Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-13 / 190. szám

líra. augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II Ha húszéves a Tószegi Vegyesipari Ktsz A nagy ugrás éré 1969 volt — Atya«*, Kovács meg a tizennyolc éves elnök — Húsz évig hitel nélkül gazdálkodtak Nem lesz ünnepség, sem­mi dínom-dánom. Ez a pén­tek is olyan munkanap, mint a többi. Pedig talán éppen ma lenne ok az ünneplésre. De a múlt héten volt az első félév eredményeit ismertető közgyűlés, ahol Tóth Albert, az elnök mondta: — Majd ősszel, ha csende­sedik az idő, megünnepel­jük a huszadik évfordulót. Most ki kell használni a meleget, jól szárad a friss fal. Aztán nekünk az építők és festő szakmában szövet­kezünk. Persze először csak a cipé­szek dolgoztak. ■*— Nagyék műhelyében kezdődött először a munka, annak az évnek októberében. Négyen javítottak cipót, csiz­mát. Idős Nagy Lajos, ifjabb Nagy Lajos, S. Kovács Bé­la és Pinviczki József. Ha kérték, rendelték, csináltak új cipőt is. Dehát akkor még nem jártak olyan jó napok mot. Van mit, mihez hason­lítani: 1955-ben 756 ezer forint értéket termelt tizenhat dol­gozó ember. Egy év alatt 13 ezer forintot , kerestek az iparosok. 1965-ben már 3 millió 534 ezer forint volt a termelési érték, harmincnyolc ember dolgozott — évi 16 ezer fo­rint volt a fizetség. Három kiváló szövetkezeti ember: Mészáros Mihály, az építők nyugdíjas alapítója. Kovács László, aki 20 éve a$ asztalosok vezetője és Tóth Albert, aki egyfolytában 18 éve elnök hozzák, hozták a legtöbb pénzt. Meg az Is igazság, hogy hiába huszodik az év­forduló, akik tehetik, ilyen­kör mennek szabadságra. Hát most hívjuk őket el a Balatontól, a hegyekből ? Ősszel egy ütt lesz a nagy család. A nagy család. Milyen kicsi is volt, ezelőtt húsz évveL. Atyus, — aki mint 500-as nyugdíjas ügy hívják a havi ötszáz forintért dolgozgató öreg kőművest) még mindig itt van közöttük —, nevetős­re húzza a száját: — Legalább olyan jó le­gyen a fényképem, mint amilyen fiatal voltam az alakuláskor. Jót nevet mindenki. Atyus a legöregebb alapitó, aki még dolgozgat. — Ügylehet, az első elnök sem él már. Másfél évig ő vezette a kátéeszt. Aztán el­ment nyugdíjba a jó első el­nökünk, Fekete György. — Tóth Albert azóta, 1953 jú­niusa óta - az elnök, ö nem felejti a kezdő vezetőt. Cipészek, asztalosok, építők Furcsa kis falu ez a Tó­szeg. Szerényen meghúzódik a megyeszékhely mellett. Emberei sem hűségesek hoz­zá. Otthonukat tudják csak benne jónak, a kis kerteket, a falusi csendet. Munkára sokan, a legtöbben mindig máshol találtak. Pedig sok jó iparos em­ber nőtt fel a „világ köze­pén”, Csakhát várta őket a MÁV, a Volán, az állami építőipar. Jóég tudná mer­re, hová indulnak máig reg­gelente, vagy hetente. Ott­hon csak az asszonyok, gye­rekek meg néhány öreg ma­rad. Napközben férfiembert alig látni. Ezért volt, hogy a szövet­kezés hódításakor néhány idős, a munkát egyedül már nehezen bíró ember tanács­kozott a jövőről az ipartes­tületben. Esténként ott vi­tatták a világ dolgát, meg a magukét. Így történt, hogy 1961. augusztus 13-án este nyolc órakor — tanúk előtt — ki­töltöttek egy jelenléti ívet. Id's Nagy Lajos eipész, meg a fia volt az első Utánuk még tíz ember. Komoly sza­vak, öreges reszkető kéz a jegyzőkönyvön: fodrász, ci­pész, asztalos, kőműves, ács a kis falu polgárai felett így aztán az öregek kisü­tötték: ha kisiparral mehet­tek piacozni, miért ne me­hetnének a ktsz-szel is. Szép cipőket csináltak, aztán jár­ták a piacokat vásárokat, búcsúkat. Mihály napokon nagy búcsúk vóltak Tósze­gen is. 1952 első napján munká­hoz kezdett az asztalos rész­leg is. Részleg volt az akkor is, ha csak másodmagával dolgozott Kovács László asz­talos mester. Szép idő — az asztalosoknak most is ő a vezetője. És nem sokkal később Mé­száros Mihály irányításéval munkába álltak az építők. Atyus — Mészáros Mihály — büszke rá nagyon. Ez a szakma azóta Is mindig fej­lődött Erre mindig szükség volt Szeretnek építeni a tószegiek, építtetni is.^ Fodrászok nemesak Tószegen, környékén is 1961-ig a három első szak­ma, a cipészek, a kőműve­sek és az asztalosok alkották a ktsz-t. Abban az évben már fodrászok is jelentkez­tek felvételre, aztán villany- szerelők, szobafestők, víz­vezetékhez értő emberek, gyors fejlődés évét: 1969, a nagy ugrás éve ... 1969-ig a kislétszámú épí­tési részleg évente 14—15 családi házat, kislakást épí­tett a községben, vagy a szomszédos falvakban. Akkor fogtak ‘ új vállalkozásba. A tószegiek sok szép új háza után kicsit megcsappant az építők kedve. Főleg az anyag miatt. Kellene most is új családi ház, de egy kálvária, amíg anyaghoz jut a meg­rendelő, vagy a ktsz. Így ke­vesebb lett a magánépítők száma. A megyeszékhely azonrtel jelentkezett. Nagy iparvál­lalatok jöttek. Karbantar­tást, tatarozást rendelnek azóta is sokat. Csak az idei példák közül néhány: — a járműjavítónak évi 3—4 millió forint értékben tataroznak, felújítanak épü­leteket ; — a vágóhídon 3 milliós munkavállalásuk van; — szakipari munkákat rendelt náluk a Lenin Tsz, a papírgyár, a bútorgyár. A harmadik ötéves terv­ben 25 milliós termelési ér­téket szabtak meg maguk­nak. Majdnem duplájára teljesítették. A negyedik öt­éves terv már 100 rnilliós termelési értékkel számol. Honnan a fejlődés? Szolnokon dolgozott 1969- ig a kunmadarasi ktsz nagy épitőcsoportja. Harmincnyolc szakmát, munkát szerető ember. Hanem távol volt a ktsz központja, raktára, messzire kellett menni min­den hivatalos ügyben. Mert A nyolcadik paragrafus Lapozom a pesti nyomdá­ban készült szövetkezeti alapszabályt Imitt-amott kézzel egészítették ki az ál­talános szövetkezeti elveket. Itt van mindjárt a nyolca­dik paragrafus: „A belépő tag köteles leg­alább egy üzletrészt jegyez­ni, amelynek névértéke 206 forint.” Ez 1952-ben volt határo­zat. Az indulásnál. Szerszá­ma. egy kis műhelye — az volt a szövetkezetnek, amit az alapítók vittek. A mun­kaszeretet, a mesterség »la­pos tudása pedig nem volt elég a boldoguláshoz­Tóth Albert azt mondja, nem egyszer kérték » rész­jegyet, üzletrész fizetést. Má­sodszor is a tagokhoz men­ték. ötéves volt akkor s ktsz, 1956 végén. Az ellenforra­dalom sok bajt csinált fiá­id k. Néhány kilépő is volt — pénz meg semmi. i*y az­tán a tagok -«-mit tehettek, otthon Is szűkében voltak a pénzmagnak — összeadták az államnak adott köjegönei- ket. a békekölcsön kötvénye­ket. Arra adott egy kis pénzt a bank. Ipdylní kellett, új­ra kezdeni. Alakuláskor Összesen tíz dolgozó volt. Még őt év múl­va sem voltak- húszán. Az öregek egymás után nyug- dfiba vonultak, fiatal kevés dolgozott itthon. Nézzünk csak néhány szá­A község főterén áll bent dolgozókat a szolgáltatóban. Eléje hívtuk a Jöttek lakatosok, bádogosok, műszerészek. — Komoly szakipar volt már az — Tóth Albertnek nem nagyon kell papírok kö­zött keresgélnie. Fejből tud­ja a történetet. Igaz is, ti­zennyolc éven át vezetni egy közösséget felelősség, de nagy tudást feltételező is. — A? asztalosok ts bérelt helyiségben dolgoztak, a kis iroda is. A fodrászoknak először Tószegen, aztán Ve- zsenyen, Tiszavárkonvban és Tiszajenón is béreltünk üz­letet. — Addig fizetgettüuk jobbra-balrs bérletet, míg kimondtuk, építünk mi ma­gunknak egy telepet. Lesz ■ ott hely irodának, műhelyé­nek bőven. Sokba kerüli, szó se fóla, de azért nem rövidült meg nálunk senki. Ügy nézze meg ezt » kis szövetkezetét, hogy mi húsz év alatt egy forint hitelt 6em kértünk. Most, a hu­szadik évben már szeret­nénk kapni. Éppen most lesz a legnehezebb. Mert az utóbbi két évben „nagyot ugróit” » vegyes­ipari ktsz. Ügy hívják ma­guk között a hirtelen jött, a munka már évek óta Szol­nokhoz kötöte őket. Az első épületeik a Bálvány utcá­ban magasodnak. Az épitőesoport 1969-ben ismerkedett a megyeszék­hely lehetőségeivel. Aztán jelentkeztek Tószegen. Még­iscsak közelebb van az sok­kai, mint Kunmadaras. Még most is ott dolgozik java a csoportnak. Es nemcsak épü­leteket csinálnak jóL, min­den szakipari munkához ér­tő részleget alkottak a tó­szegiekkel. ' Szolgálni a falu népét A falu közepén, a tanács­háza mellett szép kis egy­emeletes szolgáltatóházuk magasodik. Félkészen vették, aztán berendezték, műhely­nek. fodrász- és cipész sza­lonnak. A szalon már csak becézés. A szolnoki bőrös ktsz környékbeli fejlesztése után csak javítás folyik ott, inkább csak a három ktsz- nyugdíjas kis pénzét bizto­sítandó. A szolgáltató házban van műhely is: műszerészek dol­goznak benne. Jelenleg épí­tőipari kisgépeket javítanak az állami építőiparnak Sze­gedre, Szolnokra. Rövidesen fejlesztik ezt a részleget. Háztartási gépeket is Vállal­nak majd benne javításra. Amikor nem lesz igénye a lakosságnak, javítanak az építőiparnak. Nem lesz holt idő, munkanélküliség. Egy pályázat és néhány biztató Ígéret > Az építési és Városfejlesz­tési Minisztérium pályázatot írt ki építőipari kisgépek ja­vítására. ők is jelentkeztek. Űj épület, modem gépek kellettek hozzá, s hiatszáz négyzetméter alapterületű műhely. Mindösszesen hat és félmillió forint.. Kértek a KISZŐV-től a kölcsönös tá­mogatási alapból, meg a mi­nisztériumtól is pénzt. Nem ők nyerték a pályázatot. Azért a terv a megyének jó. 1975-re a megyei tanács 300 ezer, a KÍSZÖV pedig 500 ezer forint juttatást ígért. Nagyon reményked­nek, hogy meg is kapják, s ha nem is sokat, de valamit építhetnek, új gépeket ve­hetnek a műszerészeknek belőle. A huszadik év eredményessége Gazdagodik a ktsz, s ezt néhéy a^t is bizonyítja. 1965-ben a szövetkezet va­gyona — az álló és forgó­eszköz együttes értéke — 438 ezer forint volt. Tavaly már 7 millié 499 ezer forint volt a vagyon. Büszkék a megyében ktsz-horgáía csapatra ' Az emberek is gyarapod­tak, gazdagodtak. 1969-ben 122 dolgozój'a volt mar a ktsz-nek. es évi 23 ezer fo­rint az átlagkereset. 'Tavaly 128 dolgozó, 25 500 forint kö­rüli eves bért kapott. Hoz­zá kell tenni, hogy 1962 óta nem volt olyan esztendő, amikor a ktsz ne fizetett volna legalább kéthavi fi­zetésnek megfelelő részese­dést dolgozóinak. Néhány éve az utánpót­lásról is gondoskodnak. Tíz —tizenkét . tószegi gyereket várnak most is építőipari tanulónak. Saját nevelésű szakmunkásokat szeretné­nek, s meg is akarják tarta­ni őket önálló pártszervezet, jó brigádmozgalom Nagy Lajos is kunmada- rasi ember, 1969-ben jött a ktsz-be. Vele jöttek a mada- rasi építők. Akkor határoz­tak úgy a ktsz kommunistái, hogy megalakítják az önálló pártszervezetet. Szükség volt rá, hiszen a párt ellen­őrző, irányító feladatát ne­hezen tudta már megoldani a községi szervezet. — Azóta jobb a pártélet llálunk, sokan úgy érezzük, ■— bár ezt nem nekünk kell eldönteni. Valahogy csalá­diasabb, bensőségesebb a hangulat is. Jó pklátási kö­röket is szerveztünk, ahova sok pártonkivüli jelentkezett. A brigádmozgalom is szép Sikereket hozott. Három na­gyon jól dolgozó kollektí­vánk volt már évek óta. Mppt is ők dolgoznak az éves munkaverseny vállalá­sáért. A szövetkezet meg is becsüli, jutalmazza a leg­jobbakat. Minden évben négy-öt ember külföldi ju- talomüdüiéfSre mehet. — 1966-ban kiváló szövet­kezet lett a tószegi. Van más kitüntetésük is. Atyus — Mészáros Mihály — a szövetkezeti ipar kiváló dol­gozója. A másik alapító, Ko­vács László is. Jómagam is — az elnök hátrahagyta ma­gát a felsorolásban —• meg­kaptam már ezt a kitünte­tést kétszer. — Mit adnak a fiatalok­nak? — Sajnos, kevés a fiatal. Fiatalodunk, cfe az átlagélet­kor mégis inkább harminc- . pt, mint harminc év. Jó sportolóink vannak. Termé­szetesen üzemi csapatok, nem rangos osztályokban játszók. De a sport erő, egészség. 4 birkózóink a KISZÖV megyei versenyén első helyezést vívtak ki ma­guknak. A sport horgászok ugyancsak elsők lettek. A kispályás labdarúgó csapa­tunk is elmegy sok bajnok­ságra. s 69-ben a második volt a ktsz csapatok verse­nyében. 1951. augusztus 13-án, este nyolc órakor a tószegi ipar­testületben 12 ember aláírta a jelenléti ívet, jegyzőkönyv­ben mondta ki: megalakult a Tószegi Vegyesipari Ktsz. Húsz évvel később ezen a napon száznegyven ember gondol az alapítókra. Ki építő munkája, ki szerelés, ki meg hosszú számsorok összeadása közben A számvetés azt mutatta, jövője van a kis szövetke­zetnek. Érdemes a megkez­dett úton tovább járni. Maguknak építették ezt a szép központi telepet. Itt van­nak műhelyek, irodák. A képen a dolgozó tagok

Next

/
Oldalképek
Tartalom