Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-04 / 156. szám

a SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP ign. július í Hétfő: Colombo olasz miniszterelnök londoni tárgyalásai. A máltai kormány lemondta az amerikai flotta lá­togatását Kedd: Nyilvánosságra hozták« bolgár választások eredményét.' Izraeli csapatok betörtek libanoni területre. Szerda: A görög külügyminiszter látogatása Szófiában. Az amerikai kémszenvezet főnöke Izraelben tárgyalt Csütörtök: Kicserélték Moszkvában a szovjet—egyiptomi szerződés ratifikációs okmányait, űj rendezési tervet terjesztett elő Párizsban Binh asszony. fentek: Eltemették a hősi halált halt szovjet űrhajósokat. Kissinger Saigonban, Agnew Szöulban tárgyalt Befejezte ausztriai látogatását Losonczi PáL Szombat: Űjabb francia nukleáris kísérletek Mururos korall- ezigetnél a Csendes-óceánon. így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy József: A héten tovább gyűrűzött a Földközi-tengeri politiluú vihar a kis szigetország, Málta körül. Közben meg­hozta a posta címemre azo­kat a brüsszeli újságokat, amelyek — a KATÓ politi­kai-igazgatási központja Brüsszelben lévén — külö­nösen részletesen ismertet­ték a máltai botrány előz­ményeit, no meg várható következményeit. Ezért tar­tom érdemesnek visszatérni az úgynevezett Birindelli- ügyre. BirindelU admirális a NATO dél-európai haditen­gerészeti erőinek parancsno­ka volt, főhadiszállását Mál­ta szigetén rendezte be, A hét évvel ezelőtt független­né vált ország lakóinak na­gyobb része azért is görbe szemmel nézett rá, mert köztudomású volt az olasz tengernagy fasiszta múltja. Málta pedig a második vi­lágháborúban hősiesen állott helyt az olasz és a német fasiszták meg-megújuló tá­madásaival szemben. Ami nem sikerült Birindellinek, mint Mussolini tisztének, az sikerült neki, mint a NATO magasrangú parancsnokának: ott parádézhatott Málta ki­kötőjében ,.. Málta ISOO-tól 1964-ig an­gol birtok volt, pontosan hét esztendeje ütötték nyélbe az alkut, amelynek értelmében a függetlenség elnyerése után még tíz évig brit csapatok maradhatnak a szigeten, La- valletta hadikikötője az an­gol hadihajók támaszpontja lehet. Sagy-Britannia a NATO egyik tagállama, ez a tény azonban aligha igazol­hatta, magyarázhatta, hogy az észak-atlanti szövetség haderejének egyik parancs­noksága — ama bizonyos Birindeílié — éppen a szi­geten üsse fel hadiszállását, A. magyarázat más. Sokkal Inkább kézenfekvő. Malta a Földközi-tenger két meden­céje között kulcshelyzetet foglal el, ellenőrizni képes Szicília és Tunézia között a Földközi-tenger keleti és nyu­gati részének átjáróit. Közel van Líbiához csakúgy, mint az Egyesült Arab Köztársa­sághoz, következésképp a Bzuezi-csa tornához.., Bírindelli admirálist fa­siszta múltja nem intette szerény magatartásra. Az a bizalom, amellyel közvetlen fölöttese, az amerikai Ri­vero tengernagy, a NATO teljes dél-európai haderejé­nek főparancsnoka viselte­tett iránta, vérszemet adott neki, s nagy-nagy kedvet a politizálásra. Az olasz fa­siszta tengerész hivatva érez­te magát arra, hogy nyilat­kozatokkal fokozza a NATO elkötelezettségét — Izrael mellett! Emellett természe­tesen indokoltnak tartotta, hogy újabb meg újabb —- szájhősködő — támadásokat intézzen a szovjet flotta Földközi-*.engeri jelenléte el­len. E két politikai célja együtt jutott kifejezésre ab­ban a nyilatkozatban is, amely az izraeli Maariv cí­mű lap hasábjain jelent meg. Már ekkor robbanha­tott volna a politikai bomba, de ekkor még Málta korábbi reakciós miniszterelnöke, Giorgio Borg Olivier szemet hunyt az eset fölött Nem úgy Dominio („Dóm") Mintoff, a munkáspárt veze­tője, aki éppen ekkor járt a választási harc kellős köze­pében. Mintoff nem válo­gatta meg szavait A NATO- parancsnokot, az olasz ten­gernagyot nyíltan „fasisztá­nak” bélyegezte, s. kijelen­tette, hogy ha a munkáspárt győz a választáson, Birindel- liriek nem lesz sokáig ma­radása Maitan. Ügy is lett... Több is történhet-e? A nyugati fővárosokban nagy riadalom támadt amikor a munkáspárt győzött. Az an­gol nagykövet már kerek egy héttel Birindelli máltai, ki­utasítása előtt tájékoztatta a NATO állandó tanácsát a várható fordulatról. A nyugati sajtó propagan­dagépezete pedig megkapta az utasítást: eltúlozni az eset jelentőségét... a „szövetsé­gesek ellenkezőjére fordítá­sát” kezdték jósolni, magya­rán azt, hogy — a NATO hadihajói helyébe szovjet hadihajók futnak majd be Málta kikötőjébe! Erről, azt hiszem, nines sző. Az új máltai munkás­párti kormány vezetői sze­mélyes bosszújukat töltötték ki az olasz fasiszta tengerna­gyón és ugyanakkor kérdé­sessé tették a j^ATO-pa- raftcsnokság megmaradását, csakúgy, mint a brit csapa­tok állomásozását. Viszont nyilvánvalónak látszik, hogy új feltételeket, magasabb bérleti díjak megfizetése esetén őfelsége hadihajói és katonái továbbra is birto­kukban tarthatják a támasz­pontot. S talán még a NATO jelenlétére is találnak át­menetileg jogi alapot A hangsúly azonban — az átmenetileg kifejezésen van! A máltai fejlemények újabb bizonyítékát szolgáltatja a Földközi-tengeri erőviszo­nyok új alakulásának. El­képzelhető lett volna tíz—■ tizenöt évvel ezelőtt, hogy egy ilyen parányi ország (319 négyzetkilométer, 350 000 lakos) kihívást In­tézzen olyan nagyhatalom, mint Nagy-Britannia és olyan erős katonai koalíció, mint a NATO ellen? Történt pedig mindez — hadd emlékeztessek rá — egyidőben azzal, hogy Moszkvában kicserélték a szovjet—egyiptomi szerződés ratifikációs okmányait. A Szovjetunió és az EAK ba­rátsági és együttműködési szerződése, amely 15 évre ír­ja elő a két országnak a minden eddiginél szorosabb együtthaladását, ezzel az ak­tussal életbe léoett. Jő hírt hoztak a héten Fi­rizsból is a tavirógépek. A vietnami konferencia 119. ülésén Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ide­iglenes forradalmi kormány külügyminisztere, a DIFK küldöttségének vezetője új, hétpontos rendezési tervet terjesztett elő. Tárgyilagos nyugati megfigyelők vélemé­nye szerint is a DIFK új kezdeményezése olyan rugal­mas formában történt, hogy elméletileg lehetővé tenné Nixon számára a „yes”. ki­mondását ... A dél-vietnami politikai megoldás keresésé­ben a DIFK. azt javasolja, hogy Saigonban alakuljon új kormány, amely aztán az ideiglenes forradalmi kor­mánnyal folytatandó tárgya­lások után, a DIFK elemeivel egyesülve egy „a népi egyet­értésen alapuló, új kor­mánnyá” válna... Egyfor­mán sző van a DIFK ren­dezési tervében az amerikai csapatok kivonásáról, és ez­zel párhuzamosan az ame­rikai hadifoglyok szabadon- bocsátásáról. (Tudjuk, hogy Nixon propagandája nagy hűhót csap a VDK é3 a DTFK kézében lévő ameri­kai hadifoglyok sorsa körül, álszent módon emberiességi szempontokat emlegetnek, fe­ledve azt, hogy a napalm­bombák, a My Laí-i tömeg­mészárlások vajmi kevés emberiességre vallottak ...) Az amerikai sajtó egyes lapjai közölhetnek leleplező dokumentumokat, miután a I. tfelső Bíróság többségi ítélete szabaddá tette az ok­mányok. megjelen te teset. Egy-két megjegyzés idekí­vánkozik. Ne higgyük, hogy „jó” amerikaiak és „gonosz” amerikaiak harcának tanúja itt a világ. Arról van csu­pán szó, hogy az amerikai monopóliumok egy része sa­ját profitlehetőségeinek csök­kenésétől félve a vietnami háború befejezését szeretné elérni. A rendelkezésére ál­ló óriási politikai és propa­gandaeszközök birtokában még ilyen harctól sem riad vissza, mint a titkosnak te­kintett okmányok közlese. Ami azokban van, számunk­ra nem új. Vissza lehet la­pozni a világsajtóban — a magyar lapok 1965-ös szá­maiban is —, a mai lelep­lezések már akkor megtör­téntek. Most csak okmány­szerű bizonyítást kannak. Ami persze hat év múltával is nagy dolog. Algéria köszöntése A baráti Algéria népe jú­lius 5-én köszönti függet­lenségének 9. évfordulóját. A független fejlődés útja hosz- szú és véres harc. kitartó nemzeti felszabadító ■ küzde­lem eredményeként nyílt meg a volt francia gyarmat népe előtt. Százharminc esz­tendős kolonialista uralom igáját rázta le az algériai nép. példátlan véráldozat áráru nyoic évig folyt a vé­res szabadságharc és még két esztendeig tartott a csa­ta a tárgyalóasztalok mellett, míg végre a francia kor­mány elismerte, hogy algéria nem francia megye... Közel egymillió algériai áldozta életét a szabadság- harcban, amely elvezetett 1931 júliusának emlékezetes napjáig, a függetlenség dek­larálásáig. Azóta az algériai nép megszilárdította függet­lenségét és a magaválasztot­ta útra lénett: a demokrati­kus fejlődés, a társadalmi haladás, a következetes an- tiimperialista politika útjára. Rokonszenwel kísérjük a nagy észak-afrikai ország nemzeti függetlenségi politi­káját, következetes antiím- perialista magatartását, s örülünk a magyar—algériai kapcsolatok fejlődésének és elmélyülésének. msm BÉRŰN Az úgynevezett Európa Tanács Bizottságának és más vezető testületéinek ülé­sét július 6-a és 9-e között Nyugat-Berllnben szándékoz­nak megtartani. Ezzel kapcsolatban az ADN, a Német Demokrati­kus Köztársaság hírügynök­sége rámutat hogy Csak nemrég zajlott le a Nyugat­nemet Bundestag úgyneve­zett belnémetügyi bizottsá­gának ülése, s most Nyugat- Berlint újabb provokációk színhelyévé teszik. Nyugat- Béri in ugyanis nem tarto­zik egyetlen olyan Ország­nak a területéhez sem, amely tagja az Európa Tanácsnak. BELGRAD A jugoszláviai Ohridban szombaton megkezdődött a 4. Nemzetközi Folklórfeszti-, vél, amelyben albán, bolgár, jugoszláv, magyar, olasz, osztrák, román és török ének- és táncegyüttesek vesz­nek részt. A július 8-ig tar­tó szemlén Magyarországról ez 51 tagú Hegyaljai népi táncegyüttes lép fel. A fesz­tivál ideje alatt nemzetközi tudományos szimpóziumot is rendeznek a balkáni népek folklórjáról. Nguyeu Thi Binh asszony, a Del-vietnami Ideiglenes Forra­dalmi Kormány külügyminisztere, a Párizsban tárgyaló DIFK-küldöttség vezetője, pé .eken felkereste Maurice Schumann francia külügyminisztert annak Tuai d’Orgay- beli hivatalában. Képünkön Bolle úr, a francia külügymi­nisztérium egyik főtisztviselője kíséri Binh asszonyt francia kollégájához. (Telefoto — AP—MTI—KS) Losonczi Pál látogatásának visszhangja Az osztrák lapók szomba­ton is bő terjedelemben fog­lalkoztak Losonczi Pál auszt­riai hivatalos látogatásával. Egyöntetűen beszámolnak a látogatás befejezéséről és arról a közös közelményről, amelyet egyídőben. hoztak nyilvánosságra Bécsben és Budapesten. A kormány félhivatalos lapja, a Wiener Zeitung tel­jes terjedelemben közölte a közös nyilatkozatot. A lap első oldalán számolt be Lo­sonczi Pál elutazásáról „Szí­vélyes búcsú a Bécs-schwe- chati reülőtéren” címmel. A Presse a jószomszédi kap­csolaton továbbfejlesztését emelte ki negyven soros tu­dósításában. Az Arbeiter Zeitung, a szo­cialista párt lapja, a máso­dik oldalon tudósított az ese­ményekről, — „Budapest és Bécs egyetértett az európai biztonsági konfreneia ügyé­ben” című kéthasábos cik­kében. Az első kommentár — a kommunista párt központi lapjában, a Volksstimmé-ben jelent meg „Állami látoga­tás után” címmel. Hans Wol- ker cikkében ezeket írta: — „Befejeződött a magyar ál­lami látogatás, a tárgyalá­soknak, beszélgetésekne k és a megtartott beszédeknek, leadott közleményeknek, a közös nyilatkozatnak egyen­lege pozitív képet mutat. — Így például még több koope­rációs egyezmény kötésére nyílik lehetőség a kulturális együttműködés fejlesztésével. Budapesten osztrák kultúr- intézet nyúlik”. A cikk a továbbiakban így folytatódik; „ami a nemzet­közi politikát érinti, mind­két ország a legtöbb kérdés­ben ugyanazt vagy' megkö­zelítően hasonló álláspontot képvisel. A közös közleményre hí vatkozva a cikkíró rámutat arra is, hogy enyhén szólva nincs összhangban az osztrák politikusok sokszor említett baráti és semlegességi szó­lama azzal a ténnyel, hogy az ország titkos szolgálata, tevékenységet folytat a szo­cialista tábor, köztük Ma­gyarország ellen is. Végeze­tül így ír a Volksstimme: „Losonczi Pál látogatása még arra is emlékeztet ben­nünket, hogy Ausztria kap­csolata a többi szocialista országhoz még korántsem olyan jó mint a magyarok­hoz”. A vidéki lapok közül a legtekintélyesebb újság, a szombat-vasárnapi 43 olda­las együttes szóin ában meg­jelenő' Salzburger Nach­richten fényképet közöl a magyar nagykövetségen ren­dezett fogadásról. A képen Losonzi Páiné, Jonas köztár­sasági elnök és Losonczi Pál látható. Ez a lap ki­emeli annak jelentőségét, hogy a magyar államfő ausztriai látogatása a politi­kai tárgyaláson kívül a két országot kölcsönösen érdek­lő gazdasági kérdéseket is felölelte. 3ugosilávia ünnep® Jugoszlávia népei július 4-én emlékeznek meg a né­pi felszabadító háború és a népi forradalom kitörésének 30. évfordulójáról, V. Eeljonyin szovjet tör­ténész a moszkvai Novosztyi hírügynökségnek írt kom- mántárjában mindenekelőtt megállapítja, hogy a szovjet nép kezdettől fogva rendkí­vül nagy rokonszenwel és együttérzéssel kísérte a ju­goszláv partizánok bátor küzdelmét s a harc befejező szakaszában hatékony se­gítséget adott a jugoszláv népnek Belgrad, valamint az ország keleti részeinek fel­szabadításában. A szovjet nép nagy figye­lemmel kísérte a jugoszlá­viai felszabadító harc ala­kulását s a jugoszláv parti­zánokban teljes joggal baj­társakat és szövetségeseket látott. A szovjet sajtó és rá­dió az első napoktól kezdve foglalkozott a jugoszláv par­tizánok akcióival, amelye­ket igen nagyra értékéit A. jugoszláviai felszabadí­tó háború meggyorsította az osztály- és politikai erők polarizálódását az országban. A hazafias erők a kommu­nista párt köré tömörültek, beléptek a népi felszabadító mozgalomba. A reakciós osztályok, politikai pártjaik és csoportosulásaik nagyré­sze viszont különböző mó­don együttműködött a meg­száll okkal. Az osztály erők Ilyen megosztása ahhoz ve­zetett, hogy a népi felszaba­dító háború során a fasisz­ta megszállók felett aratott győzelemmel együtt a népi demokratikus forradalom is győzedemeskedett — állapít­ja meg többek között a kom­mentátor A szovjet nép büszke ar­ra, hogy a fasizmus ellen vívott háború első napjá­tól az utolsóig fenntartás nélkül a jugoszláv nép ha­ladó erőinek oldalán állt, különböző segítséget nyúj­tott nekik. Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára a XXIV. pártkongresszuson mondott beszámolójában rá­mutatott: a szovjet-r-jugosz- láv kapcsolatok fejlődésére. A szovjet emberek azt kí­vánják, hogy erősödjék a szocializmus Jugoszláviában, hogy erősebb legy en Jugosz­lávia kapcsolata a szocialis­ta közösséggel. Mi — mon­dotta Brezsnyev — a Szov­jet—jugoszláv együttműkö­dés mellett, — a két párt kapcsolatainak fejlesztése mellett vagyunk. Rippon a Köiős Piacról LONDON A Európai Gadasági Kö­zösség kibővítése nagyon nagy jelentőségű lesz a ka­tonai együttműködés ösztön­zése szempontjából is — je­lentette ki pénteken Geoff­rey Rippon, a Nagy-Britan­nia közös piaci belépési tár­gyalásait vezető miniszter. „Ez nagyon sürgető és fon­tos téma sokak szerint" — mondta. Rippon a londoni külföldi tudósítók vacsorá­ján vett részt és nyilatko­zott, Kijelentette, hogy Nyugat- Európa katonailag 20 éven ét az Egyesült Államokra volt utalva. „Üjabban bizo­nyos jelek arra utalnak, az amerikai nép türelmetlenül viseli el. hogy reá nehezedik a nyomasztó teher java. Jo­gos és szükséges, hogy Nyu- gat-Európa többet vállaljon magára ezen a téren.” A közős piaci belépésről szólva a miniszter rámuta­tott, a brit parlamenten van ®06i a sor, hogy jóváhagyja a tárgyalásokon kialakult belépési feltételeket. „Ha a parlament így dönt — amint bízom benne, hogy így dönt —, megkötjük a szerződést és Nagy-Britannia 1973. ja­nuár 1-töl az EGK tagja lesz” — közölte. A kibővített Közös Piac jövőjéről szólva kijelentet­te: „Az EGK-tagorszógok célja — hangoztatta —, hogy megtalálják közös érdekei­ket. összehangolják politiká­jukig, anélkül azonban, hogy ezzel lerombolnák önálló ar­culatuk^. Ami a közös in- tézménj»ket illeti, Anglia mindig gyakorlati álláspont­ra helyezkedett...?4 Végül a közös piaci mező- gazdasági politikát érintve azt bizonygatta, hogy bár az EGK mezőgazdaság! árai magasabbak a világpiacinál, de az évek során bebizonyo­sodott, hogy stabilabbak, és Különben is. a világpiacon is egyre inkább olyan ten­dencia érvényesül, hogy a mezőgazdasági termékek ára etaelkadlk, , , Yihef Halténál, vita Vietnamról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom