Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! forint 5EXII. évi. 203. sz. 1911. augusztus 29., vasárnap. MEGYEI PA R TBIZ O T T S Á G MEG YEI TANÁC S Í| Á P J A Vallomás a munkáról S ok riportot, beszámolót, vallomást olvastam már a munkáról. Ügy tűnik azonban, a leghitelesebb vallomás — maga a cselekvés. Azoknál; akik ke­nyerük javát már megették, tapasztalható legérzékleteseb­ben, mennyire lételeme az embernek a munka. Akit kora, vagy éppen a korai erő vesztés a sorból félreállít, szinte kétségbeesetten, kapaszkodik a munkához, a cselekvéshez, akkor is, ha nem közhasznú, akkor is, ha már-már értel­metlen, de — emberi tett. S hogy éppen ilyen helyzetben bukik elénk a legszemléletesebben a problémakör, attól még nem kell azt hinnünk, hogy korábban, életerejük tel­jében mindez hiányzik az emberekből. Szerencsére csak kevesekre áll valóban az a mondás, miszerint „szívesen elmenne a munka temetésére”. Számolatlanul sorakoznak előttem azok a példák, me­lyek nemcsak a munkára, hanem a munkáról szóló vallo­más megtételére is ösztönöznek. A nyugtalan nyugdíjas típusát látom P. ismerősömben, akinek idegei és egészsége meggyöngült, a bányamélyi mun­kában, ám a saját gyártmányú vikendháztól a vízcsap­szerelésig, a fürdőszoba átalakítástól a kisplasztikák fara­gásáig minden az ő praktikus gondolkodásából eredő mun­kaszerelmét hirdeti. Haláláig ilyen lesz már. Ez tartja meg az életnek, ez tartja meg emberségében. M. aránytalanul sok feladatot vett szinte énzrevétlen a •Vállára. Ügy is történik tehát, hogy rátermettsége, képes­ségei folytán azt mondják neki: ezt is, azt is meg kellene csinálni, talán még amazt is, s ő lobogva áll a dolgok sűrűjében; féltem, talán idő előtt elkopik. V.-nek éppen ellenkezőleg, azért rossz a közérzete, mert másokkal együtt maga is tudja, hogy többre képes, de alkotó energiáit — figyelmetlenségből, közönyből — igénybe sem veszik, ' s ez a kihasználatlan energia megrontja élet­érzését, elöbb-utóbb a munkával való szerelmetes kap­csolatát is. M |i is hát ez a munka a mi számunkra? A dolog­kerülőt még nem szoktuk meg erkölcstelennek nevezni. Hallani nem egyszer a morál, az erkölcs köznapi emlegetésekor a beszűkített jelentéstartalmú szó- használatot. Családi baráti, szerelmi viszonylatban — s főként az utóbbiban — emlegetjük a legtöbbet az erkölcs, az erkölcsös szavakat, persze legkivált fosztóképzős alak­jában; erkölcstelen. Mint határozott és gyors ítélkezésű for­mát — mások felett. Bizonyos, hogy e tekintetben a min­dennapi élet sodrásában elsőként ilyenfajta morális gyen­geségek tűnnek a szemünkbe. A morál értelmezése azonban e szűk keretek közül ele­ve kikívánkozik tágabb terekre. S mi több: a közösség meg­szabta erkölcsi normák rendszer-építményében első helyre az ember és munkája viszonyát, morális kapcsolatát kell tennünk. Következik ez többek között abból is, hogy a munka és erkölcs kapcsolatáról, összefüggéséről ma már másképp kell szólnunk, új hangon, mint tették azt a ko­rábbi társadalmi formációkban, amelyek lényegéből követ­kezett az ember és munkája elidegenedésének hangsúlyo­zása, a tényleges munkavégzés és a haszonszerzés, gazda­godás, gyarapodás különválása. E gy idevágó témájú tanulmányban olvasom: „Álta­lában véve az egyénről akkor mondhatjuk, hogy elsajátította valamely közösség erkölcsi normáit, ha az adott közösség érdekeit kifejező normákat önmaga belső szükségletévé tette. Ilyen esetben az egyén tulajdon­képpen a saját erkölcsi szükségletét elégíti ki, habár az ugyanakkor a rajta kívül létező közösség érdeke is”. Ezek a normatívák ösztönösen és tudatosan, akarva-akaratlanul, mélyen belénk rögződnek. Ezt példázza az életük értelmé­nek elvesztését féltő nyugdíjasok életérzése. Keveseknek adatik meg az a többlet-erő, hogy egyéni érdekeikről, céljaikról tartósan, aszketikusan lemondva ön­maguk ellenében kizárólag a közérdek szolgálatában lel­jék a boldogság-érzet forrását. Társadalmunk célja egyéb­ként sem a mindenről lemondó ember formázása. Kétség­telen: adódnak helyzetek, amikor magunk felett mondunk ítéletet, ha nem vállaljuk a közösség érdekében az egyéni érdek feláldozását. A rendkívüli helyzetekben egyébként az ember legkiválóbb „rendhagyó” tulajdonságai is megnyil­vánulnak: tűzesetnél, vízből mentésnél, s máskor is nem egyszer mondjuk tehát: „élete kockáztatásával”. Hazánkban ma már a legtermészetesebb lehet, hogy nem nézzük minden mozdulatunknál: mennyit fizet ez nekem?, mi a hasznom ebből? — az ideált közelítő sokasodó példa az, amikor az embernek lételeme a cselekvés. Ebben a természetes cselek­vés-közegben kell egyeztetnünk bizonyos határok között az egyéni és a közérdeket. Tartós feszültség esetén, ha nem becsülik meg munkámat, elpárolog az addig szilárdnak látszott kapcsolat megtartó ereje. A „vándormadár” kifejezés az embernek a mun­kához fűződő többé-kevésbé negatív viszonyára utal. Ez nem azonos azzal, amikor a munkás­ember vágyait, céljait, követve helyét keresi a Nap alatt — a cselekvés szabadságának közhasznú értelmezésében. Ter­mészetes vágyunk: megtalálni a számításunkat, de abban is, hogy egy egész közösség legyen elégedett tevékenysé­günkkel, mert akkor érezzük igazán létünk értelmét, a cselekvés humánus megtartó erejét. J. J. Miért az országos átlag' alatt ? Szolnokon Tolt a legnagyobb, Jászberényben a legkisebb a búza­termés — A megspórolt 60 ezer ionná műtrágya bumerángja Aratás utáni besxélgetés Csorna János . megyei osztályvezetővel A Szolnok megyei tanács vb mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályán elkészültek a felméréssel, valójában mit is adott az idei nyár? Erről beszélgettünk Csorna János osztályvezetővel. Munkatársunk: — Máskor Szolnok megye mindig az elsők között aratott le, most meg az utolsókkal együtt. Mi ennek az oka? Csorna János: Én úgy mon­danám, hogy az idén is kellő időben betakarítottunk. Hogy nem lettünk elsők? Nem biz­tos, hogy az számít. Békés után mi vagyunk az ország legnagyobb gabonatermesztő megyéje. Egyébként mi úgy tervez­tük, két hét alatt aratunk le. nem is sokkal léptük túl. Munkatársunk: A legna­gyobbak között vagyunk — említette, mit jelent ez szá­mokban? Csorna János: Azt, hogy búzát 185 és fél ezer holdon arattunk, őszi árpát 20 ezer, tavaszi árpát 17 ezer holdról. Rozs említésre sem méltó, mindössze 1200 holdnyi volt. Munkatársunk: Mi termett e hatalmas területen? (Folytatás a 3. oldalon.) Kedvezményt várhat a Tiszamenti Vegyiművek — 500 lakás utazik Szolnokról Szegedre — Járda épül az ideiglenes A héten Szolnokra látoga­tott Tóth János, a MÁV Bu­dapesti Igazgatóságának ve- ' zetője. Megszokott már az igazgató látogatása, különö­sen az őszi szállítási csúcs- forgalom előtt szokta meg­keresni a megyeszékhely nagyvállalatait. Mostani lá­togatása a BVM szolnoki gyárának és a Tiszamenti Vegyiműveknek szólt. Az idén sok nagyvállalat szállítási vezetője elégedett a MÁV munkájával. Leg­utóbb két héttel ezelőtt je­lentették ezt be a szolnoki csomópont pártbizottságának a vállalati szakemberek. Tóth János most azért jött hogy elismerje: a szolnoki vállalatok meg­gyorsították a vasúti ko­csik, szerelvények ki- és berakását, a kocsiforduló­kat. pályaudvaron Ezért vált lehetővé, hogy a MÁV idejében, s megfelelő számú tehervonattal jól ki­szolgálja a gyárakat. A budapesti igazgatósá­gon különösen annak örül­nek, hogy a Tiszamenti Ve­gyiművek — amely tavaly rengeteg bírságot fizetett a késedelmes kocsikirakások miatt — erre az évre úgy megszervezte a szállítást hogy nem késedelmi kötbért és bírságot, hanem rövide­sen kedvezményt, enged­ményt várhat, nem is keve­set a szállítási díjakból. A szolnoki házgyárban az igazgató megígérte: nem a szokásos két, hanem három szerelvényt ad a panelek szállítására. Egy panel-te hervonat hat házgyári la­kást szállít Szegedre. Az újabb szerelvény lehe­tővé teszi, hogy év 'végéig 500 házgyári lakást szállít­sanak a Tisza szegedi partján dolgozó építőknek. A MÁV Budapesti Igaz­gatóságának vezetője járt a Város központjában nemrég megnyílt munkásfelvételi irodában is. Ezzel különben más terve is van a vasút­nak. Rövidesen a város köz­pontjában vásárolhatják meg a szolnokiak a vasúti jegyeket s ott minden vasúti utazási és szállítási ügyben felvilágosítást is kaphatnak. Tóth János szemlét, tar­tott az ideiglenes személy- pályaudvaron is. Megígérte, hogy az esős időjárás beáll­tára járdákat csinálnak ott. Ma: Cifra istálló Cibakházi kenyérszegés Baleseti főszezon X 3. oldal Barangolás spanyol földön Zárnak az úttörőtáborok 4. oldal Megkezdik a felnőttek is Amíg a gyerek óvodás lesz 5. oldal Háztetőn 6. oldal A költő és a lövészteknő Humoristák vakációja Korszerű társadalom 7. oldal Jászkun Kakas 9—10. oldal • * • A száguldó zsámolyok bajnokai Doktor úr a pályán 11. oldal HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK — HÍREK Magyar—szovjet tudományos és kulturális kapcsolatok V. I. Gorskov a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsé­gének első elnökhelyettese ve­zetésével szovjet küldöttség tartózkodott Budapesten. A delegáció a magyar—szovjet kulturális és tudományos kapcsolatok aktuális kérdé­seiről tárgyalt Rosta Endré­vel, a Kulturális Kapcsola­tok Intézete elnökével. A delegációt fogadta Óvári Miklós, az MSZMp KB tit­kára, a találkozón jelen volt Nagy Miklós, a KB Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztályának ve­zetője, valamint V. J. Pav­lov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A delegáció megbeszélést folytatott Or­Forr adat mi ellenállási front Bolíviában — A Csád Köztársaság megszakította diplomáciai kapcsolatait Líbiával (KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSAINK A 3. OLDALON) bán Lászlóval, a KB tagjá­val.. a művelődésügyi mi­niszter első helyettesével is. Hazánkban tölti szabadsága egy részét J. Cedenbal Szombaton Budapestre ér­kezett Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Nép­köztársaság minisztertaná­csának■ elnöke, aki család­jával együtt — a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghí­vására — szabadsága egy részét hazánkban tölti. A vendégeket a Ferihegyi re­pülőtéren Fehér Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese -fogadta. Jelen volt Zsamcin Bolod, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete. Jól iött az eső Az utóbbi napokban hul­lott csapadék kedvező fel­tételeket teremtett a talaj­munkákhoz. A hétvégi vi­déki jelentések szerint álla­mi- és szövetkezet) gazdasá­gaink alaposan ki is hasz­nálják a lehetőséget, hogy a kapások betakarításának kezdetéig a lehető leena- gyobb arányban letudják ezt a tennivalójukat. So­mogybán, ahol helyenként 15—20 milliméter csapadék áztatta a földeket, az egyéb időszerű munkák mellett szombaton már sok termelő- szövetkezet határában szór­ták a gépek a földbe a rep­ce, a bíborhere és az őszi lucerna magját. Borsodban, ahol a hét végéig a gabona­tarlók mintegy 80 százalékát fordították alá, s megköze­lítőleg 20 ezer holdnyi vető­szántást is elvégeztek, hoz­záláttak az őszi árpa veté­séhez. Új halfajta a Balatonban Üj. a tapasztalt horgászok előtt is ismeretlen halfajta néhány példányát fogták ki a közelmúltban a Balaton­ból, A halról a tihanyi bio­lógusok megállapították, hogy ez a fajta neogobins fluviatilis néven ismert és jobbára az Aldunán és a Fekete-tengef kevésbé sós- vizű öbleiben található. Az új halfajta, amely a Sió csatornán át került a Bala­tonba, a jelek szerint meg­telepszik és szaporodik a magyar tenger vizében. Az új halfajta megjelené­se a Balatonban, megerősíti azt a megfigyelést, amely szerint 30—40 éve a Feke­te-tenger környékéről meg­kezdődött egyes víziállatok észak felé vándorlása. A Fekete-tengert környező vi­zek élővilágából más fajok is megtelepedtek a Bala­tonban. A vándorkagylón kí­vül számos rák, így a többi között pontusi boharák jelzi a vándorlási folyama­tot. Az új halfajtát a tihanyi intézet tudományos munka­társai megtalálták a fogas­süllő gyomrában is. A fel­tevések szerint a, viszonylag lassan úszó hal gazdagít­hatja a fogas-süllő eddig meglehetősen szegényes táp­lálékkészletét. Még mindig fürödnek a Balatonban A pénteki esőzés a Bala­ton déli partjának kemping­jeiből sok vendéget elriasz­tott. Ennek ellenére még mindig sokan tartózkodnak a tó déli partján, bízva ab­ban, hogy az időjárás jobb­ra fordul. Élénk lett a hét­végi forgalom is. A nyara- lótelepeken — a balaton- szemesi és fonyód-bélatelepi faházakban — a fizetőven­dégszolgálatnál csaknem telt ház volt szombaton. A déli part szállodái, moteljei, változatlanul száz százalé­kosan telítettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom