Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

Fésületlen gondolatok Stanislaw Jerzy Lee aforiz­máiból A gyűlöletem megörege­dett: ma már csak megve­tés. * * • Ai ember szeret nevetni. Másokon. • • * i A világot szemlélni sem- Imibe sem kerül. Csak a kommentárokért fizetünk. * * ♦ Elhatározta, hogy öngyil­kos lesz. Most várja a víz­özön t. * * * I Ez az író karddal hegyezi B ceruzáit. .1 • • * ft Evés közben jön meg az rétváqy. Főleg, ha mások esz­itek. * * • 'A Capitolíumot megfnen- 'tő Indákból is bizonyára ki­váló töpörtyű készült. • * * Mezítláb csak akkor illik járni, ha az embernek van Cipője óvakodjunk az eunuchok rossz nyelvétől. Néha igen 'termékeny! i • • « u b Ne keress csomót a cső• inón! * • ♦ 1 'A föld nem más, mint a pont a, felkiáltójel alatt. I «— Azért állítottam sarok- fia, mert semmit nem haj­landó neked segíteni a ház­tartásban MENTSÉG «ttHggg — Bácsi kérem, a fegyver tisztogatás közben dör« dűlt el.., (A Paris Match-ból) Súlyos eset A pszichiáter vallatja be- — Nagyon gyakra, doktor tegét: úr. — Előfordult már önnel, — Hát akkor ez meglehe- hogy hangokat hallott és tősen súlyos eset. És mikor nem tudta, ki beszél és szokott önnel előfordulni? és honnan? — Ha telefonálok..: elftes aidámiÁg&k A feleségnek minden pénz kifo­lyik a keze közül. Férje ezért ráve­szi, hogy a legap­róbb kiadásait is jegyezze be egy füzetbe. A kísér­let kezdetét veszi, este a férj ellen­őrzi a bejegyzése­ket. Mindent a legnagyobb rend­ben talál. — Ez már igen! — jelenti ki elé­gedetten, csak azt nem értem, mit jelent a lap al­ján a következő bejegyzés: „M. A. F. F. V. = 2400 líra?” — Azt jelenti, válaszolja fülig pirulva az asz- szony: mi a fész­kes fenét vásárol­hattam. • • • Nápolyban resz- keteg öregember formed rá az egyik járókelőre, aki véletlenül meglökte: „Maga szerencsétlen hü­lye! ...És ne is vá­laszoljon, mert teljesen süket va­gyok!” • • * „Nem értem — mondotta Alfred Hitchcock — mi­ért nem értik meg egymást öregek és fiatalok, pedig ér­dekeik egyáltalán nem állnak szem­ben egymással! a fiataloknak pénz­re, az öregeknek időre van szüksé­gük.” • • • Elia Kazan, a híres amerikai rendező mondotta: „Több ezer szí­nészt ismertem, nem egy közülük kivételes tehetség volt. De még a legnagyobb szí­nész is elbújhat amellett a védő­ügyvéd mellett, aki — bár meg van győződve an­nak ellenkezőjéről, amit állít — arról igyekszik meg­győzni az esküd­teket, hogy véden­ce ártatlan.” Portofino strand­ján egy fiatalem­bert bámulatba ej­ti egy fiatal nő szépsége. Valami­lyen ürüggyel be­mutatkozik, majd negyedórái beszél­getés után meg­kérdeni: „Szeret­ném tudni végül is a .gépkocsi’, ,bunda’, ,éksze­rek’ és ,csekk’ szavaktól eltekint­ve beszél ön egy­általán olaszul?” • • • A feleség 10 évi házasság után így szólt a férjéhez: ,^Hát ebből végleg elegem van! Ami­kor udvaroltál, ál­landóan a szíved­ről beszéltél, most pedig megállás nélkül a májad a téma.” • • * A nő — írta Theodore Dreiser — bűvös kör: csak akkor érthet­jük meg, ha sze­retjük. He pedig szeretjük, akkor minek megérte­ni?” (Olasz lapokból) Röviden A MAGYARÁZAT m — Tulajdonképpen miért nősültél meg? — Nem éreztem magam jól sem otthon, sem házon kívül. Most pedig kitűnően érzem magam házon kívül. EGY ZSUGORIHOZ Aki csupán a tudás ked­véért halmozza a tudást, az olyan mint az, aki a pénzt a pénz kedvéért gyűjti. Ta­nuljunk meg egy kicsit pa­zarolni. CSAK OKOSAN1 Amerikában az, aki szereti a tiszta levegőt, gondosan becsukja háza valamennyi ablakát BOLDOGSÁG A JAVÁBÓL Kovács feleségével sétál. Egyszer csak hirtelen így szól az asszonyhoz: — Azonnal vágj boldog és megelégedett képet! Erre tart a.z első feleségem. VARIÁCIÓK — Gondold el — mondja Rudai — elég három szót ki­mondani a szerelmi mámor­ban — és már nős is vagy! — Igen, igen — teszi hoz­zá barátja — és elég három, álmodban kimondott mon­dat és már ismét elvált em­ber leszel! TUDJA KICSODA Egy szép napon valaki ezt kérdezte Tálleyrandtól: „Ön kegyelmes uram Tal­leyrand herceg, Dino herce­ge, Benevento grófja, volt püspök, francia nagykövet és külügyminiszter. Hogyan nevezik Önt a háta mö­gött?” Talleyrand szemrebbenés nélkül így válaszolt: — „Ravasz rókának!” MEGBOCSÁJTHATO Bemard de Fontenelle, francia író 1757-ben halt meg, száz éves korában. Ki­lencvennyolc esztendős volt, amikor egy este, miközben igyekezett felemelni egyik hölgyismerőse elejtett legye­zőjét, megszédült és teljes súlyával rátámaszkodott a hölgyre. — De Monsieur Fontenel­le! — kiáltott fel rémülten a hölgy. — Bocsánat asszonyom — szabadkozott mosolyogva az író — már nem vagyok 80 éves. HASONLAT Biztosabb az a madár, amely már a markomban van. De az a másik, ott a tetőn, talán énekelni fog.-*-ÓM S zolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 494. csípés Objektív nehézségek — Zorán frizurát kérek!.,, (Kallus rajza) MOZIBAN Előre bocsátom, hogy a film nekem spéciéi tetszett. Szokásunkhoz híven kissé, hogy úgy mondjam, olyan 10 percet késtünk a Vörös Csillag moziba menet. Nem akarok túlozni, de olyan 30 személy ácsorgott az elő­csarnokban. Nofene — füstö­lögtem, úgy látszik megkez­dődött az előadás. Egy röp­ke pillantás jobbra, egy másik balra, hátha nem lát meg a jegyszedő néni, s szinte lábujjhegyen beoson­tunk a nézőtérre, mivel szenvedélyes híradónézők vagyunk. Ott sem voltak túl­ságosan sokan. Nem lehetett ráfogni, hogy teltház van, de azért voltak. A sötétben a harmadik k'"-"-iezésre meg­találtuk a helyünket. Pon­tosan a tizenharmadik sor­ban. Mivel nem vagyunk ba­bonásak, kényelmesen el is helyezkedtünk. Pergett a film. Színes kép­bevágások, finálészerű zene, kórház, egy Petulia névre hallgató nő, s Fine. Jesszum Pepi! Hiszen ak­kor mi belógtunk az első előadás utolsó kockáira. Res- tellkedve vonultunk egy hátraarcot csinálva kezeltet­ni a jegyünket, mikor is a jegyszedő néni megszólalt: — Láttam magukat! Nem szóltam, hátha félidőnél itt hagyják az egész előadást, így legalább előre tudják a végét. — d — — Bejöhet, ha megígéri, hogy a fejemre nem néz, ameddig rendbe nem hoztam! (A Schweitzer Illustrierte-ből) Giacomo és Umberto a legszebb férfikorban jártak. Novarában laktak, Giacomo ellenőr volt, Umberto aszta­los, de ez egyáltalán nem akadályozta őket abban, hogy barátok legyenek. Gyakran jártak együtt halászni, ka­landot keresni Torinóba. Az ottani kocsmárosnénak azt füllentették, hogy nőtlenek, s Clara —■ így hívták az asszonyt — úgy tett, mintha elhinné. így aztán a két barátnak itt volt a világ kö­zepe. Itt mesélték el bánatu­kat, csalódásukat és remé­nyeiket. Egyik szombat délután, borozgatás közben megszólalt Umberto: — Képzeld, Giacomo, mit álmodtam tegnap éjjel? — Na mit? Beválasztottak a parlamentbe? — Dehogy! Politikáról so­hasem álmodok! — Akkor biztos nőkről? Ugye? — Eltaláltad — mondta Umberto — de most ez ször­nyű álom volt. — Ha meséld már! — Szóval azt álmodtam, hogy fekszem az ágyban... — Dehát tényleg ott fe­küdtél — szakította félbe Giacomo. — Persze! De úgy álmod­tam, hogy egyedül fekszem — a feleségem nélkül. Ér­ted? — Aha. — Aztán hirtelen nyolc nő lépett a szobába. Nyolc! Egyik csinosabb, mint a má­sik! Szőke, fekete, vörös. Mindegyiken csak bikini volt és szerelmesen néztek en­gem. Különben Clara is köz-; tűk volt és végre láthattam,' milyen kitűnő alakja van! ­— Dehát, ez egy csodála-; tos álom! — kiáltott fel Gia­como. Miért mondod, hogy ez szörnyű? Umberto dühösen legyint tett: — Azért, mert álmomban én is nő voltam. Tullio Lanucci (Fordította: Steiner Katalin) AZ ÁLOM

Next

/
Oldalképek
Tartalom