Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-14 / 164. szám

* SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. július 14. KAKÁTOKNÁL JÁRTUNK 8. A MODERN TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA LEXIKONA Az ékszerkészítésről Mielőtt rátérnék néhány iparművész ismertetésére, egy olyan alkotót szeretnék bemutatni, aki festőművész, grafikus és ötvösművész egy­ben. Jüri Arrak 1936-ban született Tallinnban, közép­iskolái után a Tallinni Mű­vészeti Intézetet végezte 1966-ban, fémművességi sza­kon. Különleges ékszerei, ki­tűnő grafikái már a határon túl is elismerést szereztek számára. Könyvillusztráció­kat, ex libriseket, film- és televízió díszleteket készít. Minden érdekli, ami a jelen­hez tartozik, minden vonzza, amiből korának embere, problémái megismerhetők. A múlt esztendőben például kérésére Vietnamba küldték tapasztalatokat gyűjteni. Felszívott élményanyagát a műfaj követelményein belül képzőművészetben és ipar­művészetben is igyekszik Visszaadni. Festészete és grafikai te­vékenysége gondolatokon, asszociációkon alapul. Alak­jai tömegükben élnek, és nem egyéniségükben. Vala­mely általános cselekvés, so­kakra érvényes szituáció jel­zői csupán. Ezért pusztán mozdulataikkal, tárgyakhoz, egymáshoz való viszonyuk­kal vannak jelen és fejezik ki a kompozíciót szervező gondr'atot. Jüri Arrak szí­nei nemcsak a kompozíció szükséges elemei, hanem ér­zelmi töltésükkel segítik az asszociációk sorának megér­tését, hangulati aláfestését. Festészetében jelentős súly- lyal bírnak a félálomban át­élt érzések, élmények. Gra­fikáin természetszerűen sű­rűsödnek a gondolatok. Több lehetősége van egy alapérzés körülírására, konkrét vagy hangulati absztrakciókkal való megközelítésére. Jüri Arrak talán legismertebb öt­vösművészeti és grafikai téren. Ékszerei, ágbogasan egymásba hajló levélmotívu­mokból összeállított nyaklán­cok, fülönfüggők, különös vi­rágmotívumra képezett melldísz középen egy meg­döbbentő üvegszemmel, me­dálok kis festett, archaikus hangulatú női arcokkal, hi­deg színű drágaköves gyű­rűk. Jüri Arrak meglepő asszociációit, sajátos módon összekapcsolt elemek iránti képességét ékszerein is szug- gesztív módon alkalmazza. Az ötvösművészet Tallinn­ban is kedvelt és hagyomá­nyokkal rendelkező ága az ékszerkészítés. Két művész műtermében jártunk, mind­kettőjük anyagából már is­mertünk néhány munkát a Szolnokon 1969-ben bemuta­tott anyagban. Haive Raadik: Korcsolya bajnokság díja és tervrajza karperecéinél, gyűrűinél is alkalmazza. Medáljainál kedvvel foglal be természe­tes köveket, fém vagy drá­gakő kiegészítéssel. Jelenleg egy érdekes megrendelésen dolgozik. Teniszezők és mű- korcsolyázók számára készít versenydíjakat. Ez nemcsak a látott tervek szépsége mi­att figyelemreméltó, de az ésszerű cél miatt is. Ék- sz -ként használható és igen magas értékű I. díj. öie Kütt ötvösművész minden darabja az ékszerké­szítés remeke. Drágakő nél­kül szinte sosem dolgozik. Bevallása szerint meglátja a követ, és ahhoz komponálja magát az ékszert. Valóban minden kő, minden szín és természetes ásványi forma más-más környezetet, fogla­latot teremt a művész ke­zéből. Kizárólag csak éksze­reket készít. Kollekciói, gyű­rűi, medáljai, karkötői és melltűi a legkülönbözőbb formákkal, ezüst-arany kom­binációkkal pompáznak. Az 50-es években granulációval foglalta be köveit, ma job­ban kedveli a sima formá­kat Ez persze nem jelenti nála azt, hogy ha a kompo­zíció úgy kívánja, ne díszít­se egy-egy darabját még ma is csavart formákkal. Mun­káit nemcsak a Szovjetunió területén, de mindenhol is­merik, ahol észt ötvösművé­szeti anyag szerepelt. Jelen­leg öie Kütt is képviseli ha­zája ötvösművészetét a Bel­giumban rendezett észt ipar- művészeti bemutatón. A bőrművességről szeret­nénk végül még szólni. Ez a terület sem ismeretlen a szolnoki közönség előtt, hi­szen az 1969-ben rendezett észt grafikai és bőrművészeti kiállításon a legszebb bőr­munkákkal ismerkedhettünk meg. Urve Arrak iparmű­vész ennek a műfajnak egyik legfiatalabb művelője. Vé­gigvezetve bennünket a Mű­vészeti Kombinát bőr-részle­gén, megismerkedtünk a bőrkikészítés, festés, dombo­rítás, vésés és égetés külön­böző fázisaival. A művész kiállítási és egyedi darab­jait otthon készíti. Figyelem­re méltó, hogy nemcsak a megszokott formákkal talál­kozunk nála — könyvborító, kártya vagy egyéb dobozka, mappa stb., hanem sajátos új típusokat is alkalmaz. Egri Mária—Szabó István Vége. Nukleon Az atommagot felépítő két elemi részecskének, a protonnak és a neutronnak összefoglaló neve. A neut­ronnak és a protonnak ezért jogos közös nevet adni, azaz egyetlen elemi részecske, a nukleon két töltésállapotá­nak tekinteni őket, mert az atommag belső szerkezeté­nek szempontjából egyfor­mán viselkednek. Az atom­magban, nem az eletromág- neses kölcsönhatás (vonzás, taszítás) a meghatározó té­nyező hanem az ún. mag­erők és az erős kölcsönha­tás, amelyek több nagyság­renddel nagyobb erőt képvi­selnek, mint az elektromág­neses kölcsönhatás. A neutron és proton tö­mege csupán néhány eZre- léknyivel tér el egymástól. Ezért a két meghatározó ha­tás, a magerő és az erős kölcsönhatás szempontjából egyformán viselkednek, olyannyira, hogy át is ala­kulnak egymásba, pl. egy elektron vagy egy pozitron részecske kilövése közben (a pozitron az elektron anti ré­sze, amely tehát ugyanolyan felépítésű, de ellentétes po­zitív töltésű). A proton és a neutron kö­zül csak a neutronnak van töltése, amely az atommag szerkezete szempontjából az elektromágneses kölcsönha­tás gyengébb volta miatt nem számottevő. Mindamel­lett a fizikusok ezzel a kü­lönbséggel magyarázzák meg a proton és a neutron töme­ge közötti ezreléknyi eltérést. A Nobel­díjas Feynman elmélete sze­rint a két nukleon elektro­mágneses kölcsönhatása csök­kenti a proton tömegét a neutroné alá. Tűzokádó exkavátor A rotoros exkavátor fogai közül kicsapó lángnyelvek megbízható szövetségessé válnak a fagyos földdel folytatott harcban. Az a lángszóró berendezés, ame­lyet a szovjet Összövetségi Földmunkagépgyártási Tu­dományos Kutatóintézet munkatársai fejlesztettek ki, felére csökkenti a nagyon kemény talajok kiemelésé­nek idejét. A konstrukció alapja egy szokásos rotoros exkavátor, amelyre kiegészítő üzem­anyagtartályt és egy kis kompresszort szereltek fel. Az átfagyott vágatban a ta­lajt petróleum és levegő ke­verékével működő égők he­vítik fel. Haive Radik munkásságá­nak jellemző sajátossága a művész különös érdeklődé­se a régészeti, néprajzi mo­tívumok iránt. A legutóbbi években öntési technikával alakítja ékszereit. így ké­szült az a „Tavasz” című, le- vélmotívumos, ékköves arany-ezüst nyakdísz is, amelynek elődjét egy IV. századi szkíta láncban lehet megjelölni. Több ruhadísze származik eredeti észt népi melltűk formai és díszítő ha­gyományaiból. Jelenleg in­kább csak ékszereket készít, a 60-as évek közepén azon­ban vésett és dbmborított le­mez faliképeket is. 1965-ben kapott megrendelést a Moszkva kávéház belső dí­szítésére. Az áttört sárgaréz lemezmunkában a művész moszkvai emlékeit, a tornyo­kat, a Kreml óráját, a falak párkánymotívumait örökí­tette meg. Második faliképé a Tallinn—Helsinki között közlekedő hajó halijában van. A tömör háromszög, négyszög és gömb alumíni­um formák elénkvarázsol- ják Tallinn háztetőit és tor­nyait. Haive Radik ékszere­in általában megtalálható a kisebb-nagyobb drágakő dí­szítés. Levélindái, ágas­bogyós folyondárai között itt-ott antik arcok bújnak meg. Ezeket az elemeket •emcsak nyakdíszeinél, de A „Kometa“ szárnyashajó mmwwm Úránként 70 kilométeres sebességgel közlekedik a „Kometa” (Üstökös) szárnyashajó, amely megkezdte menetrendszerű járatait a nyugati lengyel tengerparton, Swino­ujscie és Szczecin között. A szárnyashajóval a két kikötőváros közötti út mind­össze 1 óráig tart, azaz háromszor rövidebb ideig, mint vonattal vagy autóbusz- ***'' Képünkön a Kometa szárnyashajó útközben KÉPERNYŐJE ELŐTT Szombaton este egy tün­dér! játék közben — Szere­lem a ládában — hangzott el a következő mondat, ha jól emlékszem, a kislány­anyuka mondta a kisfiú­apukának: Ha pedig szomo­rúak lesztek, nézzétek a te­levíziót! Ismerve a játék alapjául szolgáló kisregény írójának szatírára hajló szemléletmódját, ez koránt sem azt jelenti, hogy a tele­vízió elveheti az emberi szo­morúságot. Ellenkezőleg. A fenti tanács értelmét nem szabad komolyan venni. Ez- , úttal ehhez szeretnék múlt­heti tévénézői tapasztala­taimból néhány adalékkal szolgálni. Sxomorúságaim Az elmúlt héten ugyanis nem egy alkalommal, ami­kor bekapcsoltam a készülé­kemet, éppen a fordítottja történt, mint amire a fent említett tanács értelmében, primer értelemben követ­keztetni lehetett volna: el­szomorodtam, mert bekap­csoltam a tévét. Például a vívó világbajnokság közve­títései során. Először azért, mert a rádió jóvoltából már többnyire mindig tudtam a közvetítés kezdetén, hogy mi lészen a végeredmény. Tehát jóformán lefutott mérkőzéseket láttam. Má­sodszor meg azon kesered­tem el, hogy ki tudja miért, de én mindig csak szá­munkra sikertelen összecsa­pást láttam a képernyőn. — magyarán szólva, mindig a magyar kapott ki. Lehet, hogy nem volt szerencsém, s épp akkor hiányoztam a képernyő elől, amikor ma­gyar győzelem született. De ami a legelszomorítóbb lát­vány volt számomra, még álmomban is kísért, az a Pézsa-féle vívás a páston, a döntő összecsapásán, össze­csapásán? Hol volt ott össze­csapás. Az egész csak játék volt, szemfényvesztésnek is átlátszó, annyiból állt, hogy Pézsa sorozatosan felkínálta testét ellenfelének. Itt van a mellem, szúrj meg! Páston, ilyet, világbajnokságon, a fél világ szeme láttára — enyhén szólva kiábrándító. A sport megszégyenítése, — hisz bohóckodásnak semmi helye, ahol a tőrök, a kar­dok — a fegyverek — be­szélnek. Állítólag mindez csak a televízió kedvéért történt. — Bizony mondom, jobban tette volna, ha ezút­tal a televízió is behunyja a szemét — helyettünk. Aligha vagyok egyedül a legutóbbi Kicsoda-Micsodán? érzett szomorúságommal is. Ez a játék sokkal inkább hasonlított egy rosszul sike­rült vitaműsorhoz, semmint egy vérbeli szellemi játék­hoz. Hiába, a fogalmak tisz­tázása, úgy látszik, nem könnyű dolog. Vasárnap este a játék nemegyszer került fogalomzavarba. Igazat kell adnunk a kezdetben jogos szigorral fellépő Tabi Lász­lónak. aki végül is feladva meghirdetett zsűri-elnöki „programját”, ott segített, ahol tudott, s végül maga mondta ki azt, ami bennünk nézőkben is megfogalmazó- dótt, látva e játék vergődé­sét: örülünk, hogy túles­tünk rajta. — Rosszmájúság nélkül mondom; humorista vette át ezúttal a zsürielnök szerepét, és bizony majdnem komédiává vált a játék. Sob- ri Jóska, Czinka Panna, a Kreml toronyórája megfej­tése keserves kínlódások, kollektív szellemi együttmű­ködés árán született csak meg. Mednyánszky László nevét, meg a kerti törpét pedig szabad a gazda ala­pon a zsűrinek kellett kö­zölnie. — Ilyesmire aligha volt példa a Kicsoda Micso­dában? De arra is, — az igazság kedvéért meg kell mondani —, hogy ilyen gyenge játékosmezőnv in- dulion hadba a sikerért. Nem örültem túlságosan annak sem, hogy a Suttogva és kiabálva című könnyű­zenei műsorban a rendező mindenáron el akarta tün­tetni modemeskedő techni­kai hóKusz-pókuszokka! elő­lünk az egyik legmarkán­sabb táncdalénekesnönket, Kovács Katit, aki suttogva és kiabálva egyaránt kitű­nően énekel. A nagy csoma­golás. közepette szinte elve­szett az áru. A kerettől alig lehetett látni a képet. Pedig nem kétséges, mi Kovács Katira voltunk kíváncsiak, s nem arra, hogy a televízió milyen trükkökre képes. A táncosnak is kitűnő énekes­re, aki bizonyította — már amennyit láttunk belőle —, hogy nemcsak hangjának ura, hanem teste minden poreikájának. Sajnos, nem első eset könnyűzenei mű­sorban, hogy mint ezúttal is, a képi alakoskodás egy­szerűen zavarja a néző él­ményét. Másfajta szomorúság ért az A hét láttán. Zajos ri­portban — a riporter Balogh Máriát is alig hallottam — győződhettem meg ismét, hogy a modern életnek mennyi veszedelme és ártal­ma van az emberre. Ezút­tal a zaj került terítékre, s ha elfogadjuk, márpedig mi okunk lehetne rá, hogy ké­telkedjünk benne, hogy de­cibelekben mérve is, nem­csak puszta fül után, az élet zaja nagyobb a megenge­dettnél, főleg városok for­galmas pontjain, nagy zaj­jal járó üzemekről nem is beszélve, és hogy ez 'meg­rontja az ember idegeit és tönkreteszi a hallását, alig­ha lehet szomorúság nélkül regisztrálni a tényeket. • • Örömeim A szombat esti tv^film, — Makk Károly munkája, a Szerelem a ládában. Az át- dolgozóknak nem volt köny- nyű dolguk átmenteni a képernyőre a kisregénynek azokat a lírai finomságait, amelynek az író nyelvezeté­ben, nyelvének kifejező ere­jében testesülnek meg első­sorban, utólérhetetlen báj­jal. Nem különben azt a sajátos humort, ami az író Askenazy egyik legfőbb sa­játja. Bizonyára az átdolgo­zásból eredő nehézségek át­hidalására született végül is a narrátoros megoldás, ami Darvas Iván hangjának ben­sőséges fényével és puhasá­gával jó közvetítő eszköznek bizonyult. A két kedvesen játszó gyermekszereplő is ügyesen oldotta meg felada­tát. S a ládában kibontako­zó, a felnőttek világát is tükröző gyermekszerelem bemutatásával egyúttal be­pillanthattunk a gyermeki lélek titkaiba is. Líra és hu­mor, finoman ötvöződött Makk Károly filmjében. — Még akkor is, hogy ha a re­gényben jócskán maradt ki­aknázatlanul az író világá­nak specifikumából. Örömet szerzett a már csaknem kamasszá serdült Sebastien újbóli jelentkezése. Mi minden történhet egy nyári vakációra vidékre ér­kező, nyíló értelmű fiúval, mennyi új élmény éri és fő­leg milyen új kérdésekkel találja magát szembe, ez adja majd az új Sebastien sorozat újabb kalandjainak gerincét. Érdekesnek ígérkezik — az első részét szombat este láttuk — Cousteau kapi­tány, a tenger szerelmese új filmsorozata. Filmjében arra invitál, hogy járjuk be együtt vele a tenger mélysé­geit és ismerjük meg azokat az életközösségeket, amelyek a víz mélyében élnek. A cá­pákról szóló első rész ala­posan felcsigázta kíváncsi­ságunkat. V. M, J

Next

/
Oldalképek
Tartalom