Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-25 / 199. szám

1971. augusztus 25.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Szolnok megyei Néplap 1971. június 4-i számában jelent meg '„A gátlástalan anyagiasság ellen” című vitaindító cikk, amelyről joggal állíthatjuk- hogy megyeszerte az érdeklődés középpontjába került. Sokan küldtek levelet a szerkesztőségbe a témában, legtöbben helyeslőt, néhá- nyan — különösen az érintett személyek — magyaráz- kodót vagy éppen ellenvéleményt. Ismerve a kialakult vita tartalmát, utólagosan is helyeselni lehet a másodállások és mellékfoglalkozások tárgyában folytatott népi ellenőrzési vizsgálatot, az elkezdett intézkedéseket és azt is, hogy a Néplap a nyilvánosság elé tárta a tapasztalatot és megjegyzéseket fűzött a szocialista elosztás elveitől eltérő jelenségekhez, egyesek szinte lihegő pénzhaiszáiához.

Miért váltott ki a cikk az ’ átlagosnál nagyobb érdeklődést és széles visszhangot? Szerintünk számos oka van ennek, s talán sikerül folytatni a tanulságok levonását, ha néhányat felsorolunk közülük:

E

A vizsgálat — és a cikkben kifejtett vélemény — szervesen kapcsolódik pártunk X. kongresszusának megállapításaihoz, miszerint „...társadalmunk ó.tmeneti talaján tovább élnek, részben újratermelődnek, illetve átmenetileg felélénkülnek még a polgári erkölcs maradványai. Az utóbbi időben fejlődésünk alárendelt kísérő jelenségeként, de felerősödött az individualizmus, az egoizmus, az anyagiasság”. (A Központi Bizottság beszámolója a X. kongresszus küldöttei előtt. Kossuth Könyvkiadó 1971., 124. oldal.)

Túlzás és hiba lenne azt állítani, hogy ezek a jelenségek a társadalom minden osztályában, minden rétegében egyformán jelentkeznek, „tovább élnek vagy felerősödnek”. Társadalmunknak sok-sok körülménye, sok-sok eleme van, ami az állampolgárokat helyes irányban segíti, s közben a bensőkben, az emberek gondolkodásában, szemléletében is stabilizálódik az új, a szocialista életszemlélet. De a körülmények sem egyformák. Nem mindenütt és nem mindenkinek adatik meg a lehetőség például másodállásra, mellékfoglalkozásra. Társadalmunknak aránylag

szűk rétege az, akinek ilyenre lehetőség van. Nem társadalmunk egészének erkölcsi szemléletét és felfogását bíráljuk tehát, amikor ebben az aránylag szűk rétegben fellelhető szabálytalanságokat feltárjuk.

A cikk visszhangja egyértelműen arra utal, hogy társadalmunk pszichológiájában, erkölcsi, etikai ítéleteiben kétségtelenül a szocialista elemek vannak fölényben, azok szaporodnak és válnak egyre inkább uralkodóvá. Ez nemcsak az anyagi javak elosztásának társadalmi értékítéleteire vonatkozik, hanem szocialista rendszerünk minden eseményének, a nemzetközi politikai élet minden rezdülésének visszhangjára. Társadalmunkban fokozatosan érnek be a politikai közérzetben, a dolgozó emberek erkölcsi felfogásában is azok az erőfeszítések, amelyeket pártunk következetesen folytatott és folytat. S mert ez a jellemző folyamat, az ettől eltérőre a közhangulat minden előzőnél élénkebben figyel fel, élesebben reagál.

Több vagy kevesebb a mi társadalmunkban a szocialista erkölcsi normáktól való eltérés, az anyagi javakkal való visszaélés, mint néhány esztendővel ezelőtt, főképp a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése előtt volt? Ez a gyakorta elhangzó kérdés és egyben kétely is.

A statisztikák és a politikai vezetés összesített tapasztalatai azt mutatják, hogy nem rendkívüli helyzettel van dolgunk, összes- ' ségében a helyzet javuló, de pgyes területeken mégis na-;

Többről van szó!

Hozzászólás egy cikkhez és vitájához írta: CSÁKI ISTVÁN

gyón fel kell a jelenségekre figyelni. így például növekedés van a közpénzek pazarlása területén. Vezető emberek, akikre a népgazdaság javaiból tekintélyes összegek vannak bízva, esetenként hozzájárulnak, hogy abból a közösség érdekeivel ellentétes célokra használjanak fel. Növekedés van a mezőgazdasági termelőszövetkezetek belső életében tapasztalható bizonyos visszaélések területén.

A közpénzzel való bánásmódért, szabálytalanságért, pazarlásért nem egyszerűen csak azokat kell megszólni és felelőssé tenni, akikhez ezek az összegek kerülnek, hanem elsősorban azokat, akik ezt lehetővé teszik. Nem lehet „gátlástalanság” a másodállásban, a mellék- foglalkozásban például, ha a felelős vezetők ezt nem engedélyezik.

A cikk kemény hangját, bíráló megjegyzéseit az olvasók megértették, helyeselték és továbbra is helyeslik. Ezért szükséges, hogy a politikai vezetés minden szinten álljon ki azok mellett, akik felbuzdulva a Néplap cikkén, szóvá tették helyileg a kifogásolható jelenségeket, vagy éppen levelet írtak a szerkesztőségbe. Erre azért van szükség, mert olyanok is vannak, akik helytelenítik a cikket, akiknek esetleg egy újabb „kocsícsere” tervét húzta keresztül a vizsgálat, a másodállások és mellék- foglalkozások átfogó rendezése.

Ha esetenként és helyenként egyes személyek nem is helyeslik az akciót, ez nem keseríthet el senkit. Az egész gondolatkör további előrehaladásunkat, a szocialista társadalom magasabb fokon való építését célozta és szolgálja. Nagyon itt az ideje, hogy az anyagi javak megszerzése területén nagyobb rendet, nagyobb fegyelmet, következetességet teremtsünk és tartsunk fenn, az átmeneti jelenségekkel pedig számoljunk le.

I

" j A cikkben elég nagy

2. | helyet kapott az egész- • séqügy területén fellelhető bonyolult másodállások és mellékfoglalkozások rendszere. A leírtak tények, megfelelnek az igazságnak, s csak elvétve szükséges pontosítás. E területről nagyszámban érkeztek válaszlevelek, helyeslők, bírálók, de olyanok is. amelyekben dolgozó kollektívák szót emelnek olyan személyek mellett, akiknek esete a cikkben megemlítésre került. A beküldött vélemények ösz- szesített mérlegelése nem e Cikk témája. Azt a szerkesztőség el fogja végezni, szükség szerint a nyilvánosság előtt, esetenként személyileg választ ad a levélírónak. Ez alkalommal szeretném megnyugtatni a védekező véleményüket kifejtőket, hogy itt nem egyesek kipellengé- rezéséről van szó, hanem kialakult helyzetet tárt fel a néDi ellenőrzés és írt le a Néplap vitaindító cikkében.

Ahol pontosítás szükséges, azt is elvégzik majd. Így például az említett karcagi gyermekorvos esete pontosításra vár. mert bár az illető valóban Szolnokon vállalt másodállást, de a feladatteljesítés közvetlenül Karcaggal határos területen történik. A gyermekorvos hálózat szervezése központilag Szolnokról történik, s így a vállait másodállást is itt tartlák nyilván. Csak „papírforma szerinti” a szolnoki vállalás. Az említett gyermekorvos másodállása célszerű. szükséges. A helyzet megítélése — a szükséges pontosításokkal emiütt, is — megtol elő. e kérdés felvetése időszerű és elengedhetetlenül szükségesnek bizonyult. A helyzeten — a törvényes előírásokhoz igazodva — sürgősen változtatni kell.

Szeretnénk ez alkalommal is aláhúzni a cikk alapgondolatát, azt, hogy másodállásokra, mellékfoglalkozásokra törvényes lehetőség van, társadalmi szempontból azok szükségesek, jogszabályilag rendezettek, ezért támogatjuk azokat.* De csak a törvényeset, az indokoltat támogatjuk, az olyat, ami mögött valójában emberi munka — szellemi vagy fizikai tevékenység — van. Ellene vagyunk a pénzszerző célzatú — fiktív vagy egymást támogató jellegű (én biztosítok neked, te biztosítasz nekem) — másodállásnak és mellékfoglalkozásnak, mert azok nem egyebek, mint a jogszabályok, a törvényes rendelkezések kijátszása, anyagi javak fondorlatos eltulajdonítása. A népi ellenőrzési vizsgálat talált több olyan „másodálláshalmozót”, aki, ha a nap 24 óráját folyamatos munkával töltené el. sem tudna eleget tehni vállalt kötelezettségének. Tapasztalat szerint azonban az ilyen „vállalkozók” sem töltik a nap 24 óráját munkával, a vállalt kötelezettségek teljesítésével. Az ilyen jellegű másodállásoknak kemény kézzel véget kell vetni, és ez nem az egészségügy problémája, noha ott a pontosabb nyilvántartásokból következően a leggyorsabban át lehetett a másodállásokat és mellék- foglalkozásokat tekinteni. Ennél azonban többről van szó, a kérdés nagyobb és bonyolultabb.

■------j Szolnok megyében a

I 3. I másodállások és mel- 1 lékfoglalkozások szövevényében más területeken is van bőségesen feltárni és rendezni való. Egy ezek közül a jogtanácsosi terület. A néoi ellenőrzési vizsgálat is feltárt több olyan esetet, amikor egv-egy személy 3—

4 másodállást és mellékfoglalkozást is vállalt főállása mellétt. Egy ilyen jogtanácsos évekkel ezelőtt az igazságügy területéről pályázott meg egy fontos megyei, jogi képzettséget igénylő funkciót. Alig melegedett meg azonban ezen a pályán, máris kinézett magának egy aránylag gazdag termelőszövetkezetet. Nem hosszú idő eltöltése után onnan állami vállalathoz ment, de úgy, hogy az előbbi termelőszövetkezeti tisztséget „másodállásként” megtartotta. S hogy teljes legyen az „elfoglaltság”, még egy szövetkezetét szerzett magának, és annak is ellátja jogtanácsosi ügyeit másodállásban.

A kérdés jogosan vetődik fel: Hogyan lehet 3—4 helyen ellátni a jogtanácsosi feladatot, hiszen a jogügyek intézése megyeszerte, országszerte azonosan a hivatalos 8 órára esik?

Egyik intézmény vezetője elmondta, hogy amikor átvette hivatalát, hamarosan tapasztalta, hogy a másodállás és mellékfoglalkozás miként hat a főállásban végzett munkára. A vitatható esetekben felkereste a másodállást vagy mellékfoglalkozást nyújtó szervek vezetőit és felajánlotta nekik, hogy az illetőket teljes állásban átengedi hozzáiuk. és

5 tartja meg őket másodállásban. A másodállást és mellékfoglalkozást nyújtó szervek erre gvorsan felmondták az illetőkkel fennálló viszonyt, s az inté :- ménvnél aránylag rövid idő alatt rendeződött a helyzet.

Felvetem az építéstervezés területén uralkodó helyzetet. Vállalati tevékenység keretében szinte általános a

válasz a terveztetni óhajtóknak: „nincs kapacitás”. Egyénileg azonban mindig akad egy-két ember, szű- kebb kollektíva, aki a rászoruló beruházónak elvállalja a tervezést. Ez ugyan nem tipikus másodállás, de sok esetben szül bonyolult helyzetet. Vannak másodállások — építészek részéről —, aminek keretében a fél országot kellene bejárni. Hogyan lehet ezeknek a másodállásoknak jogszabály szerint, pontosan, a munka- fegyelem megszegése nélkül eleget tenni?

A közületi beruházások — főleg építések — terén ha nem lépünk következetesen közbe, olyan helyzet alakul ki, hogy a megrendelő hiába adja meg a tervezés kezdeténél a beruházási összeg nagyságát. A tervezés menetében azt semmivé teszik. A sok közül példa erre a szolnoki nyomda tervezése. Termelőüzemet akarunk létrehozni, illetve a gépi kapacitás korszerűségét akarjuk elsősorban fejleszteni. Erre van 60 millió forint. A tervezéssel foglalkozóknak ezt egyértelműen tudomására hozták a megyei tanács illetékes szervei. A legutóbbi ellenőrzésnél a tervezés már 130 millió forintnál tartott, de ebben nyomda gépészeti fejlesztés még jóformán semmi sem volt. Modern irodák igen, de gépi technika-fejlesztés az nem.

Megemlíthetjük a mező- gazdasági termelőszövetkezetek állattenyésztő komplex telepeinek építését is. Nem egy helyen már dupla költség megy rá egy-egy komplex telepre. Ilyen helyzet alakult ki a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben.

A megrendeléskor kialakított beruházási összegekhez ragaszkodni kell. Ezen belül helyes kifejteni a tervezői tevékenységben a legjobb munkát, törekedni kell a művészire és a praktikusra. Szabályozni kell, a végére kell járni azonban annak, hogy már a tervezés időszakában nem egyszer többszörösére emelkedik a beruházás költsége.

| ■ „Többről van szó” —

14# | e cím alatt reagálok

........ a vitandító cikkre és

a kialakult vitára. Valóban többről van szó a mi társadalmunkban, mint amit a cikk felölel, s ha csak eny- nyit írt is meg a Szolnok megyei Néplap, akkor is bízunk, hogy a „nem említettekre is” ráterelődik a figyelem. Hadd utaljak e területekről is néhányra:

— Nap mint nap találkozunk a sajtóban, a kommunikációs eszközök tevékenységében a legkülönbözőbb reklámokkal. Eszem ágában sincs a reklám ellen szót emelni, mert az árutermelő társadalomban fontos és elengedhetetlen tevékenység. A mi szocialista társadalmunk árutermelő társadalom, a cikkeket, új termékeket feltétlenül reklámozni kell. Az 1956 előtti szürkeséget, komorságot senki se kívánja vissza. A reklámnak a mi szocialista társadalmunkban azonban megvan a maga fontos és egyben nagyon is sajátos szerepe és ez merőben eltér a kapitalizmus reklámjától. Nem egyszerűen az árut akarjuk „rátukmálni” a vevőkre. Erre még az árubőség időszakában sincs szükség. Termékeink között egyre több az új, nagy értékű és bonyolult műszaki áru. A reklámnak hivatása, hogy segítse elg a cikk használatba vételét, biztos kezelését, nyújtson bizonyos „technikai minimumot” annak kezeléséhez. Ilyen szempontból a reklám még szegényes. Gyakran az is előfordul, hogy, egyébként értékes

és jó minőségű külföldi árukhoz a használati leírás sincs meg, de a reklámozás, a vételre, a vásárlásra való figyelemfelhívás már harsányan szól. Tapasztalatom szerint a kialakuló és fejlődő reklámtevékenységbe bőségesen keveredett kapitalista íz, kapitalista jelleg.

Énekesek zengenek fenn- költ dalokat a rádióban, televízióban a javításról, szerelésről, a mosóporról, de szerelőt gyakran hiába hív a rászoruló; a mosógép, a rádió, a televíziókészülékek javítására heteket kell várni; a megénekelt mosóport üzletek sokaságában nem lehet megkapni. Járnák csak végig a reklámozók a falusi üzeleteket, akkor látnák, hogy nem elég abban versenyezni, hogy ki tud nagyobb énekest megfizetni, hanem a jobb elosztást, jobb áruterítést kell megszervezni.

Sajnos az a tapasztalat, hogy a reklám területén kevés a jól képzett szakember, s más területről nagy számban váltottak át olyan személyek erre a területre, akik a reklámot pénzszerzési, pénzköltési lehetőségre használják feL Ezek az egyének magukat szakembereknek kiáltják ki, s ha valahonnan szót emelnek tevékenységüket illetően, nekik áll feljebb, úgy tüntetik fel, mintha mások reklám-ellenesek lennének, ők pedig mellette vannak. Reklám kell, de okos, műszakilag tartalmas, megalapozott és szocialista jellegű.

— Közvéleményünkben napirendi probléma az ármozgás. Nem általában az ármozgást vagy éppen az áremelést kifogásolják az állampolgárok, hanem azt, amit ebben a vezetés is jogosan vet fel, jogosan kifogásol. A nem indokoltat, a csupán haszonra törekvő, nyerészkedő jellegű áremelkedést és áremelést.

Az árszint szocialista rendünkben nem elsődlegesen kereskedelmi áruforgalmi kategória. Az ár értéket fejez ki, értékhez kapcsolódik, s a törekvés az, hogy egyre inkább teljesen legyen összhangban ár és érték. Ügy- nevezett tisztességes nyereség ott jön létre, ott képződik, ahol a figyelem középpontjában az áruk előállításának költsége van. Az előállítási költségek és költség- tényezők csökkentése a legbiztosabb út a magas nyereséghez és ahhoz, hogy árrendszerünk stabilitása megmaradjon, a stabilitás tovább növekedjen.

Manapság a nyereségre való törekvésnek más útját is tapasztalhatjuk és kifogásoljuk. Ott, ahol a termelési költségek csökkentése helyett egyszerűen áremeléssel törekednek nagyobb nyereségre, tulajdonképpen aláássák a megszerzett nyereség értékét. Az így megszerzett többletnyereség másutt szintén ármozgást követel, ármozgást vált ki más szférákban. Szerencsére az utóbbi időben e kérdésben javulás tapasztalható, de nem árt, ha a vezető politikai szervek e területet jobban szemmel tartják, s a jogtalanul eljárókat, a tisztességtelen nyereségre törekvőket az arra illetékesek szigorú eszközökkel meg- rendszabályozzák.

— Mostanában sok szó esik a sajtóban is, a repre- zentálásról. Ügy gondolom, az írások és az elmarasztaló gondolatok jogosak. Az utóbbi 2—3 esztendőben növekedett a reprezentálás mértéke. Múlt őszi példa, hogy egyik szövetkezet, amelynek mérlegében már kilátásban volt néhány millió zárszámadási hiány — és ez be is következett — még mindig tekintélyes ösz- szeget irányzott elő reprezentációra. Pedig már a me- gyei tanács óvadékával gazdálkodott A mezőtúri Pi

Elet Termelőszövetkezet vezetői is (esetükről írt a Szolnok megyei Néplap)

reprezentálással kezdték, de nem álltak meg ennél. Most a rendőri és igazságügyi szervek vizsgálják visszaéléseiket és vonják őket felelősségre. Velük együtt azonban vizsgálatot kellett

indítani és súlyos pártbüntetést kellett kiszabni a városi vezetőkre is, mert nem állták útját annak a helyzetnek, ami ebben a szövetkezetben kialakult, nem akadályozták meg a tagság jogainak csorbítását, nem szegültek szembe a mértéktelen reprezentálással, ami azután visszaélésbe torkollt.

Ami a reprezentálást, „eszem-iszomot”, vendégeskedést illeti, a túlzások tömege tapasztalható. Egyes helyeken visszaélnek a lehetőséggel és „adjuk meg a módját és a tiszteletet” leple alatt herdálón bánnak a közösség javaival. Még akkor is így igaz ez, ha fedezni tudják magukat. ha „szabályosan” terveztetik az ilyen költséget. Azt hiszem, jogos a közbeszólás, e „rongyrázás” elleni fellépés.

A legtöbb helyen pártunk tagjai vannak vezető tisztségben. Számukra a párt általánosan tapasztalható szerénysége kötelező parancs, akkor is, ha százmilliók felett rendelkeznek. Sőt, ez megköveteli a felelősségüket. mert ezek a . százmilliók nem az övék, hanem azoké, akik bíznak bennük, akik bizalommal adták ezt kezükbe. Ne engedjék meg, hogy becsületesen, kommunista szerénységgel ledolgozott küzdelmes évtizedeikre árnyékot vessen a reprezentá- lás hozzájuk méltatlan mértéke. És ne engedjenek szabad kezet az ebben ügyeskedőknek, szorgoskodóknak és túlbuzgóknak.

Végére hagytam még egy gondolatot: a cikk és a vita nem a lopásokról, nem az anyagi javak jogtalan eltulajdonításának „egyszerű” eseteiről szól. Nem azért, mintha ilyen nem lenne. Sajnos vannak ilyen esetek. Nemcsak a mezőtúri Üj Életben, hanem más szövetkezetben is. Olyan esettel is találkoztunk, ahol a vezetőség néhány tagja súlyos visszaélést követett el, de az ellenőrzésre jogosult, a törvényességi felügyeletet ellátó felsőbb szerv dolgozóitól többet másodállásban foglalkoztattak. Ezek a másodállásban foglalkoztatott személyek vagy vakok voltak, vagy nem is akarták látni, mi történik ott, ahonnan tekintélyes összeget folyósítanak nekik. Természetes, hogy az ő felelősségüket is fel kell vetni a helyzet tisztázása során. A cikkben és vitájában azokról az esetekből van szó, amit tulajdonképpen magyarázattal, magyarázkodással fedezni is lehet. A másodállások és mellékfoglalkozások rendezése, jogszabály szerinti létesítése és felhasználása tulajdonképpen egy keskeny sáv abban a nagy mezőben, ahol a társadalmi tulajdon szilárdításáért erőfeszítéseket kell kifejteni.

Nem akarjuk e küzdelmet leegyszerűsíteni, mértékében lecsökkenteni. Ez alkalommal is szeretnénk aláhúzni, hogy minden helyen, minden eszközzel kötelessége minden kommunistának és minden vezetőnek, minden becsületes magyar állampolgárnak a társadalmunk alapját képező társadalmi tulajdont növelni, annak tekintélyét, szilárdságát és sérthetetlenségét biztosítani. Erről is szó kell, hogy essen a továbbiakban.

M

egítélésünk szerint a Szolnok megyei Néplap jó szolgálatot tett ügyünknek, szocialista építőmunkánknak, a X. kongresszus határozatai megvalósításának a cikk közlésével Szeretnénk bátorítani a vitában visszhangzó, társadalmi ügyünk, a szocializmus magasabb fokon való építéséért megszólaló, bíráló, szigorú hangot és szeretnénk, ha az érdekeltek is 1— nemcsak az érintetlek — levonnák a cikkből és a vitából a szükséges következtetéseket.