Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-28 / 202. szám
197L augusztus 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A varsói Óramúzeumban Varsóban, az Ó-városban a Piekarska utca egyik történelmi emlékműházában Iparművészeti és Óramúzeum létesült. Három teremben gyűjtötték össze a több, mint 800 értékes mai és a régi művészetet bemutató kiállítási tárgyakat, és az aranyműves, órás, látszerész, ötvös és bronzműves céhek tagjai ajándékát. Ezek a céhek a társadalmi munka akciójának a keretében egy óvárosi házat kaptak a rendelkezésükre. A ház frontján egy nagyon szép zenélő órát helyeztek el, a számlapját Kazimierz Gasiorowski képzőművész tervezte. A varsói múzeum megnyitása óta a fővárosi lakosság és a turisták szűnni nem akaró népszerűséggének örvend. A fényképen látható: 230 éves gyönyörű naptáros óra Dave Baker londoni órásmester műve. Ügy jár — mint egy új XIX. századeleji ismert német órásmesternek, Bulinak a műve FILMJEGYZET Alapos megfontolással A közelpúltban megjelent munkaügyi miniszteri rendelet a másodállások és mellékfoglalkozások felülvizsgálatára kötelezi szeptember 1-ig a gazdálkodó szervezeteket. Hírt kaptunk arról, hogy néhány helyen már — részben a Néplapban a gátlástalan anyagiasság ellen szóló cikkek, vélemények hatására — korábban mérlegelték ezt és alapos megfontolással kialakították a megfelelő állásfoglalást. Volt a vitának foganatja A hír nyomán felkeresett helységek közül elsősorban Tiszaföldváron keltett visszhangot lapunk vitája az anyagiasságról. Busi Gyulának, a nagyközségi pártbizottság titkárának tájékoztatása szerint a kommunisták állandó figyelemmel követték e cikkeket, s érvényt szereztek a gyakorlatban is a vita tanulságainak. Példákat erre a két nagy termelőszövetkezetből említett. A Lenin Tsz megvonta hozzájárulását ahhoz, hogy építésztechnikusa, Vass József, másodállásban folytassa a tanítást az új tanévben is a szakmunkásképző intézetben. A tsz-nél viselt munkaköre éppen elég fel- aratot ró rá, s azok ellátásáért tisztes jövedelmet is kap — így summázható az indoklása a hozzájárulás megvonásának. A közelmúltban hárman kértek a Szabad Nép Tsz vezetőségétől engedélyt arra, hogy munkaidő után — tanácsi jóváhagyással — kisipari működést folytathassanak a községben. Két esztergályos együtt akart ilyen vállalkozásba kezdeni, a harmadik kérelmező pedig vízvezetékszerelő. Az utóbbi szakmában az Építőipari Szövetkezet is a lakosság rendelkezésére áll, ugyanakkor a tsz-ben épp elég dolga van az illetőnek — így vélekedett a vezetőség. Megítélése szerint bőven kijut a munkából — főként szezonidőben — a két esztergályosnak is, akik közül az egyik ráadásul középiskolai tanulmányokat folytat. Mindehhez járul, hogy az ő szakmájukban kevés a lakossági megrendelés, amelyre rajtuk kívül is van vállalkozó. Amire szükség van Három más község tsz- eiben nem okozott nagy gondot a másodállások és mellékfoglalkozások mostani felülvizsgálata. vira kis számban van t\.„. ugyanis példa jelenleg. Besenyszögön jó másfél éve véget vetett a Kossuth Tsz vezetősége az efféle munkaviszonyok burjánzásának (1968—69-ben harmincon felül volt az ilyen megbízások száma). Ma csupán egy műszaki embert foglalkoztatnak másodállásban, aki a tsz árokásó-kotrógépével végzett földmunkák szakirányítója. Minthogy a feladat teljes munkaidőben foglalkoztatott szakembert nem igényel, a tsz- nek viszont alapos érdeke a gép kihasználása, ezt a másodállást a jövőben is fenntartják. Szajolban a Vörös Csepel Tsz szintén egy ilyen munkaviszonyt tart fenn a jogtanácsosi teendők ellátására. Tiszavárkonyban a Petőfi Tsz főkönyvelője, majd elnöke is úgy tájékoztatott: másodállásban már 1969 óta nem foglalkoztatnak senkit. Csupán mellékfoglalkozásként adtak — és szükség szerint a jövőben is adnak — megbízást időleges vagy egyedi feladatok ellátására. Amire szükség van, amihez alapos érdeke fűződik egy-egy gazdálkodó szervnek, azt a munkát a jövőben is célszerű másodállásban vagy mellékfoglalkozásban végeztetni. Ehhez a lehetőség jog szerint éppúgy adott, miként az erkölcsipolitikai kötelezettség is arra, hogy gátat vessenek az esetenként ilyen címeken elburjánzott, jogtalan haszonszerzésnek. M. I. A Rákócziak, Perényiek, Báthoryak ősi várkastélyának lovagtermében, ahol ország- gyűlések, jelentős történelmi események zajlottak, ez év augusztusában különös összetételű vendégek gyűltek össze. Középiskolás diákok, parasztemberek, idős asszonyok, egyetemi tanárok, pedagógusok. A színes vendégsereg tagjainak Közös sajátossága, hogy más más szinten, de mindenki a nyelvtudomány, a néprajz aktív művelője. Itt mindenki valamilyen formában részt vesz a Osztják a pénzt Öllé Menyhért azt mondta, osztják a pénzt. Már csak az igazgató aláírása hiányzik a papírról. Majdnem húszezer forintot fizetnek ki a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban. Mindig szűkszavú embernek ismertem Csikós Pált, a Tisza Cipőgyár szakszervezeti bizottságának titkárát. Most is minden teketória nélkül csak annyit felelt kérdésemre: „Húszezer forint áll a rendelkezésünkre, negyven felé osztjuk el, kinek, mennyit, ahogy a szükség kívánja.” Egy igazán nagycsaládos dolgozója van a vasipari vállalatnak. Háromezer forint jutoy neki. Asszonyok, akik — mert úgy hozta ez az élet — arra kényszerültek, hogy családfőként dolgozzanak — 3—4—500 forintot kaptak. Ruhapénz. Így hívják Szenttamáson azt az ösztöndíjat, amelyet nemrég foglaltak törvénybe az öt évig érvényes kollektív szerződésben. Öllé Menyhért, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára kérte is, ne ruhapénznek Írjam. Ösztöndíj az. A gazdaságban sok éve becsülettel helytálló apák gyerekei kaphatják. A középiskolát kezdők ezer, az egyetemre készülődő fiatalemberek pedig kétezer forintot kapnak a gazdaságtól. Űtravaló, hazai segítség? Akármi, jó. Az induláshoz, új iskolában kezdéshez jó támogatás. A martfűi Tisza Cipőgyárban harmadik éve fizetnek szeptemberi tanulmányi segélyt. Sokgyermekes gyári családok kapják. A vasipari vállalatnál az egyedül küszködő édesanyáknak jut párszáz forint. Tanszerekre, gyerekruhára — amire futja. A Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban a sokgyerekes családfő, s az egy-két gyerekes elvált, vagy özvegy asszonyok kapnak pénzt. Karcagon a Szerelő Ktsz-ben mondták: van már olyan nagycsaládos ember, aki szeptemberben megy a szakszervezethez segélyt kérni. Adnak neki. Helye van ilyenkor, iskolakezdéskor minden családban a forintnak. ' Pénzt osztottak a héten Martfűn, Szolnokon, Török-} szentmiklóson. Nagy gyárban, gazdaságokban, kis vállalatnál. Tanulmányi segélyt, hogy könnyítsenek az utódokat nevelők gondján-baján. Kár, nem követik még mindenütt a jó példát. A szakszervezeti bizottságok sem egyformák, ahogy az emberek sem azok. Pedig szeptemberben minden családban otthonos a teher. A gyerekét mindenki jól, jobban szeretné ellátni, felruházni, iskolába küldeni. Felnőtt már, apányi-anyányi az a generáció, aki gye-, rekkorában megismerte a nlncset, a jegyes cipő, olcsó plaj-; bász igazságát. Felnőtt és nem akarja, hogy növendék gyermekei úgy értelmesedjenek, nélkülözzenek, ahogy egykor ők. Nem biztos, hogy mindenki bírja egyedül. Exért dicséretesen emberséges ebben segíteni, a csa-; ládok gondján enyhíteni. Sóskúti Júlia Sárospataki siker magyar nép múltjának kutatásában, azaz szakemberek irányítása mellett rendszeresen gyűjti a magyar népszokásokat, népdalokat, munkaeszközöket és módozatokat, népviseletet, régi földrajzi és családneveket, stb. Egy esztendei szorgos munka eredményét az önkéntes gyűjtők országos pályázatra küldiK be, ahol a Néprajzi Múzeum és Nyelvtudományi Intézet munkatársai bírálják el az ország minden részéből érkező anyagot. Damjanich Múzeumnak már külön gyűjteménye van mindig pontos, gazdag anyagú dolgozataikból. Nem véletlen, hogy a múzeum az elmúlt évben pályamunkáik egy részét külön kötetben is megjelentette. Török Márta két év óta lelkes tagja ennek a szakkörnek, s munkája az iskola szakkörének legjobb hagyományait követi és tevékenységének helyességét igazolja. GYŰjtőmunka a szakkörben EMBERI TORPEDÓ Még azok is, akik a tények ismeretében egyértelműen elítélik Japánnak a második világháborúban betöltött szégyenteljes szerepét, néha nem kevés tisztelettel vagy legalábbis az őrült vakmerőknek kijáró álmélkodással emlegetik a kamikazék bátorságát. Kamikazék: ők voltak azok az állítólagos önkéntesek, akik személyesen kormányozták a torpedólövedéket, s ezzel biztosították a feltétlen célbaérést, s egyúttal önmaguk feltétlen halálát is. A japán történelem felületes ismerői is tudják, hogy ez a fanatikus önfeláldozó gesztus egyáltalán nem volt idegen a japán nép lelki alkatától, amit a fegyveres erőszakon nyugvó feudalizmus termelt ki. Azaz lényegében a legvérgőzösebb kegyetlenségre képes és utólag már romantikus ködökbe burkolt szamurájhűség folytatódott a kamikazék önmészárló engedelmességében. Az szinte nem is jelent különbséget, hogy a szamurájokat hűbéri kötelezettségben tartó hercegek, a daimiók, helyett a világháborúban a hitleri Németországgal szövetséges fasisztoid állam- hatalom kergette halálba a szamurájok unokáit. Kiachi Okamoto filmje, az Emberi torpedó a japán bátorság legendáját tépi meg A háború utolsó időszakában ismerkedünk meg a főhőssel, Aitsu Sakurával, ezzel a parasztivadékból egyetemistává lett félszeg fiatalemberrel, akit a nyomor és a vak hagyomány tett a militafizmus engedelmes, noha önironikusan kétkedő eszközévé. Tanulmányait barbárán megszakítva vetik oda torpedótölteléknek, s a film egész története lényegében az ő félelmetes belső monológja az értelmetlen pusztulás előtt Egy végsőkig elcsigázott,, nyilvánvaló vereségre ítélt hadsereg kétségbeesett rug- kapálása bontakozik ki hátterül a fiatalember őrjöngésbe átcsapó melankóliája mögött. Az ábrázolásmód az európai néző eszébe nem a japán film hagyományait juttatja, sokkal inkább az abszurd drámákét. A parancsnokaitól elszakadt katona ugyanolyan híven őrzi aknáit a sivatagban, majd őrhelyül szolgáló, torpedóhoz kapcsolt benzineshordóját a nyílt tengeren, ahogy Samuel Beckett hősei várják a teljesen reménytelen megváltást, Godot eljövetelét. Csakhogy a japán katona számára még esetleges kiút sincs, tanúk nélkül, értelem nélkül veszti életét az óceánon, méghozzá már a hirosimai atombombával együtt és ennek megfelelő ellentmondásossággal beköszöntő fegyverletétel után. Minden művészi erénye és a főszereplő Minori Terada szuggesztív, bár olykor harsány játéka ellenére sem valószínű, hogy tartós közönségvisszhangja lenne az Emberi torpedónak. Túlságosan is az iszonyat ábrázolásával próbálja rádöbbenteni a nézőt az iszonyat iszonyúságára. s ez a direktség riaszt inkább, mintsem meggyőzne. Egyetlen ragyogó jelenetsora van a filmnek, az a rész, amikor a fiatal katona mintegy az élettől való búcsúzásként egy nyilvánosházat keres föl, és szerelemre talál az áruba bocsátott érzékek undorító vásárában. Az erőszaknak kiszolgáltatott emberi érzékenységet sirató líra itt a legfájdalmasabb, s itt valósul meg legdöbbenetesebben a film alapvető célja, a minden fajta fegyveres „igazságszolgáltatás” elleni elemi erejű, ámbár teljességgel tanácstalan tiltakozás, Sz. J. Hogyan folyik a honismereti szakkörben a gyűjtőmunka? A Néprajzi Múzeum és a Nyelvtudományi Intézet egységes kérdőíveket adott ki a honismereti szakkörök, és az önkéntes gyűjtők számú-» ra. Ezt a vállalkozók megfelelő előkészítés után, — többnyire saját falujukban, községükben megválaszolják, azaz „felgyűjtik”. Tulajdonképpen ez az alapja a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola honismereti szakköri munkájának is. Az ő „gyűjtőmódszerüknek” azonban egy külön jellegzetessége is van. Dr. Dénes Erzsébet maga is kiváló szakember, és olyan témakörökben, amelyekről nincs központi kérdőív, saját szempontjai alapján állított össze kérdéseket. Any- nyiban más az általa szerkesztett kérdőív, hogy nem csak * néprajzi, vagy csak nyelvészeti szempontokat vesz figyelembe, hanem a kettőt egyesíti. Ugyanakkor az illető település speciális sajátosságaira is kitér, az országos kérdőívek csak általánosságokra vonatkoztatható kérdéseivel szemben. S hogy a szakszerű vezetéssel, lelkes munkával a szakkör tevékenysége eredményes és országos viszonylatban is jelentős, azt tagjainak állandó jó pályázati szereplése, Török Márta ez évi szép sikere is bizonyítja. Egri Mária i A legjobbak találkozása Ä sárospataki vár háromnapos konferenciájára a legjobb gyűjtők jöttek össze, hogy megbeszéljék tapasztalataikat, ki-Ki saját kutatási eredményét, elképzeléseit, s ezeket összehangolva folytassák jövőbeni munkájukat. Hogy milyen fontos ez az önkéntes gyűjtőmozgalom a magyar tudományos élet számára, azt a konferencia elnökségének névsora is bizonyítja. Bárczi Géza, Ortu-> tay Gyula akadémikusok, — Gunda Béla és Kálmán Béla professzorok hallgatták végig az elmúlt két év legjobb pályamunkáiból a legkiválóbbakat, amelyeket maguk a szerzők olvastak fel. Az egyik nap a felnőtt, másik alkalommal a diákpályázók szerepeltek, s a főok, amiért beszámolunk erről a tudományos ülésszakról az, hogy a diákszekcióban a Szolnok megyei gyűjtők közül az országos nagydíjas Török Márta is bemutatta a szajoli lakodalmi szokásokról készült dolgozatát. A középiskolás diák elfo- gódott hangon ismertette pályázatának lényegét, de a hallgatóság lelkes figyelme csakhamar feloldotta zavarát Előadását dolgozatából vett színes idézetekkel, részletekkel illusztrálta. — Dr. Györgyi Erzsébet, a Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa a dolgozat értékelésekor külön kiemelte a fiatal diák aprólékos, mindenre kiterjedő megfigyeléseit, s a negatív adatok, tehát a Szajolban meg nem lévő szokások pályázatába való beAz eredmény nem maradt el Török Márta a Vásárhelyi Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola II. osztályos tanulója. Egy évet fordított a dolgozat elkészítésére, így sok-sok iskola utáni délutánt vett igénybe pályázatának ilyen komoly és lel- kiismertes kidolgozása. De az eredmény nem maradt el. Mi fordította a diáklány figyelmét a szajoli lakodalmi szokások, és egyáltalán a néprajzi gyűjtőmunka felé? A Vásárhelyi Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában közel 10 esztendeje működik a megye egyik legjobb és legeredményesebb honismereti szakköre. Dr. Dénes Erzsébet tanítványai minden évben több megyei és országos díj at visznek el pályamunkáikkal. A
