Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

« SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. júlijis L. GYURKÓ GÉZA: Ha péntek, akkor Firenze t. Szerda: Róma Ha kedd, akkor ez Bel­gium, — így a sikeres ame­rikai film címe, kaján ka­csintással jelezve, nem az országról vélekszik a napra az, aki társas úton járja a világot, hanem a napról az országra. A magyar társas­utazó turista, akinek az isten helyett a mégis csak meg­bízhatóbb szakszervezet nyúl a hóna alá, természetesen nem világjáró, nem országo­kat lohol végig a mindent magunkba gyűjtés fuldokló, habzsoló szent dühével, ha­nem „csak” egy országot. Jelesen Olaszországot. An­nak is egy darabkáját. Pon­tosan néhány ékszer darab­ját! Ha szerda, akkor Róma. Ha péntek, akkor Firenze. Ha szombat, akkor Rimi­ni, a sós, a csodás, a félel­metes, az örökös tenger. Ha újra szombat, — Ve­lence. Ki lehet pipálni a na­pokat, a városokat. Csak az emlkeket nem. Móricz Zsig- mond szerint „gyalogolni jó”. A modem kor kiván­csija repülőgépre, autóbusz­ra száll és egy kicsit, egy egészen kicsit a tengerre is, hogy pitiánerkedve bár, de teljesítse Széchenyi paran­csát: „Tengerre magyar!” Arról persze nem volt szó, hogy a tengerben apró, csípni is kész, szemtelen rákok fogadják a tengerre szállt magyart. Viszont hős­ként lehet partra esni egy utánuk futó bukó hullámtól! Ülünk a velencei National Szálló — fölényesen vacak halijában már a visszaindu- lást várva. — Azt a Pittibe láttuk... — Nem. a Borghese palo­tában volt. Emlékszem, hogy ott baloldalt, a kuksizó tévé kamera mellett... — Nyavalyát. Riminiben volt az ebédlő falán,.,. — szólt közbe egy harmadik. Lényegtelen, hogy miről folyt a vita, lényegtelen, hogy mi hol volt, vagy hol nem volt. Az emlékek kusza káosza a lényeg. A rendsze­rezés későbbre marad. A napok, a hetek, az idők ros­táján kihull kinek-kinek a lényegtelen, elmosódnak a terek, a házak, az utcák, a szobrok és a tájak kontúr­jai, — s egy sajátos, — ki­csit megfoghatatlan nap­fényt és szépséget ötvöző fantáziakép marad majd meg: Itália. Nem Olaszország! Itália! Tehát, ha szerda, akkor ez Róma. És nem egy „bee- öekker-Róma”. Amiről én írni akarok, — ami nekem „fentmaradt azon a bizonyos Félévi mérleg A Magyar Posta a rohanó események és a szűk nyom­dai kapacitás következtében az előzetes elgondolásoktól erősen eltért, még a módo­sított bélyegprogramot is többször megváltoztatták. Feltűnően sok blokkal jelent­keztünk, szinte úgy látszik nálunk még nem ismerik a német filatelisták mondását: „A blokk ünnepi ruhába öl­töztetett bélyeg.’’ Félő, hogy a túl gyakran használt ün­neplő mindennapivá és elko- pottá, tehát értéktelenné vá­lik. öt blokk félév alatt sok és aránytalan is két sorozat­hoz, valamint öt egyes bé­lyeghez. Sajnálatos, hogy a japán fametszeteket bemuta­tó rendkívü] szép és a lósport különböző ágait ábrázoló ki­adások késnek. Az eltelt hat hónapban postánk kiadvá­nyai művészi színvonalban, rostán, egy sztory az, s egy öreg városrész. Egy öreg vá­rosrész modem sztorija. Ott, ahol a Tevere hátat fordít az Angyalvárnak, — nyilván a sok kanyargástól és a bújkálástól a hidak alatt bosszút locsog az em­bernek: nem vesz fel a há­tára többé hajót, — nos, ott, ahol Tevere hajózhatatlanná válik, mindjárt a part mel­lett egy csöppnyi városrész húzódik meg. Csendben, ma­gába és a múltba roskadtan, tenyérnyi ablakaiból nem is e világ, hanem a kora-kö­zépkor tükröződik vissza. Az a kor, amikor még nem tudtak például Amerikáról, amikor nem volt még újvi­lág, elég jó volt, akinek jó volt, az ó-világ is. Azaz­hogy: ó-világ sem volt. A világ akkor és itt, Itália volt! Aztán teltek az évszázadok és felfedezték Amerikát. S e felfedezéstől függetlenül a Tevere partján, a kis város­negyed emeletes, öreg há­zaiban, a szűk, széles csípőt is alig tűrök utcáiban, a sö­tét, vastag falú és egészség­telenül nyirkos szobák mé­lyén a nyomor vert tanyát. Róma, az „urbs” az örök város nem szűkölködött sem a nyomornegyedekben, sem a romantikus városrészek­ben. E kettő sajátos veretű együttesét azonban talán csak itt lehet megtalálni, ilyen tökéletes összhangban és patinával. Itt, ahol vége a folyónak, mert a folyó élete egy a habot verő ha­jókkal kötött nászával. — Kevés pénzzel is sokat lehet itt kezdeni — adták a tanácsot — egy nem nagy­pénzű, de azért szép summa dollárral rendelkező ameri­kainak — ezért hát a sok szó Amerika felfedezéséről persze, — akit nevezzünk mondjuk Jóénak vagy Bili­nek. Nem a név a fontos, mint alább kivilágszik. S az amerikai, aki nem volt ép­pen nagypénzű, de átkozot­tul ötletes fickó annál in­kább rá jött valamire. Neve­zetesen: van annak valami megkapó varázsa, hogy olyan városrészben bukdácsol itt Róma százezernyi macskái közül az idevalósi százezer között, amely öregebb, mint az új világ. Amelynek házai előbb álltak, előbb adtak otthont szenvedésnek és csóknak, halálnak és má­mornak, mintsem hogy a Santa Maria partot ért vol­na — odaát. Megvette a nyomornegye­det Róma szívében. Cak- kumpakk. Macskástól, macs­kakövestől, mállott vakola- tostól s omladozó köveitől együtt. Tíz esztendejénél kivitelben, témában az elő­zőleg megszokott szint körül voltak. A bélyegek világver­senyében azonban minden ál­lam arra törekszik, hogy új­donságaival elkápráztassa a gyűjtőket. A magyar bélye­gek nívója további fejlődés­re kötelez; érdekes ötletes, szép új kiadásokat várunk. Fémbélyegek A szenzációk századában is esemény volt, amikor a Magyar Posta kiadta az első fémbélyeget. 1955-ben kü­lönleges 0,009 mm vékony fóliát ragasztottak papírral össze és a Pénzjegynyomda elkészítette az alumínium bélyeget. A Szovjetunió 1961- ben ugyanilyen bélyeg kiadá­sával köszöntötte a XXII. kongresszust, majd négy év­vel később a kozmonauták napját. 1968-ban a csendes­óceáni Tonga szigetek arany­aiig több ideje. Mert nem volt olyan ostoba, hogy ne tudta volna: legjobb biznisz a romantiKa. És az apró, kis szobákat itt-ott egybe­vágva mulatókat rendezett be. Itt-ott nem vágta egy­be! A nyomornegyedből a mámor negyede lett. Ahol „á la Róma” heverőn lehe­tett heverni és a monokinis felszolgáló lányok nyakkari­káját megragadni. — Aztán mást is! Hallatlan híre ke­veredett az üzletnek. JötteK a lányok és jöttek a fiúk. Az öreg s pénzes amerikai fiúk. Na és persze a fiata­labbá ai is. És nem csak az amerikaiak. Ügy s olyannyi­ra, hogy minden híresztelés­től eltekintve is sokat, min­dent békén eltűrő római rendőrség, annak is a legil­letékesebb osztálya kényte­len volt bezáratni a nyo­mornegyed exkluzív bordé­lyait. Fuccs az üzletnek? Fuccs? Nem. Most mélyen, a nyo­mornegyed, pardon a volt nyomornegyed alá, egy ha­talmas katakomba-rendszer­be költözött az éjszakai lo­kál, ahol a legszerényebb, egy léggömbös fogyasztás — a léggömbök száma és nagy­sága elárulja, hogy melyik asztalnál mit és hogyan mu­lat a vendég! — is megha­ladja az Olaszországot cso­dálni jött magyar turista egész zsebpénzét. És fönt, fönt a kis trettóriák meg­maradtak, kétségtelen han­gulattal, gitár zenés vará­zsukkal. középkori milliővel. — Percenként érkeznek az autóK, a taxik, fél- és tel­jes világi hölgyek, szmokin- gos urak, sőt uram bocsá’ civilben egy fehérgalléros pap is, de ő természetesen „fent” evett a kitűnő pasta- sutából és ivott a vörös borból. Az öröm tanyája lett a nyomor tanyájából? A dollár csodja! Az üzle­ti szellem diadala. öreg megfáradt macska dörgölőd- zik a nála is öregebb ház falához. A falak némák. Az égen fent hunyorognak a csillagok. Látták a letűnt századokat és látni fogják a majdnem eltűnőket is. — Amikor a megvásárolt nyo­mor fényei újra belevésznek az idő méhébe, de a falak, azok még mindig állnak majd. Makacsul szembesze­gülve az enyészettel. Őket emberi munka te­remtette, ott, Róma szívé­ben, ahol a Tevere már nem veszi többé hátára a hajókat. nak mondott fémlemezekre készített bélyeget. Az alap­anyagról később kiderült, hogy nem minden arany, ami fénylik. Az afrikai államok, többek között Gabon, Kon­gó, Niger 1000 frank névér­tékű színaranyra préselt ki­adásokat hoztak forgalomba. A Himalaya oldalában fek­vő Bhutan egyik különle­gessége a vas történetét be­mutató sorozat, amelyet a té­mához igazodva hajszálvé­kony acéllemezekre nyom­tak. Elefántcsontpart és Fel­ső-Volta azzal szórakoztatta a filatelista világot, hogy arany- és ezüstfóliára azonos bélyegrajzot préselt, igaz ez a párhuzamos kiadás elég drága mulatság. A fémbélye­geket legtöbbnyire elég ne­héz levélre ragasztani, de ez nem is fontos, mert ezek fő­leg a filatelistáknak készül­nek. A bélyeg alapanyagának változása a vámhivatalok­ban is problémát okozott. Az újdonságot több helyütt aranytárgynak minősítették, de most már ezeket a külön­legességeket egységesen bé­lyegnek tekintik mindenütt. Ki meséljen a gyermeknek? Az angol nagymamák pa­naszkodnak kevésbé fontos­nak érzik magukat. Néhány héttel ezelőtt ugyanis beve­zették Angliában is az esti mese telefonszolgálatot. A mesék különböző hanghatá­sok és ügyes dialógusok ré­vén sokkal vonzóbbak a gyermekek számára, mint a nagymamák előadásában el­hangzó történetek. Az új kezdeményezés komoly vitát okozott az angol szülők kö­rében. Eszterházy herceg üzletei Eszterházy Pál volt 1945- ig Magyarország leggazda­gabb földbirtokosa. Apjától 114 000 hektár földet örökölt Magyarországon és 60 000 hektárt Burgenland tarto­mányban, amely az első vi­lágháború után Ausztriáé lett. A felszabadulás után Ma­gyarországon megkezdődött szocialista átalakulás az Esz- teházyak „birodalmának” végét jelentette. Magyaror­szági birtokaik állami tulaj­donba kerültek, a herceget pedig több milliós pénzügyi machinációi miatt börtön- büntetésre ítélték. Szökés az országból 1956-ban az ellenforradal­márok a Vöröskereszt autó­ján Nyugatra vitték Eszter­házy Pált és így kezdődött a leggazdagabb magyar ne­mes úr „második élete”. Eszterházy úgy határozott, hogy Svájcban telepedik le, hiszen ott van az arisztok­rata összes jövedelmét ke­zelő bank. A 70. évét nem­régiben betöltött hercegnek csupán egy izgalma van — ausztriai birtokain szünet nélkül folyik a harc azért, hogy a föld megművelőinek kezébe kerüljön. A magyar televízió né­hány évvel ezelőtt mutatta be az „Eszterházy és a Gonda család” című filmet. A Gonda család Ausztriában egy darabka földet kapott megművelésre az Eszterházy birtokból, mialatt a herceg a magyar bíróság ítélete folytán el volt szigetelve a társadalomtól, Gondáék a maguk kis földjét művelve meglehető­sen jó gazdaságot létesítet­tek. Mihelyt azonban a föl­dek ismét a herceg kezébe kerültek, elűzte Gondáékat és még néhány tucatnyi napszámosát, a földek meg­művelésével pedig spekulán. sokat bízott meg. A birtok profitja E „reform” eredményei hamarosan megmutatkoztak. A herceg ügynökei például Lakenback községtől 150 000 schillinget követeltek, mert a községi szervek az Eszter­házy birtokhoz tartozó tel­ken iskolát építettek * a szomszédos tanyán lakó gyermekek részére. A nemes úr elzárta a látogatók elől az eisenstadti kastélyt kör- rülvevő parkot is> a környék lakosságának kedvenc pihe­nőhelyét Most élénk kereskedésbe fogott szállodákkal, kasté­lyokkal, ásványvíz források­kal és egyéb, az Eszterházy birtokhoz tartozó objektu­mokkal. Maga a tulajdonos tartóz, kodik az üzleteléstől, min­dent megbízottaival intéztet A nem éppen becsületes úton keresett pénz azonban még mindig az ő zsebébe folyik be. Üzbegisztánban viszonylag fiatal mezőgazdaságii ág a citromtermesztés. Meghono­sításával 1949-ben kezdett foglalkozni a Taskent köze­lében lévő Lenin kolhoz kertésze, Zajnutgyin Fahrut- gyinov. 16 évi munka után sike­rült asztalra tennie fárado­zásainak első gyümölcsét: a „taskenti”-nek nevezett cit­romot. Egy-egy gyümölcs súlya elérte a 600 grammot. Az első siker szárnyakat adott az üzbég nemesítőnek és öt évvel később új fajtát mutatott be, amit „jubileu- mi”-nak nevezett el. Ez 1 kg-os citromokat terem. Az üzbég fővárosban, Taskent- ben nemrég mezőgazdasági kiállítást rendeztek, ahol Fahrutgyinov a jubileumi A biológiai növényvéde­lem fogalma lényegesen ki- szélesedett, felöloli mind­azokat az élő organizmuso­kat, amelyeket egyéb élő organizmusok elterjedése megelőzésének céljából hasz­nálnak fel. Ugyancsak ide tartozik azoknak a mező- gazdasági kultúráknak a ki- tenyésztése is, amelyek meg­felelő ellenállóképességgel rendelkeznek a rovarkárte­vők és a különböző megbe­tegedések ellen. Kezdetben a biológiai nö­vényvédelem fogalma alatt egy bizonyos földterületen olyan hasznos rovarfélék meghonosítását, elterjeszté­sét értették amelyek káros rovarfajtákkal táplálkoznak, lgy pl. széles körben elter­jedt a rovarkártevők ellen folytatott biológiai harcnak az a módszere, hogy a nö­vényi rovarkártevőkkel fer­tőzött területekre az emlí­tett kártevők természetes el­lenségeit telepítették. A ké­A lengyel vad- és Lengyelország Európa leg­nagyobb élő- és lőttvad ex-» portőre. A „Ljász” elneve­zésű, erdei termékekkel fog­lalkozó vállalat 22 megren­delő kívánságait elégíti ki. Közülük a legnagyobb a Né­met Szövetségi Köztársaság, amely évente 20,5 millió zloty értékben vásárol Len­gyelországtól vadat és erdei termékeket. Az exportban igen jelentős súllyal szere­pelnek az élő apróvadak — a nyúl, a fogoly és a fácán. A „Ljász” vállalat ugyan­fajta 1300 grammos termé­sével szerepelt. Az új nemesítésű citrom­fák a kolhoz melegházában egész éven át termést hoz­tak. Míg az egyik facsoport már érleli gyümölcsét, a másikon virágok bontják szirmaikat, a harmadik meg éppen elvirágzott, s a jöven­dő termésről az apró gyü­mölcsök adnak képet. Az üzbég nemesítő híme­Biológiai harc a mezőgazdasági rovar­kártevők ellen sőbbiek folyamán az az elv érvényesült, hogy a rovar- kártevők elleni harcot be­tegségeket okozó mikroorga­nizmusokkal — különös te­kintettel a vírusokra — kell folytatni. Széleskörű kutatómunkát folytat e tárgykörben az angliai Biológiai Növényvé­delmi Intézet, amelynek tu­dományos kutató állomásai vannak Argentínában, Ke- let-Afrikában, Ghánában, Indiában, Malaysiában, Pa­kisztánban, Trinidadban, To- bagoban és Svájcban is. A rovarkártevők elleni biológiai harc több ország­ban is eredményes, s he­lyenként már több mint 50 éve alkalmazzák. A külön­böző periódusokban a bioló­giai növényvédelem népsze­rűsége nem volt azonos mértékű. A biológiai növényvéde­lem a növényi rovarkártevők elleni harc igen széles lehe­tőségeit kínálja a világ min­den országában. erdei termék-export csak nagy mennyiségben szállít külföldre , (főképpen Franciaországba) éti-csigát is. Az elmúlt évben Fran­ciaország 550 tonna éti-csi­gát vásárolt s ez évben ha­sonló mennyiségű szállítások várhatók. A vállalat által exportált lőttvad csaknem fele nyúl. A második helyen a vad­disznó álL Ezenkívül a „Ljász” gombák és erdei gyümölcsök exportjával is foglalkozik. A legnagyobb mennyiségben áfonyát szállí­tanak külföldre. ve elterjedt az egész Szov­jetunióban, sok helyről fel­keresik tanácsért levelekkel, vagy érkeznek hozzá tanul­ni. Fahrutgyinov emellett korai uborka, paradicsom és virágneveléssel is foglalko­zik. A képen: Fahrutgyinov agronómus új citromfajtái­val, a taskenti és a jubileu­mi fajtával. 1 kilogramm súlyú citrom Új borászati törvény Argentínában Az új borászati törvény értelmében az argentin kor­mány tovább növeli borter­melését és fokozott gondot fordít a borexport növelésé­re is. Argentína felzárkózott azokhoz az országokhoz, ahol a borfogyasztás magas és ezt a fogyasztást csak­nem kizárólag hazai forrá­sokból fedezik. Az új tör­vény szorosabb kapcsolatot teremt a bortermelők, a pincészetek és a kereskede­lem között. A tervek szerint az elkövetkező években az argentin bortermelők és bor­exportőrök az eddiginél na­gyobb arányban képviselte­tik magukat a külföldi pia­cokon és kiállításokon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom