Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

I A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. július 4 GYURKÓ GÉZ At Ha péntek, akkor Firenze 4. Szombat: Velence Velence olyan... olyan, amilyen Amilyennek a bae- dekerek százezerszer leír­ták. Közhely hallani róla, még nagyobb közhely ol­vasni, de látni megkapó és lenyűgöző. Londonban hej, van számos utca... Velencé­ben is! Mert a közhiedelem­től eltérően a velencei em­ber nem andalog a „Sole- mio”-t énekelve, vagy ha andalog és énekel, mint szombat este négy gondolá­nak egy énekes és négy gon­dolás, — akkor ezt bérbe teszi. Munkában. Es nem is szépen. Hát lehet pénz­ért szívből énekelni? Komoly aggodalommal fi­gyeltem mikor fordul be ha­nyatt-homlok a felső cét ki­eresztvén, önmagát a vízbe eresztvén, a Canale Grandéba e bárból szabadult bérénekes. De ne gúnyolódjunk rajta. Velence, az ősi Velence hal­doklik. Szép és hosszú hal­doklás elé néz, — s nem, most nem a süllyedő Velen­cére gondolok. Bízom a tu­dományban, tudom, hogy a világ tudós társadalma ösz- szefogva megtalálja a meg­oldást: a cölöpökre épült, a szigetekre egykori barbár­jai elől menekült város múltját megmentik a jövő számára Egy város élete, — az élet: a benne lakók élete, az hogy laknak ben­ne, és hogy a benne lakók élnek is. Idegenvezetőnk, aki büsz­kén vallja, hogy Casanova házában lakik, de csak a ház közös benne, és Casano­vában, teszi hozzá gyérülő ősz haja alatt színészkedő pironkodással, nos szóval« idegenvezetőnk megmutatván mindent, ami kötelező, zeg­zugos utcákon, apró hida­kon, arasznyi széles kanáli­sok mentén és át, cipel ben­nünket keresztül-kasui a vá­roson. — Kérem, a velenceiek gyalog járnak. Nagyon so­kat gyalogolnak — torpan meg egy kisebb „campuson”, mert a jó ég tudja miért, de mezőnek nevezik a leg­kisebb teret, mert a tér név csak egynek, a Piazza san Marconák van fenntartva. A „mezőn” egy árva fűszál se, csak ötszáz, vagy tán’ ezer éves kocka kövek és körben házak a 15. századból, há­zak a 13. századból, amott egy egészen fiatal ház ház a 18. század elejérőL.. — szép, ugye? Az a nagyszerű ebben a városban, hogy egyetlen téren is megtalál­ható a teljes ezredév... — Ezek múzeumok? — kérdi valaki mellettem. — Múzeumok? — horkan fel velencei vendéglátónk. Ezek kérem bérházak. La­kások. Én is ilyenben lakom. Én jól és kényelmesen la­kom — teszi hozzá jogos büszkeséggel. Mert a haldokló Velence, az ősi város kevés lakója mondhatja el ezt magáról. Ma 120 ezren laknak a vá­rosban, néhány esztendeje 180 ezren. Hova lett hatvan ezer ember? Elmenekült! Mert szép Velence, mert Velence gyönyörű, mert Ve­lence magában egyesíti a kápráztató hizánci gazdag­ságot a gótika fenséges és rideg nyugalmával, a mórok pepecselő színérzékét, a ko­ra barokk szemet, agyat pezsdítő félszabadultságá- val Mert Velencét nézni gyönyörű, de lakni benne. .* A beadekerek illedelme­sen elhallgatják, hogy a nászruhás Velence szoknyá­ja alatt. . hm... Hogy szó­val a magával ragadó szép­ségű csatornák szennyet is ragadnak magukkal, lévén egyben a város szennycsa- tomái is. Hogy ezekben a csatornákban csak szerel­mükben csalódott halak ta­lálhatók, akik ide jönnek a mérgezett víztől gyors és fájdalommentes halált ke­resve. És azonnal találva is! Arról meg egyenesen szent­ségsértés egy ömagára vala­mit is adó útikalauznak szól­ni, hogy amint közeledik a nyári negyven fok, úgy lesz egyre kibírhatatlanabb Ve­lence levegője, — a s*«g miatt, mint ahogy a nyári hőség előtt Velence párás levegője eszi-eszegeti, fres­kóit, festményeit még az Megjelent a Jászkunság Gazdag tartalommal jelent meg a Jászkunság, a megye ismeretterjesztő folyóirata el­ső és második negyedévi összevont száma. Az összevonást — minden bizonnyal — az előállítási nehézségek tették szükséges­sé, a szerkesztő bizottság va­lószínűleg csak így tudta biztosítani a megjelenés ide­jét. A dupla szám 10 nagyobb tanulmányt, cikket tartal­maz. A most megjelent ösz- szevont szám az eddig köz­readott legsikerültebb szá­mok egyike lenne, ha a mos­tani, igen értékes tanulmá­nyok mellett meglennének a folyóirat elsorvadt rovatai. Ezek, a megjelent, figyelem­re méltó közlésekkel együtt, teljességet adtak volna, mert tematikai, ritmikai vál­tozatosságot kaptunk volna az apróbb, folyóirat színesí­tő cikkektől. Ez annál is inkább igaz, mert ebben a számban is kísért valamelyest az egy­hangúság veszélye, — gondo­lunk itt elsősorban a négy­öt — egyébként egytől egyig igen értékes — közgazdaság- tudomány centrikus, statisz­tikai feltáró módszerekkel operáló tanulmányra. Sori Mihály a negyedik ötéves terv legfontosabb Szolnok megyei célkitűzéseit foglalja össze, és magyarázza a tények közötti összefüggé­seket. Napjainkban számot­tevő tájékoztató, a későbbi generációk számára pedig jelentős kútfő lesz e2 a cikk. Dr. Lukács Pál Szolnok társadalmi mobilitásának főbb vonásairól értekezett A témát a felszabadulás évétől vizsgálja a szerző, Tanulmánya hézagpótló mun­ka, hiszen a társadalmi át- rétegeződés folyamatáról ilyen igényű feltárás még nem látott Szolnokon napvi­lágot. Ez a tanulmány sok, eddig kevésbé megértett tény kulcsa, magyarázza — jobb kifejezést nem találunk rá — a homo szolnokiensis arculatát is. A társadalom struktúra kialakulásának megismerése elsőrendű fon­tosságú számunkra — lokális megközelítésre is gondolunk — ezért Lukács dr. tanulmá­nya igen sokat érő munka. Dr. Végső Zoltán a ter­melő ágazatok gazdasági ha­tékonyságának néhány me­gyei kérdéséről írt, dr. Dits József né pedig a megye fej­lődésének főbb vonásairól. Sokat ígérő, nagyszerű do­log, hogy ilyen megalapo­zott, tudományosan analizáló és szintézist készítő módsze­rekkel keresünk, tárunk fel és bizonyítunk tényeket, ösz- szefüggéseket. A Szolnok megyei tanya- rendszer változásairól Mé­száros Jánostól olvashatunk, ez a közlés is a teljesség igé­nyével készült, alapos munka. Mészáros Pál a majdan készülő új, szolnoki víztisztí­tó művet mutatja be, Szabó Ferenc Törökszentmiklós 1867—1914 közötti történeté­vel foglalkozik, dr. Vaskó László a Szolnok megyei né­pi kollégiumok történetéhez ad adalékokat, Szurmay Er­nő Bányai Kornél két ki­adatlan versét közli, Kapos­vári Gyula pedig a szolnoki vá. kialakulásáról, a vár ma is meglévő nyomairól ír. — tf — épületek ősi köveit is. Csodálatos város Velence. Az ember diadalát példáz­za Kitartását. Szépérzékét. Az ember emberi mivoltát, — s ennek hódólni, ezt meg­bámulni nemcsak illik, de aki olasz földre lép, annak szinte kötelező is. De itt lakni... Sokan nem akarnak itt lakni. A legutóbbi években hatvanezren nem akartak már többé itt lakni. Hogy mit hoznak a következő évek? Ha béke lesz, ha to­vább fejlődik az idegenfor­galom, akkor sokan, még többen jönnek el ide egy napra, egy hétre, turista út­ra, nászúira, szájtáti bámu­lásra. Nos, akkor ott ma­rad a halárus és a trattoria tulajdonosa, itt marad a va- porettó vezetője és a gondo­lás, a fagylaltárús és itt maradnak a kis butikok tu­lajdonosai és a Rial tón.., És itt maradnak azok is per­sze, akik azokból élnek, akik az idegenforgalomból élnek, Mert lám a béke is létre­hozhat láncreakciót! De akkor sem lesznek 120 ezren. Egy háborús pánik? Hi­degháborús feszültség? Mord és merev elzárkózás orszá­gok és az országok turista­forgalmai elől. Ez Velence gyors halálát jelentené. Sötét a kép és illetlen is? Lehet De megszerettem, megcsodáltam ezt az ék­szerdobozt, nem szagolni, de nézni jöttem, nem élve itt éveket csak szájat tátani na­pokat. Ä Ha vasárnap: akkor ez Budapest. Ferihegy. Egy órával ezelőtt Velencében vakítóan tűzött a forró nap. Itt esik az eső és hűvös van. Senki se bánja. Itthon vagyunk Megkezdhetjük az emlékek emésztését, (Vége.) Information la Szolnok „Elektronikus ápolónő" „Elektronikus ápolónőnek’* keresztelték el azt a beren­dezést, amely jelzi a kór. házban fekvő betegek várat­lan szívműködés-rendelle­nességeit. Hivatalos elneve­zése: kardiamonitor. A Var­sói Műszaki Egyetemen épí­tett készülék egyidejűleg négy beteg szívműködése so­rán keletkezett áramot tud regisztrálni, s bármilyen gyengülést vagy gyorsulást észlel, azonnal akusztikus és vizuális riasztó jelzéseket ad le. A kardi omanitor — amely teljes egészében lengyel kon. strukció — már számos em­ber életét mentette meg. * a A szolnoki vasútállomás információs ablaka előtt egy lélek se rajtam kívül. Az üveg mögött buzgó admi­nisztrálásba merülve egy hölgy. Két percig nem tör­ténik változás. Ezután udva­riasan köszöntőm, vagy há­romszor egymásután: semmi hatás. Bátortalanul köhé- cselgetek, hogy valahogy felhívjam a figyelmét: ered­ménytelen. Nem tehetek ró­la, kíváncsi vagyok, mikor indul a vonatom, kitartó ko­pogtatásba kezdek. Végre le­csapja a tollat, föltépi az ablakot. Csak egyetlen idő­pont iránt érdeklődöm, de még a következőket is halla­nom kell: Ad 1. Láttam, hogy dol- dolgozik, mit zavarom. 2. Ki van írva a vonatok indulása, csak meg kellene tanulnom olvasni. 3. Nem tudom-e, hogy ez tulajdonképpen poggyász­pénztár. Mivel az ablak épp oly hevesen becsapódott előttem, ahogyan feltárult, nem volt időm válaszolni, tehát ez­úton bátorkodom megyje- gyezni: Ad 1. Láttam hogy dol­gozott, de abban a tévhitben leledzettem, hogy az utasok felvilágosítása is a munkjá- hoz tartozik. Ad 2. Olvasni valameny- nyire már megtanultam, és tényleg van egy táblázat az induló vonatokról, csakhogy ezen csupán a végállomások vannak feltüntetve. Azt hi­szem nem állok egyedül tu­datlanságommal: nem isme­rem minden vonal minden állomását. Ad 3. Láttam a „Pogy- gyászpénztár” feliratot is az ablak fölött, de azonkívül még két másik táblát is, hogy „Felvilágosítás”, illetve „Information”. Javasolnék egy újabb táblát, amely köz­li, hogy melyik van éppen érvényben a táblák közül. (sz.) Lépések a petrolvegyipar megteremtésére A Singapore-i kormány tárgyalásokat kezdett több olajvállalattal, hogy meg­vizsgálja, milyen lehetőség van arra, hogy a város körül jelentős petrolkémiai ipart létesítsenek. A nyugatnémet sajtó, amely a hírt közölte, meg­állapítja, hogy amerikai és japán szakembereket bíztak meg a terv kidolgozásával. A Shell vállalat 1970-ben már üzembe helyezett egy 15 millió (Singapore-i) dol­lár költséggel felállított gyá­rat. amely szénhidrogén fes­tékoldószert, valamint kü­lönféle más vegyi anyagot készít Az Esso és a Mobil Oil hasonló üzemek felállítását tervezi Singapore-ban. A% „ÉS Gácsi szánta99 Gácsi Mihály Szolnokon élő grafikusművész rajzaival, rézkarcaival és linómetsze­teivel jelent meg az Élet és Irodalom legújabb száma. A népszerű — és egyre népszerűbb, mert mindin­kább színvonalasabb —„ÉS” tizennégy kisebb nagyobb Gá- csi-művet közöl, többek kö­zött csaknem féloldalas nagy­ságban, kitűnő nyomdatech­nikával „hozza” a Noé-t (rézkarc) és a Fizikai kísér- letek-et (lino). Kitűnő grafikusunkat Frank János mutatja be az „ÉS” olvasóinak. Többek kö­zöt így ír Gácsiról: „Lehet, vidéki illetősége az oka, hogy méltatlanul keveset hallu- — írunk — róla. Pe­dig ő is tagja volt a híres magyar „aranycsapatnak”; voltaképpen tagja ma is. Ná­luk technikai minimumnak sz'mít a klasszikusokat jel­lemző, tökéletes rajztudás. Ez az alapja Gácsi Mihály verista formanyelvének. Fan­táziája gazdag, jóllehet át­tételei majdhogynem direk- tek. Kritikus művész, iróniá­ja kegyetlen, humora csak látszólag szelídíti szigorúsá­gát. Bírálata azonban mindig jogos. Talán csak egyszer tévedett, amikor ezt rajzol­ta, írta sajátmagáról: „Ter­melői rézkarcok, utcán át.” Gácsi Mihályról mondtf ezt, aki sohasem tett engedményt a mecénásnak, kuncsaftnak. Ez is irónia. <iL£.NmVMüVELÉs) Nevünk védelme Család- és keresztnevünk személyes tulajdonunk. Leg­többen féltik és óvják. Újabban mind szélesebb kör­ben arról is érdeklődnek, honnan származik egy-egy családnév s milyen nyelvi, történeti és egyéb vonatko­zásokat rejt a név hangalak­ja, jelentése. Sajnos, sokan vannak, akik meg akarnak szabadulni nevüktől, ezért mind a családnév-változta­tás, mind a keresztnevek megváltoztatása napjainkban nagyon gyakori. Azt még megértjük, ha valaki olyan névtől akar szabadulni, amelynek furcsa a hangzá­sa, vagy éppen rosszalló a jelentése. Nem véletlen pél­dául. hogy többen kérték a következő nevek megváltoz­tatását: Szennyes, Bolha, Ha­ramia. Húgyos, Hörcsög, La­pu, Bugyi stb. Azt azonban már nem tartjuk helyesnek, hogy olyan nevektől is sza­badulni akarnak, amelyek a magyar családnevek igen ré­gi típusába tartoznak. Való­színűleg helytelen képzet­kapcsolás alapján akarnak megszabadulni egyesek a Nyúl, a Csirke, a Szúnyog, a Korpa, a Cigány stb. ne­vektől. Sokszor szóltunk már ar­ról is, hogy a névízlés „a kerti törpe színvonalán” áll nálunk. Igen régi magyar neveket hagynak el, s mes­terségesen kiagyalt neveket vesznek fel helyettük. így szaporodnak el a következő mesterkélt nevek: lrmafalvi, Kárpátbérci, Réthalmi, Lep­kefalvi, Bércesi stb. A ke- kesztnevek különösen változ­nak a névdivat változásával. Újabban különösen sokan menekülnek az Oszkár, az Ödön, az Elemér, a Leopold, az Emil, a Brúnó, az Amália, a Leokádia keresztnevektől, s veszik fel az Andrea, a Csilla, az Ildikó, a Tünde, az Annabella neveket. Azok. akik előítélettel van­nak családnevükkel, kereszt­nevükkel kapcsolatban, mi­előtt a névváltoztatást kér­nék, járjanak utána a szak­emberek segítségével, érde­mes-e a változtatást kérni. Legtöbbször igen jó magyar névtől akarnak egyesek meg­szabadulni. A nevet hordjuk, viseljük, s nem illik a divat járása szerint úgy változtatnunk, mint a ruhát. Különösen sajnáljuk azokat, akik divat­ból vagy éppen az idegen nevek „majmolásából” hagy­ják el nevüket. Külföldre szakadt honfi­társaink különösen gyakran élnek a névváltoztatással. Az idegennyelvi környezet­ben átalakul a név hang­alakja, írásformája, s nem egy jó magyar név az idegen ejtés áldozatává válik. Való­ban. a hontalanságot sok­szor az írásjelek is érzékel­tetik. József Attila is ezt (érezte meg, amikor arról ír, 'hogy megtalálta azt a földet, ahol nevét hibátlanul írják fölébe. A külföldi temetőket járva, magam is gyakran ta­pasztaltam, hogyan válik a szívvel, az érzéssel, a gon­dolkodással a név is idegen­né, magyartalanná. Dr. Bakos József Gumibotcsata Godard vietnami doku­mentumfilmjében láttam egy percekig tartó, cinema verité módszerrel felvett je­lenetet. Az amerikai kato­nai rendőrök gumibotozták az elfogott partizángyanús vietnamiakat, nőket, gye­rekeket. Azóta is bennem él a kép, hallom a gumibotok csattanását. Tegnap délután megint felidéződött bennem az em­lék. Hat-hétéves gyerkőcök gumibot-háborúsdit ját­szottak. Vagyis ütötték egy­mást... Az ütések nem fájhat­tak, csattanás sem hallat­szott, mert a gumibot vé­kony falú műanyagcső, rá­gógumit tárolnak az „ütő­kéjében” üdézet a gyere­kektől). Most te leszel a fogoly, mondták egymásnak és kis társukat odakötötték a fá­hoz és ütötték. Láthatóan jól játszottak, mégis szomorúan néztem a gumibotos gyermekidillt. Jó, már szinte hallom a gyártó cég ellenérvét, nem kell a dolgokat felnagyíta­ni, hiszen a játék gumibot nem gumiból van, tehát nem is gumibot Ellenérvem: ez a mű­anyag, gumibot formájú valami, a gyerek képzele­tében igenis gumibot, mert ha nem így lenne, akkor bepólyázná, babázna vele, vagy várat építene belőle, nem pedig verekedne vele. Nem értek valamit. Nem is milliókat, milliárdokat áldozunk arra, hogy gyer­mekeink a szocialista hu­manizmus szellemében nő­jenek fel. Az óvodai, is­kolai tananyag ennek szol­gálatában áll. Könyvtára­inkban az ifjúsági könyvek százezrei kínálják a szépet, a nemeset, az emberi jót Hogy illik bele aa Uyen tartalmú nevelésbe a gumi­bot játék? Na és a játékgéppiszto­lyok, ágyúk, tankok és más, emberpusztító fegyverek modelljei ellen miért nem szólok, szegezte nekem a kérdést a játékipar egyik szakembere. Az olyan jó dolog? Nem, de szükségszerű. Nem vonatkoztathatjuk el magunkat a valóságtól. Tu­domásul kell vennünk bi­zonyos katonapolitikai té­nyezőket, hiszen még létez­nek a szocializmus ellenes erők. Szükség van a hon­védelmi nevelésre, az em­lített játékok pedig ennek hatékony eszközei lehet­nek. De a gumibot, és a csípő­ből tüzelő Vcolt, — minek az eszköze? Az erőszaké,- a brutalitásé. Egy esetleges, részünkről igazságos háborúra árulás lenne nem felkészíteni az utánunk következő generá­ciókat, de ez a nevelési cél nem azonos a gumibotos, csípőből tüzelő vadnyugati erőszakkal, a halálfejesek életmódjával. Rögtönzött közvélemény­kutatást tartottam szülők, nevelők, ifjúsági vezetők között. Mi a véleményük ezekről az emberséget sértő játékokról? Egytől egyig elítélik for­galmazásukat és nem szí­vesen engedik meg, hogy gyerekeik ezekkel az em­bert megszégyenítő — sőt elpusztító — játékokkal játszanak. Úgy látszik, ez esetben a közmegítélés kevés. Több kellene. Miért nem tiltako­zik az úttörőszövetség és a KISZ e brutális játékok gyártása és forgalombaho- zatala ellen? r- ti —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom