Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-13 / 163. szám

1971. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Borsodi Vegyi Kombinátban csaknem egymilliárd fo­rintos beruházással elkészült a PVC üzemcsoport. A négy üzem: a polimer gyáregység, a granuláló üzem, a vinilklo- rid-monomert előállító gyáregység és a műanyagfeldolgozó üzem a jövőben fedezi az ország PVC alapanyag szükségle­tét, és kész gyártmányokat is előállít. Tervek szerint évente 30 ezer tonna PVC-port és 20 ezer tonna PVC gra­nulátumot adnak majd az dparnak. A feldolgozó üzemből évi átlagban 100 millió forint értékű műanyag készterméket; fóliát, PVC-padlót, műanyag csöveket, műanyag redőnyt stb. szállítanak a kereskedelemnek. A világszínvonalon ál­ló üzemcsoport, termékeut ma már Törökországban, Ausztriá­ban és az NDK-ban is vásárolják. A képen a polimer-üzem egy részlete. (MTI Foto — Bara István) Fiatalodó szövetkezet, fiatalodó pártszervezet Tagfelvétel a tiszafüredi ktsz-ben Véleményüket a következő számadatok is bizonyítják: 1969-ben nyolc, tavaly ki­lenc, ez év első hat hónap­jában öt új párttagot vettek fel az alapszervezet soraiba. A nyilvántartás actatai sze­rint szinte valamiennyien fiatalok. Egy-két adminiszt­ratív dolgozó kivételiével fi­zikai munkások és műsza­kiak. — A módosított szervezeti szabályzatnak megfelelően vettük fel párttagnak a 19 éves Ruzsányi Jánost — mondja a párttitkán. — Ná­lunk volt ipari tanuló, most kőművessegéd. Sokiäg KISZ- titkár volt az ipari! tanulók­nál és az ifiúsági klubot is ő vezette. Példásan dolgozott munkahelyén is. E havi tag­gyűlésünkön újabb fiatalt veszühk fel, a szakmai, a társadalmi munkájla alap­ján. Tanácstag és vb tag Tiszafüreden. A szövetkezet KISZ szer­vezetei bátran élnek a párt szervezeti szabályzatában előírt jogokkal. Sőfc ezt a jo­got kötelességnek tekintik. Az említett időszakban fel­vett fiatal párttagok közül kilenc elvtárs a KISZ aján­lására került a pártba. Ez év első felében öt közül négy párttagot az ifjúsági szervezet ajánlására vettek fel. Mintegy háromszáz dol­gozója van a tiszafüredi já­rási Építő és Vegyesipari Ktsz-nek. A szövetkezet pro­filja szerteágazó, kooperáció­ban állványokat gyárt a ká­belsodró gépekhez és saját kivitelezésben emelődarukat készít. Építő részlegük mun­káját dicséri a helyi Tisza II áruház és számos több­szintes társas-, illetve csa­ládi ház. a szolgáltatásuk is sokrétű: autót, motort, tv-t, rádiót, háztartási gépe­ket, cipőt javítanak, s fod­rász és kozmetikai üzleteket tartanak fenn. Szilágyi Márton párttitkár szerint a fiatalok szövetke­zete ez. Mintegy háromszáz dolgozójuk 60 százaléka 30 éven aluli. A KISZ hetven­két tagja három alapszerve­zetben tevékenykedik. A szövetkezet vezetősége és pártszervezete sokat tesz a fiatalokért, azok pedig pél­dásan helytállnak a terme­lésben» bekapcsolódnak a társadalmi munkába. Szoros a kapcsolat a pártszervezet és a KISZ között. A járási pártbizottság munkatársai így vélekednek a szövetkezeti pártszervezet­ről: évek óta tudatos ott a pártépítő munka. 1975-re 165 milliós ipari szolgáltatás Ülést tartott a KISZÖV vezetősége Tegnap, összeült a Szol­nok megyei KISZÖV veze­tősége. Több napirenddel együtt elfogadta a KISZÖV öt évre szóló intézkedési tervét. Erre a küldöttgyűlés kötelezte a vezetőséget. A távlati munkaterv érdekes programot1 tartalmaz. Töb­bek között előírja, hogy 1975-re a kisipari szövetke­zetek javító- és egyéb szol­gáltatása 160—165 millió fo­rint értéket érjen el. Ugyan­erre az időre 110—120 mil­lió forint értékű lesz a ktsz- ek lakásépítési szolgáltatása a megyében. Ennek megfele­lően készülnek fel a ktsz- ek a szakmunkás-utánpót­lásra is. A jövőben a szö­vetkezetek közötti munka­verseny értékelésében döntő lesz, hogy e szolgáltatások­ban melyik ktsz, mit csinált. A program előírja azt is, hogy a szövetkezetek 60—65 százaléka kis- és középüzem­mé fejlődik az ötves terv végére. Ennek segítésére a pénzügyi forrásokat össze­vontan hasznosítja a KISZÖV vezetősége. Az OKISZ kö­zelgő kongresszusa jegyében foglalkoztak a vezetőség tag­jai azzal, hogy munkaverse­nyek indulnak a szövetke­zetekben a szolgálta­tások, a kislakásépítkezés növelésére, A munkaterv részletezi a munkásvédelem és a szociá­lis ellátás teendőit is. A szö­vetkezetekben középtávú munkavédelmi tervek ké­szültek, megszervezik a mun­kavédelmi felelősök tovább­képző tanfolyamát. Az előterjesztésben szó esett a karcagi nyugdíjas szövetkezet alakulásáról is. Mintegy harminc nyugdíjas jelentette be eddig Karcagon szolgáltató szövetkezet ala­pítási szándékát. Jelenleg a részjegyfizetéssel teremtik meg az indulási alapot. A vezetőség látva a kunhegye- si vegyesipari ktsz törekvé­sét, a javítás-szolgáltatás fejlesztésére vissza nem té­rítendő juttatást adott a ktsz-nek a kölcsönös fejlesz­tési alapból. Ugyancsak a kölcsönös fejlesztési alap­ból kap 500 ezer fo­rintot kölcsönre, a jászárok­szállási vas- és faipari ktsz is, műhelycsarnok építésé­hez. A vezetőség megvizsgálta, hogy a kölcsönös támogatási alapot, mire fordították ed­dig a megye szövetkezeted. — Az alapszervezet pers­pektivikus p ártép ítési ter­vet dolgozott ki — mondja érdeklődésünkre Szilágyi elvtárs. — A tervet a párt- csoportvezetők bevonásával készítettük el. Azokttal fog­lalkozunk. akik példásan helytállnak az üzemben, ki­tűnnél? a többiek köziül, tár­sadalmi munkát végeznek, magukévá teszik a párt cél­kitűzéseit és a párttagokhoz méltóak a magánéletükben is. Időközben pártmegbíza- tóst adtunic nekik — főként a KISZ-ben dolgoznak — figyeljük és segítjük őket. A tudatos pártépítő mun­ka nyomán egyre nő az alanszervezet taglétszáma. __ 1 968-ban harminc, jelenleg ötven tagja van a pártszer­vezetnek. A nolitika és ter­melés összefüggő fogalom. A politikai munka hatása a termelésben is érződik. E sokféle nrofilu szövetkezet 27 millió forint termelési értéket produkál. Jóval töb­bet, mint a korábbi évek­ben. — m. L — 1/0b ltOfoObt* Sárga, zümmögő nyárban vágtat a vonat. A dinnyeszagú évad forró napjai ásító meleggel töltik meg a fülkét. Kihajlok az ablakon egy pil­lanatra, hogy a friss levegő elűzze álmosságomat. Kidugom a fejem és már nem is tudom visszavenni. Ott tart a táj, megfog a határ. Hazám földjén vágtat a vonat. Kar­cagnál járunk a tikkadó Nagykun­ságban. Magas daru nyúl át az ál­lomás fölött. Ügy tűnik csak, a nagydaru, mint névadó madár őse, kiszámított mozdulattal leereszti óriás csőrét, s egy-egy egész beton­falat emel a magasba. Az ötödik emeletre. Az állomásépület fölé ma­gasodott már félkészültében is az épülő nagy rizsraktár. Az ország legnagyobb rizsraktára lesz. Pillan­tást elfogó sikkes betonerőd. A vonat csak pillanatig nézi. A salgótarjáni személy motorja felbúg, a szerelvény már fúrja is magát a távoli mezőkbe. Villamosvezetékek alatt robog, jó olajszagot csapva maga után. Elcsodálkozom. Pár éve még kormos püfögők döcögtek ezen a vonalon. „Gőzösről az Alföld” — idézgették Ady Endre remekét a pár év előtti vasutas napokon. A vö­rös és nemzeti szín zászlókkal vas­utas napot köszöntő ki állomásokon villany- és motorvonatok zúgnak át. Viszik az utazó Magyarországot. Most éppen az építőtáborokba in­dulókat, onnan érkezőket is. Háti­zsákos, cowboykalapos, egészséges, nyurga fiatalemberek nyomakodnak egymásra. „Vörös Kabos, elhoztad-e a gitárod?” „Itt van nálam.” „Csak azért, hogy legyen mivel agyon­csapni.” Hallgatom a vaskos élcelő­dést. Kisújszállásnál járunk már. Hűvös leheletű, páresztendős kis er­dők ölelik a várost. Fát ígérő töl­gyesek veszik el a kilátást az utas­tól. Alig látszanak mögöttük a kisúji tsz-ek nagy hasú szénakazlai. Csodálatos világ a motorvonatos száguldás. Fehérre meszelt, vagy omlott vakolatú tanyák között vil- lanypóznés, tévéantennás szövetke­zeti majorok futnak el a vonatab­lak mellett. A Kisújszállás—Kende­res közötti sorompónál magas föld- és homokvár nyúlik a vágányhoz. A készülő új felüljáró egyik ága. Si­mán húzunk el mellette. Füst nél­kül. Porfelleget inkább a tarlók fe­lől hoz a levegő mozgás. Zúgó gé­pek, harapják a gobonát Kenderes alatt. Kenderesnél és végig az or­szágon. Utaztam én sokat ezen a vidéken. Jól megragadt bennem a régi kép Régi kép? Ma már az. A tarkakendős, piroshátú kaszások, marokszedők, tarkasága mindörök­re eltűnt a határból. Zúgó piros kombájnok, a nagy katicabogarak másszák a földeket. Szép a freskó. Végig a vágány mellett megpörkölt fűszálak őrzik sokáig a vegyszeres gyomirtás nyo­mát. A szürke réteken zöld csator­nák kanyarognak. Partjukon harso- góbb a növény. Törökszentmiklós alatt vagyunk már. Szürke épület hűvösében lelassít a vonat. „Mi ez apu?” „Cementgyár, nem látod, hogy cementgyár.” A megye­beli ember benfentességével mosoly­gok, hiszen jól tudom, az új gabona- siló. Szebb, karcsúbb, tágasabb, mint az örményes!, amit az imént hagytunk magunk mögött. A vonat már fut tovább. Szolnok alatt meg­telnek az ablakok. A Vosztok út, az új lakótelep a legálmosabb utast is klkönyöklésre hívja. „Olyan, mint maga Nagybátony!” „Nézzétek már azt a magas házat!” „Abba is lak­nak, a tetején is?” „Hogy nem szé­dülnek le?” Befutott a vonat. Az új állomás­épjület már kibújt a földből. Hal­lom a megafont: „Személyvonat ér­kezik a 22. vágányra.” Huszonkette­dik vágányra. Ismételgetem. ízlelge­tem a szómjelzőt. A Szolnokhoz tar­tozás öröme jár bennem. Huszon­kettedik vágányra! Megy. nekilódul a vonat ismét. Nézek utána, mennék még vele szí­vesen. Üj állomások felé, a vágány­menti új világ vasból készült or­szágútjain. A megújuló, a térképet cserélő ország tájain. — borzák ISTVÁN KIRÁLY GYULÁN Gyula kedves város, bi­zalmat keltő és vonzó vá­rosa a Tiszántúlnak. Van gyógyvize, amely messziről hívja a fürdőzni vágyókat, és van világhírű kolbásza, a zamatos gyulai. És sok-sok virágos, utcája, s a tereken és az utcákon szobrok, szob­rok. tA szolnoki művészek közül Szabó Lászlónak és , Simon Ferencnek is áll egy- egy műve a városban.) De ami a legfőbb: a városnak van kultúrája. Erkel városa, a Dürer-család szülőföldje a képzőművészet és a zene ápolásával rendszeresen és kitartóan adózik a kialakí­tott hagyományoknak. Ez évben is például alighogy bezárult a Dürer évforduló­ra rendezett grafikai kiállí­tás, az Erkel Múzeum kor­szerű galériáiban márig megnyílt a Kohán György gazdag grafikai hagyatéká­ból válogatott újabb kiállí­tás. Megnyitására éppen azon az estén került sor, amikor a múzeum szom­szédságában álló vár fokán is eldördült az ágyú: kezde­tét vette a Várszínház 1971- es nyári programja. Ami egyben az egykori megye- székhely kultúrájának igazi sajátságát, gyulai specialitá­sát is jelenti. Az idén ettől a naptól kezdve — július 9-től egészen augusztus 2-ig — a középkori vár falain dekoratív zászlókat lenget a szél: vendégei vannak a várnak. Színészek, művé­szek, akik immár hagyomá­nyosan a történelmet idézik játékban, a vár erre a célra kialakított színterén, és a nézők százai, akik e törté­nelemidézés gyönyörűségeibe kívánják részeltetni magu­kat. Ezekben a napokban ugyanis a zordon középkori építmény színházzá alakul. A sok vihart kiállott gyu­lai erősség, a magyar törté­nelmi dráma otthonává vá­lik. Itt mutatták be Sárközi György Dózsáját, Szigligeti Ede Béldy Pál című szín­művét és Madách elfelejtett drámáját, a Csák végnap­jait. Ebben az évben a sort Kós Károllyal folytatják: az erdélyi magyar irodalom roppant energiájú képvise­lőjének drámája került a várszínház műsorába. — Az István király eredetileg ugyan regénynek íródott, és csak 1940-ben írt a szerző drámát belőle a Nemzeti Színház számára, amelyet be is mutattak. Ez a mos­tani felújítás mégis valame­lyest újra felfedezése a drá­mának. mert Száraz György átdolgozása nyomán, Misz- lay István rendezésében, a vár adta lehetőségek, a hely­szín történelmi levegőt árasztó környezetéből ere­dően a nagy államépítő ki­rályról szóló dráma új szí­nekkel és ízekkel gazdago­dott. Csak dicsérni lehet a Vár­színház vezetőinek kezde­ményező kedvét, de mégin- kább tisztelet illeti azt a szándékot, hogy ezen a mó­don akarják formálni, ala­kítani a közvélemény törté­nelmi szemléletét, illetve egy-egy történelmi kor és történelmi nagyság közelho- zásával iskolás, esetleg hé­zagos történelmi tudatunkat erősíteni és nagykorúsítani. És ezt a feladatot vállalják még olyan áron is, mint most az István király be­mutatásával. Számolva azzal a veszéllyel is, hogy a drá­mai sűrítés következtében B regény István korát részle­tezően bemutató rajza, a történelmi idők festése ez­zel csorbát szenvedhet, veszthet erejéből. A Várszínház most látott István királya, maga az elő­adás is épp ezért elsősorban az országépítő király belső drámájára központosította a figyelmet, mellőzve a széle­sebb korrajzot, vagy csak felvillantva az államalapí­tással járó társadalmi álla­pot néhány vonását. Arra koncentrált, hogy az apa örökébe lépő ifjú fejedelem, a Gézát követő István, aki később megkoronáztatja ma­gát, a bonyolult feladatok megoldása során milyen bel­ső válságok árán nő egyre inkább fel az országépítő, államalapító munka törté­nelmi feladatához. Meg- küzdve személyes érzelmei­vel, alárendelve mindent a nemzeti létet jelentő köz­ponti hatalom megteremtése ügyének, s megmozgatva minden követ egy új társa­dalmi rend felépítésére. Szá­molva azzal is, hogy az új építése olykor rombolással, a réginek erőszakos elpusz­tításával is párosíjl. István uralkodói nagyságát éppen az dicséri, hogy valóban fel­nőtt ehhez az országos, eu­rópai rangú rendcsináláshoz. Hogy volt hozzá elegendő emberi ereje. A Várszínház színpadán ezt a királyt láthatja a né­ző; a belső küzdelmei árán vívódva győzedelmeskedj uralkodót; egy emberiesített István királyt. Akiről nem­csak azt tudjuk meg, hogy klastromokat alapít, templo­mokat és várakat emeltet, hanem azt is, hogy önma­gában is kiépíti egyénisé­gének és személyiségének templomát, melynek látható pillérei, tartóoszlopai a cse­lekedetei. és boltívei a gon­dolatai. István drámája a magán­ember és az államférfi érde­keinek összeütközéséből ere­dő konfliktusok sorozatából adódik. Élete szakadatlan próbája e két erő drámai küzdelmének. A konstanti­nápolyi Irénét szereti, de házasságot mégis Bajor Gi­zellával kell kötnie — ál­lamérdekből. Szereti anyját, Saroltát, de amikor erdő­elvi vajda, nagybátyja, Gyu­la vezér az ellenséghez pár­tol, anyja esedezése ellené­re is fejét ütteti a lázadó rokonnak, vállalva ezzel a anyai kitagadás átkát is. És sorolhatnánk tovább. Ami valamelyest gyengíti a nagy országépítőről alkotandó ké­pünket, az a fent említett küzdelemnek kissé romanti­kus írói beállítása. A gyulai előadás láthatóan törekedett e romantikus Írói szemlélet ellensúlyozására. Szoboszlai Sándor is. István megfor- , málója száraz fanyarságá­val és egy-egy jellemvonás határozottabbá húzásával a konfliktusok realizmusát igyekezett erősíteni. így lett Szoboszlai István királya valamivel markánsabb „ura a magyari földnek és paran- csolója a nemzetségeknek” a színpadon, mint a regény­ben. Az előadásnak lehetnek egyenetlenségei. Nem köny- nyű összefogni és egységes játékstílusban közös neve­zőre fogni egy valójában népes, alkalmi nyári társu­latot. Méghogyha ez az együttes kiváló erőkből is verbuválódik. A dráma nyel­vi szépségei, azonban az archaikus és tájnyelvi ele­mek tündökletes ötvözete — sok mindendért kárpótolnak. Az említett Szoboszlai Sán­doron kívül azonban így is érdemes megjegyezni Iványi József nevét, aki Géza fe­jedelmet testesíti meg, őszinte átéléssel, puritán eszközökkel és Szakács Esz­terét, aki mélytüzű Irénéjé- vel hívja magára a figyel­met, és természetesen a ren­dező Miszlay Istvánét, aki heroikus munkával állította színpadra és teremtett per­gő Játékot, a sok változásra épülő kétrészes történelmi drámából. Tavaly ünnepeltük István király születésének ezer éves évfordulóját A gyulai be­mutató, ha kissé megkésve is, bizonyára tovább segít abban, hogy mai gondola­taink rendszerében, a köz­vélemény tudatában is az országépítő király emléke az őt megillető helyre kerüljön. Minél jobban megismerjük történelmünket, annál in­kább megtanuljuk becsülni múltbéli értékeinket. A Vár­színház-beli előadás, amely­hez a történelmi falak stí­lusos keretet adnak, a tör­ténelmi környezet inspirá- lására is a nézőt fokozot­tabb elmélyülésre és elgon­dolkodásra készteti. I L::'nfT T; _ .Valkó Mihály -

Next

/
Oldalképek
Tartalom