Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
És a vevők ? H;it kérem azért ők sem mindig angyalok Csakhát ez nem eléggé pikáns újságtéma. Mert ugyan ki háborodik fel azon, ha az újság megírja, hogy egy „vevő” leszedette a polcról az összes kardigánt, végig is tapogatta, fel is próbálgatta és nem is akart vásárolni. Volt még a vonat indulásáig egy óra ideje, valahol el kellett tölteni. Ez természetes, hisz az eladó van a vevőért és nem fordítva. Azon viszont már Együttműködés Egy tudományos laboratóriumban az egyik kísérleti egér így szól a másikhoz: — Ügy látom, meghíztál. Jól élsz? — Jól Sikerült beidomítanom azt a tudóst, aki velem foglalkozik: valahányszor felszaladok ezen a létrán, mindig ad egy darab sajtot. Többet ésszel A barátnő csodálkozik: Kinek viszed ezt a nagy tortát? — A férjem titkárnőjének. — Születésnapja van? — Nem, túlságosan karcsú az alakja. SZOLNOKI SZISZEGES t. Állok a neves sportemberrel a pálya szélén. De jó pálya.. Mármint a gyep, mert a foci... Mint mindenütt, mondja a magyar... Szóval állok, s vallatnám. Ne nézze, hogy nő vagyok, úgy szeretnék írni sportot is. Majd ügyes leszek A sportmann rámnéz, s aszongya: — Mit szerénykedik, jó tolla van magának. Kihúzom magam. No, ugyeÉs ő megmustrálja a hä» jam: — Ma festetté? • Abris bátyó főelőadó a fő- hivatalban Szolnokon. Gondolom, azért főelőadó, mert a hivatal főhivatal lett, mi- nekáltal Ábris bátyó fő lett Sajnos, a modora nem, csak a rangja változott. Mindig mogorva mérges -volt, ma is az a lelkem. Rámszólt a minap a főhivatal nagy tanácskozásán. Emígyen: — Hallja maga újságíró, arra üljön, hátra. S én azóta várom, de állítom, hogy egyszer már Ábris bályónak Is mondaná valaki: — Hallja fő, ne előre arra, hátra... 3. Naccerű újítás. Kiadta,. nyomtatta új menetrendjét a Volán. Volt pedig ez úgy májustájt. Azóta kérem, keresem. Kellene nagyon nekem. Egyes buszon nincs, kettesen mégúgysem, hármason is hiába kértem. A' minap egy jólelkű kalauznő felvilágosított: — Ugyan drágám, minek • keresi? Kár a pénz érte! Szinte teljesen ugyanaz a szolnoki menetrend, mint tavaly. — Akkor csak flanc, meg nyomdalekötögetés az egész. Miért, minek? A kalauznő erre már nem felelt. Csak adta, csak adta a jegyeket, s biggyesztett. Világra, Volánra, rám? Neki volt igaza cukorkákat, az istennek sem találok Szolnokon régi két forintos, 10 deka savanyúcukorkát. Emlékeznek még rá? A legjobban azt szerettem, ami narancsszeletek mintájára készült. Kérdeztem a gyerekeket, hátha ők látták, tudnak róla. Rámnéztek, s azt hitték valami bajom van. És a gyerekek ajánlottak lengyel csomagolt cukorkát. — Tetszik tudni, melyik az? Amelyik nylonzacskóba van kiszerelve. Na, ebből én nem kérek. Kiszerelem.,. — só— 4. Amióta kitalálták az előre „kiszerelt” (ez az a szó, ami- tő] Seduxent írt az orvosom) Izgalom Egy New York-i bank igazgatója izgatottan telefonál a rendőrségre: — Megszökött a pénztárosunk! — És megnézték már a páncélszekrényeket ? — Megnéztük, de nincs ott. lehet háborogni, ha az eladó nem pattog fürgén és nem : mosolyog kedvesen a vevőre. Mert neki ez a feladata. Ki gondol arra, hogy közben annyira fáj szegénynek a tyúkszeme, hogy majd beleőrül, vagy délután vésik ki a beletört fogát az ínyéből. De hát ugye ez az ő baja. Minek vise] egy számmal kisebb cipőt, és miért hagyta beletörni azt a nyavalyás fogát. Én megmondom őszintén, sokszor sajnálom az eladókat. Van bajuk elég. Ezért is ragadtam most tollat, hogy bizonyítsam, miszerint a vevőket sem lehetné mindet szentté avatni és nagyon soknak nem illene a feje fölé a glória. Két történetet mondanék el. Mindkettő igaz és megtörtént. Csemegeüzletben vagyunk. Az üvegpolcon paprikásszalonna táblák, máglyába rakva kínálják magukat. Lehet vagy húsz kiló a készlet; Jön a vevő. Nézegeti, mustrál gátja a paprikásszalonna halmazt, majd amikor rákerül a sor, rámutat a legalsó táblára és magabiztosan közli: — Ebből kérek! Az eladó arcán látom, hogy jelen pillanatban nem irodalmi nyelven gondolkodik. De mit lehet ilyenkor tenni? Semmit, szét kell szedni a máglyát a kedves vevő kívánsága szerint Azt is teszi. Nagynehezen ráakad a kérdéses darabra. Erőltetett mosollyal megkérdi: — Mennyit parancsol ura- ságod? — öt dekát! — hangzik a határozott válasz. Annak rendje-módja szerint le lett vágva az öt deka és a kedves vevő elvonul mint egy hadvezér a győztes csata után. Én meg némán megemelem a kalapom az* eladó előtt; nem ütötte meg a guta! A másik: Áruházban vagyunk. Jön a jókedélyű, vidám vevő. Az eladót kedveskedve köszönti majd előadja a kérését: — Alsónadrágot szeretnék venni. — Milyen minőségűt? — így az eladó. — Selyem puplint. — Milyen színben? — Orgona színűt szeretnék — Sajnos ilyen színűt nem gyárt az ipar. — Az nem lehet kérem — csattan fel a kedélyes vevő — a kirakatban láttam egyet — és el is indul, hogy megmutassa. Kiérve, a vevő rámutat egy alsónadrágra. Az eladónak fogytán a türelme: — Ne idegesítsen kedves uram, ez nem orgona színű, ez egy fehér alsónadrág. — Miért, ön még soha nem látott fehér orgonát? Vass A tolmács (A Polish Weekly-ből) iVŐf FOCI „Mindent bele, aranylábú lányok!”... Így buzdítják napjainkban a szurkolók a női focistákat. Igen kérem, megalakult nálunk is több női labdarúgó csapat, sőt rövidesen megindul a női focibajnokság is. Igen, az egyenlőség odáig terjedt, hogy leányaink már nemcsak az orvosi, a mérnöki, a jogi pályán hódítanak teret, hanem a focipályán is. A női amazonok megjelenése osztatlan sikert aratott. Egy-egy edzésen olykor többen szurkolnak a lányoknak, mint férfi kollegáik bajnoki mérkőzésein. Ügy lászik a férfiak a bundát szívesebben viselik el nőkön. A mérkőzések izgalmasak, harciasak. A nézők azt is megbocsájtják, ha a lányok „dajkálják” a labdát. Hiszen a dajkálás női tulajdonság. — Nem róják meg a lányokat azért - sem, ha mérkőzés közben cicáznak. Hiszen ez is nőkre jellemző, Az amazonok pedig meghálálják a szurkolók lelkesedését. Szikráznak a futball- cipők. Egyáltalán nem játszanak kisasszony-futballt. Éppen ezért nincs könnyű dolguk a játékvezétőknek Hiszen melyik férfi tud ellenállni huszonkét szemrehányó nő tekintetének. Vajon melyik bíró nem hiszi el a tiltakozó női jobbszélső védekezését: bíró sporttárs én nem csináltam semmit. Higgye el én ártatlan vagyok... A női foci tehát tért hódított. Kiderült a mérkőzések folyamán az is, hogy a lányok sokkai takarékosabbak, mint férfitársaik. Nagyon sokat adnak haza. Nekik ezért nem fütty, hanem elismerés jár, biztatják őket a szurkolók: tanítsátok meg férjeiteket Is hazaad- ni... Természetesen a mérkőzések kritikái is eltérnek majd a szokásoktól. Leírják majd a két női csapat ruháit, azoknak szabását. Jellemzésül néhány kritika: „Lefko- vits Éva tipikus futballt játszott, önző volt és folyton beszélt.’’ „Tetszett Kis Ilonka gólja és frizurája...” A csinos és tehetséges női futballisták tehát tért hódítottak. Nemcsak a pályán, a civil életben is példamuta- tóak. Valamennyien tanulnak. dolgoznak. Egyik sem autóért, lakásért rúgja a labdát. Kizárólag a gólért, a sportért. Ezért szeretik őket a szurkolók. De talán nemcsak ezért. Jól kergetik a kerek bőrt. Azonkívül szívesen kimennek férfitársaink azért is egy-egy női foci- méccsre, mert ott nemcsak a labda gömbölyű... Abai Pál Rendsxérető asszony A férj jégkorongmérkőzést néz a tv-ben. Egyszercsak a legizgalmasabb pillanatban megjelenik a feleség és bekapcsolja a porszívót. — Ugyart kérlekl — kiált fel a férj. — Mit akarsz most csinálni?! — Egy kicsit kitakarítom a pályát ! Még a hártyáját is ! Icnúzta... | Kedvelt szolnoki üzletemben vásároltam megint, mint minden délután. Általában munkaidő után végzem a bevásárlást, az úgynevezett csúcsidőben, s többnyire csak a vacsorának valót veszem meg. Régóta így csinálom, már megszoktam a vele járó tömeget, a várakozást. Most is sokan álltunk egymás után a hentespultnál, s vártam türelmesen. Az sem zavart, ahogyan az előttem állót szolgálták ki, a következőképp. Többfélét vásárolt őnagy- sága, közte szalámit is. Az eladó gondosan, precízen lehúzta róla a bőrt — mármint a szalámiról —, még a hártyáját is. Így tette a mérlegre. A villogóim egy pillanatra vibrálni kezdtek, de jól láttam, örömmel nyugtáztam magamban, szép munka volt Ez aztán a kiszolgálás... S eszembe jutott, velem is milyen előzékenyek voltak a napokban, amikor madzagos- tól vittem haza a vacsorának valót. Bizonyára azért kaptam így, ha netán nem tudnánk egyszerre elfogyasztani azt a pár dekányi húst, felakaszthassam a spejzban. He-he, nincs is spejzunk, s megettük egyszerre — majdnem a spárgát is. Szóval a „mindent a kedves vevőért” kiszolgálást látván olyan jó érzés borította el az agyamat, majd elfelejtettem, mit akarok venni. Az eladó kérdésére is csak dadogtam... Jó nekem így is. Nem vagyok én fejes neje, mint őnagysága, A BETEG Kravácz a Beteg. Így nagy B-vel, ami azt jelenti, hogy beosztása, foglalkozása, szenvedélye a betegség. Érdeklődése nem terjed túl a kórházak kerítésén. Már emberemlékezet óta tengeti táppénzen napjait. A minap óvatosan lépkedett velem szemben a járdán. Mivel kezén járt a találkozásunkkor, melegen megráztam bokáját és így szóltam udvariasan: — No, nézd csak, nézd csak, de jó egészségnek örvend a ml Betegünk. Kravácz, mint akit darázs csípett nyakon, úgy ugrott talpra. — Egészséges a maga keresztanyja térdekalácsa, — kiabálta feldultan. Vegye tudomásul, hogy egy hulla áll itt, magával szemben. Én már halva születtem és azóta klinikai halá] állapotában éltem le a 42 évemet. Nekem kérem a nyúltagyam megszürkült, a csigolyáim összenőttek, az ülőcsontom kihe- gyesedett, a mellkasomban fűrészpor van, a térdemben mész, víz és amit akar... Jaj, de jó, hogy jön Piriké, legalább hazakísér és ha aa úton rosszul leszek van, aki felhívja a legközelebbi hullaházat... Kravácz átölelte a fiatal- asszonyt, s óvatosan elindultak. Mivej aggódtam érte, tisztes távolból követtem őket Csak akkor nyugodtam meg, amikor láttam, hogy a Beteg Pirikét átölelve belép legénylakása ajtaján.— pb — Táviratvállás A fiú táviratozik apjának New Yorkba. „Most jegyeztem el magam... stop... hozomány 500 000 frank... stop... áldásodat várjuk.” Válaszú] a következő távirat érkezik: „Francia vagy belga frank?” „Francia” — válaszol a fid! „Áldásom rátok” — távira^ tozza az apa.
