Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-24 / 198. szám
1971. augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 EEE...KKORA HAL Ilyen látványos fogást, amilyen Wladyslaw Sniadecki- nek sikerült Gizyskóban (olsztyni megye, nemcsak Lengyelországban, de külföldön is ismert „Ezer tó vidéke”) azt hiszem minden horgásznak lehet kívánni. Ebben az esetben a már szólás-mondássá vált kételkedéseknek nincs alapjuk, A fénykép az élő bizonyítéka, hogy lehet fogni eeekkora halat... Fagylalt az elektronmikroszkópban A tejnek és a különböző tejtermékeknek kiemelkedő jelentőségük van táplálkozásunkban. A tejben levő fehérjék, nitrogéntartalmú anyagok, zsír, szervetlen sók, különböző enzimek, vitaminok, hormonok biológiailag nagyon értékes, fontos anyagok. A hagyományos fénymikroszkópok néhány tized mikronos felbontóképessége azonban nem sokat árul el a tej és a tejtermékek fizikai szerkezetéről, mert alkotórészeik sok részlete lényegesen kisebb ennél. Pedig ezeknek az összetevőknek fontos szerepük van a tej számos fizikai változásában, például az alvadásban, a tejszín kiválásában stb., így tanulmányozásuk hozzásegíthetne tejfeldolgozó eljárásaink továbbfejlesztéséhez, tökéletesítéséhez is. Az egyre nagyobb teljesítményű elektromikroszkó- pok az elmúlt évtizedekben mind szélesebbre tárták az ablakot a mikrovilág rejtélyeit fürkésző kutatók előtt. Kínálkozott a gondolat, hogy elektronmikroszkópok segítségével szerezzenek új ismereteket a tej alkotórészeinek szubmikroszkópos szerkezetéről is. Csakhogy a tejhez hasonló, a hőre és a vákuumra nagyon érzékeny szerves objektumok nem vizsgálhatók természetes állapotukban az elektronmikroszkópokban. Egy újfajta preparációs módszer, a' fagyasztásos maratás nyitotta meg az utat a tej és a tejtermékek elektronmikroszkópos vizsgálata előtt A vizsgált mintát először is mélyhűtik, majd vákuumban, ugyancsak mélyhűtött mikrokés- sel, ún. mikrotommal lemetszenek egy szeletkét belőle. A törésfelületre rendkívül vékony nehézfémréteget (platinát) és szenet gőzölnek. A készítmény lassú felmelegítésével a megfagyasztott tej, tejtermék felolvad és visszamarad a stabil lenyomathártya — ezt vizsgálják az elektronmikroszkópban. így vált az elektronmikroszkópos vizsgálat tárgyává a kedvelt nyári csemege, a fagylalt is. A több tízezres nagyítású felvételek hiteles képet adnak az egyes alkotórészek: a jégkristályok, a zsírgömböcskék, kazeinrészecskék eloszlásáról és ezzel lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a fagylalt esetleges hibás fizikai szerkezetének okait is felismerjék. (A Delta augusztusi számából.) Vérképző hormon Az erythropoetin nevű hormont, mely a vörös vértestek képzésénél játszik nagy szerepet, két amerikai kutatónak most először sikerült nagyobb mennyiségben izolálni juhok véréből. A nagy hatású hormon kinyerése komoly nehézségekkel jár, mivel még a vérszegénységben szenvedő juhok vére is csak 0,0004 százalék erythropoetint tartalmaz. Emellett az állatok százszor több erythropoetint szintetizálnak, mint az emberi szervezet. A kísérleti állatoknál a vérszegénységet olyan kémiai anyagokkal idézik elő, amelyek szétroncsolják a vörösvértesteket és ezáltal ezek képzésére serkentik a szervezetet. A SZOLNOK MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT Vili. általános iskolai végzettséggel a szolnoki LAKBERENDEZÉSI BOLTJÁBA fiútanulókat felvesz. Jelentkezés: 1971. augusztus 25-ig a vállalat központjában, Szolnok, Beloiannisz u. 6. Rábai Miklós a Magyar Állami Népi Együttes új igazgatója Megkezdődött a Magyar Állami Népi Együttes társulati ülése az együttes székházában. A munkaülésen dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes többek között bejelentette, hogy Fehér István, a társulat igazgatója a jövőben más felelős állást tölt be, s a világhírű művészeti gárda élére a művelődésügyi miniszter Rábai Miklóst, az együttes művészeti vezetőjét nevezte ki. Építőanyagipar ’71 Moszkva Szokolnyiki-park- jában szeptember 8-án nyitja meg kapuit az „Építőanyag- ipar 71„ nemzetközi kiállítás, amelyen mintegy 30 ország vesz részt. Magyarország a több mint 800 négyzetméteres alapterületű, 4-es számú pavilonban és mellette 700 négyzetméternyi szabad területen állítja ki legkorszerűbb építőanyagait és anyagipari berendezéseit. Tekintélyes anyaggal, csaknem 600 különféle termékkel és géppel 31 magyar vállalat vonul fel a nemzetközi kiállításon. A bemutató anyagát most indították útnak Moszkvába. Nagy teret szentel a magyarkiállítás a modem köny- nyűszerkezetes építésmód anyagainak, épületeinek. Bemutatnak alumínium forgóablakokat, ajtókat, paneleket, tetőszerkezeteket, amelyekből rendkívül rövid idő alatt lehet összeállítani különféle ipari és mezőgazda- sági épületeket. A legújabb könnyű műanyagtermékek kiállítása már idézi azt az időszakot is, amelyben a magyar-szovjet Olefin-egyezmény alapján létrehozott új termelőbázisok a jelenleginél sokszor több és többféle anyagot kínálnak az építőiparnak. A nemzetközi kiállítás gazdag anyagát nyújtja a szakmai információknak. Ezért hat csoportban, mintegy 450 magyar szakember utazik majd Moszkvába, hogy ösz- szegyűjtse, feldolgozza és a hazai építőanyagipar fejlesztésében hasznosítsa a nagy szakmai seregszemle tapasztalatait. Metro premier Az észak—déli metró-vonal építői hétfőn a nagyszabású beruházás egyik legjelentősebb állomásához érkeztek: a Kun Béla térről a Kálvin tér irányába megindult a fúrópajzs. A mélyépítési munkákkal — mint Benyovszki László főépítésvezető elmondta — jó ütemben haladnak. A „premierre” már hónapokkal ezelőtt felkészültek, hiszen a gépóriás földbe vezetése alapos, gondos előkészítő munkát igényelt. A pajzsindító szekrényt a terepszint alatt 21 méter mélységben helyezték el. S az alagút — amelynek átmérője több mint hat méter — első 26 méterével is elkészültek már. Az „elő-alagút- ra” azért volt szükség, hogy a szakemberek nagyjából pontos képet kapjanak a talaj összetételéről. A viszonylag kis távon végzett fúrásokból kitűnt, hogy változékony összetételű — agyagos, homokos — földdel van dolguk az építőknek. A meglehetősen kedvezőtlen talajviszonyok miatt ezúttal nem a szovjet mechanikus pajzzsal dolgoznak. hanem egy a Ganz- MÁVAG készítette fúrópajzzsal, amely alkalmasabb az ilyen jellegű földmunkára. Változások az óvodában Idősebb emberek gyakran legyintenek, ha az évtizede folyó oktatási reform kerül szóba. — Mindig új tankönyv, mindig új módszerek — mondják. — A mi időnkben egy fészekalja gyerek tanulhatott ugyanabból a könyvből, s egy pedagógus negyven évig végezhette egyformán a munkáját. Való igaz, a hatvanas évek legelején kibontakozott reform egyik következménye a tananyag és az oktató-nevelőmunka módszereinek gyors változása. Lehetséges, hogy ez a változás egy idő után veszít a dinamizmusából, „stabilabb” lesz az iskolák munkája, arra azonban nem lehet számítani, hogy egyszer s mindenkorra, vagy akár csak egy-két évtizedre is változatlan marad a tananyag, s változatlanok maradnak az elsajátításában használatos módszerek. Nem gyermekmegőrző Sokak számára az óvoda egyszerűen olyan hely, ahol „megőrzik a gyereket”, amíg szülei dolgoznak. Kétségtelen, az óvodának ilyen funkciója is van. A nők széleskörű munkába állása aligha lett volna megoldható az óvodai hálózat fejlesztése nélkül. Az óvoda azonban elsősorban mégis oktató-nevelő intézmény, s szinte túl- becsülhetetlen szerepe van a gyermek fejlődésében. Az alsó tagozatos nevelők igen rövid idő után bármely osztályban meg tudnák mondani, melyik gyerek járt óvodában, akkor is, ha ezt egyébként nem közölnék velük. Az óvodát járt kisdiákok általában értelmileg fejlettebbek és jobban be tudnak illeszkedni az osztályközösségbe, mint azok, akik csak a szülői házban nevelkedtek. Óvodáinkban általában három: kis-, középső-, nagycsoport működik. Ahol ezek kialakítására nincs mód, ott két csoport van (kis- és nagycsoport) és elvétve vannak még osztatlan óvodák is. Az óvodákban használatos régebbi módszerek nem voltak már alkalmasak a követelmények elérésére. Három évvel ezelőtt új nevelési program előkészítését kezdték meg, s az Országos Pedagógiai Intézet megbízott néhány óvodát pedagógiai kísérletek elvégzésével. Szolnokon a Ságvári körúti óvoda kapcsolódott be a munkába. Az előkészítés most befejeződött, s a következő évtől bevezetik az új nevelési programot. Önállóan A kísréletről Kollár Já- nosné, a Ságvári úti óvoda vezető óvónője a következőket mondotta: — a régi óvoda kevesebb súlyt fektetett a gyermekek spontán érdeklődésének felkeltésére. Kézikönyvben előírt témákkal foglalkoztunk, s az eredmény kicsit merev feladatmegoldás lett. Munkánkat napirend szerint végeztük minden csoportban, s a napirend kevéssé számolt a gyermekek saját akaratával. Az általunk folytatott kítérlet elsősorban a kiscsoportokban hozott változást. Lényege; szinte teljesen szabad folyást engedünk a gyermekek önálló kezdeményezésének, s mindig abban a tevékenységben ragadjuk meg a pedagógiai lehetőségeket, amelyeket a gyermekek maguk spontán módon végeznek. — Mondana erre példát? — Az óvónő nem ad utasítást arra, hogy ki, mikor mivel foglalkozzék. A régi napirendet is megszüntettük. Például a gyermekek elmé- lyülten játszanak. Az óvónő nem mondja, hogy „gyerekek, tegyük el a játékot, — mert most rajzolni fogunk”, hanem rajzolni kezd a táblára, mondjuk gyümölcsöket. Két-három gyerek biztosan körülállja, velük elkezd beszélgetni a gyümölcsökről. A gyerekek egy része felszólítás nélkül is csatlakozik a csoporthoz, a többiek viszont tovább játszanak. Őket más alkalommal, más módon vonja be a foglalkozásba. Természetesen az óvónőnek úgy kell kezdeményeznie, hogy minél több gyerek érdeklődését keltse fel, utasítással azonban nem vonja be azokat, akik más játékba merültek. Növekvő kezdeményező kézség — M ennek a jelentősége? — A gyerekek számára hasznosabb, ha olyasmivel foglalkoznak, ami legjobban érdekli őket. a felszólításra unottan végzett tevékenység pedagógiai értéke sokkal kisebb. Csak lassanként jutunk el oda, hogy az óvónő utasításokat ad. Sőt ilyen előzmények után elérhető, hogy sokkal kevesebb utasítást kell adnia. A gyermekek bizonyos feladatokat maguktól elvégeznek, mert természetesnek tartják, hogy azt el kell végezni. Ez a módszer több munkát kíván az óvónőtől, de az eredmények bőven megérik a fáradságot. A gyerekek felszabdultabbak. önálóbbak lesznek, kezdeményező készségük megnövekszik, s mindez később, a közép- és a nagycsoportban minőségileg sokkal jobb munkát tesz lehetővé. Az átmenetet úgy valósítjuk meg, hogy a kötetlen foglalkozásokat kötöttekkel kombináljuk, így a nagyobbak szinte észrevétlenül jutnak el odáig, hogy nehézség nélkül elfogadják az iskola kötöttségét, fegyelmét B. A. tűzoltók a nap egyetlen szakában sem „panaszkodhatnak arról, hogy nincs elég munkájuk. De a száraz meleg nyár és kora ősz az az idő, amikor leggyakrabban hangzik fel az oltani-menteni induló tűzoltóautó szirénája. Ez ad időszerűséget annak, hogy felelevenítsünk néhány emlékezetes tűzesetet, részben a Tűzoltó Múzeum gyűjteménye, részben a múzeum vezetőinek személyes közlése alapján. Az első ilyen vonatkozású feljegyzés a Bécsi Képes Krónikában olvasható: „Urunk 1022-ik esztendejében sok és nagy égések történtek”. Ugyanez a forrás közli 1322-ből: „A Boldog- ságos Szűz székesfehérvári egyháza, jóllehet tűz ellen ólommal volt fedve, mégis siralmasan leégett.” A két időpont között a tatárok által felperzselt városokról adnak hírt a krónikák. A ssólásmondás eredete 1440-ben Gara László ma- csói bán a tűzvész által elpusztított Kőszeget újra benépesíteni szándékozván az odatelepülőknek 8 év adó- mentességet ígért 1488-ban azonban Mátyás és az osztrák hadak csatározása, 1619- ben a vallásháborúk küzdelmei borítják lángba Kőszeget. A kuruc—labanc háborúk idején két alkalommal is pusztított tűzvész a városban. Gyöngyösön is sokszor fészkelte be magát a padlásokra „a vörös kakas”. Is-' meretes a szólásmondás, hogy „Rendben van, mint Gyöngyös, amikor hetedszer leégett.” Ez a hetedik és egyben legkatasztrófálisabb tűzeset 1917. május 22-én történt és 1000 gyöngyösi _ Tfozek ház pusztulásával járt. (Ka- ba égését is emlegeti a szólásmondás, amely valószínűleg az 1660-as tűzvészre vonatkozik, amikor Enyedi István krónikája szerint Szejdi basa „rablókat és égetőket” bocsátott a hadai elől menekülő magyar lakosság után és porrá, hamuvá égette a hajdúvárosokat.) A legnagyobb pusztulást a tűz 1910. március 27-én okozta emberéletben Magyarországon: ezen a napon a Szatmár megyei Ököritón egy nádtetős csűrben 500 személyes bált rendeztek. Ráadásul beszögezték a nagykaput a potyamulatók elhárítására, s amikor a petróleum világítás tüzet okozott, a lángok és a pánik 209 nő és 128 férfi halálát követelték. Az épület 9 perc alatt porig égett. A megye alispánja a segítségét felajánló Budapesti önkéntes Mentőegyesületnek az alábbi táviratot küldte: „Szíves készségükre köszönettel értesítem, hogy itt egyéb munka már nincsen, minta háromszázon felüli hulla eltemetése.” A fővárosi krónika A fővárosi nagy tűzesetek közül említsük meg, hogy 1849. május 3-ón az osztrák tüzérségi tűz fölgyújtotta a pesti Duna-part épületeit, (még egy K. u. K. szörnyűség: 1849. június 22- én Haynau báró fölgyújtat- ta Bősárkány községet, mert lakói segítséget nyújtottak a szabadságharc hőseinek.) Folytatva a fővárosi tűzvészek krónikáját: 1868- ban leégett a Budai Petróleumgyár, 7869-ben tűz pusztított -az Akadémián, 1871-ben kigyulladt a Nemzeti Színház díszlettára, 1889-ben porrá égett a Német Színhárz, 1915-ben a mai Moszkva tér helyén álló gáztartály fogott tüzet. Külön kell megemlékezni a Párisi Nagyáruház (Rákóczi út 34.) égéséről 1903. augusztus 24- én. Az építkezési szabálytalanság és kopott villanyvezeték okozta a tüzet, amely 14 ember halálát követelte. Főként az áruház negyedik emeletéről a tűz elől kiug- rálók lelték halálukat a tűzesetnél. Az eset után forgalomba került egy levelezőlap, amely a „Párisi Nagyáruház áldozatainak rémülete” címet viselte..; A Szolnoki Cukorgyár azonnali belépéssel felvesz: vízvezeték és központi fűtésszerelőket Jelentkezni lehet: a vállalat műszaki osztályán} „1
