehevert az ágyra. Nagy némaság vette körüL Üvölteni szeretett volna. Mikor megcsörrent a telefon, mohón a füléhez kapta; pár percig nem lesz egyedül, itt lesz vele a szóri kis-Duna-hfd, a köröstarcsai kettős Körös-híd, — a csengeri Szamos-híd, s külön közúti híd épül Algyőnél a Tiszán. 290 hidat az út-korszerűsítések miatt építenek át. Az autópályákon és autóutakon összesen 113 híd épül. Az M 7-es autópálya Törökbálint—Székesfehérvár közötti szakaszán 58, az M 3-as autópálya budapesti bevezető szakaszán 19, s az M 1-es autóút Tatabánya—Győr közötti szakaszán 36 hidat építenek. Az előzetes tervek szerint a hét iskolában elvégzendő munkához körülbelül 262 ezer forintra van szükség. Társadalmi munkában elsősorban villanyszerelést, szobafestést és kőművesmunkát lehet végezni. A televízió közléséből tudjuk, hogy megyénk sok más megyénél jobban áll az iskolák villamosítása terén, hiszen vannak megyék, ahol 14—18 iskolába kell még bevezetni a villanyt. bábán egy hang, legalább egy távoli hang! Bíró kereste. „Van programod?” „Mikorra?” „Ma estére.’1 „Nincs”. „Ha kedved van, átjöhetsz hozzánk, úgyis régen láttad a srácokat.” Egy presszóban vett négy tábla csokoládét, két bonbo- nos dobozt, italt is vásárolt. Jókedve kerekedett. Szerencséje volt; azonnal kapott taxit. Eltölötte a család meghitt, barátságos melege, hálás szavakat keresett, de sehogy sem tudott kinyögni egy szót sem. Egy pillanatra megirigyelte Bírót. Később a gyerekek a karácsonyfa alatt összeszólalkoztak egy játék miatt, Bíró dühösen rájuk- förmedt, az asszony azt mondta: „Még az hiányzik, hogy szenteste is ordítozz velük.” Vacsoránál Bíró kilöttyin- tette a vörösbort, a felesége fölugrott, sót szórt rá. Nem szólt, csak egy pillantást küldött a férje felé. Csapó megmerevedett, szertartásos lett s nemsokkal később már szűk ketrecnek érezte barátja lakását. Felállt, elbúcsúzott. A férj is, a feleség is tartóztatta, Csapó valami olyasfélét érzett, hogy sokkal inkább attól félnek, hogy most itt maradnák bezárva ebbe a lakásba, mint attól, hogy ő egyedül lesz. Így hát elment. Kint az utcán vidáman fütyörészett, a A nyári kánikulában sem pihennek a rádió művelődési rovatának munkatársai, számos új riportműsor, dokumentum-összeállítást rögzítenek hangszalagra. Furkó Zoltán Leningrádban tanuló magyar diákokkal készített riportot, Zentai Lea, a művelődés és a gazdaság összefüggéseit ezúttal a nyomdaipar vonakozásában vizsgálja. Tompái Judit az 1972-es tanév előkészületeiről folytat beszélgetést a legközelebbi „Közoktatás fórumán”. Nehéz lenne hirtelen elmondani, hogy az ember képzeletében hányszor jelenik meg vágyálomként egy- egy jó fekvésű telek, ami csak az övé és ahova valamikor a takaros családi ház falait húzza majd fel. Különösen azokat kísérik gyakran az ilyen látomások, akik lakásgondokkal küzdenek és ha kuporgatás, sok lemondás árán is, de otthont akarnak maguknak építeni. Így volt ezzel Ballok Sándor és hat szomszédja. Miután megtudták, hogy a szolnoki városi tanács hét — a város IX. kerületében fekvő és családiház építésére alkalmas — telket ad át értékesítésre az OTP-nek, elhatározták, hogy megvásárolják azokat. Annak rendje és módja szerint bejelentették telek- vásárlási igényüket, az OTP azt elfogadta, azután kifizették az árát, telkenként 16 ezer forintot. Nemsokára megkapták az értesítést, hogy átvehetik a telket. Átvették és boldogan láttak neki a munkának. Lekaszálták a derékig érő gazt, elhordták a szemetet, s a gödrös részek elsimításához több kocsi földet hordattak a telekre. Ekkor jött a villámcsapásként ható meglepetés. Ballok Sándor telkén megjelent a szolnoki Lenin Tsz megbízottja és felszólította az újdonsült tulajdonost, hogy azonnal hagyja el a telket, mivel azt — s a másik haa Luxorban ott találta még Etusékat. Vidámak voltak, Bélus a szőke nő térdét fog- dosta. Csapó leült közéjük, „Ünnep Gorsiumban” címmel a Székesfehérvár környéki ásatások legújabb leleteit mutatják be. Az Ismeri ön Vizsolyt? országunknak abba a részébe kalauzolja a hallgatókat, amelyet a külföld jobban ismer, mint mi. A vidéki színházak problémáival, a körzetesítés eddigi tapasztalatairól nyilatkozott a Művelődésügyi Minisztérium egyik munkatár- so „Évad után — kapunyitás előtt” címmel. tot is — a tsz már egy évvel ezelőtt megvette. Később kiderült minden. A városi tanács vb építési- és közlekedési osztályának városüzemeltetési csoportja egy évvel ezelőtt valóban átadta a hét telket a Lenin Tsz-nek. Arról viszont megfeledkezett, hogy az átadással egyidőben tulajdonjogilag is a tsz-hez kell azt átíratni. Elmulasztották a könyvelést, hiba csúszott az adminisztrációba. A tanács természetesen levonta a szükséges következtetéseket, a károsultaknak jobb fekvésű telket adott. Mindez 42 ezer forintjába került a tanácsnak, mert az egyenként 7 ezer forinttal drágább telket az előző telkek árán adta el. Több hasonló esetről hallottunk mostanában. A Tempo Ksz például csak miután megvásárolt egy területet a FÜSZÉRT-től, tudta meg, hogy annak egy részét már eladták a Május 1. Ruhagyárnak. Vagy: Jászberényben tíz év után derült ki, hogy a Hűtőgépgyár egyik lakótelepének udvara — bár a Hűtőgépgyár tíz évvel ezelőtt azt kifizette — telekkönyvileg még mindig a jászberényi városi tanács nevén van. Azért tettük szóvá a hét telek kétszeri eladását, mert tanulságos. Nagyobb rendet kell tartani a hivatali adminisztrációban. — La.— felszabadultan nevetett. — Nincs ebben semmi — mondta Etus — minden családban így van. Csapó nem válaszolt, nem nagyon érdekelte Etus megjegyzése. Egyedül szeretett volna maradni, távol mindenkitől, Etustól, Bírótól, a sárga Gawrontól. — A Karesz micsoda egyedül lehet! „A MÁV egyes belföldi viszonylatban — az utazó- közönség kényelmének fokozása érdekében — HELYJEGYKÖTELES EXPRESS ÉS GYORSVONATOKAT KÖZLEKEDTET!” — olvasom a menetrendben és a várótermek falragaszain minduntalan. 6—700 kilométert vonatozom hetenként áltagosan, úgyhogy lassanként megszokom mindazokat a viszontagságokat, amelyeket a MÁV az utasokra zúdít, de a helyjegy által bekövetkező „kényelemfokozás” iránt kezdettől fogva valami ösztönös gyanakvás élt bennem. Először is mi az, hogy az „utazóközönség kényelmének fokozása” ? Közismert, hogy a belföldi járatokon kényelem nincs, ha tehát ezt fokozzák tovább, még kényelmetlenebb állapotok jönnek létre. Másodszor pedig és legfőképpen, föl nem foghatom, miért kell nekem 6 forinttal többet fizetnem azért, hogy ülhessek a vonaton. Ebből az következne, hogy a menetjegy normál áráért a vonaton csupán ácsorgás jár. — Jó, jó — vethetik ellenemre. — De aki helyjegyet vált az biztosan ülhet a vonaton. — Jó, jő — hangzik az én ellenvetésem. — Ha én utazni akarok, az az elsődleges szempont, hogy utazhassak. A hely jegyes és a normál vonatoknak egyaránt korlátozott a befogadóképessége. Ennek ellenére a normál vonatra korlátlanul adnak ki menetjegyet, tehát utazhatok, ha másképp nem, féllábon, ahogy gyakorta megteszem. Ha helyjegyet váltok, biztosan lesz ülőhelyem. Ezt én ugyan mindennemű vonattól elvárom, mint elemi szolgáltatást, úgyhogy teljességgel jogtalannak érzem a pluszként bevasalt 6 forintot. De nem sajnálom, — Milyen Karesz? — kérdezte Etus. Csapó nem a kérdésre válaszolt, de Etus megértette kiről van szó. — Mikor repül a dzsungel fölött — folytatta Csapó — képzeld el! Olyan lehet, mint mikor én repültem a ködben. — Miféle ködben? — Múltkor ködbe kerültem. Bíró feljött utánam és lehozott. A hátán feküdt összeszorított foggal. — Föl kellene jönnöd Pestre — mondta Etus. — Minek? — kérdezte, s fektében fölemelte a fejét. — Elmehetnél a MALÉV- hez. Az jobb lenne neked. Városokat látnál, meg minden. Csapó nevetett, kicsit csú- fondárosan, Etus dühös lett. — Mit nevetsz? Talán nem különb munka, mint trágyát szórni!? — Mit tudom én! — nevetett Csapó — nem csókolnál meg? — Olyan vagy, mint egy tízéves gyerek — mondta kedvesen Etus és odaült mellé. ... Másnap üres, zsongó fejjel ébredt. Kényelmes állapot volt, nyújtózott, nem kellett törődnie semmivel. Dél felé indult vissza a bázisra, az autózás megint felvidította. A bázis előtti elágazás után meglátta az úton Fehér Krisztinát. Sietősen lépkedett a betonon, könnyed volt, kecses. Csapó akkor még nem tudta, ki ez a lány. .(Folytatjuk.)». sőt még valamiképp respektálom is érte a MÁV-ot, hogy nyilvánvaló kapacitáshiányából is bevételt tud kicsikarni. De mi van akkor, ha a helyjegy elfogyott? Hallgassák meg az alábbi igaz történetet. 1971. július 30-án az indulás előtt félórával helyjegyet szándékoztam vásárolni Szolnokon az 1704-es számú, Budapest—Miskolc között közlekedő helyjegyköteles gyorsra. A helyjegy elfogyott. Utaznom Kellett, fölszálltam az expresszre, miután szokásos 20 perces késését szigorúan betartva 15.28- kor berobogott. — Negyven forint — közölte kedvesen a kalauznő, amikor értésére adtam, hogy szabályos menetjegyemhez nincs meg a szükséges helyjegy. Már csaknem kifizettem, amikor barátságosan hely- lyel kínált egy nyolcszemélyes fülkében, ahol rajtam kívül mindössze ketten tar-; tózkodtak. — Ha van hely, miért nem adtak helyjegyet Szolnokon? — tettem föl a nyilvánvaló kérdést. — Tetszik tudni, minden állomásnak megvan a maga helyjegy-kerete. Azt nem léphetik túl. — De ha már Szolnok keretét ilyen szerencsétlenül állapították meg, miért nem vehetek a vonaton helyjegyet? Hiszen ebben a kocsiban az utasok azt sem tudják, hova feküdjenek. — Fizeti a negyven forin-; tót vagy nem fizeti? — Nem fizetem. A kalauznő erre elragadta személyi igazolványomat és közölte, hogy a legközelebbi állomáson karhatalommal fog leszállítani. Úgy látszik, karhatalom nem volt kéznél, mert úticélom, Debrecen előtt (közben senki sem szállt föl) visszahozta az igazolványt. — Magának Debrecenben van az állandó lakása — azt mondja. — Egész nyugodtan ráért volna a következő vonattal is utazni. Sajnálhatja, hogy nem fizette ki a 40 forintot, most aztán megnézheti mennyire büntetik. Nem tudom mennyire büntetnek, de természetesen egy fillért sem fogok fizetni 6 forinton, a helyjegy törvényes árán kívül. Másrészt nem szeretem ugyan, ha MÁV-alkalmazottak oktatnak ki arról, hogy mikor érek rá utazni, de a kalauznőnek ezúttal igaza volt. 17 órára kellett volna igen fontos ügyben Debrecenben lennem, de a helyjegyes expressz a menetrend szerinti 16.37 helyett csak 17.30-ra érkezett meg. Bizonyára „az utazóközönség kényelmének fokozása érdekében.” A 125 éves MÁV az idén nagyon ünnepli magát. Aligha várhatják, hogy az ünnepléshez az utazóközönség is csaltakozik mindaddig, amíg a menetrendi időkhöz képest mindennaposak lesznek a félórás vagy még nagyobb eltérések, amíg embertelen zsúfoltság és tisz- tátlanság jellemző a járatokra, s amíg ilyen egyszerű adminisztratív műveletet is képtelenek megszervezni, mint a helyjegyelosztás. Sz. J. HIRDETMÉNY Á Szolnok városi tanács igazgatási osztálya értesíti Szolnok város lakosságát, — hogy a TITÁSZ, az Alcsiszi- geten épített villamosvezetéket augusztus 5-én feszültség alá helyezi. $ Ezen időszaktól á vezetéke és az egyéb villamosberen«’ dezések érintése halálos» Csak hét iskolában hiányzik a villany Lázár Ervin: Zuhanórepülés Hányszor lehet egy telket eladni? Nagyüzem a rádióban
