Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-15 / 192. szám
Fésületlen gondolatok Stanislaw Jerzy Lee aforizmáiból A gyűlöletem megöregedett: ma már csak megvetés. * * • Ai ember szeret nevetni. Másokon. • • * i A világot szemlélni sem- Imibe sem kerül. Csak a kommentárokért fizetünk. * * ♦ Elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Most várja a vízözön t. * * * I Ez az író karddal hegyezi B ceruzáit. .1 • • * ft Evés közben jön meg az rétváqy. Főleg, ha mások eszitek. * * • 'A Capitolíumot megfnen- 'tő Indákból is bizonyára kiváló töpörtyű készült. • * * Mezítláb csak akkor illik járni, ha az embernek van Cipője óvakodjunk az eunuchok rossz nyelvétől. Néha igen 'termékeny! i • • « u b Ne keress csomót a cső• inón! * • ♦ 1 'A föld nem más, mint a pont a, felkiáltójel alatt. I «— Azért állítottam sarok- fia, mert semmit nem hajlandó neked segíteni a háztartásban MENTSÉG «ttHggg — Bácsi kérem, a fegyver tisztogatás közben dör« dűlt el.., (A Paris Match-ból) Súlyos eset A pszichiáter vallatja be- — Nagyon gyakra, doktor tegét: úr. — Előfordult már önnel, — Hát akkor ez meglehe- hogy hangokat hallott és tősen súlyos eset. És mikor nem tudta, ki beszél és szokott önnel előfordulni? és honnan? — Ha telefonálok..: elftes aidámiÁg&k A feleségnek minden pénz kifolyik a keze közül. Férje ezért ráveszi, hogy a legapróbb kiadásait is jegyezze be egy füzetbe. A kísérlet kezdetét veszi, este a férj ellenőrzi a bejegyzéseket. Mindent a legnagyobb rendben talál. — Ez már igen! — jelenti ki elégedetten, csak azt nem értem, mit jelent a lap alján a következő bejegyzés: „M. A. F. F. V. = 2400 líra?” — Azt jelenti, válaszolja fülig pirulva az asz- szony: mi a fészkes fenét vásárolhattam. • • • Nápolyban resz- keteg öregember formed rá az egyik járókelőre, aki véletlenül meglökte: „Maga szerencsétlen hülye! ...És ne is válaszoljon, mert teljesen süket vagyok!” • • * „Nem értem — mondotta Alfred Hitchcock — miért nem értik meg egymást öregek és fiatalok, pedig érdekeik egyáltalán nem állnak szemben egymással! a fiataloknak pénzre, az öregeknek időre van szükségük.” • • • Elia Kazan, a híres amerikai rendező mondotta: „Több ezer színészt ismertem, nem egy közülük kivételes tehetség volt. De még a legnagyobb színész is elbújhat amellett a védőügyvéd mellett, aki — bár meg van győződve annak ellenkezőjéről, amit állít — arról igyekszik meggyőzni az esküdteket, hogy védence ártatlan.” Portofino strandján egy fiatalembert bámulatba ejti egy fiatal nő szépsége. Valamilyen ürüggyel bemutatkozik, majd negyedórái beszélgetés után megkérdeni: „Szeretném tudni végül is a .gépkocsi’, ,bunda’, ,ékszerek’ és ,csekk’ szavaktól eltekintve beszél ön egyáltalán olaszul?” • • • A feleség 10 évi házasság után így szólt a férjéhez: ,^Hát ebből végleg elegem van! Amikor udvaroltál, állandóan a szívedről beszéltél, most pedig megállás nélkül a májad a téma.” • • * A nő — írta Theodore Dreiser — bűvös kör: csak akkor érthetjük meg, ha szeretjük. He pedig szeretjük, akkor minek megérteni?” (Olasz lapokból) Röviden A MAGYARÁZAT m — Tulajdonképpen miért nősültél meg? — Nem éreztem magam jól sem otthon, sem házon kívül. Most pedig kitűnően érzem magam házon kívül. EGY ZSUGORIHOZ Aki csupán a tudás kedvéért halmozza a tudást, az olyan mint az, aki a pénzt a pénz kedvéért gyűjti. Tanuljunk meg egy kicsit pazarolni. CSAK OKOSAN1 Amerikában az, aki szereti a tiszta levegőt, gondosan becsukja háza valamennyi ablakát BOLDOGSÁG A JAVÁBÓL Kovács feleségével sétál. Egyszer csak hirtelen így szól az asszonyhoz: — Azonnal vágj boldog és megelégedett képet! Erre tart a.z első feleségem. VARIÁCIÓK — Gondold el — mondja Rudai — elég három szót kimondani a szerelmi mámorban — és már nős is vagy! — Igen, igen — teszi hozzá barátja — és elég három, álmodban kimondott mondat és már ismét elvált ember leszel! TUDJA KICSODA Egy szép napon valaki ezt kérdezte Tálleyrandtól: „Ön kegyelmes uram Talleyrand herceg, Dino hercege, Benevento grófja, volt püspök, francia nagykövet és külügyminiszter. Hogyan nevezik Önt a háta mögött?” Talleyrand szemrebbenés nélkül így válaszolt: — „Ravasz rókának!” MEGBOCSÁJTHATO Bemard de Fontenelle, francia író 1757-ben halt meg, száz éves korában. Kilencvennyolc esztendős volt, amikor egy este, miközben igyekezett felemelni egyik hölgyismerőse elejtett legyezőjét, megszédült és teljes súlyával rátámaszkodott a hölgyre. — De Monsieur Fontenelle! — kiáltott fel rémülten a hölgy. — Bocsánat asszonyom — szabadkozott mosolyogva az író — már nem vagyok 80 éves. HASONLAT Biztosabb az a madár, amely már a markomban van. De az a másik, ott a tetőn, talán énekelni fog.-*-ÓM S zolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 494. csípés Objektív nehézségek — Zorán frizurát kérek!.,, (Kallus rajza) MOZIBAN Előre bocsátom, hogy a film nekem spéciéi tetszett. Szokásunkhoz híven kissé, hogy úgy mondjam, olyan 10 percet késtünk a Vörös Csillag moziba menet. Nem akarok túlozni, de olyan 30 személy ácsorgott az előcsarnokban. Nofene — füstölögtem, úgy látszik megkezdődött az előadás. Egy röpke pillantás jobbra, egy másik balra, hátha nem lát meg a jegyszedő néni, s szinte lábujjhegyen beosontunk a nézőtérre, mivel szenvedélyes híradónézők vagyunk. Ott sem voltak túlságosan sokan. Nem lehetett ráfogni, hogy teltház van, de azért voltak. A sötétben a harmadik k'"-"-iezésre megtaláltuk a helyünket. Pontosan a tizenharmadik sorban. Mivel nem vagyunk babonásak, kényelmesen el is helyezkedtünk. Pergett a film. Színes képbevágások, finálészerű zene, kórház, egy Petulia névre hallgató nő, s Fine. Jesszum Pepi! Hiszen akkor mi belógtunk az első előadás utolsó kockáira. Res- tellkedve vonultunk egy hátraarcot csinálva kezeltetni a jegyünket, mikor is a jegyszedő néni megszólalt: — Láttam magukat! Nem szóltam, hátha félidőnél itt hagyják az egész előadást, így legalább előre tudják a végét. — d — — Bejöhet, ha megígéri, hogy a fejemre nem néz, ameddig rendbe nem hoztam! (A Schweitzer Illustrierte-ből) Giacomo és Umberto a legszebb férfikorban jártak. Novarában laktak, Giacomo ellenőr volt, Umberto asztalos, de ez egyáltalán nem akadályozta őket abban, hogy barátok legyenek. Gyakran jártak együtt halászni, kalandot keresni Torinóba. Az ottani kocsmárosnénak azt füllentették, hogy nőtlenek, s Clara —■ így hívták az asszonyt — úgy tett, mintha elhinné. így aztán a két barátnak itt volt a világ közepe. Itt mesélték el bánatukat, csalódásukat és reményeiket. Egyik szombat délután, borozgatás közben megszólalt Umberto: — Képzeld, Giacomo, mit álmodtam tegnap éjjel? — Na mit? Beválasztottak a parlamentbe? — Dehogy! Politikáról sohasem álmodok! — Akkor biztos nőkről? Ugye? — Eltaláltad — mondta Umberto — de most ez szörnyű álom volt. — Ha meséld már! — Szóval azt álmodtam, hogy fekszem az ágyban... — Dehát tényleg ott feküdtél — szakította félbe Giacomo. — Persze! De úgy álmodtam, hogy egyedül fekszem — a feleségem nélkül. Érted? — Aha. — Aztán hirtelen nyolc nő lépett a szobába. Nyolc! Egyik csinosabb, mint a másik! Szőke, fekete, vörös. Mindegyiken csak bikini volt és szerelmesen néztek engem. Különben Clara is köz-; tűk volt és végre láthattam,' milyen kitűnő alakja van! — Dehát, ez egy csodála-; tos álom! — kiáltott fel Giacomo. Miért mondod, hogy ez szörnyű? Umberto dühösen legyint tett: — Azért, mert álmomban én is nő voltam. Tullio Lanucci (Fordította: Steiner Katalin) AZ ÁLOM
