Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-10 / 161. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. július 10. ft ARATOKNÁL JÁRTUNK s. Kiállítások A képen: Peter Ulas: Pompei A tallinni Művészház ele­gáns kiállítóhelyiségében nyitották meg az SZKP XXIV. Kongresszusa tiszte­letére összeállított képzőmű­vészeti kiállítást. Az anyagot a köztársaság legjobb művé­szeinek festészeti, grafikai és szobrászati munkáiból rendezték, javarészt temati­kus alkotásokból. A kétség­telenül reprezentatív bemu­tatónak szánt kiállítás iga­zolja előző tapasztalatainkat, mely szerint a jelenlegi észt képzőművészet legerősebb oldala a sokszorosított gra­fika. A Városi Múzeum idősza­ki kiállítóhelyiségében Alb­recht Dürer születésének 500. évfordulójára a tartui egyetem könyvátrának anya­gából rendeztek emlékkiál­lítást, melyen eredeti Dürer metszetek mellett követőinek kortársainak alkotásai is szerepeltek. 18 kiváló met­szetet láthattunk a mester „Mária élete” sorozatából, egy lapot a „Nagy Passió”- böl. Dürer munkái mellett néhány alkotás szerepelt többek között M. A. Rai- monditól, A. Pollajuolótól, U. da Carpitól, A. Holbeintől és id. P. Bruegheltől. A ki­állítás híven tükrözte a 14— 15. század nagy német mes­terének és kortársainak ra­gyogó művészetét és techni­kai tudását a rézmetszés, rézkarc lehetőségeinek ma­gas fokú kihasználását és tökélyre vitelét. A Művészeti Múzeumban két időszaki kiállítás fo­gadott. Helene Kuma ipar­művész és Enn Pöldroos fes­tőművész retrospektív tárla­ta. Az észt kerámia és mű­vészeti élet történetében jelentős helyet elfoglaló ke­ramikus és művészettörté­nész, Helene Kuma kiállítása korai munkáitól kezdődően, legújabb alkotásaiig ismerte­tett meg bennünket munkás­ságával. Étkészletektől, dísz­edényeken át ötletes fűszer­tartókig, hagyományos edé­nyektől korszerű faldiszekig, figurális és elvontabb for- mavilágú dekoratív díszítmé­nyekig mindent megtaláltunk évtizedeket átfogó munkás­ságában. Egyéni módon ala­kítja alkalmazott formáit, virágtartóit, készleteit, kü­lönböző célra készített la­kásbelső kiegészítőit. Vala­mint önálló dekoratív mun­káit; falikerámiákat, ha­talmas, virág és csillag- díszű földgömbmotívumú padlódíszeit. A kiállítás ren­dezése ízlésesen ízesül a tárgyakhoz. A tárlók, vitri­nek segítségével különvál­nak egy-egy korszak alko­tásai, a kronológiai sorrend pedig hozzásegít a művész eddigi tevékenységének rend­szerezéséhez. Rövidebb időszakot ölel fel Enn Pöldroos festőmű­vész anyaga, aki egyébként Országos viszonylatban páratlan, s tudományos szempontból is rendkívüli je­lentőségű őslénytani, ősnö­vénytani lelőhely került nap­fényre Tatabányán. A nem mindennapi ese­mény érdekessége, hogy a felfedezéshez tulajdonképpen a véletlen, illetve egy sajá­tos tévedés segítette hozzá a szakembereket. Nemrégiben a szénbányák központi osz- tályozójának közelében víz­csövek lefektetéséhez árkot ástak. Péterffy István mű- vézető, a tatabányai szén­bányák dolgozója felfigyelt egy különleges formájú kő­zetre, ami a földmunkák so­rán került elő. A leletet megkövesedett halnak vélte, s beszolgáltatta a tatai Kuny Domonkos Múzeumnak. — a Képzőművészeti Szövetség titkára is egyben. A fiatal művész munkásságában je­lentős helyen állnak a szür­realista, szimbolista törek­vések. A testek és az ahhoz kapcsolódó asszociációk bű­völik akár egy-egy tárgyról akár egy női test egészéről vagy részletformáiról szól. Mindenképpen beszélni kell a tragikus életű, fiata­lon elhunyt Ülő Sooster (1924—1970) posthumus ki­állításáról, bár anyagát a tar­tui Művészeti Múzeumban láttuk. Az ő szürrealizmusa szintén a női testből táplál­kozik, illetve a termékeny­ség, a teremtés gondolatkö­réből, a csíra, a tojás forma- jegyeiből erjed. A formákból kibomló, alakuló élet, a tes­tekként lélegző tájak, a sú­lyos festékrétegekkel hang­súlyozott érzékletes dom­borulatok gondolati előz­ménye, illetve kísérőiéként hatnak női formákra, duz­zadó mellekre, szájakra, sze­mekre koncentrált rajzai. Az asszonyi test és az élet, mint organikus folyamat ná­la víziós egységben, állan­dóan jelenlévő asszociációk­ban jelentkezik utolsó mun­káinál. Kétségtelenül ezek a Iegszuggesztívebbek, bár a korábban expresszionizmus érlelte' munkái is komoly tehetségről tanúskodnak. Il­lusztrációi közül említsük meg Tuglas, Smuul, Sirge nevét. Ugyancsak itt láttunk egy Tallinnban összeállított és bemutatott, igen figyelemre méltó anyagot, a Svédország­ban dolgozó Eerik Haamer kiállítását. A művész 1908- ban született az észtországi Saaremaa szigetén. A Tartu- ban működő „Pallas” művé­szeti iskolán tanult Nikolai Triik-nél 1930—35 között. Az iskoláról csak annyit je­gyezzünk meg, hogy igen jelentős szerepe volt az észt képzőművészet történetében, a művészek idősebb generá­ciójának jelentős része sze­rezte itt képesítését. 1944­Skoflek István, a neves pa- leobotanikus vizsgálta meg a furcsa tárgyat, s megálla­pította, hogy bár kísértetie­sen hasonlít halhoz, de még­sem fosszilis kövület, hanem agyagpalából összecementá- lódott közönséges konkréció. Ettől függetlenül felkereste a lelet beszolgáltatóját, hogy megköszönje figyelmességét, s egyúttal a földmunkák he­lyét is megtekintse. A hely­színen rövid vizsgálódás után kiderült, hogy tudomá­nyos szempontból mégis csak rendkívüli értéket rejt a csatomaárok. Az ország nagy részét mintegy negyvenmillió éve elöntő, úgynevezett oligocén tenger üledékében ugyanis, számos ősnövény és vízben ben a német megszállás alatt emigrált Svédországba, az­óta ott dolgozik. A kiállítás hiányossága, hogy néhány grafikán kívül ugyan ma­gángyűjtők, múzeumok tu­lajdonából válogatva, de csak az itthon lévő fest­ményanyagából készült, ny­modon az első munkáktól kezdve csak emigrációjáig mutatta be Haamer tevé­kenységét. Ragyogó színkul­túra, festői, expresszív ecset­kezelés és egyéni nézőpontú kompozíciók jellemzik e korai munkásságát. Szülő­földjének, Saaremaanak kü­lönös, köves-tengerparti vi­dékét festette legszívesebben. Erősen vonzotta az anya­motívum, az egyszerű szigeti emberek napi tevékenysége, a hazai tájak, a munka. Kü­lönböző témájú grafikai lapjai között megtaláljuk az észt nemzeti eposz, a Kalevi- poeg illusztrációit is. A kiállítások között szük­séges megemlíteni a tenger­parti Tuljak virágpávilonjá- nak kiállítását, ahol a leg­különbözőbb melegházi nö­vényekből szervezett kompo­zíciók gyönyörködtettek. A tulipán, szekfű és rózsa kü­lönlegességek mellett já­cint, hortenzia, orchidea, tö­rékeny és áttetsző magnólia­fajták, primula variációk hirdették a tallinniak ma­gasfokú melegházi kertkultú­ráját különböző cserepes, vázás, függesztett és kosa­ras megoldású színpompájuk­kal. Mindent összevetve Tal­linn közönsége számára nemcsak a különféle állan­dó múzeumi kiállítások, de a gyakori és szépszámú idő­szaki tárlatok biztosítanak pezsgő és magas színvonalú művészeti programot. S hogy ez mennyire a közönség igényének megfelelő, azt a rendszeres és állandó láto­gatás igazolja. (Folytatjuk) élő őslény zárványa, lenyo­mata maradt fenn. Az ak­kori szubtrópusi növényi ve­getáció mintegy harminc fajtáját, s a korhatározás szempontjából döntő tengeri egysejtűek mészvázát rejtik az árok kőzetrétegei. A sok millió éves növénytemető már csak azért is páratlan értékű, mert ebből a geoló­giai korszakból 1928 óta mindössze néhány fajt azo­nosítottak, illetve fedeztek fel hazánk területén a ku­tatók. A pálma, sás, páfrány és egyéb ismeretlen ősnövényt megőrző gazdag lelőhely fel­tárását Skoflek István veze­tésével a megyei művelődési központ paleontológiái szak­köre a közeljövőben kezdi meg. Chilei hagyma A Chilei Köztársaságban a növénytermesztés egyik népszerű ága a hagymater­mesztés. Az idén valószínű­leg 46 000 tonna lesz a hagy­matermés, ami több mint kétszerese a hazai piac fel­vevőképességének. A fenn­maradó hagymamennyiség külföldi értékesítése azon­ban Chile számára nem okoz nagy nehézségeket. Vigyázzunk a a szemünk világára Az Egyesült Államokban évente 120 000 ember szeme sérül meg összetört szem­üveg szilánkjától. A szem­üveg egyre divatosabb kel­lék, a „jólöltözöttség” egyik feltétele. E balesetek megelőzése érdekében rendeletet hoztak, melynek értelmében a szem­üvegeket (beleértve a nap­szemüvegeket is) olyan spe­ciális üvegből kell gyártani, amely nem törik szilán­kokra. A MODERN TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA LEXIKONA Struktúra Ha a tudományok és a mindennapi élet legkülönbö­zőbb területén egyes részek között olyan kölcsönhatások vannak, amelyek valamilyen rendet alkotnak, akkor azt mondjuk, hogy a részek egy struktúra részei. Ilyen struk­túrát alkot a társadalom, amelyben a társadalom tag­jai az emberek, csoportjaik és a különböző intézmények közötti kölcsönhatások, kap­csolatok alkotják a struktúra alapját, Struktúráról beszél­hetünk azoribah akkor is, ha az elemi részeket vizs­gáljuk az atomon belül, ha a matematikában az elemet (számok, betűk) és a mű­veletek (összeadás, szorzás) kapcsolatairól beszélünk. Láthatóan a tudománynak mindig egyik feladata, hogy egy-egy területen felderítse az egymással kölcsönható ré­szeket és magukat a köl­csönhatásokat; hogy tisztáz­za a tulajdonságaikat; vagyis hogy megismerje a struktú­rákat.. De az is feladata, hogy megvizsgálja az így feltárt struktúra környeze­tét, tehát azt az átfogó struktúrát, amelyben a vizs­gált struktúra csupán egy kölcsönható rész. Régebben a tudományok tárgykörük szerint megoszt­va vizsgálták a struktúrá­kat; a biológia a biológiaia­kat; a társadalomtudomá­nyok a családokat, az ún. kiscsoportokat, de az egész társadalmat is; a matemati­ka pl. az algebrai struktú­rákat és így tovább. Az el­múlt évtizedekben azonban , egy önálló tudományág, a rendszerelmélet kezdett el foglalkozni ezekkel a kérdé­sekkel. Megalapítója egy magyar származású bioló­gus: Bertalanffy Lajos. A rendszerelmélet nem tárgykörök szerint vizsgálja a struktúrákat, típusaikat, stb., hanem ezektől elvonat­koztatva, általánosságban. Így most már tudjuk, hogy pl. bonyolultság szempontjá­ból meg kell, és meg lehet különböztetni az egyszerűbb rendszereket, és az összetet­tebb szervezeteket. A struktúra kutatása azonban nem azonos a strukturalizmussal, amely a század tízes éveiben keletke­zett és főleg társadalomtu­dományi vonatkozásban vég­zett és végez struktúra vizs­gálatokat. Téves szemlélete, legalábbis egy kezdeti és ma már „klasszikusnak” tekint­hető változatában, abban gyökerezik. hogy minden struktúrát egyetlen típusra, a nyelvben fellelhetőre pró­bált visszavezetni. Ugyan­akkor elvitathatatlan tőle számtalan részeredmény, és az a felismerés, hogy a tár­sadalomtudományoknak is egyik igen fontos feladata a strukturálj feltárása. Egri—Szabó Negyvenmillió éves növénytemető A dél-afrikai monopóliumok terj'eszkedése A dél-afrikai monopóliu­mok szívós és kitartó mun­kával hatolnak be Portugá­lia afrikai gyarmatainak gazdasági életébe. A Star című johannesburgi lap ada­tai szerint a Délafrikai Köz­társaság monopóliumainak Portugáliában, különösen pe­dig Portugália gyarmatain eszközölt tőkebefektetései még az Egyesült Államok, Anglia és Nyugat-Németor- szág tőkebefektetéseit is meghaladják. „A múlt év­ben — írja a lap — a Dél- Afrikai Köztársaság 35 szá­zalékban részesedett a Por­tugáliában és a portugál gyarmatokon eszközölt kül­földi beruházásokból.” A dél-afrikai monopoltőke számára főként Mozambik, e természeti kincsekben gaz­dag ország jelent vonzóerőt A Star közlése szerint a dél- afrikai üzletemberek tőke- befektetései elsősorban ebbe az országba irányulnak, a mozambiki bányaipar és Eémkohászat, fafeldolgozó és élelmiszeripar, valamint az autószerelő üzemek építése területére. A Dél-Afrikai Köztársa­ság monopóliumai hatalmas összegeket fektettek olyan hosszúlejáratú tervekbe, mint a Mozambikban épülő Cabora Bassa hatalmas vízi­erőmű, amely a dél-afrikai fajgyűlölők és a portugál gyarmatosítók elgondolásai szerint uralmuk védőbás­tyája lesz az afrikai konti­nensnek ezen a részén. Az olasz idegenforgalom távlati tervei 1972 év végéig az olasz légitársaságok 500 személy szállítására alkalmas repülő­gépeket helyeznek forgalom­ba, minthogy évi körülbelül 30 millió külföldi turista ér­kezésével számolnak. Ehhez kell számítani még a bel­földi turistaforgalmat, amely ennek kétszerese. Jelenleg Olaszországban 1 200 000 szálláshely áll rendelkezés­re. 1972-ig további 200 000 szálláshelyről gondoskodnak. A petrokémia fejlődése Európában és hazánkban a hetvenes évtizedben a pet­rokémia további nagyarányú fejlődésének lehetünk szem­tanúi. A petrokémia foga­lomköre iparági szempontból az elmúlt 10 évben kibővült. A második világháború ide­jén az ásványolajból és a kísérőgázokból kiinduló technológiát értették petro­kémia alatt, ma viszont ide sorolják a földgázból gyár­tott szerves * és szervetlen termékek iparát is. A sokáig csak tüzelőanyag­nak hasznosított földgáz ma különféle vegyi termékek nélkülözhetetlen anyaga. A földgáz petrokémiai feldol­gozásával minden eddiginél olcsóbb és simább úton jut­hat az ipar a szükséges hid­rogénhez. A földgáz nagy­ipari feldolgozásával kap­csolatban a háború óta je­lentős sikereket könyvelhet­nek el a szovjet, francia, olasz, román és német ku­tatók. ' Az „olajháború” napjaink­ban nemcsak a koncesszió­kért, lelőhelyekért folyik, de a laboratóriumokban is, a minél fejlettebb petrokémiai eljárások kidolgozása érde­kében. Képünkön az angarai kőolaj üzem. Autocar a Róma—Moszkva vonalon Az Europabus nemzetközi szervezet keretében tárgya­lások folynak a szovjet és az olasz kormány között Ró­ma és Moszkva közötti auto­car utazások megszervezésé­ről. Az utazás 10 napig tar­tana. A Szovjetunióba me­net, a turisták Firenzén, Mi­lánón, Zágrábon, Budapes­ten, Kijeven át utaznak Moszkvába, visszafelé az út Varsón, Prágán, Münchenen, Milánón, Firenzén át vezet­ne Rómába. A forgalom már idén megindul, heti járatok- kaL A jugoszláv népgazdaság műszaki elmaradottsága A belgrádi Szövetségi Gaz­dasági Kamara reprezentatív felmérése alapján megálla­pították, hogy a jugoszláv népgazdaság műszaki tekin­tetben még mindig elmara­dott. Bár a kitűzött kutatá­si-fejlesztési feladatok 60 százalékát bevezetik a nép­gazdaságban, a jugoszláv iparvállalatok alig 50 száza­lékánál érvényesül a mű­szaki fejlesztés tendenciája. A vállalatoknak mindössze 56 százaléka folytat együtt­működést a tudományos ku­tatóintézetekkel. A raciona­lizálás és műszaki újítás kérdéseire még mindig nem fox-dítanak kellő figyelmet. Ez abból is kitűnik, hogy a jugoszláv vállalatok alig 2 százalékának sikerült saját licenceit eladni. A vállala­tok több mint 50 százaléka nem dolgoz ki vállalatfej­lesztési tervet és a 3000 al­kalmazottnál többet foglal­koztaó vállalatok 29 száza­léka nem is tartja szüksé­gesnek távlati beruházási tervek kidolgozását. Innen, adódik a lassú ütemű fejlő­dés és a gazdasági élet ala­csony hatékonysága, . —a

Next

/
Oldalképek
Tartalom