Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-03 / 181. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 3. Egy lépésre a Naptól 5. BÚCSÚ Taskenttől Az ősi Taskent (A szerző felv.) Alig múlt nyolc óra, de már gyorsan szárad a virágokról a hajnalban leszállt harmat, édes illat terjeng, madarak kánonja, csupa ragyogás az ég. A szállodával szemben a színész- és művészképző intézetből kristálytiszta szoprán hang énekel egy betétet a Lejli és Medzsnun operából. Te kifogyhatatlanul gazdag, mo- notonságában is érdekes, bús üzbegisztáni dallam! Mintha az ember csontjába századokkal ezelőtt rakódott emlékeket ébresztene fel. Gyönyörű és szomorú nap! Az ablakból ellátni a régi Taskentre, Hősim érkezik, nem dudál, kiszáll a kocsiból. Fel se néz az ablakra, egymás hullámhosszán vagyunk. Indulok: az utolsó ismerkedésre, Kari Karlovics- hoz és búcsúzni Taskenttől, Üzbegisztántól. Hősim most virág helyett kis cédulát ad, rajta néhány regi üzbegisztáni közmondás. „Múló javakért e silány földön egymást gyötörni és bú- sítani, biz’ nem érdemes.” És még vagy tíz ehhez hasonló „nem érdemes”. A másik haragítása, a gyűlölködés, a dölyfösség, elbizakodás; és biz méreg az álnokság. Az emberiesség ősi tízparancsolata. Hősim boldog, hogy örülök a gyűjtésének. Bekapcsolja ráadásnak a rádiót. — Tamara Haum — mondja az énekesnőre, s ebből tudom meg, hogy az üz- bégek kedvence lehet. Közben haladunk célunk felé, a belvároson át, újabb dal következik a rádióban, Hősim fordítja a szöveget: „Fújj csak szél sodord a sztyeppe porát. Hantok, kik láttatok itt férfit csatában meghalni, lent nyugszik, örökre fogja őt a föld, ahogy ezernyi gyökerénél tartja a szakszault. Hantok, s lent a harcos egyek vagytok már, egykor gyapot virágzik majd rajtatok, mert élet jár nyomotokban.” Két hétig barangoltam Üzbegisztánban, száz kilométereken át haladtam gyapotföldek mellett, csatangoltam városokban, hegyekben, gyárakban, mecsetekben, medreszekben. Láttam a lábra álló hegyeket és követtem a rohanó Szir-Darját. Siettet az idő, lassan búcsúzni kell. Az egyetlen Taskentben élő magyar emberhez, Kari Karlovicshoz kopogtatok. Középmagas szikár férfi jön az ajtóhoz, halk szavú, gyönyörű tiszta beszédű. Egy magyar! Melegséggel teli a hangja. Beljebb tessékel. Ritkuló haja fehéren, selymesen csillog. Magyarul beszél, de már üzbég fordulatokkal. Higgadságában, lassú, megfáradt mozdulataiból is érzem az örömet, de mögötte a keleti vissza- fojtottságot. Az egyszerű szobában rengeteg apróság: magyar emlékek, üzbég népművészeti tárgyak, a sifonon kötegben Ország-Világ, Népszabadság, szálak az óhazához, A szomszéd szobából felesége nyöszörgése hallatszik át, ágyhoz kötött, magatehetetlen. És vele együtt a lakáshoz köti betegsége élete párját. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság üzbég részlegének alakuló ünepségére várnák, de Kari Karlovics távolmarad, mert nem hagyja társát. Az egykori angyalföldi munkás, akit 1916-ban elküldték Oroszországba meghalni, aki harcolt 1919-ben a fennmaradásáért az ellenforradalmárok ellen. Ezer meg ezer magyar társával együtt. Dicsőség a száz meg ezer, sztyeppén kiontott magyar élet emlékének. Sza- markandban, Ferganában, Taskentben gondozott sírok, oszlopok őrzik a magyar hősök emlékét. Jangi Jul kolhozában vitrinben tartják a magyar harcosok tárgyi emlékeit. De nagy tett, igazi bizonyítás volt ez a másik is. Maradni itt, ahol Kari Karlovics megbecsülést szerzett, ahol fontos maradt a nagy verekedés után is. Csak morzsák az életrajzból: Kari Karlovics vállalatok vezetője volt, óriás területek felelős gazdája. Befogadta az új haza, kitüntetések biztatták rá, értelme van annak, amit csinál. Kommunistává érett, követünk lett a szovjet tájakon. Közben vonzotta ellenállhatatlanul az óhaza, aztán az új, a felszabadult Magyarország. Ki tudná azt végigkövetni ma, miként viaskodtak az emberben érzések és eszmék, s miként maradt újra meg újra a rábízott feladatoknál. Üzbegisztán ötvenéves útja, hihetetlen gyarapodása, mai száguldása az ő munkájából is fakad. A forró köztársaság napja az ő napja is. Megismerte népeink szokásait, kultúráját. Művelt magyar-üzbég férfi ül előttem, az az ember, aki százfelé tudja osztani szívét. Aki hűséges párjához, eszményéhez, hűséges elvéhez, alti megmaradt állhatatos ,kemény angyalföldi munkásnak. A repülőtéren egészen a gépig kísér Kari Karlovics, hosszan szorítjuk egymás kezét. — Ne csináljon belőlem hőst —• mondja búcsúzóul — mert valóban nem voltunk mi hősök. Most tolmácsolom hát kérését: Kari Karlovics és társai, akik ezrével harcoltak a hatalmas szövetségért, az új Üzbegisztánért, nem tartja magát és társait sem hősnek. Mondom hát akarata szerint: emberek voltak, hűségesek a nagy emberi ügyügyekhez. Még Kari Karlovicsra gondolok, közben a Kizil-Kum végeláthatalan homokdűnéi felett repülünk. De sokat adnék érte, ha most valaki a homoktarajokra rajzolná Kari Karlovics s a többi magyar nevét. Mert már tíznél is kevesebb internacionalista magyar él Üzbegisztánban. A sivatag kegyetlen még ma is az emberhez, de fél is tőle, mert érzi benne pa- rancsolóját. S örökre megőrzi, a nagy idők nagy tetteinek történetét. Ferenczi József Vége. A „hűvös" angol szemével Jegyxetek Alexander Werth könyvéről Áz első gyógyszerész- nők Ha a járóbeteg az SZTK-or- vostól kapott receptet beváltja valamelyik gyógyszertárban, ma már szinte természetesnek találja, hogy a gyógyszertárban jórészt nfiket foglalkoztatnak. Az “j gyógyszerészek avató ünnepségén is, — akár a budapesti, akár egyik vagy másik vidéki egyetemünkről van szó — megfigyelhető, mennyivel több fiatal nő, mint férfi veszi át a gyógyszerész oklevelet. — A gyógyszerészpálya is tehát, — akárcsak a pedagóguspálya, — mind nagyobb mértékben elnőiesedik”. Pedig még csak háromnegyed évszázada annak, hogy hazánkban nők is lehetnek gyógyszerészek. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1896- han lépett érvénybe Magyarországon az a közoktatásügyi és belügyiminszteri közös rendelet, amely a nőknek is megengedte, hogy gyógyszerész pályára lépjenek, egyúttal előírta, hogy az erre a pályára lépő nők kellően felszerelt kérvényeiket a tiszti főorvos útján a belügyminiszterrel való együttes döntés végett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez kötelesek felterjeszteni engedélyezés végett. Megemlítésre méltó, hogy az akkori Magyarországon Thiena- gel János nagyszombati közjegyző Szerafin nevű leánya — 1898. október 1-én lépett gyakornokul Bunzl Gyula nagyszombati gyógyszertárába: Thienagel Bzerafin volt tehát az első nő Magyarországon, aki a gyógyszerészi oklevelet megszerezte. A második Heumann Olga. a harmadik pedig Légrády Erzsébet volt. Ez utóbbi 1906-ban gyógyszerészdoktori oklevelet Is szerzett, elsőként a nők közül olvashatjuk Halmai János egyik kitűnő gvőgyszerésztörténeti tanulmányában, amelyet „A korszerű gyóevszerész-képzés kialakulása Magyarországon (1*76 —1945)” címen jelentetett meg. Régi adósságot törlesztett a Kossuth és a Zrínyi Könyvkiadó, amikor megjelentette Alexander Werth Oroszország nagy háborúja 1941—Í5 című könyvét. Megint egy könyv — ki tudja már hányadik hasonló — Hitler Szovjetunió ellen viselt háborújáról. Újra egy front-krónika, mi újat tudnak még mondani? — hallom az esetleges fenntartásokat, ellenvetéseket. Ebben a könyvben is bizonyára az van, ami a többiben, hogy melyik hadsereg hol, mikor, milyen erőkkel támadott, és milyen eredménnyel, — mondhatják a morfondírozók. Ha így lenne, ha csak az említetteteket tartalmazná a Sunday Times és a BBC tudósítójának könyve, talán még igazuk is lenne a szerény okvetetlenkedőknek. Igazuk lenne, esetleg, mert a Nagy Honvédő Háború hiteles krónikáját á kívülálló angol újságírónál előnyösebb helyzetben lévők már megírták, általában a hadtudományi értekezések pontosságával. Gondolunk elsősorban a Nagy Honvédő Háború története című monumentális mű alkotó kollektívájára és a hadieseményeket egyik vagy másik részről irányító hadvezér-politikusok memoárjaira. Nálunk is megjelent Zsukov marsall kútfő értékű munkája, Konyev marsall és Rokoszovszkij marsall visszaemlékezése. Werth a háború négy évét — néhány hónap megszakítással — a Szovjetunióban töltötte. Az államférfiakkal b-rátkozó, nagy műveltségű, széles látókörű riportert azonban nem a kulisszatitkok szellőztetése mgadta el, nem szenzációk világra kürtölésében — így önmaga híresztelésében — látja feladatát, hanem elsősorban a fasiszta hódítók ellen honvédő háborúra kelt szovjet nép lelki arculata, a nehézségek közepette kialakult magatartásformája érdekli. Á feltáró munkát — nem szé- pítget, nem takargat — természetesen az események történetébe ágyazza és az ok, okozati összefüggések megkeresésével végzi. A kor nagynevű angol újságírója — kötete megjelent Angliában, az Egyesült Államokban, Szovjetunióban, délamerikai országokban. stb. — világosan megmondta, hogy a marxista értékeléstől sem akarta befolyásoltatni magát, de szenvedélyesen kutatta az igazságot. Kijelentette, hogy könyve semmiesetre sem vehető a háború hivatalos történetének, hanem „emberi történetnek” nevezi. Az volt a célja, hogy elmondja az igazságot a nyugati világnak a szovjet nép hősies harcáról. A korabeli szovjet kútfők „rekedt hangú harcostárs”- nak titulálták Werthet és, hogy nem is akármilyennek — hiszen a BBC rádiós társaság minden héten sugározta a szerző orosz kommentárjait, s azokat állandóan 15—20 millió ember hallgatta — ezt az is bizonyítja, hogy Werth ott lehetett mindenhol, ahol akart, a szovjet hatóságok messzemenő segítséget nyújtottak munkájához. Hosszabb ideig tartózkodott a Szovjetunió hős városaiban, a legkritikusabb napokban, de a nagyfontosságú nemzetközi tárgyalásokról is első, másodkézből szerezte fontos információit. Werth történelmi riportot írt, remek íráskészséggel láttatja az eseményeket. Az „igazság kívülállójaként” értékel, nem rejti véka alá véleményét az akkori szovjet viszonyok számára kevésbé megértő vagy éppen visszás tüneteiről sem. Mit is ad tehát Werth könyve a mai magyar olvasónak? Elsősorban irodalmi igényű, mély igazságú történelmi korrajzot, amiben pszichológus alaposságával érzékelteti a szerző azt az etikai tartást — a fasisztákkal szemben álló szovjet nép sajátját —, amely az emberiség történelmének nagy értéke, hiszen egy embertelen ideológiájú, fasiszta diktatúrám világrend — gondoljunk Hitler Mein Kampf- jában meghirdetett programra — megakadálvozójá- vá vált. — ti —r Korrózióvédelem Az acélból készült benzines vagy pakurás tartályok legsebezhetőbb pontja a tartály alja. A tartály aljára leülepedő nedvesség és egyéb szennyeződések ugyanis roncsoló hatásúak. Svájci szakemberek most azzal a javaslattal álltak elő, hogy az acélból készült üzemKerekes létra Épületek renoválásánál, Építkezési és szerelési munkálatoknál a legtöbb anyagi és időráfordítást az állványzat felépítése köti le. Lengyel építőipari szakemberek nemrég olyan kerekeken mozgó létrát mutattak be, amely teljesen, vagy részben feleslegessé teszi az állGyűrhetetlen szövet Egy angol cég olyan gyűr- hetetlen szöveteket gyárt, amelyekből kitűnő ágyneműket, takarókat, uniformisokat lehet készíteni. Az új anyag 50 százalékban gyapjúból, 50 százalékban pedig A tengeri halászat anyagtartályokba megtelő csapokon keresztül nehéz fajsúlyú különleges folyadékot kell beereszteni. Ez a folyadék leszáll a tartály aljára, megvédve azt a korróziótól. Védőfolyadékként nagyon jól felhasználhatók például a lúgok vizes oldatai, melyek nem lépnek kémiai reakcióba az acéllal. ványzat építését. A föld felszínétől 3—15 méter magasságban végezhetők el segítségével az építési munkálatok. A kerekes létra „pallójának hossza hat méter, szélessége 1,2 méter, az acélkonstrukció teljes súlya 2835 kilogramm. műszálból áll, az alkotórészek gyantás anyagggal vannak átitatva. Ezt a szövetet, napi egyszeri mosást számítva, négy évig nem kell vasalni. A Gdanski Lenin Hajógyár egyik részlege Lengyelországban a kis és nagy hatósugarú modern halászflotta kiépítése eredményezte, hogy a kifogott halmennyiség rohamosan növekedett: 1960-ban 168 000 tonna, 1965-ben 280 000 tonna, 1970-ben pedig meghaladta a 450 000 tonnát. Több mint 150 ultramodern óceáni hajó nem csupán a mesz- szi területeken való halá- szásra alkalmasak, hanem a Szovjet Kazahsztán Alma-Atában, Szovjet Kazahsztán fővárosában újabb klinika épült. Ebben a többi között, a szív- és érbetegségek korai megállapítására, az izmok bioáramainak regisztrálására, az agytevékenységgel, az orvosi genetikával összefüggő vizsgálatok végzésére alkalmas 1 rendelőket létesítettek. A halak fagyasztására, konzerválására és legkülönbözőbb termékekké való feldolgozásukra is. Állandóan fejlesztik a tengeri halászat szárazföldi bázisát és melléküzemeit is: a halászkikötőket, hűtőházakat, feldolgozó- üzemeket, stb. Ennek eredményekét rendszeresen növekszik a piac halai és halipari termékekkel való ellátottsága, s a fogyasztás. egészségügye kórházban megkezdték a lézerek segítségével történő gyógykezelést. Kazahsztánban, a határozat szerint, öt év alatt több mint száz új gyógyító-kór- megelőző létesítményt fognak építeni. Ezeknek mintegy a felét vidéken helyezik el. Gigantikus fémszerkezet A Mitsui-cég szakemebe- rei 90 méter átmérőjű kör alakú emelvényt építettek a tengeren. A hatalmas acél- szerkezetet négy szelvényből kapcsolták össze. Az egyes szelvények ívhossza 70 méter, szélessége 10 méter, magassága pedig 11 méter. A szerkezet összsúlya mintegy 1800 tonna. Az egyedülálló konstrukció lényeges sajátossága az, hogy K alakú rácsos tartókból állították össze, a rá. esős tartók pedig heggesz- tett csövekből készültek. Az emelvény rendelője egy bányászati vállalat. Ez lesz az alapja annak a hatalmas mesterséges szigetnek, amelyet az óceánban helyeznek el, nem messze a Japán-szigetektől. Kalap, vagy nem kalap?.;: Első látásra panamakalapnak gondolnánk a nemrég feltalált kisméretű, félgömb alakú tömör televíziós antennát. Ennek az új antenÚton hazafelé... A bécsi közlekedésbiztonsági szolgálat pszichológusai megállapították, hogy számos gépkocsi vezető valamiféle „honvágytól” vezérelve a hazafelé vezető lit nának nem árthat meg sem az erős szél, sem a hófúvás, sem a jégeső. Az antenna hatósugara 90 km. utolsó néhány kilométerén hajt a leggyorsabban. Fokozódik ugyanakkor a fáradt-' ság is. Tehát éppen az otthon közelében a legnagyobb a baleset yalószínűsége.
