Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-03 / 155. szám

1971. július 3. SZOLNOK SIEGT El NÉPLAP 5 Az üveg művésze Ha csak egy szóval sze­retném bemutatni, azt ír­nám: munkásember. Elhiva­tottja egy gyárnak, egy szak­mának. A Nagvkunság szí­vében sok kubikos, paraszt- ember között az ipari mun­kát választotta. A fehéren izzó üveggel, amely kezei közt formálódik szép mívű dísszé, olyan barátságot kö­tött Márkus Imre még 16 éves korában, hogy nem volt, ami csak egy napra is más­hová húzta volna. A kemence gyomra 1400 fokos hőt lehel. Vakító fe­hérséggel izzik benne az üveg. Két óra. A berekfür­dői üveggyárban a Márkus brigá elkezdi a délutáni műszakot, ők hatan szapo- rázzák lépteiket a huta kö­rül ahogy nevezik ezt a pokol tüzét kísértő, forrósá- 0 ' üvöltő kemencét. Fekete üveget tesznek a szemük elé, azon néznek a tűzbe. Négy ventillátor keveri a levegőt a kemence körül. így is 45 fok van a teremben. A nagy zajban, amelyet a ventillá­torok és a kemence tüzét éb­ren tartó gáz-levegő befú- vók csapnak, nem értem, csak látom, hogy Márkus Imre magyaráz, mutogat két fiúnak. Egy biliárd dákóra e -lékeztető lyukas fúvóbo­tot betol a kemencébe, ki­vess egy diónyi folyó, fehér üveget, egy hideg fémen megforgatja, belefú és az üveg engedelmes, barack nagyságú gömbbé dudorodik a bot végén. Banka-fúvó. így hívják a gömb fúvókat, a minden üvegforma első elemének készítőit. Márkus Imre is így kezdte. Fekete Pál, a nagy tekintélyű mester tanítgatta 18 évvel ezelőtt. Egy év után lett segéd. Hesz László nyug­díjas fúvómester így emlé­kezik rá: — Törékeny, gyenge fiú volt az Imre. Egyszer egy üvegkorongot — vagy 20 kiló körüli volt — mondtam, hogy tegyen vissza a kemen­cébe. Nehéz volt... nem si­került. Azt akkoriban úgy forgattam, alakítottam a fú­vóbot tetején szinte táncol­tatta..!. Most én nem bírom megemelni, az Imre meg játszadozik vele... Fiatal kezdő segéd korá­ban is jobban szerette a könnyű, szép formákat. 1955-ben az akkori főmér­nökkel, fátyolüveget fújtak. Paradicsom formájú hamu­tartójukkal az 1958-as brüsz- szeli világkiállításon okleve­let nyertek. Az első nagy jutalmat akkor kapta, 400 forintot. A fizetése pedig 700 forint volt. Küzdelem az izzó, folyó üveggel, míg kialakul belőle a kívánt forma. Narancssár­gán csillogó fátyolüvegből éppen ! amutartót alakít. Napok múlva valamelyik la­kás asztalán díszük majd. Készített már karcsú nyakú vázákat, kecses üvegéllat fi­gurákat, szép poharakat és a vegyiparban használatos üvegedényeket, üvegkígyó­kat. Mi lesz a kunszentmártoni óvodákkal? Három óvoda van Kun­szenti ártonban. Már régeb­ben tervezik egy újnak az építését Az egyes és a ket­tes számú óvodában a hely­zet még viszonylag tűrhető, bár mindkettőben száz szá­zalék felett van a kihasz­náltság aránya. A hármas azonban sürgősen alapos felújításra szorul. Kidőlt a fal A Mátyás pince melletti épület az utcáról nézve egé­szen stabilnak látszik. Bent azonban vastag repedések futnak végig a falakon. A konyha mennyezetéről nagy vakolatdarabok hiányoznak. A tátongó lyukakat papírral ragsztották be. Az épület hátsó része le van zárva. A tavalyi árvízkor kidőlt egy darabon a főfal és a szobá­ból át lehet sétálni a szom­széd udvarba. Most, egy év után végre történik valami. Hamarosan Ismét felmérik a helyzetet, költségvetést készítenek. A r-egyei tanács segít, 280 ezer forintot adott felújításra. Ez az összeg azonban önmagá­ban aligha elég. A községi tanácsnak is hozzá kell já­rulnia, ha jelentősebb fel­újítást akarnak. A legrosszabb körülmények között lévő óvoda egyúttal a legzsúfoltabb is. A fűtése korszerűtlen, a nagy vaskály­hák telente a meleg mellett gyakran a füstöt is bőven ontják. Pedig a korszerűbb olajtüzelés mar tért hódított K unzen tmártonban. A malac, vagy a gyerek? Az új óvodát az úgyneve­zett téglagyári részre ^ ter­vezik a most alakuló Sládor úti lakótelep közelében. A telken, amit az óvodaépítés céljára kijelöltek, egy ma­szek daráló működik. Ami­kor a környékbeliek meg­tudták. hogy a tanács más helvre akarja telepíteni a darálót, aláírásokat kezdtek gyűjteni annak érdekében, hogy hagyják meg a mostani helyén. Ha messzebb kerül­ne, nehezebben tudnának da- ráltatni a disznóknak. Nem tudom, van-e az alá­írók között kisgyermekes szülő, akinek a gyereke most kénytelen zsúfolt, korsze­rűtlen óvodába járni, vagy otthon maradni, mert egy­általán fel sem tudják ven­ni. Ez az aláírásgyűjtés min­denesetre azt mutatja, hogy sok ember igen furcsa ér­tékrendet alakított ki magá­ban. A hármas számú óvoda felújítása most már igen sürgős, mert ha az épület tovább pusztul, rövidesen életveszélyessé válik. Ez a felújítás azonban nem sokat enyhít az óvodai gondokon, hiszen csak a jelenlegi álla­potok további romlását aka­dályozhatja meg. Jelentős javulást csak az új óvoda felépítése hozhat. B. A. — Nem foglalkozása, ha­nem hivatása, ríem mestere, több ennél, művésze az üveg­formálásnak — mondta róla Sári Béla főmérnök. — Ap­ja a gyárban dolgozott, már nyugdíjas. A felesége is az üveges szakmát választotta. Évek óta a gyár megbecsült csiszoló-polírozó munkása. ’ 'árkus Imre első munka­helye a gyár. Minden bi­zonnyal az utolsó is. Hűsé­gét, jó munkáját vezetői a napokban jutalmazták, ki­váló dolgozó címmel tüntet­ték ki. Eltelt már másfél óra. Fi­gyelt''’ a brigád minden mozdulatát. Ügy tűnik, nem zavarja őket a nagy hőség. — Cigaretta szünet — mondta a brigádvezető. A gyárudvaron egy faárnyék­ban nagy slukkokat szívtunk és beszélgettünk Márkus Imrével. — Nagyon kell szeretni ezt a szakmát. A nyár még for­róbb a kemencék közelében. Gyermekkoromban nem is akartam üveges lenni. Vas­esztergályosnak készültem... Nem bántam meg, hogy mégis üvegfúvó lett belő­lem, már régen nem cserél­nék senkivel, semmilyen szakmával. Két kislánya van, a na­gyobbik elsőosztályos. Negy­ven 5-ös osztályzatot hozott a múlt tanévben. Szabad­idejében velük játszik vagy az épülő háza körüli kert­ben permetezi az ősziba­rack fákat, szőlőtőkéket Fiatalember, 34 éves. A cigarettaszünetnek vége. Ismét a huta körül munkál­kodik a brigád. A fátyol­üveg, amiből az első szép dísztárgyakat készítette Már­kus Imre, most is hajléko­nyán idomul keze között. Cs. L Csehszlovák üveg Japánba Az 1971—73-as években Japán több mint 2 millió dollár értékű üvegárut im­portál CsehszlovákiábóL Ez 67 százalékkal haladja meg az elmúlt három év im­portját. Az exportált üveg­áru főként csiszolt ólom­kristályból, kvarcüvegből és díszüvegből tevődik össze. A Japánba irányuló cseh­szlovák üvegexport legna­gyobb részét művészi üveg­vázák és tálak teszik ki. Az ikebana művészete — a vi­rágok elrendezése — ko­rábban hagyományosan a ke­rámiához kapcsolódott. de ma már egyre gyakrabban hasz­nálnak üveget erre a célra, az ikebana e korszerűbb ér­telmezése természetesen érezteti hatását az iparmű­vészeti tárgyak és lakberen­dezési dísztárgyak piacán is. E kategóriában a csehszlo­vák üvegáru a teljes japán üvegimportnak mintegy 60 százaléka. H ANYAN VAGYUNK OGYAN ÉLÜNK 9 Megyénk népességének fő~b .és társadalmi- azdasági Tavaly januárban nép­számlálók járták az orszá­got, megyénket és minden családról, azok lakásviszo­nyairól kérdőívet töltöttek ki. Sok mindenre kíváncsiak voltak. A kérdőívek teljes­körű gépi lyukasztása, fel­dolgozása még nem készült el. A népszámlálás anyagá­ból viszont 1 százalékos képviseleti mintát választot­tak és a népesség legfonto­sabb jellemzőit e viszonylag kevés adatból is sikerült megállapítani. A továbbiak­ban figyelemmel kísérjük azt a nagyarányú fejlődést és változást, amely me­gyénkben két népszámlálás (1960 és 1970) között végbe­ment. Szolnok gyarapodott Megyénkben 1970. január 1-én 449 800 lakost számlál­tak és ez 12 300 személlyel kevesebb a 10 év előttinél. Általában községeink lélek- száma megfogyatkozott és a városok közül Szolnok gyarapodott jelentősen. A népesség csökkenésének fő oka, hogy megyénkből mint­egy 29 ezren vándoroltak más megyékbe. Ezt a vesz­teséget a mintegy 17 ezerre tehető természetes szaporo­dás ebben az időszakban nem tudta ellensúlyozni, bár a gyermekgondozási segély bevezetése óta megyénkben növekszik a születések szá­ma és a népesség némi nö­vekedésének kezdeti jelei mutatkoznak. Az életkor kitolódik Általában világjelenség, de különösen a szociaüsta or­szágok Jellemzője, hogy a lakosság korösszetétele „öre­gedést” mutat. Az életszín­vonal emelkedése, az egész­ségügyi ellátás rohamos fej­lődése következtében az életkor kitolódik. Megyénk­ben is 10 év alatt a gyer­mekkornak aránya 26 száza­lékról 23 százalékra fogyott, viszont a 60 éven felüliek aránya 15 százalékról 18 százalékra nőtt, vagyis min- 1 den 18. ember 60 éven fe­lüli. Igaz ebben szerepet játszott az is, hogy az el­vándoroltak főként a fiata­labb korosztályokból kerül­tek ki és a születési arány­szám is alacsonyabb , volt, mint a korábbi évtizedben. Megyénk népesedési hely­zetére és demográfiai tago­zódására továbbra is érvé­nyes a nőtöbblet, annak el­lenére. hogy a férfi-nő arányban bizonyos javulás következett be. Amíg 1960. január 1-én 1000 férfira 1051 nő. addig 10 évvel később 1037 ng jutott Az arány ja­vulását elősegítette, hogy több fiú született, mint lány. 1970. január 1-én a 15 éves­nél idősebbek — 348 000 személy — közül 239 000 élt házassági kötelékben. Az öz­vegy, illetve elvált nők és férfiak számában továbbra is jelentős a különbség. — Amíg az özvegy és elvált nők száma meghaladta á 31 ezret, addig az ugyanilyen családi állapotú férfiaké csupán 9 ezer volt. Szembe­tűnő viszont, hogy megyénk­ben 11 ezerrel több nőtlen férfi él, mint hajadon. Csökken a családnagyság A feldolgozott adatok kö­zött tallózva kiderül: me­gyénkben 1970. január 1-én mintegy 126 000 család élt; 10 év alatt a családszám lé. nyegében nem változott, vi­szont az átlagos családnagy­ság jelentősen csökkent — 1960. január 1-én 100 csa­ládra átlagosan 326. 1970-ben már csak 300 családtag ju­tott. Tíz év alatt a 2—3 ta­gú családok aránya 65 szá­zalékról 72 százalékra nőtt, végeredményben a családok többsége — megyei átlag­ban — egy gyermekkel ren­delkezik. Lemérhetjük lakosságunk műveltségének általános színvonaljavulását és ezen keresztül oktatáspolitikánk hatékonyságát is. Az általá­nos- és középiskolai képzés kiterjesztése révén mind többen szereztek középfokú és felsőfokú képesítést. Ma már a 7 éves és az annál idősebb népesség negyede (1960-ban még csak 14 szá­zaléka) a 15 évesnél időseb­beknek a fele elvégezte az általános iskola nyolc osz­tályát Az érettségivel, va­lamint a felsőfokú taninté­zeti oklevéllel rendelkezők aránya egyaránt kétszeresé­re növekedett Erőteljesen mérséklődik azoknak a száma, akik isko­lába egyáltalán nem jártak. Arányuk 6 százalékról 3 százalékra csökkent és alig kedvezőtlenebb az országos átlagnál (2 százalék). Vég­eredményben megyénkben az analfabétizmus felszámo­lása szinte megoldottnak te­kinthető és csupán egyes rétegek (pl. cigánylakosság) körében kell továbbra is fel- világosító munkát végezni. Az iskolai végzettség álta­lános színvonala azonban demográfiai viszonyai nálunk még alacsonyabb az országosnál és a megyék között sem jó a helyezésünk. Az iskolába nem jártak ará­nya (3 százalék) csupán öt megyében magasabb. Az ál­talános iskolát végzettek aránya tekintetében me­gyénk Hajdú-Bihar megye után a legrosszabb. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet az érettségizetteknél és a felsőfokú tanintézetben ok­levelet szerzetteknél sem. Emelkedett a foglalkozási szint Tíz év alatt sok új munka­hely létesült a megyében, ezáltal emelkedett a foglal­koztatási szint. Az összes keresők népességhez viszo­nyított aránya 46 százalékról 56 százalékra javult. Ezen belül azonban az inaktív keresők aránya csaknem háromszorosára növekedett és jelenleg minden 13. em- ben nyugdíjas vagy járadé­kos. Megyénkben a 100 ak­tív keresőre jutó eltartottak száma 136-ról 103-ra fo­gyott, de az országosnál (78) még mindig jóval magasabb. Ez időszakban a foglalkoz­tatási gondok nagy részét körültekintő munkával sike­rült megoldani. A munka­képes korú férfiakat válla­lataink, üzemeink, szövetke­zeteink teljes egészében fog­lalkoztatják. Az összes ke­reső nők száma 37 ezerrel növekedett. A legjelentősebb eredmény A népgazdasági ágak sú­lyát és arányát a foglalkoz­tatottak száma és aránya alapján nézve az elmúlt tíz év legjelentősebb eredmé­nye: míg 1960-ban az ipari és építőipari aktív keresők együttesen (27 százalék) nem érték el a mezőgazdasági (52 százalék) aktív keresők ará­nyát, addig 1970-ben már az iparban — építőiparban fog­lalkoztatott aktív keresők aránya (38 százalék) felül­múlja á mezőgazdasági ak­tív keresőkét (35 százalék). Ez a szerkezetváltozás me­gyénk gazdasági és ezen ke­resztül társadalmi fejlődését is tükrözi. A jelenleg ki­alakult foglalkoztatottsági struktúra azonban még azt is jelzi, hogy — az országos­hoz viszonyítva — a mező- gazdaság részarányának mérséklésével az ipar, építő­ipar és a nem termelő szek­tor foglalkoztatottjainak száma növelhető. Dr. Végső Zoltán KSH megyei Igazgatósága osztályvezetője „Hová vigyünk, kis bula? rí Hangsúlyozom, Kunszent- márt( n előtt, tehát nem a balatoni műúton, nem a bol­gár tengerparton és nem is a Kolozsvári felüljáró utáni szakaszon. Ottugyanis vagy felveszik az útszélről intege- tőt, vagy nem. Bezzeg Kun- szentmárton előtt! A dolog úgy kezdődött, hogy lekéstem a hazafelé tartó utolsó autóbuszt, a vo­nat indulásig pedig másnap reggel 5 óráig kellett volna várni. Jobb híján a leggyor­sabb és a legolcsóbb megol­dást választottam: az autó­stoppot. Kiballagtam hát az országútra. s rábíztam ma­gam a szerencsémre. Első tíz nerc: Két biciklis, két motoros, meg egy lovas­kocsi döcögött el mellettem. Hajszálon múlt. hogy a két biciklis össze nem szaladt, ugyanis az útirány helvett vigyorogva az út szélét bá­multák. Hogy mi volt olyan mulatságos szerénysége­men, ők tudják. Mbjodik tíz perc: Szürke Volga, öt férfi utassal. Ket­tő derékig kihajolva intege­tett — „Puszilunk! Hová vi­gyünk, kis bula?” — a töb­bit nem hallottam... Mögöttük IB rendszámú Polski Fiat Férfi vezette, oldalán hízásnak indult jó negyvenes neje. A nő meg­vető arckifejezéssel fordí­totta el a fejét. „Egyszerűen nem tudom megérteni a mai fiatalok gátlástalan pimasz­ságát. Volna képe egy idegen autót leállítani” — mond­hatta férjurának. Utánuk diákokkal megra­kott teherautó. Integettek. Én is vissza. míg el nem tűntek a kanyarban. Harmadik tíz perc: Még mindig semmi Lehet, hogy én máléskodtam el az időt Két autó ugyanis lelassított mellettem, de a benne ülők araszoló, sunyi pillantására csak zavartan makogtam, hogy köszönöm, várok vala­kit. A szúnyogok vígan lak- mároznak rajtam, erről jut eszembe, nagyon éhes va­gyok. A szemközti gyár por­tás bácsija egy ideje figyel, ftyomában kutyájával ki i jön a kapu elé — Látja, mit válogatott? Már otthon lehetne, ha el­megy azokkal. — Igen. De valahogy nem voltak szimpatikusak. Tet­szik tudni, hogy ”an ez. — Hát hall az ember min­denfélét az biztos. Nagyon kell vigyázni. Miért nem megy inkább busszal, vagy vonatta! ? — Sajnos lekéstem. — Aha... Na majd én is figyelek. íátha jön valami megbízhatóbb. Negyedik tíz perc: A por­tás bácsi kitartóan álldogál, közben komótosan rágyújt Most döbbenek rá, hogy már nem is merek integetni. Hátha nem állnak meg. De ha megállnak, az talán még kínosabb. Szörnyű élhetetlen vagyok. Nem érdemiem meg a hidegvizet sem. Ötödik tíz perc: Még öt percet adok magamnak, ha addig sem sikerül stoppolni, mégiscsak megvárom a vo­natot Egy régi típusú Wart­burg áll meg a túloldalon. „Ne menjen el kislány. Visz- szaviszem a faluba és iszunk valamit Az egyik haverom erre lőtt hazafelé, 6 mondta, hogy kinn álldogál az úton egv aranyos kis hölgy. Na, nem jön -issza ?” A férfi nemcsak szemte­len. csúnya is. „Köszönöm, várok v-laWt.” „És az már egy órája nem iön. Ejnye, ejnye! Miért akarsz meg­etetni ?” „Hagyjon békén, jó?” .Süket kis liba vagy!” — sziszegi és felberregteti a motort „Ácsorogj tt regge­lig!” Hatodik tíz perc: Besöté­tedett. Ilyenkor már senki nem vesz fel utast. Legjobb lez, ha visszakutyagolok az állomásra. Elköszönök a por­tás bácsitól, meg Bobitól, a farkaskutyától. A szembejö­vő autók erős reflektorfénye jól megvilágítja az utat. Ez az a illarat. amikor elbő­göm magam. Hátulról fék- csikordulást íallok. — Nahát, maga itt? Hová megy? Ismerősök! Most már leg­alább mások is tudnak szo­morú kudarcomról. Hálát adok a sötétnek, mert tal­pig elvörösödtem. — Hát szóval... Aztán folyékonyan füllentem... A gyárban voltam. A vonathoz megyek. — Elviszünk szívesen, van helyünk. A hátsó ülésen kényelme­sen. egyedül és hazafelé! Ogv látszik, vannak még cso­dák1 Tanulság? Kunszent­ié rtop °Iőh nem érdemes stoppolni. H. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom