Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-24 / 198. szám

4> SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 24. i Száz éves a Vándorkiállítási Társaság A ti zen négyek lázadása — A realista műrészét alapjai — Emlékezés világhírű festőkre A Szovjetunióban idén nagyszabású rendezvé­nyekkel emlékeznek meg a Vándorkiállítá­si Társaság megalaku­lásának 100. évforduló­járól. A csoporthoz tartozó művészek: Repin, Szu- rikov, Vasznyecov, — Kramszkoj, Ge, Perov, Vasziljev, Kuidzsi és társaik annak az orosz demokratikus kultúrá­nak a képviselői, amely forradalmi gondolatok­kal és művekkel járult hozzá az emberiség kulturális kincseihez. Pétervárott, a Képzőművé­szeti Akadémia termeiben 1871. november 28-án nyílt meg a Vándorkiállítási Tár­ratikus, hivatalos esztétikai kánonja ellen (éppen ez a lázadás indította el a Ván­dorkiállítási Társaságot), — megnyitotta a „partiKuláris”, az oroszországi önkényuralmi rendőrállamtól független mű­vészeti életet. A csoport létrehozását Iván Kramszkoj, Vaszilij Pe­rov és Grigorij Mjaszodejov kezdeményezte. A Társaság történetének hőskora az 1870—90 közötti két évtized volt, amikor a legnagyobb városokban meg­jelenté« az orosz realista festészet ma világszerte is­mert művei, amelyek nem az ideális világot, hanem a ha­talmas tömegek életét, mun­káját, bánatát és örömét, hétköznapjainak prózáját és a történelem tragikus pilla­telen nehéz munkájukat. — Egyben azt is feltárta, mi­lyen törhetetlen a nép fizi­kai és szellemi ereje. A kép eszmei mondanivalója egy­ben az orosz demokratikus realista festőiskola program­ját is adja. Ez az iskola az orosz nép kitartását, állandó ellenállá­sát és harcát hirdette az el­nyomással, az igazságtalan­sággal szemben. Az orosz ember erkölcsi hőstetteinek témája is ez. Iván Kramsz­koj kifejezésével élve „az ember belső harca és győzel­me ez az élet igazságtalan­ságai felett”. A kiváló orosz történelmi festő, Szurikov monumentá­lis vásznain tett tanúbizony­ságot róla, hogy vállalta ezeket a gondolatokat. Szu­V. Szurikov: Morozova bo járaszony című kompozíciója sasághoz tartozó fiatal, hala­dó művészek első tárlata. Hivatalosan ezt a napot te­kintik a csoport megalakulá- si dátumának. — Valójában azonban erre az időpontra már összekovácsolódott az azonos nézeteket valló mű­vészek társasága, s a tárlat művekbe öntve képet adott e tehetséges fiatalok világné­zetéről. A cári Képzőművészeti Akadémia 1863-ban végzett 14 növendékének „lázadása” a késői klasszicizmus bürok­natait elevenítették meg. A XIX. század második felé­nek orosz realitásában fo­gant képek mindig filozófiai töltésűek, bármilyen műfaj­ban jelentkezzenek is: törté­nelmi tabló, portré, életkép, vallásos téma, vagy tájkép tornájában. Amikor az ifjú Repin a napsütötte végtelen tájban életre keltette „Hajóvonta­tók a Volgán” című képét, megrázó erővel kifejezte a hőseire nehezedő súlyos ter­het, a jogtalanságot, és vég­rikov a nép történetének olyan drámai pillanatait örö­kítette meg, mint a Nagy' Péter-i reformok kora, a népfelkelések, a lázadások, a múlt súlyos háborúi. Ha­sonló témák foglalkoztatták Repint Jarosenkót, Makovsz- kijt is. Az önfeláldozó hősiesség, a megalkuvás nélküli küzde­lem— mindez jelen van Szu­rikov képein. Repin: „A gyó­nás visszautasítása” és „Nem várták”, Kramszkoj: „Krisz­tus a pusztában”, Jarosen­V. Perov; F. Dosztojevszkij portréja ko: „A diák” és „A tanfo­lyamista lány” című ké­pein is. A XIX. század második fe­lének mesterei a realista portréművészetben egyéni ecsetkezeléssel, de egyforma eltökéltséggel tárták fel a nemzeti jellem mélységeit. — Perov Dosztojevszkij arcké­pén megragadja a nézőt a megalkuvás nélküli önelem­zés, a gondolkodó elme ál­landó feszültségének döbbe­netesen megkapó ábrázolása. Kramszkoj portréja, amelyet Lev Tolsztojról festett, su­gárzó mélységekből vetíti elénk a történelmi általáno­sítás képességét, a bölcses­ség lényegét. Repin és Jaro- senko más más eszközökkel idézi fel a híres színésznő­nek, Sztrepetovának igényes­ségét és művészi alázatát. A Vándorkiállítási Társa­ság tagjai józanul felmérték a tudomány jövendő száza­dának realista festészete elé tornyosuló akadályokat. §. az orosz demokrata művészek formakeresésükben az orosz­országi felszabadító mozga­lomban találták meg bázisu­kat. A népről festettek, a népnek, esztétikai program­jukban pedig realizmust, né­pi és nemzeti vonásokat hir­dettek. Munkásságuk jelen-- tősége éppen abban rejlik, hogy tevékenységük része voít annak a nagy történelmi folyamatnak, amelyben meg­született a forradalmi orosz művészet. Tevékenységük je­lentőségét emeli, hogy Orosz­ország ekkor sajátos törté­nelmi szerepet töltött be, a világforradalmi folyamat központjává lett. Az orosz demokrata művészek ekkor rakták le a nagy társadalmi felelősséget, forradalmi rea- lizust hordozó realista mű­vészet alapjait. Alekszandra Juferova A Gornij-Badahsan autonóm terület fővárosa: Horog, a tengerszint felett 2000 méter magasan fekszik. Közelé­ben, 2320 méter magasban, egy termcszetadta teraszos területen találjuk a Pamirvidéki Biológiai Kutatóintézet­hez tartozó botanikus kertet, amelynek telepítését 30 év­vel ezelőtt kezdték meg. A kutatók azt vizsgálják, hogy magaslati körülmények között a világ mely burgonya-, zöldség- és takarmánynövény fajtái, díszcserjéi élnek meg legjobban. Kísérleteik eredményét az autonóm terület gaz­daságai alkalmazzák. Most hidropóniai kísérleteket folytatnak, — kutatják hogyan hat a nap sugárzása a különféle növényekre. A hörögi botanikuskert ökológai kísérleti telepe. A bolgár vendéglátó ipar A bolgár vendéglátóipar az utóbbi években erőtel­jesen fejlődött, — több mint 2,5 millió munkás, alkalma­zott és tanuló veszi igénybe szolgáltatásait. A vendéglá­tóipari hálózatot kibővítet­ték, a választék megnöve­kedett, kultúráltabb lett a kiszolgálás. Az üzemi kony­hák és kantinok üzemi költ­ségeit — a társadalmi fo­gyasztási alap terhére — az állam fedezi. A dolgozók a nagykereskedelmi árat fize­tik. A hatodik ötéves terv idő­szakában a vendéglátás fej­lesztését ipari alapokra he­lyezik; az éttermekben át­térnek a félkész hús- és zöldségfélék. valamint a készételek használatára. Az üzemi konyhákat, az iskolai étkezdéket, a cseme­Szkopje Hét év telt el a tragikus szkopjei földrengés óta, amelynek híre az egész vi­lágot megrázta. A szinte el­pusztult jugoszláv város ma már újjászületett. A munka beható vizsgálatokkal in­dult; kijelölték az építke­zés szempontjából legbizton­ságosabb területeket. Az új Szkopje városépítési tervé­nek kidolgozásával három intézményt bíztak meg: a szkopjei Tervezési és Épí­tészeti Intézetet, a lengyel Városépítészeti Intézetet, amelynek vezetője Adolf Ciborowski, az ismert var­sói építész, valamint az geboltokat, a félkész és kész­ételeket árusító bolthálóza­tot korszerűsítik és jelenté­kenyen bővítik. Ez területi vonatkozásban éppúgy érvé­nyes, mint az ételnerrrűek változatosságában, különösen a kantinok és az iskolai ét­termek választékát bővítik. Étkezdéket létesítenek a mezőgazdasági dolgozók (traktorosok, gépvezetők stb.) számára is. Jobban ki­építik a városok, fürdőhe­lyek, turistaközpontok és a nagyobb falvak étteremhá­lózatát. 1975-ig az éttermekben a tanulók 35 százaléka reggelit és meleg ebédet kap; az étkeztetésben részesülő mun­kások és alkalmazottak aránya az 1970. évi 38 szá­zalékról 1975-ben 45 száza­lékra emelkedik. r mm r r Hl, újjáépült athéni Daskojadis tervező­irodát. A legkedvezőbb értékelést a lengyel újjáépítési terv nyerte el, amelynek megva­lósítását a szkopjei városi hatóságok hivatalosan jóvá­hagyták. Az újjáépítés hat évig tartott. Az építészek rajz­tábláin megszülettek az új épületek, utcák, negyedek, parkok tervei. A fontosabb létesítményekre a városi ha­tóságok nemzetközi verseny- pályázatokat hirdettek: a városközpont beépítésének tervpályázatát a japán Ken­zo Tange nyerte, Megapolisz — svéd módra „Nagy-Stockholm” tervei már kezdenek kibontakozni a tervezőintézetek rajzasz­talain. 1971-től ugyanis egész Stockholm és az összes kül­városok, továbbá az új szputnyik városok egy egy­séget fognak alkotni. Meg­szűnik az eddigi laza kap­csolat az egyes városrészek közigazgatási, városépítési, kommunális szolgáltató szer­vei között. A közlekedés, a lakásépítés, a betegápolás, parkok és zöldövezetek lé­tesítése kikerül az egyes községi szervek — így a mai Stockholm városa — kezé­ből és egységes irányítás alá kerül. Ennek a rendelkezésnek legnagyobb hatása az épít­kezésre, a városkép kialakí­tására lesz, továbbá a köz­lekedésre. A nagyjából már elkészült Skärholmen szput- nyikvárosban az autókat már csak a föld alatt szabad parkolni, az üzletekbe széle gyalogjárókon, forgalma csomópontokon szabadba: elhelyezett mozgó járdáko; jut a vevő, a mozgó járdák állandóan, még télen is köz­lekednek. A belvárosban vi­szont oly módon oldják meg a parkolási problémákat hogy a díjakat felemelik és parkolni rövidesen a leg­nagyobb luxus lesz. Stock­holm óvárosában ősztől kezdve megszűnik az autó­közlekedés. Az áruszállítást délelőtt 11-ig le kell bonyo­lítani. A svéd fővárosban úgy tervezik, hogy a fő közleke­dési eszköz a földalatti vas­út lesz. A földalatti hálóza­ta jelenleg 64 kilométer hosszú, ehhez további 30 kilométert építenek oly mó­don, hogy senkinek se kell­jen 500 méternél többet gya­logolnia az egyik megállótól a másikig. Európa legnagyobb URH-álIomása Európa egyik legnagyobb URH-állomása épül Ettrin- genben (NSZK). Az első sza­kaszban, mely 1974-ben feje­ződik be, 12 egyenként 500 kW teljesítményű adó épül. Az első öt adót még az 1972-es müncheni olimpia előtt üzembe helyezik. A nagy kapacitás mellett külö­nösen érdekes, hogy az állo­más teljesen automatikusan működik. Hó'erőművek jelentősége Az Amerikai Tudományos Akadémia egyik különbizott­ságának jelentése szerint az emberiség a Föld összes szerves tüzelőanyagkészleté­nek (szén, földgáz, olaj) ed­dig mindössze 10 százalékát használta csak el. A föld mélye még igen jelentős tar­talékokat rejt magában. Át kellene kutatni a Spitzber- gákat, a Szaharát, az An­tarktiszt, Szibéria' egy részét stb. Az energetikusok sze­rint a hőerőművekre ebben az évezredben, tehát még jelentős szerep vár az em­beriség energiaigényének biztosítása területén. A Szovjetunió energia- szükségletének jelentős há­nyadát ma is még a hőerő­művek szolgáltatják, annak ellenére, hogy az ország je­lentős kiaknázatlan vízi energiával rendelkezik és az atomerőművek fejlesztése is folyik. A képen látható villamos hőerőmű a Volga partján épül Koszroraa város mellett Építését 1964-ben kezdték eL Jelenleg három, egyenként 300 ezer kilowattos energe­tikai blokk működik itt; a negyedik blokk 1970 novem­berében lépett működésbe. 1975-re az erőmű már teljes kapacitással üzemel. Szovjet tudósok felfedezései Két szovjet tudóscsoport­nak nyújtottak át oklevelet a Szovjetunió Minisztertaná­csa mellett működő Tanul­mányügyi Bizottság ülésén. M. Makarov, a Lebegyevről elnevezett akadémiai fizikai intézet főmunkatársa, és V. Hohlova a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája csil­lagászati tanácsának főmun­katársa értékes holdfelszín megfigyeléseket végeztek az infravörös színképtarto­mányban. Speciális készülé­keket dolgoztak ki és érde­kes mérésciklust hajtottak végre a Krími Asztrofizikai Obszervatórium 50 hüvely­kes reflexiós teleszkópjávál. A két tudós speciális, két­csatornás rádióméter segít­ségével különböző megvilá- gítottsági fázisokban vizsgál­ta a holdkorongot, miköz­ben új fizikai hatásokat fe­deztek fel. Megállapították például, hogy új hold idején a holdbéli „tengerek” infra­vörös sugárzása kétszer in­tenzívebb, mint a „kontinen­seké”. Ez a tény a „tenge­rek” kőzetanyagának jó hő­vezető képeségére utaL Oklevelet kapott E. Kor- nyeva; az orvostudományok doktora és L. Haj az orvos- tudományok kandidátusa is — mindketten a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Kísérleti Orvostudományi Intézetének munkatársai. A szovjet kutatók fedezték fel a világon először az agyvelő szigorúan lokalizált és pon­tosan elkülöníthető szaka­szát, amely jelentős befo­lyást gyakorol a szervezet egyik legfontosabb védelmi jellegű életműködésére rá az antitestek termelésért von

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom