Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-17 / 193. szám
1971. augusztus 17. (SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Esti stop-séta Ifjúsági klubta clkozó Jászberényben Balatoni „Csúcsforgalom9* Rendkívüli adással jelentkezett vasárnap délután Pet- ress István műsora. Két munkatársával, Czigány Györggyel és Sebestyén Jánossal kiegészülve a levegőből, a vízről és a szárazföldről adtak tudósítást a Balaton kánikulai csúcsforgalmáról. Valóban, ami egy rádióközvetítésben technikailag megoldható, az most mind felvonult. A műsor hagyományaihoz híven nem volt hiány nagyon jól válogatott könnyűzenében sem. (A zenei szerkesztő: Török Mária) Ami viszont a műsor gerincét, a riportokat illeti, nem lehettünk elégedettek. Sok helyszínről tudósítottak ugyan, de ez önmagában kevés. Nem az a baj, hogy balatoni vitorlásversenytől a tihanyi múzeumig, a visszhang körüli problémáktól a füredi szívkórház aktuális gondjaiig minden helyet kapott a műsorban, sőt ez a sokoldalúság, egy ilyen köny- nyed riportműsornak kifejezetten előnyére is válhatna. De Petress István műsorát a rádióhallgatók azért kedvelték meg rövid idő alatt, mert riportalanyai az utcán járó emberek, a közlekedés valódi résztvevői. Nem „illetékesek”. n. vasárnapi közvetítés viszont szinte kivétel nélkül ilyen illetékeseket szólaltatott meg, illetékeseket illető problémákról. Illetékesekhez illő választ is kaptunk. Nemegyszer közhelyszerűt. Így aztán a riportok egy jó része sajnos érdektelen, lapos volt. A i három riporter — talán a kétségtelenül nagy meleg miatt — sem remekelt Míg Petress Istvánt rutinja mentette, addig Czigány Györgynél már azt éreztük, jobban szeret zenét hallgatni, mint repülőgépről közvetíteni. Sebestyén János pedig nem egy riportjában csupán egyetlen kérdést tesz fel, aztán a riportalany szegény szenvedhet egyedül. (Pedig nem is olyan régen, a Riporter kerestetik vetélkedőjén többször elmondták, hogy a jó riport: beszélgetés.) Ami végképp érthetetlen: miért kell csak a biztosra menni? Szívesebben hallgattunk volna a helyszínen készített, improvizatív beszélgetéseket az előkészített riportok helyett. A pénzember Theodor Dreiser, a világhírű amerikai író nálunk szinte teljesen ismeretlen hatalmas regényének egy részletét dolgozta át rádióra Asperján György. A mindössze egy óráp rádiójáték, természetesen csak ízelítőt adhat a mintegy 1200 oldalas regényből. Szerencsére a játék egyben a teljes mű keresztmetszetét is adja a keretjátékban. \ A darab cselekménye, ha nem is különösen izgalmas, mégis érdeklődéssel, szívesen halhatjuk. Ez annak köszönhető, hogy Dreiser figurái érdekes karakterek, lehetőségek kitűnő színészi alakításokra. Dreiser műve a hatalomvágy, a pénz okozta emberi jellem torzulások diagnózisa. Egyben betekintést enged a tőzsdei manipuláció korlátlan lehetőségeibe is. A darabot Vadász Gyula rendezte, a lehető legpuritánabb eszközökkel, sallangmentesen. •2 trömböczky — Az elmúlt napok szokatlanul nagy hősége sem tudta elriasztani a megye és az ország hetvenkét ifjúsági klubjának vezetőjét, és több mint kétszáz tagját, hogy a hét végét ne Jászberényben töltsék. Százkilométereket is utaztak vonaton, vagy autóbuszon, a nagy melegben csak azért, hogy részt vehessenek az immár harmadízben megrendezett hagyományosnak is számító klubseregszemlén. A találkozó rendezői dús programmal várták a hozzájuk érkező vendégeket. Sokrétű programmal, amelyben a szakmai vitának éppúgy helye volt, mint a kísérletnek szánt esti Stop-sétának, a politika jegyében. Jól sikerült három nappal lett gazdagabb az ifjúsági klubmozgalom — így summázhatjuk a találkozó jelentőségét. Pedig váratlanul jelentkező nehézségek is akaEgy óráig tartott volna a munkaidő, de jóval előbb abbahagyták a repülést. Mindenki haza készülődött. — Én későbbi vonattal megyek — mondta Csapó, csak úgy ötletszerűen — a kocsiját javították — már napokkal előbb beszélgettek róla, hogy most mindany- nyian vonattal mennek és jót piálnak az úton. Nem tudni, Csapó miért mondta mégis, hogy a későbbi vonattal megy. Talán csak egyszerűen nem volt kedve fölkelni az ágyról, ahova ebéd után leheveredett, vagy nem látta értelmét a pesti utazásnak. Mit csinálna ezen a kettős ünnepen? Amúgy is utálta az ünnepeket. Vagy talán tervezett valamit? Mindenesetre, amikor á többiek elmentek, még sokáig hevert az ágyon, szinte kitartó mozdulatlanságban, aztán hirtelen fölugrott kiment a reptérre, beült a repülőbe és felszállt. Könnyen megtalálta ä pusztát térkép nélkül is. Látta az iskolaépületet — tudta, hogy ott lakik a lány, és egészen alacsonyan — majd elvitte az egyik fordulónál a kéményt — két tiszteletkört írt le az épület fölött. Aztán leszállt a lucernaföldre és megindult az iskola felé. Egy öregasszony állt az udvaron, kicsit ijedten nézett rá, látszott, hogy az előbbi mélyrepülés miatt megrémült. — Maga az, Gyuszi? — mondta aztán, és Csapó fur- csálkodva nézett rá, mert nem emlékezett az öregasz- szonyra. dályozták e találkozó sikerét. Hogy csak egyet említsünk: a szakmai vita vezetésének megoldási gondja a Népművelési Intézet munkatársának váratlan visszalépésével. Szerencsére a klubvezetők harci kedvén nem érződött az ebből adódó „veszteség”, és így élénk, felelősséggel teli vita kerekedett a kezdeti lendületéből sokat vesztett mozgalom újabb felfrissülésének, felfrissítésének módjairól és eszközeiről. Jászberény harmadszor rendezte meg a klubok megyei találkozóját. A hagyományos keret azonban ezúttal új tartalommal gazdagodott, új színekkel is színesedett. Első számú újdonságnak számított a már említett esti séta* a város központjában. A klubtagok fáklyás menete, amikor dalban és szavakban tettek hitet a béke vágyával a béke mellett. Nem is oly régen, a Székely Mihály napokon kóMegmondta, hogy a tanítónővel szeretne beszélni, közben izgatott lett, mint egy zöldfülű kamasz, egyik lábáról a másikra nehezedett. — Elment — mondta az öregasszony. — Most indul a vonatja. A falusi állomás két kilométerre esett. Csapó a gépéhez futott és beindította. Elúszott a táj fölött, látta az országút szürke szalagját, ahol egyszer a piros Fiattal megállt a lány mellett. A ligetet is látta, ahol a lány sírva kiszállt. A vonat már kihúzott a állomásról, mikor a gép a falu fölé ért. Csapó egészen mélyen a vonat mellett repült. Ahogy elérte a mozdonyt, magasba lendült, fordult, újabb fordulat és megint rácsapott a vonatra. A vicinális utasai fürtökben lógtak az ablakokban, csak Krisztina ült összeszorított foggal a fülke sarkában, hátát a pad támlájának feszítette. Csapó tudta, hogy a következő állomáson vizet vesz a vonat. Előrerepült, az állomás melletti futballpályán leszállt. Végigrohant a vonaton, benézett a fülkékbe. A lány ugyanolyan mereven ült, mint korábban, Csapó kicsit meglepődött. — Nem láttál? — kérdezte, talán azért, hogy a lány most miért nem futott eléje. — De igen — mondta a lány. — Eljöttem érted. A lány lassan, szomorúan rázta a fejét. — Nem jössz el velem? A lány erre sem szólt, csak a fejét rázta, de most már heves, rövid mozdulat rusok zúgták-zengték a béke dalát. Most a felszabadulási emlékmű előtt Dinnyés József pol-beat énekes vezetésével klubtagok ajkáról szállt az ének: Nem lesz többé háború. Ez volt a séta első állomása. I Következett a Bundáskút A fáklyák körben a színpadi világítás szerepét játszották, s a kút előterében a csepeli Utcaszínház együttese mutatta be sajátos hangvételű produkcióját; USA- cirkusz, azaz politikai cirkusz az Egyesült Államokban. Ez volt játékuk alapja, tárgya és egyben paródiszti- kus végcélja is. A vásári ko- médiázásra emlékeztető játék vaskos politikai paródiának készült. A harmadik állomás a városi könyvtár bejárata. A dalos menet néhány percre itt stoppolt. Hollós Korvin Lajos hazafias témájú versének elhangzása után a házigazda jászberényi ifjúsági klub tette közhírré felhívását. Felszólították a klubokat, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség közelgő kongresszusára való tekintettel vegyenek részt az előkészület vitáiban, s a klubok váljanak az ifjúság politikai és közéleti fórumaivá, szenvedélyes és hasznos viták színhelyévé. Este a Fegyveres Erők Klubjának feldíszített kerthelyiségében nagy bállal zárult a délután gyakorlati bemutatókkal kezdődő, klubo- sok és amatőrfilmesek véleménycseréjével folytatódó, a Thália Színház művészeinek irodalmi összeállításával színesedő és az esti politikai sétába torkolló második nap. tokkal. Ebben már undor is volt. Csapó megdühödött, elkapta a lány karját, rángatni kezdte: — Gyere! — Hagyjál — mondta sí- rós hosszússággal a lány, de Csapó csak rángatta. Akkor már állóhelyzetbe rántotta a lányt, ő igyekezett kiszabadítani a karját Csapó markából és azt mondta: — Nem érted, hogy nem szeretlek! Mit rángatsz? Többen is nézték a jelenetet a folyosóról, s végül egy magas, bajuszos, vadászkalapos, idősebb férfi lépett be: — Mit csinál?! — mondta rendreutasítóan Csapónak. — Engedje el a hölgyet. Csapó hirtelen kijózanodott, fáradtan leejtette a kezét és szó nélkül kifordult a kupéból. Nem utazott el. Két napig ki sem mozdult a szállásróL Kutyául érezte magát. Bíróék, amikor megjöttek, már tudták a hírt; Csapó a vonat után repült a géppel. — Ha ez fönt kiderül, ol- tári balhé lesz — mondta Bíró. — Már kiderült, nem? ~ Az USA cirkusz varázslója A harmadikon, az utolsón a főszerep a dalnak, pontosabban a daltanulásnak jutott; Balázs Árpád vezetésével a közös dalolás örömeit ízlelgette a találkozó népes tábora. Jászberény neve az ifjúsági klubosok körében már ismerősen cseng. Nevéhez egyre inkább országos rang is párosul. Ez a mostani augusztusi találkozó is már újabb erőgyűjtést jelentett nemcsak a megyei, hanem az országos klubmozgalom számára is. És ehhez az objektív nehézségeket is legyűrő rendezés, a mindenre kiterjedő házigazdái figyelem éppúgy szükséges volt, mint az érdekelt megyei szervek és intézmények — megyei KISZ-bizottság, megyei művelődési központ — hathatós támogatása. szólt oda ingerülten Csapó. — Intézkedj! — Nagy marha vagy —; mondta szomorúan Bíró. Csapó elszégyellte magát. — Nem akartalak megbántani. Bíró Csapó ágya szélére ült, szánalom meg szeretet volt benne. — Nagyon ki vagy borulva — mondta melegen. Csapó várakozóan nézett rá. — Már régen szerettem volna mondani valamit neked. Csak sehogysem tudtam megfogalmazni. Sokat gondolkoztam rajta. Azt hiszem, neked az a legnagyobb bajod, hogy csak sajátmagadért akarsz élni. — Ezt már mondtad egy- párszor — felelte Csapó, nem ellenségesen, de azért a hangban benne volt az is, minek ennek ekkora fene» két keríteni. — Nem is ezen gondolkoztam — folytatta Bíró, ugyanolyan szeretettel, — hanem azon, hogy önmagáért úgy élhet legjobban az ember, ha másokért éL — Ez egy blőd hülyeség — legyintett Csapó — te is tudod. Azt hiszed, nem érzem rajtad ezerszer, hogy szeretnél úgy élni, mint én?! Csak nem mered bevallani. — Az lehet, hogy szeretnék, de mégsem úgy élek. Mert tudom, hogy így kell | Harmincezer vendég Szegeden A szegedi Idegenforgalmi Hivatal gyorsjelentése szerint a hét végén több mint harmincezer ember érkezett a szabadtéri játékok soron lévő előadásaira, az ünnepi hetek kiállításainak és egyéb programjainak megtekintésére. A hazaiakon kívül nagyobb csoportok érkeztek a hét végén Szegedre Olaszországból, Franciaországból, Lengyelországból. Sok jugoszláviai, ausztriai, csehszlovákiai vendéget is fogadott a város. Zsúfoltak voltak a Ti- sza-parti strandok és csónakházak. Sok érdeklődőt vonzottak a különféle sport- versenyek. A legnagyobb közönség sikere napközben a Színészek—Újságírók labdarúgó mérkőzésnek és az ahhoz kapcsolódó vidám szórakoztató műsornak volt a SZEOL stadionban. Este a Dóm-téri színpadon megtartották a szabadtéri játékok idei nyári programjának utolsó bemutatóját. Illyés Gyula: Dózsa György című drámáját Félix László rendezésében került színre. A díszletek Varga Mátyás, a jelmezek Márk Tivadar tervei alapján készültek. A zenei vezető Simon Zoltán volt. A címszerepet Bessenyei Ferenc játszotta. Partnerei Nagy Attila, Molnár Piroska, Agárdi Gábor, Fónay Márta, Somogyvári Rudolf, Kállay Ferenc, Bicskei Károly, Csikós Nagy Gábor voltak többek között. A következő hét végén záruló szabadtéri játékok idei programjában még három előadás lesz, 19-én és 21-én a Dózsa Györgyöt, húszadikán pedig a Csínom Palkót tekinthetik meg az érdeklődők. élnem. Ez az egyetlen lehetőség. — Ne haragudj, fáj a fejem — mondta Csapó. Fölállt és elment. Másnap félelmetesen jókedvű volt, nem tudták mi lelte — de azért valameny- nyien érezték, hogy ez a jókedv csinált, nem örömből fakadó. Csapó a géppel is hülyéskedett, bravúroskodott a fordulóknál: majd-majd dugóhúzóba vitte egyszer a gépet. Bíró eleinte nem szólt semmit — aztán ráripako- dott. Csapó boldog lett, mintha erre várt volna. Azt találta ki, hogy minden felszállás előtt átrepült egy közeli magasfeszültségű vezeték alatt. Ötödször csinálta, amikor valamit elhibázott, a kormánylapja beleakadt a drótba, a gép süket esetlenséggel zuhant a földre. Valamennyien feléje futottak, fele úton kiáltott fel Pálinkás: — Állj! Ég! Akkor már látni lehetett a még picike, alattomos lángnyelveket. A gépben nem mozdult semmi, lehet, hogy Csapó akkor már halott volt. Mindenki megállt, csak Bíró rohant a gép felé. Az ajtó letört. Csapó megcsavarodott testtel feküdt a pilótafülke roncsai között. Bíró gyors mozdulatokkal dolgozott, kiszabadította Csapó testét az összepréselődött fémlapok közül, és kihúzta a gépből. A lángnyelvek akkor érték el a benzintartályt. A robbanás messze elhallatszott. Mikor elült a füst, jól látszott a gép roncsa mellett a két elszenesedett holttest, de hogy melyik volt Csapóé és melyik Bíróé, azt messziről nem lehetett megállapítani. (VÉGE) A szakmai vita résztvevői V. M. Lázár Ervin: Zuhanórepülés
